Ma lesz a harmadik napja,hogy nem cigiztem. A dühöm az egekben ahogy a nyugotságom meg a mínuszok alatt ott is a legalja. A cigi stressz levezető. Ha van cigi nincs stressz. De ha nincs cigi és csak úgy eltűnik akkor stressz és mély depresszió. Hát igen. Depresszió pipa ahogy a stressz is.
Most pedig Midoriya jöjjön ki és írja fel a képletet és a megoldást!-mondta Szalonka ugyan is matek van és ő tartja nekünk a legjobb tanárgyat. Remélem lehet érteni mennyire szeretem. Fel is álltam és a táblához mentem. A krétát szokásosan mint a többi kisebb henger alakú tárgyat úgy fogtam meg az ujjaim között mintha csak egy cigaretta lenne.
Akkor mondja is a feladatot!-mondtam rá nézve.
Mennyi....95 634 896 527+90 001 978 326:83?-oh hogy b*szódna meg.... Nem írtam le azért is, hanem egy gyors fejben számolás után mondtam is neki a megoldást. Mármint csak mondtam volna mert belebeszélt.
Írd le. Nagyon nehéz ezt kiszámolni hisz nekem is számológép szükséges ahogy látod!-mondta.
96 719 257 711,65 század!-mondtam amire a többiek csak néztek rám ahogy a Sensei is.
A megoldásod....
Helyes!Mostmár vissza ülhetek?-kérdeztem ásítva.
Nem! Adok még 1 feladatot!Mennyi 1+1?
2-mondtam hisz annyi.
Igen! Mostmár vissza is ülhetsz!-mondta rám mosolyogva így vissza is ültem a helyemre és a ceruzámat úgy mint a krétát az ujjaim közé tettem és el kezdtem vele játszani. Cigi,cigi és cigi kell! Istenem nem jó ha hírtelen megszűnik! Kell valami ami levezeti a stresszt! Így is remeg a kezem mint a nyárfalevél. Mondjuk van cigim csak tüzem nincs. Tényleg Tokoyami úgy is meledtem lakik. Ott mindig égnek gyertyák.... vagy amúgy elmegyek a boltba és veszek gyufát. De nemtom mit szólnának érte a boltosok. Azt hinnék fel akarom gyújtani a sulit biztos. De ha vennék mellé gyertyát is? Isteneeeeem!! Miért ilyen k*baszott nehéz az élet?! Egy random ötlettől vezérelve hírtelen fel álltam és el is teleportáltam a szobámba majd a fiókba nyúlva vettem is ki a cigis dobozt.
F*SZOMAT MÁR!-ordibáltam mert ahogy kinyitottam semmi sem volt benne. Sírva rogytam már a földre és kezdtem el hisztizni és a földet verni.-F*szomat,hogy nincs még egy darab csikkem sem!-mondtam magamnak majd végül összeszedve magamat teleportáltam is a gyengélkedőre,hogy ott legalább tudják kapni egy nyalókat.
Jó napot Recovery Girl!-mondtam szipogva mint egy kisgyerek.
Mi történt Midoriya?
Semmi csak kicsit szomorú vagyok ezért ide jöttem,hogy legalább ne írják be az órai hiányzást.-mondtam majd ültem le az egyik ágyra. Komolyan olyan könnyű ártatlannak lenni de most nem azért.
Miért vagy szomorú?-kérdezte.
A legjobb barátom akivel régóta ismerjük egymást elhagyott mert unalmas vagyok neki. És ez mellé olyanokat is mondott amik nagyon felzaklattak....-hazudni is könnyű. Már aki profi benne.
Ez nagyon szomorú. Adok egy nyalókát ha szeretnél.
Igen szeretnék...-mondtam hamis könnyeimet törölgetve aztán pedig el is vettem egyet. Ő csakis egyet láthatott de valójában négyet vettem el.-Köszönöm szépen!-mondtam majd az egyiket kibontva kezdtem is el enni.
Szívesen máskor is. Nyugodtan maradhatsz ameddig csak akarsz. Látom nem aludtál valami sokat az éjjel.
Hát tényleg nem. Legfeljebb 1 vagy 2 órát de azt is nehezen.-mondtam az igazságot mert hát lehet tényleg csak annyit aludtam, annyira jó volt az éjszakám.
Nyugodtan aludj majd szólok az ofődnek.
Rendben köszönöm!-mondtam majd le is vettem a cipőmet és már be is feküdtem az elég kényelmes ágyba. Szemeimre nem sokkal később jött csak álom de utána már úgy aludtam,mint a bunda.

Bakugo Katsuki:

Nem hallom Deku idegesítő mormogását mögöttem így hátra néztem de nem volt ott senki.
Sensei! Eltűnt Deku!-mondtam egyből az álarcos hülyének aki felállt és ránk nézett.
Nem látta senki sem,hogy mikor és hogyan tűnt el?!-kérdezte ijedten.
El teleportált.-mondta Mineta a pad másik oldaláról.
De hova?-kérdezte amire bejött Recovery Girl.
Mi történt?-kérdezte a nő.
El tűnt Izuku Midoriya!-mondta Szalonka.
Mindenki nyugodjon meg nálam van a gyengélkedőn és nem a gonoszok rabolták el meg ilyesmi!-mondta az öreg  nő nyugodtan.
De,hogyan került oda? És minek?-kérdezte most Momo.
El teleportált hozzám a többi meg már személyes ügy.-mondta majd el is ment.
Na akkor jól van.-mondta a Sensei majd vissza is ült a helyére.-Szokott máskor is ilyen történni Midoriya-val?-kérdezte az osztályra nézve.
Párszor volt már a gyengélkedőn az elmúlt napokban de nem teleportált csak úgy el.-mondtam mivel mindenki síri kusban volt.-Főleg nem óra közben!
És azt tudjátok miért volt a gyengélkedőn többször is?-jött az újabb kérdés.
Az már nem magára tartozik meg a többiekre sem Sensei!-mondta valaki az ajtóban állva.-Nem szép dolog kibeszélni egy diákot főleg nem egy tanárnak és a saját osztálytársainak.-mondta majd nézett egyenesen a Sensei szemeibe aki nyelt egyet. Istenem, azok a szemek...ha szemmel lehetne ölni akkor Szalonkának már vége lenne meg nekünk...
Sajnálom Midoriya! Nem tudtam,hogy vissza engedtek!-mondta sajnálkozva de Deku elindult felém majd csak úgy el ment melledtem. A hideg kirázott tőle. Az a temérdek harag sokkal nagyobb mint az enyém ami őszintén mondom,hogy nem kicsit ijeszt meg. Csendben ült mindenki a helyén amíg Deku el nem pakolt a táskájába majd azt fel kapta a vállára és már az ajtóban is volt.
Legyen szép napja Sensei!-mondta azzal a fura és őrült mosolyával amit eddig csak párszor láttam. Mindig rossz vége szokott lenni annak ha ő így mosolyog.... Ezt már megtanultam.

Izuku Midoriya:🪦🚬

Sz*rul voltam így hát haza engedett Recovery Girl. A teremben rólam beszéltek a többiek ami egyből fel b*szta az agyamat így szépen ki is oktattam őket egy kicsit. Számításaim szerint a holnapi edzésen a hősök ellen fogunk harcolni és azt is tudom már,hogy én kit kaptam. Szalonkat. A bosszú édes lesz számomra mert legalább a teljes képességem bevethetem ellene és ha eltöröm pár csontját az nem lesz olyan nagy baj. Nekem nem, de neki igen. Teszek róla holnap,hogy befogja örökre azt a lepcses száját!