- Hahahaaa!!! - nevet fel a férfi - Mindjárt meghalsz a méreg miatt ami a késben van! - mondja nevetve amire csak simán kihúzom a tárgyat a fejemből.
- Megismétlem mégegyszer! Engedje el a nőt! - mondom már idegesen.
-Minek? Úgyis mindjárt meghalsz, oszt akkor végre megb*szhatom! - egyre hangosabban elkezdek nevetni e szavak hallatán -Mit nevetsz rohadék?! - kérdezte majd abba hagyja a nevetést, és végre rám néz.
- Á tudod csak azon, hogy miközben te papolsz nekem észre sem veszed, hogy már több, mint 5 perc is eltelt! - mondom mosolyogva.
- Miért nem halsz meg?! - kérdezi idegesen majd ráfog a nő nyakára erőteljesen.
- Mert mindjárt te fogsz! - mondom majd lenyalom a késen lévő vért és elmosolyodok - A saját fegyvered által! - a férfi szemei közé dobom a kést, ami miatt megtántorodik egy pillanatra. A nő ájultan zuhant le a földre a férfi pedig elkezdett hátrálni. - Nem tetszik? - kérdeztem szomorúan - Tudok jobbat is mutatni, amit nagyon fogsz élvezni! - mondom azzal a pszichopata mosolyommal, és el kezdek egyre közelebb menni hozzá. Amikor elé érek egy jó irányzott mozdulattal térden rúgom,  ami miatt a térde hátra hajlik és a földre esik.
- NEEE!! KÉRLEK! - ordibál de most a kezére taposva töröm el azt.
- Jaj segítség! Mindjárt megölnek engemet! - játszom el ahogy szenved - Most mi baj van azzal ha egy gonosz megöl egy gonoszt? Semmi! Meghalsz oszt jobb lesz a világnak! - mondom a fejére lépve, ami szét durran. Szó szerint. Mint egy villanykörte amikor túl nagy a feszültség. Az is szétdurran inkább. Hát az ő fejével is ez történt. A holttestet, mivel nem volt kedvem elvinni ezért a betont szétnyitva a holttest alatt, bele lököm majd vissza is forrasztom. Nemtudom elmagyarázni szóval az a lényeg, hogy a beton alatt van. A vértócsa az még mindig a betonon volt, de csak simán az összes szemetest kiborítottam oda. Ahogy vissza nézek a nő ájultan fekszik még mindig, így óvatosan fel emelve, elviszem a legközelebbi kórházba.

Ott kérdezgettek, hogy mi történt vele amire csak azt mondtam, hogy egy gonosztevő megakarta erőszakolni. Mivel nem nagyon volt kedvem vissza menni a hotelba, ezért ott maradtam a nő szobájában és vártam hátha felébred.

Valahogy bealudtam mert egy rémálomból ébredtem. A levegőt kapkodom és egész testemben remegek. Ez alig 1 perc után abba is marad, és az előttem lévő ágyra nézek. A nő éppen eszik és engemet néz.
- Te mentettél meg? - kérdi egy kis csend után.
- Igen. - mondam s ő válassz képpen megölel.
- Köszönöm! - válaszol és ad egy puszit az arcomra.
- Nincs mit. - mondom vissza ölelvd. Egy idő után elenged én pedig vissza ülök a székbe - Hogy tetszik lenni? - kérdem.
- Nyugodtan tegezz. Amaya vagyok! - mondja kedvesen.
-Midoriya. - mutatkozom be én is.
- Igen, tudom. Te jól vagy?
- Igen. És te? - kérdezem.
- Igen. Bár a nyakam az még mindig fáj egy kicsit. Mi lett a gonosztevővel? - kérdezte.
- Elintéztem. Soha többé nem fog bántani téged. Megígérem! - mondom bíztatóan rá mosolyogva.
- Rendben és mégegyszer nagyon köszönöm!
- Szívesen.
- Hány éves vagy?-kérdezte.
- 15.
-És egyedül legyőzted azt a gonoszt? - kérdezte csodálkozva.
- Igen. Nagyon erős képességeim vannak. - mondom és megmutatom az egyik képességem, ami a tárgyak lebegtetése. Anyának is ez volt a képessége, ha jól tudom.
- Képességeim? - kérdez vissza.
- Igen mivel több is van.
- Azta. Ez nagyon menőn hangzik! - mondja csillogó szemekkel.
- Tényleg, és te hány éves vagy?
- Most vagyok 27 de következő hónapban leszek 28! - vidul fel.
- Az nagyon jó! Előre is boldog szülinapot!
- Köszönöm!
- Sajnálom de mennem kell. Éppen osztálykiránduláson vagyok. - mondom tarkómat vakarva, miközben felálok a székből.
- Oh rendben. Ha van kedved még beszélgetni akkor megadom a teló számomat.
- Rendben! - mondom ő pedig gyors leírja egy kisebb papírra és nekem adja. - Köszönöm de mostmár sietnem kell. Azt se tudják, hogy hol vagyok.
- Rendben. Akkor majd talán  legközelebb.
- Talán. Addig vigyázz magadra! - mondom mosolyogva.
- Te is Midoriya! - mondja el köszöntve tőlem.

