Nem hiszem el, hogy Jessi megint rá tudott venni valami hatalmas őrültségre!

Persze, nem volt nehéz neki, hisz a titkomat csak vele osztottam meg, így gyakran sarokba is szorított vele.
Fújtatva közelítem meg a plázát, pásztázom a tömeget, nehogy valaki meg lásson, ahogy betérek a cipő boltba. De miért is lenne egy srác a cipő boltba feltűnő? Talán mert a női részlegen bolyong és válogat a csizmák között!? Öt perc keresgélés után, már érzem, és hallom is, ahogy az eladók összesúgnak a hátam mögött. Idegesen pillantok körbe és látom ahogy a két lány, valamint egy srác cinkosan össze mosolyognak.

Nagyon jó! Kész téboly, mi a fenét gondolhatnak rólam. Ó, Jessi ezt még visszakapod!

És végszóra, mintha érzené, hogy épp megátkozom, már jelentkezik is az emlegetett szamár.

-Aiden, ott vagy már? Miért nem hívtál? Mutasd már mik vannak!

-Talán, ha szóhoz hagynál jutni...tudod, hogy hogyan néznek már itt rám?

-Jaj, ne nyafogj már! Nincs abban semmi, ha csizmákat nézegetsz.

-Persze, semmi gond nem lenne, ha nem magas sarkú női cipőket néznék. De pasi vagyok az istenért!

-Ne akadj már fent ezen az apróságon. Nézd azt ott! Mutasd közelebbről, nem látom rendesen.

Megfogom a kért darabot és úgy tartom, hogy minden apró részletet lásson az én drága nővérem.

-Gyönyörű! Próbáld fel, hadd lássam, hogy mutat lábon!

-Na nem! Ezt nem kérheted tőlem! – emelem meg hangom és már az sem érdekel, hogy az egész bolt engem figyel és hallgat.

-Aiden! Jobb lábad van, mint nekem, ne kelljen kinyitnom a számat!

Fenyeget és zsarol már megint! Ó, hogy utálom ilyenkor...

Mérgesen veszem le a cipőm és próbálok bele lépni a tíz centis sarokkal rendelkező, hosszú szárú csodába. Idegességembe, azt se veszem észre, hogy valaki mellém lép és letérdelve elém segít felhúzni a cipzárt. Hatalmas keze végig simít vádlimon és nem csak a lábam, de a szívem is bele remeg. Szívdöglesztő mosollyal néz fel rám, s csak az hoz vissza a jelenbe, hogy testvérem sipákoló hangját meghallom.

-Aiden ott vagy? Hallod, amit mondok? Mutasd már, ugye felvetted?

Az idegen kezébe veszi a telefonom, úgy mutatja a lábbelit.

-Mondtam, hogy tökéletes lesz, ezt akarom! Vedd meg öcsi, itthon találkozunk! – s ezzel már bontotta is a vonalat.

-Ezek szerint csomagolhatom?!

-Igen...köszönöm a segítséget. – pirulok el a gondolatra, hogy megint sikeresen beégettem magam.

Pedig...istenem, ez a srác, pont az esetem!

-Ez esetben segítek levenni. – válaszomat meg se várta és már újból a lábaim elött hevert. – Ha gondolod házhoz is szállíthatjuk.

-Mióta létezik házhoz szállítás?

-Azóta, hogy beléptél a boltba! – kacsint rám, és az eszem már tudja a választ.

-Ez esetben élek a lehetőséggel! 

Írta: NSMara