-Meg fognak látni! - lihegte bele Sammy a számba.

Én meg se hallva a figyelmeztetését csókoltam tovább, esélyt se adva neki a menekülésre. Egy hétig Európában voltam versenyezni, utána két hét edzőtábor következett, majd pedig ő volt az Államok másik felében egy hétig. Most, hogy végre a karjaim között tarthattam, rohadtul nem érdekelt, hogy ki láthat meg. A feneke alá nyúltam, hogy fel tudjam kapni, mire ő készségesen reagált. Felugrott rám a lábait a derekam köré fonva, és úgy csókoltuk tovább a másikat. Beljebb léptem a sikátorba, hogy ne világítson meg minket annyira a lámpa fénye, és tovább faltam az ajkait. Egy vándornak éreztem magam, aki végre hazatalált. A farkam mereven feszült a nadrágomban, amit Sammy is megérezhetett, mert kuncogva vált el az ajkaimtól és suttogta a fülembe, hogy az ő nadrágja is már eléggé szűk odalent. Leraktam a földre, kézen fogtam és magam után húzva intettem le egy taxit. Az autóban nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne csináljak semmi meggondolatlanságot.
Hamar odaértünk a szállodához, ahol megszálltam, és szinte rohanva mentünk a liftig, a személyzet legnagyobb döbbenetére. A liftben már nem bírtam tovább és újra az ölembe kapva kezdtem el veszettül csókolni. Ő sem volt rest, mert a kecses kis ujjaival már a pólóm alatt matatott és simogatta a hátam. Így értünk el végül a lakosztályomban található ágyig, ahol kimerülésig szeretkeztünk hol szenvedélyesen, hol gyengéden. Szorosan magamhoz ölelve aludtunk el, miközben a világ legboldogabb emberének éreztem magam.

Másnap reggel a felkelő nap fénye ébresztett, én pedig jólesően nyújtózkodtam egyet. Óvatosan megtapogattam magam mellett az ágyat, de legnagyobb döbbenetemre Sammy nem volt ott. Pillanatok alatt magamhoz tértem, és ijedten ültem fel az ágyban, hogy körbe tudjak nézni a szobában. Nem láttam sehol a vörös kis koboldom, ezért kipattantam az ágyból, magamra rántottam a köntösöm és kirohantam a hálóból. Sammy a nappali közepén lévő szőnyegen kuporgott, és meredten bámulta a telefonját.

- Sammy, mit csinálsz te ott? - szólítottam meg gyengéden.

Mintha meg se hallotta volna, bámulta tovább a kijelzőt.

-Sam?! - szólítottam meg már komolyabb hangon és odasiettem mellé.

Ujjbegyei már fehérek voltak, úgy szorította a telefont, én pedig el nem tudtam képzelni, hogy mitől viselkedhet így. Lefejtettem a készülékről az ujjait, és újra feloldottam a véletlenül lezárt telefont. Most rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek, hisz az első kép, ami szembe jött, azon én voltam és Sammy, ahogy szenvedélyesen csókolózunk a bár előtt. Igaz, hogy az ő arca nem volt felismerhető, de pontosan tudtuk, hogy nem kell sok idő, hogy kiderítsék ki lehet az, akit éppen az ölemben tartok. Elkezdtem pörgetni a hírfolyamot, ami szinte csak ezzel volt tele. A legrosszabbtól tartva kerestem elő a saját telefonomat, ami szinte majd felrobbant a rengeteg értesítéstől. Üzenetek barátoktól, anyámtól, apámtól, hírfolyam értesítések, és rengeteg nem fogadott hívás Tomtól, a menedzseremtől. Nagyot sóhajtva tárcsáztam a számot, aminek ki se kellett csengenie, már a fejmosást hallgathattam Dolby Surroundban. Mekkora botrány ez! Nem így kellett volna, hogy kiderüljön! Mégis mit képzelek, hogy ilyen óvatlan vagyok! A legnagyobb probléma nem az volt, hogy meleg vagyok, mert arról a menedzserem és a szponzorok is tudtak, hanem hogy így kellett a nagyvilágnak, legfőképpen a bulvárnak megtudnia. Eddig azért nem nyilatkoztam erről, mert szerettem volna a magánéletemet csak magamnak tudnia, és nem kirakni mindent az ablakba. Miközben Tomot hallgattam, Sammyt bámultam, aki teljesen magába fordulva ült még mindig a szőnyegen. Múlt héten volt két éve, hogy elkezdtünk járni, és én megígértem neki, hogy megóvom mindentől, főleg a sajtótól, hogy nyugodt életet tudjon élni. És ennek ma vége szakadt. Előbb utóbb el kellett ennek jönnie, de nem így akartam bemutatni azt, aki az életemnél is fontosabb számomra.

-Tom! – szóltam közbe a végeláthatatlan fejmosásnak – Tartok egy Tiktok live-ot.

- Hogy tessék?! – döbbent meg Tom.

- Tiktok live-ot! Tisztázok mindent! Nem akarom, hogy a sajtó olyan pletykákat kezdjen el terjeszteni, ami árthat Sammynak.

- Tudod, hogy imádom azt a fiút, de most a nagyobb hangsúly rajtad van és nem rajta! – heveskedett a menedzserem.

- Megmagyarázok ott mindent! – szinte már kiabáltam.

A tehetetlenség, amit éreztem, kezdett eluralkodni rajtam. A telefon másik végében csend honolt, majd Tom egy óriásit sóhajtott.

-Benne kell lennie, hogy miért titkoltad, hogy meleg vagy, hogy ki ez a fiú, és hogy a szponzoraid mindenben támogatnak. Értetted?

-Igen. – válaszoltam határozottan, majd kinyomtam a telefont.

Sammyhez sétáltam, majd pár percig csak öleltem és megnyugtató szavakat duruzsoltam a fülébe, majd az ölembe kapva a kanapéra fektettem. Finoman megcsókoltam, mire egy szoros ölelés volt a jutalmam. A live-ot végül fél óra múlva indítottam el, ahová pillanatok alatt emberek ezrei csatlakozta. Miután elmondtam minden kötelezőt, kitértem arra is, hogy a fiú, akivel láttak milyen sokat jelent nekem, hogy ő életem szerelme, és szeretném, ha megóvhatnám a nyilvánosságtól. Nyilván éreztem, hogy ez már sajnos nem sokáig tartható fent, de még ki akartam élvezni azt a kevés időt, amit nyugodt körülmények között tölthettem vele. A live után befészkeltem magam Sammy mellé, aki szorosan hozzám simult a karjaimba.

-Sebastian... - motyogta a nevem a nyakamba.

- Igen?

-Tényleg... - állt meg egy pillanatra a mondatban – tényleg én vagyok az életed értelme?

-Micsoda kérdés ez! – pusziltam bele a hajába. – Persze, hogy te vagy az!

- Szeretlek! – csókolt meg hirtelen.

Elmosolyodtam, majd úgy fordultam a kanapén, hogy alattam legyen. A szemei, mint a gyémántok úgy ragyogtak, és én nem tudtam betelni velük. A szájára hajolva mormoltam el én is egy szeretleket, majd ujjaimmal lassú felfedezőútra indultam kecses testén.

Írta:  ancsacsa85