Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

20.🚬

- Ez a lány az akit megmentettél? - kérdezi Aizawa amire bólintok. -Nagyon csinos. - mondja amire rá nézek.
- Sensei! Tudtommal maga el van jegyezve! - mondom a kezére mutatva ahol ott virít a gyűrű.
- Ez igaz de attól még csinos egy lány. De nem az én stílusom, meg eleve nem a lányokat szeretem. - mondja én meg csak bólintok.
- Midoriya! - szól a lány amire rá nézek.
- Igen?
- Ez a férfi az apukád? - kérdi, a mosoly az arcomra fagy és csak meredek magam elé.
- Az osztályfőnöke vagyok - magyarázza a mellettem ülő, mire a lány elpirul zavarodottan.
- Nagyon sajnálom, hogy ezt feltételeztem!! - kezd el bocsántot kérni elég hevesen.
- Semmi baj! - mondjuk egyszerre a Senseiel, amire ő folytatta helyettem is - De miért gondoltad azt?
- Hát mert...nagyon hasonlítanak külsőre is egy kicsit meg, nagyon jól elvoltak. Az ön arcán pedig láttam az aggódást és a dühöt is szóval ezért gondoltam erre... - csak lassan bólintunk mind a ketten. Ekkor bejön egy orvos majd el is mondja az eredményt ami szerencsére semmit sem takar. Nem volt semmi bajom és a méreg is kiürült a szervezetemből, szóval haza is mehetünk. Azaz vissza a hotelba. A lánytól elköszönve indulunk is vissza. Már kezd világosodni aztán amikor el mengyünk egy sikátor mellett, egy nyöszörgés csapja meg a fülemet. Egyből be is nézek és meglátok egy furán kinéző nőt, aki amint észrevesz  megfogja a földön fekvő véres férfit és felemeli.
- Sensei... - szólok a férfinek aki megáll és visszajön.
- Engedje el! - mondja a Sensei, de a nő hasa ketté válik és egy éles fogakkal teli száj lesz.
- De hát ez a reggelim! - mondja szomorkásan - Nem hozott nekem a pasim! Pedig azt mondta, hogy hoz! - magyarázza szomorúan, majd rám néz és elmosolyodik - De te leszel a következő cukorfalat! - mondja majd a férfit egészen a csípőjéig a szájába engedi. A férfi szemei kinyílnak és elkezd  ficánkolni. A Sensei csak tehetetlenül áll mellettem, amíg meg nem szólalok.
- Ha annyira szeretnél akkor egyél meg engemet, legelsőnek! - ajánlom fel neki, mosolyogva - Hidd el finomabb vagyok, mint egy sima 1 képességgel rendelkező ember! - győzködöm tovább, elgondolkozik láthatólag.
- Rendben! Legyen akkor! - mondja majd a férfit a Senseinek dobja én pedig elkezdek felé menni.
- Midoriya! Ne tedd! - Aizawa aggódását lehet csak hallnk amíg a nő el nem kap és magához szorít.
- Már az illatodból érzem, hogy finom vagy! - mondja elmosolyodva amire lassan fejére teszem a kezem.
- De te meg véresen szép! - mondom amire felrobban a feje. A képességemnek hála amit a koponyájába tudok sugározni, olyan nagy nyomást gyakorol az agyára és a koponyájára, hogy magától felrobban. Milyen menő már, nem?! A teste ahogy elvált a férjétől egyből össze is esik és a karok is leesnek rólam. A szép fehér pólom most vérrel volt át itatva, de azért látszódik valamennyire, hogy fehér. A Senseire nézek aki mögött ott volt a férfi. Aizawa ijedve és sokkoltan mered rám míg a férfi már remeg a félelemtől.
- Szerintem hívjunk mentőt a férfinek és pár rendőrt a holttest miatt. - mondom amire csak bólint a Sensei. Pár perc után jött a mentő és a rendőr is. A helyszínt kivizsgálták ahogy minket is, kihallgattak. Pekkemre azt kellett mondanom, hogy önvédelem miatt kellett használnom a képességem mivel rám támadt és a Sensei pedig a férfira vigyázott, így el is hitték és el is mentek. Visszafelé az út lassan és nyomasztóan telt, de végül a hotelba értünk ahol a recepciós férfi hívni akarta a hősöket de megmondtuk neki, hogy mink is azok vagyunk így nem hívta fel végül őket. A szobába vissza érve Yamada már aludt így elmentem zuhanyozni és ismét ruhát cserélni, befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Aizawa Shota:😴🐛

