- Hány csótány tud becsavarni egy villanykörtét? - kérdezte Roland.
Nagyot sóhajtva néztem le rá a létráról.
- Hány? - kérdeztem vissza, de már előre tudtam, hogy valami ritka fárasztó poén fogja elhagyni a száját.
- Nem tudjuk. Ha felgyullad a villany, eltűnnek. - kezdett el hangosan kacagni.
- Szörnyű vagy. - mondtam színtelen hangon. - Mellesleg... -gondolkodtam el. -Ez nem az Egy bogár életéből van?
- Dede... - kacag tovább.
Fejcsóválva fordultam vissza a lámpához és becsavartam az új izzót. Amikor végeztem, átléptem a létra tetejét, és elkezdtem lemászni. Az második lépcsőfoknál viszont megcsúszott a cipőm, és éreztem, hogy elkezdek zuhanni.
- Kori!!! - ugrott oda hozzám és kapott el, mire mindketten a földre estünk.
- Jól vagy?! - ültem fel gyorsan, Roland felé fordulva.
Ő csak nevetett, majd utánam kapott, és lerántott magához. Így feküdtünk egymás mellett, kezeink összekulcsolva. Körbenéztem a szobában, amit nemsokára egy új lakó fog elfoglalni. A világos színek jól fognak mutatni, vidám hangulatot kölcsönöznek majd a helyiségnek.
Roland felé néztem, aki szerelmes tekintettel bámult vissza rám. Fél kézre könyökölt, majd a szabad kezével végigsimított az arcomon. Hozzám hajolt, majd csókra hívta a számat. Én szenvedélyesen csókoltam vissza. A szerelmem iránta mit sem változott az elmúlt évek során.
- Legközelebb felmászok én. – ajánlotta fel kedvesen, de a hangjából kihallottam az aggodalmat.
- Ha nem mondasz ilyen fárasztó vicceket, akkor megoldom én is. – forgattam meg drámaian a szememet.
Belőle egy újabb gyöngyöző kacaj tört ki miközben megpróbált felállni, majd engem is felsegített. Ilyen hangulatban folytattuk a munkát, hogy a csöppség érkezésére minden a helyén legyen. 

Írta: ancsacsa85