Hogy miért is örülök most annak, hogy novemberben van a születésnapom? Mert míg a haverok suliba lesznek és fagyoskodnak, addig én elmegyek a télből a nyárba, Tenerife-re. Alig akartam hinni a szememnek, amikor a családom átadta a repülőjegyeket. Igen többesszámban, hiszen van egy ikertesóm, így végül is közösen kaptuk a jegyeket. De nem hagyom, hogy ez rontson a kedvemen, hisz vár rám a tengerpart, a napsütés, a bulik és a pasik!

A szálloda gyönyörű, a kilátás pazar, és ha nincs kedvem lesétálni a tengerhez, választhatok több medence közül is. Ami számomra tökéletes, hisz van bár, napozó ágy és rengeteg félmeztelen pasi is. Ennél több nekem nem is kell! Na persze Livi is erre pályázik, de megbeszéltük, hogy a közös szobán kívül másban nem közösködünk. Ő megy jobbra én meg balra, ki-ki a saját útján. Már első este felfedeztem egy jó kis szórakozóhelyet, ahol össze is gabalyodtam egy sráccal. Na nem úgy! Csak egy kis flört meg talán egy csók volt, de még így, egy nap elteltével is a gondolataimban van. Húgom is bulizott, elmondása szerint kinézett magának valakit, de nem sikerült felszednie, amiért sajnálom is egy kicsit. Jelen pillanatban nem tud érdekelni más baja.

Fáradtan nyúlok el az ágyon, fejemet a párnába fúrom, semmi kedvem kikelni, viszont a négy fal között sem akarok lenni, ha már itt vagyok, hisz az tiszta pazarlás lenne.

-Vee! – így csak a tesóm becéz, senki más – Mi lenne, ha ma kivételesen együtt töltenénk a napot?

-Semmi energiám, szóval csak lebegek a matracon és pihenek, oké?

-Nekem jó, de tudod, hogy csak egy matracom van!

-Ne mond, hogy azt a förmedvényt hoztad el! -de gúnyos mosolyát látva már nem is kellenek szavak, hisz értek mindent.

Így történt, hogy most egy hatalmas unikornis hátán lebegek a tűző napon, Livi meg kapaszkodik a matracba, félig rajta, félig a vízben. Ha már hülyét csinálok magamból, akkor szenvedjen ő is. Nem tudom mennyi időt aszalódtam, de testem már felhevült, így egyensúlyozva felálltam és fejest ugrottam a hűsítő vízbe. Persze a csobbanásból tesóm is kapott, ami majdnem hiszti rohamba ment át, amiért vizes lett a haja. Én nevetve simítottam ki az arcomból hajam, amikor egy ismerős hangot hallottam meg.

-Lív!

Ez a hang tegnap este már megbolondított, s most is egyből felpezsdítette a vérem. Mire nyugalmat erőltettem magamra és hátra néztem, addigra húgom is lendülésbe lépett, esélyt se adva a megszólalásra.

-Dave! Nem hittem, hogy itt találkozunk újra!

Rossz érzésem lett egyből...mekkora az esélye annak, hogy ugyanaz a pasi tetszik meg mindkettőnknek?! S ahogy Dave arcára pillantok, látom, hogy ő is össze van zavarodva. Meglepődve és hitetlenkedve nézi hol az egyikünk hol a másikunk arcát.

-Lehetetlen...ti testvérek vagytok?

-Egészen pontosan ikrek. – kuncog tesóm. – A szüleink vicces kedvükben voltak, amikor megszülettünk. Én a Lívia nevet kaptam, míg ő a Líviuszt, de mindkettőnket csak Lív-nek becéznek.

Nem akartam megvárni a bájcsevely végét, így elindultam a matrac felé, ami időközben elúszott mellőlünk. Rosszul éreztem magam, féltékeny és csalódott voltam. Már épp másztam volna fel, amikor egy kezet éreztem meg a derekamon, és segített felmászni a matracra.

-Lív vagy inkább Vee...sajnálom az előbbit.

-Hm...

-Kérlek nézz rám!

-Mondjad – nézek rá, de csak pár pillanatra, mert fáj még a gondolat is, hogy ennyi volt.

-Nem akarok magyarázkodni, mert az szánalmas lenne, de tudnod kell, hogy semmi nem történt kettőnk között. Valamit a tesód félre értett...

Ezt még úgy ahogy el is hiszem neki, hisz Livi is panaszkodott, hogy a srác nem volt vevő rá. Vagyis Dean...Eljött az én időm, hogy revansot vegyek a matracért. Bár remélem ebből azért több is lesz a végén. 

Írta: NSMara