Megint gyomorgörccsel indulok az öltöző felé, előre félve, hogy mi vár rám. Lassan már megszokom, hogy mindig kicsesznek velem az osztálytársaim. Belépve semmi szokatlant nem veszek észre, bár furcsa, hogy üres a hely, mégis kissé nyugodtabban veszem az irányt a tusolók felé. A melegvíz megnyugtatja a fáradt testem, már-már ellazulva húzom el a függönyt, épp csak annyira, hogy a kezem kiférjen, s kutakodni kezdek a törülköző után. Viszont hiába keresem nem találom, majd halk sutyorgás üti meg a fülem, melyet felvált egy- egy elfojtott nevetés. Félve kukkantok ki, s előttem az osztályom áll fölényesen, fogva tartva a törülközőm és a ruháimat.

- Mi van buzikám, keresel valamit? -szól a „főnök", a srác, aki leginkább megkeseríti az életem.

Követői hangosan röhögnek a beszóláson, én pedig majd elsüllyedek a szégyentől.

- Sok sikert a hazajutásban! -vakkantja még oda, majd hangos robajjal elhagyják a termet.

Ekkor pillantom meg Scott-ot az ajtófélfának támaszkodva, tekintete lyukat éget rajtam. Sötét szeme örvénylik, majd szó nélkül sarkon fordul és ott hagy egyedül. Arcomon végig csorog a könnyem, kétségbe esve csúszok le a fal mentén és kuporgok le a sarokba. Elvesztettem az időérzékemet, így magam se tudom mióta fagyoskodok itt, helyzetemet kilátástalannak érzem. Mikor az ajtó nyikorgó hangját meghallom, félelem kúszik fel a torkomba és egyenes halálra rémülök, amint a léptek zaját egyre közelebbről hallom. Hírtelen egy kar lendül be a függöny mögé, mely egy fehér inget tart felém. Tétován elveszem a ruhát, hiszen veszíteni valóm már úgy sincs. Bárkié is az ing, nyeszlett kis testem elveszik benne, az alja a combom közepéig ér, felül is lecsúszik a vállamról, felfedve kulcscsontom. Pár percig még morzsolom ujjaim, majd erőt véve magamon kilépek a kabinból. Zavartan nézek rá megmentőmre, ki nem más, mint Scott. Szeme újfent sötéten csillog, ajkát megnedvesíti nyelvével, majd bólint egyet felém.

- Nem is rossz, minden képzeletemet felül múlja a látvány!

Majd kezemet megragadva húz ki a folyosóra, szorosan tartva maga mellett. 

Írta: NSMara