-Figyelj Márió! Mi jut eszedbe, ha azt mondom neked, hogy árvíz? - kérdezte meg Zoli barátját a buszon miközben az egyetem felé tartottak.

-Mi kéne, hogy az eszembe jusson? Bár nekem van egy kép a fejemben... - válaszolt azonnal a fiú igencsak elgondolkodva közben. - De előbb mondd te, hogy neked mi jut eszedbe róla. - adta át barátjának a válaszadás lehetőségét, hiszen tudta, hogy úgysem hagyja békén addig amíg ő el nem mondhatja, amit akar. Na és az, amit mondani fog az biztos megint valami olyan dolog, amit neki is tudnia kellett volna.

- Nekem az árvízi hajós jut róla eszembe. Vagyis Wesselényi Miklós...- kezdett bele a percekig tartó beszédébe Zoli, Márió pedig még mindig a korábban eszébe jutott képen ámuldozott. - Szóval Wesselényi Miklós a kivételes helytállása miatt kapta az árvízi hajós kitüntető nevet! – mondta úgy, mintha bemagolta volna. - De te nem is figyelsz rám Márió- - szidta meg barátját a fiú.

- De figyeltem hogyne figyeltem volna hallottam, hogy Zrínyi Miklós az árvízi hajós...

- Zrínyi Miklós mi... - vágta oldalba barátját majd az ülésen teljesen felé fordult. - Na mesélj, neked mi jut eszedbe arról a szóról, hogy árvíz.

- Nekem...- lelkesült be Márió és ő is a barátja felé fordult, majd halkabban kezdett el beszélni, ugyanis amit mondani fog nem biztos, hogy mindenkinek tetszene. - Egy magas izmos magyar katona, aki épp homokzsákokat pakol, hogy elzárja a víz útját. Zöld atlétája, ami izmos testére feszül, terepszínű nadrágja, ami be van tűrve hosszú szárú bakancsban, de az is pont ott feszül, ahol kell... És képzeld ezt láttam a saját szememmel.

- Na jó Márió - állította le barátját Zoli. - Az nem zavar, hogy meleg vagy de az, hogy így nyál csorgatva mesélsz nekem a pasidról, azért egy kicsit kiakaszt. De azért kíváncsi vagyok, hogy ez a félisten, akiről itt meséltél nekem legalább megvolt...

- Úriember nem beszél a szeretőiről. - fordult vissza az ülésben Márió. Persze nem gondolta komolyan az előzőt, mert alig várta, hogy Zolinak meséljen arról a katonáról, akivel a hétvégét töltötte. - De a lényeg árvíz ide vagy oda én is segítettem a zsákok pakolásban, majd egész az éjszakába nyúlóan tettünk arról már kettesben, hogy ledolgozzuk az izomlázunk. 

Írta: Mamzi75