Gyorsan a fürdőbe teleportálom magamat és pár ruhát, majd egy jót zuhanyozva át veszem az esti ruhát és kimegyek.
- Hol voltál? - kérdezte Aizawa.
- Futottam.
- Éjjel 1-ig? - kérdezte Yamada, Aizawa mellett állva, aki inkább csak csöndben ül az ágyon.
- Sajnálom Sensei! - mondom meghajolva előtte - Segítenem kelett egy lánynak mert bajban volt! - vallom be az igazat.
- Mert? Mi történt? - kérdezi mostmár Yamada is.
- Egy gonosztevő megtámadta én pedig segítettem a nőnek. - mondom fel nézve.
- Megsérültél? - kérdi már aggódva mind a kettő férfi egyszerre.
- Igen, de a seb begyógyult szerencsére. - mondom de hirtelen a földre rogyok.
- Midoriya! - mondja Yamada és Aizawa, majd odarohannak hozzám.
- Mi a baj? - kérdezik ismét szinkronban.
- Oh basszus... - mondom hangosan. A késen lévő méreg amit a gonosztevő mondott, hogy halálos, én hülye lenyaltam a véremmel együtt ami nem lenne baj mert immunins vagyok a méregre, de az biztos, hogy a véráramba is bekerült amikor a homlokomba bele állt a kés.
- Midoriya! - mondja Aizawa még mindig aggódva. - Mond el mi a baj!
- M....mé....
- Mért?
- Mér....e...g! - mondom ki nagy nehezen a szavakat.
- Méreg? - kérdezi Yamada mire bólintok. Pár percig némán térdelnek mellettem amikor is hírtelen kezd elmúlni a fájdalom.
- Korházba kellene vinnünk! - mondja Aizawa aki Yamadadat nézi.
- Már jobban vagyok. - mondom fel állva imbolyogva de így is Aizawa Senseibe kapaszkodok.
- De akkor is be kellene vinni a korházba! - mondja Aizawa nem törődve azzal amit mondtam, a vállára dob óvatosan és elkezd vinni az ajtó felé. - Vigyázz a diákokra Yamada! - adja ki az utasítást, és ott is hagyjuk egyedül. A Sensei egészen a korházig a vállán vitt aztán amikor beértünk egyből meg is ismert a recepciós nő.
- Izuku Midoriya? - kérdezi amire bólintok - Mi történt? - kérdezi aggódva de azért kedvesen.
- A diákomat megtámadta egy gonosz és valahogy méreg jutott a szervezetébe! - mondja a Sensei majd óvatosan lerak maga mellé.
- Akkor azonnal menjenek is a 36-os kórterembe! - Aizawa bólint  és el kezdünk arra a terem felé menni ahol Amaya is volt.
- Midoriya! - mondja boldogan a nő amikor belépek.
- Szia Amaya! - mondom én is vidáman.
- Miért jöttél vissza? - kérdi kíváncsian.
- Egy gonosztevő megmérgezte. - mondja helyettem is a Sensei.
- Oh. Az a gonosz volt amelyik a kést feléd dobta és a homlokodba beleállt? - kérdezi amire hallodtam, hogy mögöttem a Sensei élesen beszívja a levegőt. Szerencsére válaszolni már nem tudok mert bejön egy orvos és az egyik betegágyhoz kísér minket ahol el kezd vizsgálni.