Viktor és én már pici korunk óta elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt csináltunk, fedeztünk fel, még a szerelem apró titkait is. Mígnem eljött a nap, amikor közölte, hogy Amerikába megy főiskolára, mert követni akarja az álmait. Nem tiltakoztam, nem sírtam, csak elengedtem, mert tudtam, hogy ez a vágya, s nekem ebben támogatnom kell. Mikor elérkezett a búcsú pillanata, arcomon hatalmas mosollyal öleltem át, szorításomba beleadtam minden érzelmem, még akkor is, ha belül zokogtam, tomboltam. Éreztem rajta is, hogy tétovázik, talán az utolsó pillanatban el is dobna minden lehetőséget, de nem hagyhattam. Így fájó szívvel, de elengedtem és még löktem is egyet rajta, miközben a kapu felé toltam.

- Menj, és érezd jól magad! Teljesítsd minden álmod, s ha még két év múlva is úgy érzed, hogy a szíved értem dobog, akkor gyere vissza. – szipogtam magabiztosan.
- Várj rám Dávid, mert ha eljön az idő, én itt leszek melletted.

Nehéz időszakon vagyunk túl, eleinte tartottuk a kapcsolatot telefonon, számítógépen, majd lassan eljutottunk odáig, hogy csak hébe-hóba beszéltünk, mintha elhidegültünk volna egymástól. Talán a távolság volt az oka, vagy valami más... Közeledett a kitűzött nap, május huszonnegyedike. A naptáromban egyre kevesebb nap volt már csak, amit nem húztam át, én mégis vegyes érzésekkel vártam a pillanatot. Talán el se jön! Megváltoztunk, lehet a szíve már nem is az enyém és ez szomorúsággal töltött el. Ketyeg az óra, vánszorog az idő...észre se vettem és már a célegyenesben vagyok. Holnap minden kiderül! Az éjszaka nem volt pihentető, mire elaludtam, már valaki ébresztett is. Hajnalok hajnalán ráfeküdt a csengőre, s nekem az első gondolatom az volt, hogy tuti megverem, ha kinyitom az ajtót. Morcosan, kócosan indultam kifelé, szinte feltéptem az ajtót, de hang nem jött ki a számon, ledermedten néztem magam elé.

- Viktor...
- Szia szerelmem!

Több se kellett nekem, zokogva öleltem magamhoz, mintha az életem múlna rajta. A francokat, kit áltatok, hisz pont ez az igazság! Nekem ő az életem, a szerelmem, a társam, a másik felem, aki végre haza talált, oda, ahova tartozik. Mellém... 

Írta: NSMara