Ha valaki faluban él, annak megvan az előnye és a hátránya is. Bár én inkább a hátrányait szoktam megérezni. Viszont vannak pillanatok, amikor örülök annak, hogy itt élek. Amikor kicsit elengedheti magát az ember, amikor nem kell félnie, hogy lebukik az itt lakók előtt. A mai nap is egy ilyen nap volt. Az éves búcsú az egyik legkedveltebb program volt a faluban. A táncparketten egy nyurga fiú pörgette a lányokat, akit ellágyult tekintettel figyeltem. Néztem, ahogy jókedvűen táncol, és élveztem ahogy közbe-közbe találkozott a pillantásunk. Szívemben a féltékenységnek nyoma sem volt, hiszen a kócos fiú már évek óta nekem adta a sajátját. A szám vége előtt nem sokkal meglepve figyeltem, ahogy a DJ-hez megy és súg neki valamit. A DJ mosolyogva bólogatott, majd összepacsiztak. Szerelmem elszánt tekintettel nézett a szemembe, majd határozott léptekkel elindult felém. Elém érve egy szó nélkül kézen fogott, és a sátor egyik illesztésénél kisurrant velem. Egy közeli fűzfa gyógyító takarásába bújt el velem, majd enyhén meghajolva táncra kért. Én mosolyogva adtam a kezem, majd az ismerős nótára összebújva kezdtünk táncolni.
- Ezt nekünk kértem! - suttogta a fülembe.
Mosolyogva néztem fel rá, ő pedig forró csókkal pecsételte meg szerelmünket. A valóságot kizárva éltük meg szerelmünket, miközben a közös dalunk szólt a háttérben:
Hullnak a falevelek, és te mindig szép vagy!
Meggyfáról lemászok, hogy egy-két csókot adjak!
Hejj Babám a teringettét, olyan gyönyörű vagy!
Gyere ide, szeretgessél! A csizmámat meg hagyjad! 

Írta: ancsacsa85