Yamada mellé befeküdök neki háttal ugyanis, alszik. Hírtelen ölelt magához és szólt hozzám.
- Hol voltatok eddig? - kérdezi álmosan fülembe súgva mire megfordulok és hozzá bújok - Mi történt? Miért remegsz? - kérdezi aggódva.
- N..nem...bírom. - mondom ki amire gondolok.
- Szerintem menjünk inkább egy nyugodtabb helyre. - mondja majd feláll és a takarót körém csavarva kezd el vinni valahova máshova.
- Hová megyünk? - kérdezem amire benyit egy szobába.
- Magunknak vettem ki. - mondja lányan elmosolyodva majd tesz le az ágyra és ölel magához - De mi történt? Megfog halni? - kérdi.
- Nem. Te...pályafutásod alatt öltél már gonoszt? - kérdem hallkan.
- Nem. Megöltél egy gonoszt? - kérdezi sokkoltan.
- Nem én. - mondom amire eszembe jutnak azok a pillanatok  amikor Midoriya a kezét a nő fejére tette utána pedig...
- Akkor ki? - nem válaszolok így tovább kérdezget  - Valamelyik diákod kiszökött az este oszt az ölt vagy mi? De mondjuk nem szökhetett ki senki mert akkor hallottam volna. Akkor ki ölt?
- M....Mi... - kezdenék bele de dadogok.
- Ő? - csak bólintok -Mi történt pontosan?
- Jöttünk vissza a korházból amikor megállt az egyik sikátornál és szólt nekem. Egyből vissza is mentem és egy gonosztevő pontosabban egy nő akinek fura képessége és külseje volt próbált megenni egy férfit.
- Ez durva...
- És ez még semmi sem... Midoriyanak szólt, hogy őt is megfogja enni amire a fiú mosolyogva fel ajánlotta neki, hogy nyugodtan megeheti.
- Mi? - kérdezi értetlenül.
- A férfit nekem dobta a nő, aztán Midoriya elkezdett felé menni. A nő elkapta és magához szorította mire Midoriya a kezét a nő fejére tette és... - megállok, mert ismét sírás kerülget. Ennyit nem sírtam már vagy az esküvőm óta.
- És? Mi történt?
- A...nő....
- Mi történt vele?! - kérdi már kíváncsian.
- A nő feje felerobbant... - mondom ki nagy nehezen a szavakat de mégis érthetően.
- Fel...robbant? - bólintok -Hogyan? Így, hogy bumm? - el mutogatja a kezével.
- Igen. - mondom - Aztán pedig, mintha mi sem történt volna azt, mondja nekem, hogy hívjak mentőt meg rendőrt.
- Biztos, hogy Midoriya az Midoriya? - rám nézve kérdez.
- Őszintén? Nemtudom...Nem az a kedves fiú aki volt. És ez nagyon fura...
- Nem csak neked. De szerintem valami történt otthon vele és ezért ilyen feszült. - mondja az ötletet Yamada.
- Talán tényleg csak ez a baja és majd elmúlik. Jobb ebben hinni... - mondom már álmosan.
- Inkább aludjunk. Nem akarom, hogy holnap ezen kelljen fárasztanod még engemet sem, nem még, hogy a diákjaidat. - mondja és nyom egy puszit a fejem tetejére - Jó éjt Shota.
- Jó éjt Yamada.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro