Már reggel óta volt egy fura érzésem így utána is akartam járni. Elmentem a kedvenc kávézómba ahol lehallgattam annak a ribancnak a beszélgetését. A szomszéd nővel beszélgetrtt aki próbálta meggyőzni, hogy nem kellene engem megölni de ekkor kapta a fülest, hogy lehallgatom  így mindent kikapcsolva el is mentem.
Akkor tudja, hogy hol vagyunk?-kérdezte apám.
Nagy valószínűséggel talán nem mert mielőtt lenyomozhatták volna a helyzetemet leállítottam mindent.
Rendben. De ha valami baj van akkor szólj nekem!-mondja majd ad fejemre egy puszit amire csak mégjobban magamhoz ölelem.
Köszönöm.-mondom suttogva.
Mit?-kérdez vissza.
Hogy legalább te elfogadsz olyannak amilyen vagyok.-mondom amire elkezd nevetni.
Ez csak természetesen! Hisz a fiam vagy!-mondja és szorít az ölelésén. Ekkor megcsörren a telefonja így elő is veszi.-Oh b*szdki! Az a hülye az!
Ne vedd fel! Vagy ha igen akkor teleportálj haza vagy valami aztán gyere vissza!-mondom a tervet amire el is teleportál.

A padra leülve dőlök hátra és élvezem a csendet addig a pontig amíg meg nem hallok egy csapat beszélgetését. Nem foglalkozom velük de azért is leszólnak.
Midoriya!-mondja egy kedves hang amire fáradtan felnézek és Kirishima áll előttem.
Igen?-kérdeztem haldokolva.
Van kedved velünk jönni a strandra?-kérdezi amire bennem eléggé felmegy a pumpa.
Nem!-vágom rá idegesen-Én oda biztos, hogy nem megyek!-mondom amire láthatólag megijed a kis csoport kivéve Kacchan.
Oszt miért nem?-kérdezi most a szőke.
Várok valakit!-mondom.
Vannak itt ismerőseid Midoriya-kun?-kérdezi Sero.
Igen.-mondom szemeimet forgatva.
Miért vagy ilyen Midoriya?-kérdezi hallkan Uraraka de amikor rájön, hogy mit is mondott inkább elbújt Iida mögé.
Mert oszt kész!-válaszolok rá egyszerűen miközben mélyen a szemeibe nézek. Látszólag elkezdett remegni így inkább csak pislogva egyet jelent is meg apám. Végre.
Na végre, hogy itt vagy!-mondom felállva és mentem hozzá.
Bocs csak nemtudtam mennyibe kerül a befőttes üveg.
Ja aha. A barackot azt mikor vesszük meg?
Nemtudom. Még érnie kell.-mondja vállat vonva majd ott hagyva a csodálkozó osztálytársaimat el is mentünk.

De miért pont barack?-kérdezi apám miközben bementünk egy fagyizóba.
Mert az finom!-mondom majd veszek is magamnak kettő gombóc fagyit aztán leülünk a kinti székekre jó messze a többi embertől.
Jól van. Na ahogy hallhattad be kell még érnie mert most még szerencsére nemtudja, hogy hol vagy.-mondta amire nagyon megkönnyebbültem és ennek hangot is adtam.
Istenem. Ha megtalálna nemtudom mi lenne velem.
Nyugi majd akkor elintézzük. Vagy feljelenthetnénk gyermekbántalmazásért. Bizonyíték úgyis van bőven.-mondja a hátamra gondolva.
Vagy csak simán csinálunk neki egy vas kopórsót aminek a belső része vasból van a külseje meg fából. Úgy nézne ki, mint egy sima koporsó de mégsem.
Oszt honnan szerezzünk olyat?-kérdezi.
Majd megcsinálom csak szerezni kell fát meg vasat és az ahhoz szükséges dolgokat.-mondom amire bólint.
És mivan ha ki tud szabadulni?-kérdezi-A vas az is elég erős de nemtudom. Ott van neki a képessége.
Arra is gondoltam! Egyik régi ismerősöm mostanság képesség eltüntető cuccokat készit. Lövedékeket. Talán 1 hétig nem tudja használni majd a képességét annyira erős a szer hatása.-mondom.
És ha kibír így is szökni?-jön megint ugyan az a kérdés.
Bilincs a kezére ez mellé pedig összekötözzük a kezeit és a lábait. Ebből már senki sem tud kimenekülni. Ja és ha úgy van akkor kb 10 méter mékyre kell majd leásnunk.
Azt megoldom én. Te csak a koporsóval meg a többivel foglalkozz. Addig megpróbálom visszacsábítani vagy valami.
Jó ötlet!-mondom-Na de megyek mert olvasni van kedvem.-mondom.
Oké. Ha kell valami akkor hívj!-mondja én pedig már a szobámba teleportáltam és az ágyba feküdtem. Pár perc után már el is aludtam.

Nem kellene szólnunk neki?
Hagyjad. Majd felébred. Addig hagyjuk aludni.-fura hangokra kelek így a szememet ki is nyitom.
Felébredt!-mondja rikácsolva valaki.
Kuss legyen már!-mondtam idegesen mert a fejem iszonyatosan fájt meg a fülem is.
Látom rosszul aludtál.-mondja egy nyugodtabb hang amire abba az irányba nézek.
Csak a szokásos.-mondom majd kikászálódok az ágyból és a fürdőbe megyek dolgot intézni. Amint végzek vissza megyek majd ismét bedőlök a pihepuha ágyba.
Milyen szokásos?-kérdezte most Yamada. Nem kelledt volna rá morognom de nagyon irritált főleg úgy, hogy most ébredtem fel.
Csak a szokásos.-mondtam de hírtelen valaki kopog az ajtón majd csak úgy bejön.
Jó napot!-köszön egy ismerős hang de nem foglalkozva vele magamra húzom a takarót és elbújok. Már amennyire az lehetséges.-Deku! Gyere beszélgetni!-mondja Kacchan de idegesen vissza szólok.
Nem megyek!-mondom.
Hát rendben te akartad!-mondja majd hallom ahogy jön felém. Hírtelen takarón keresztül magához ölel majd elkezd csikizni mire kidugom a fejem nehogy megfulladjak.
N...nee!!!-mondom egyre jobban nevetve mert nem bírom ha csikiznek.
De! Nem akartál velem jönni szóval ezt kapod amiért ilyen vagy!-mondja majd mégjobban elkezd csikizni.
Neee..neee!! Kac..chan!! Ké...kérlek fejezd be!!-mondom már sírva röhögve amire végre abba hagyja de nem enged el-Ha nem engedsz el akkor bajok lesznek!-mondom idegesen rá nézve.
Vállalom!-mondja amire füléhez hajolok és hallkan elkezdek suttogni.
Nem élnéd túl hidd el. Túl sok lenne neked amit tennék veled!-mondom a legszexisebb hangomon majd elhajolok tőle és rá mosolygok-Még mindig vállalod?
Talán!-mondja kicsit pirultan majd elenged végre.
Nem adod fel könnyen ahogy látom.-mondom szemeimet forgatva.
Mindent megkapok amit csak szeretnék!-mondja mosolyogva.
Hát rám akkor várnod kell! Ha annyira szeretnél akkor nyerd el a szívem Katsuki!-mondom győzedelmesen mosolyogva amire mégjobban elpirul.
Állok elébe Izuku!-mondja majd inkább el is fut. Nagyot sóhajtva pakolok össze de aztán eszembe jut a kettő férfi akik a másik ágyon ültek és csak figyelték az eseményeket. Oda nézve látom ahogy a kettő férfi csak értetlenül bámult rám, ami nem lepett meg.
Öhm....ne kérdezzétek.-mondtam kicsit kínosan majd inkább elmentem futni a városban. Igen. Este. Sötétben.

Ahogy futottam hangokat kezdtem el hallani az egyik sikátor felől majd amikor oda értem megláttam egy férfit meg egy nőt. A férfi lefogva tartotta a nőt a nő pedig próbált menekülni kevés sikerrel.
SEGÍTSÉG!-próbált segítséget kérni a nő akrákitől is de senki sem volt az utcán csak én.-Segítsen kérem...-mondta a nő rám nézve mire a férfi is rám nézett.
Engedje el a nőt, kérem.-kértem illedelmesen a férfit de az egy kést dobott felém amit bele is állt a fejembe.