Még ma is az ablakban állok, a megszokott időben. És várom, hogy meglássam formás testének körvonalait, majd azt is ahogy egyre közelebb halad a házhoz, majd felnéz az ablak felé. Fél éve ment el egy veszekedés után, én pedig azóta sem tettem túl magam hiányán. Én voltam a hülye, nem bírtam a farkam a nadrágomban tartani. És talán, ha az első alkalom lett volna, hogy megcsalom akkor megbocsát, és nem várom hiába az ablakban... Amikor itt hagyott engem, csúnya szavakat vágtam a fejéhez. Holott arról, hogy én telhetetlen vagyok ő nem is tehetett. Kapcsolatunk elején azt gondoltam ő elég lesz nekem, minden rést kitölt majd unalmas életemben. Ez így is volt az első másfél évben, majd a kapcsolatunk laposodott, amitől én elégedetlen lettem. Volt e lelkiismeret furdalásom? Még szép, minden alkalommal amikor mást, egy lányt dugtam meg, éreztem ahogy mellkasom a bűntudattól feszít. Mégsem álltam le! Random csajokkal keféltem, amikor volt rá esélyem. Gusztustalan vagyok, ebben Conornak igaza volt. És abban is, ha egyszer elhagy és elmegy átkozni fogom azt a napot. És tudjátok mi a vicces? Mióta ő nincs nem is voltam senkivel sem. Őt szeretem, ő érte sírok még most is. Őt várom haza, az ablakból lesve közeledtét... Persze tudom, hogy hiába, mert minden kapcsolatot megszakított velem, de én reménykedem. Hátha egyszer mégis visszajön mert ő is szeret még engem. Így nem maradt más, mint az ablak, ahol őt várom, hátha visszatalál hozzám...  

Írta: Mamzi75