Sokan azt hiszik, vagy éppen csak azt érzik, hogy az ő életük borzalmas, felesleges és egyszerűen hibás.
Ábrándokat kergetnek, és ezeket próbálják elérni. Azonban az ő fájdalmuk mind smafu volt ahhoz a fájdalomhoz és kínhoz képest, amit maga a Sátán érzett évezredek óta. Ezt a kínt pedig egy nő okozta. Egy angyal bőrbe bújt fenevad, egy szörnyeteg. Egy olyan személy, aki szívet adott neki, hogy dobogjon és ott, belül vérezzen el. Mert ez a nő csak játszott vele. Az a személy, akit csak úgy tudott magában nevezni, a Nő.

Az egyetlen, akit mindig birtokolni akart. Aki olyan magasságokba tudta volna emelni, amitől már istennek érzi magát. A Pokol méltán elismert istenének.

A férfi hosszú haját egy szalaggal kötötte össze. Sejtelmes mosollyal figyelte az asztalon álló kristálypoharat, amelyben vörösbor kavargott. Az étterem ajtaja kinyílt és a kis szélcsengő zenélni kezdett a vendég jövetelére.
Egy csinos, vörös, pánt nélküli ruhás nő állt meg ott egy pillanatra és söpört végig kék tekintetével az asztalok között.
Hosszú mélybronz színű haja loknikba rendezetten hullott a vállára.

A férfi sóhajtott. Nem az a nő állt ott, akire már fél órája várt. Lilás tekintetét visszavezette az asztal lapjára.
Megfordult a fejében már az is, hogy a hölgy felültette. Hiszen annyit késett már, ami nem ildomos ilyen társaságban.
A garbó fölött viselt zakó kezdte melegíteni. De nem tudta, hogy idegességében érezte a meleget, vagy pedig a hely volt túl fűtve.
A következő három ajtón való belépő sem ahhoz tartozott, akire a fekete hajú férfi várt.
Ha a következő belépő nem ő lesz, esküszöm felkeresem és felnégyelem azt a nőt!

Azonban nem mozdult. Pedig a következő belépő egy férfi volt. Viszont az úr az ajtót egy hölgynek tartotta. Az ő hölgyének.

Az ajtóban a szél csodát művelt. A hosszú, göndör fekete haja előre úszott, egy pillanatra eltakarva a bársonyos, alabástrom fehér arcot és igéző sárga-arany tekintetét.
Mégis, ami leginkább felkeltette férfiúnk figyelmét az a két formás comb volt, mely simán és fehéren felvillant a fekete szoknya rejtekéből. Ez azonban egy pillanat alatt elillant, mikor a feszes vádlikra vándorolt a tekintete. Magassarkúban mindig is markolhatóbbnak tűntek a számára, sokkal kívánni valóbbnak.

A fekete, bőr pántos cipellő tökéletesen illett az ő Végzete lábára. Olyan érzése támadt tőle, hogy hagyná, ha végig akarna gyalogolni rajta a fenevad.

- Edea!

- Ó, jó uram, miért rémít meg ennyire? - kérdezte szelíd mosollyal a nő, ahogy közelebb ért az asztalhoz. Kezében egy finom, drágának tetsző, mély vörös kézi táskát szorongatott. Vékony, apró ujjai szinte elfehéredtek idegességében.

- Nem állt szándékomban magára hozni a frászt - sóhajtott Lucifer, miközben arcán egy levakarhatatlan mosoly játszott. - Azonban több, mint fél órát késett, kedvesem!

- Elszaladt az idő, miközben készülődtem. Próbáltam a legcsinosabb lenni, amit ruhatáram biztosítani tudott a maga számára. Úgy érzem, nem nyúltam mellé - kezével időközben végig simított a férfi kezén.

Ettől persze a szerelmes bolond megremegett. Sose értette, de egy érintés, egy bájos mosoly, vagy egy gyengéd szó képes volt kocsonyás állapotba hozni az egész testét és elolvasztani jég szívét.
Ó, hogy mennyire gyűlölte ezt az érzést! Annyira védtelen gyengeségnek tartotta, amit a Sátán nem engedhetett volna meg magának.

Amint rendezte gondolatait azonnal ugrott, hogy úriember módjára képes legyen kihúzni a széket imádott hölgyének.

- Maga mindig is figyelmes volt, jó uram. Bár már nem tudom számon tartani hányszor mondtam ezt el magának - nevetett fel kacér módon játszva Lucifer érzékeivel.

- Sokszor, és sajnos sose tudom ezt megcáfolni, mert már beteges módon óhajtok a kedvében járni, kedvesem.

Alig válaszolt volna Edea erre a kedves, de mégis valahol bántó szavakra egy pincér melléjük ért és megfogta finoman Lucifer vállát.
Ekkor ébredt fel a kábulatból, a múló ábrándokból a Sátán.

- Uram, telefonon keresik.

- Engem? - döbbent meg a férfi. Ki keresné őt telefonon?! Ez egy abszurd kérdés.

- Igen. Kérem, jöjjön. A hölgy nagyon ideges a telefonban...

- Edea - lehelte elhalóan, majd már fel is pattant ülő helyéről.

A bárpult - lévén az étterem sima ital fogyasztásra is alkalmas -, tele volt öltönyös, magányos emberekkel.
Fellobbant Lucifer gondolatai között, hogy ez lesz valószínűleg az ő sorsa is, pedig reménykedett valami szebb végkimenetelben.

- Igen? Lucifer vagyok - szólt bele kedve szegetten a készülékbe.

- Ó, jó uram, végre! - a női hang villámként csapott belé. Szinte érezte a könnyek illatát. - Kérem, bocsássa meg, de... Úr Isten... Én... Nem tudok menni. Bár mehetnék Önhöz, uram! De Isten minden tervem keresztbe tette. Pedig már felvettem a legszebb ruhám. Tudja? Azt a csinos feketét, amit talán egy éve kaptam magától - hadarta a telefonba remegő hangon, miközben érezhető volt, hogy zokog.

- Edea, kedvesem... Mi történt?

- Az, hogy Isten magához hívott! Azt akarta, hogy a közelébe kerüljek... Így most nem tudok elmenni. Túl erős a hívó szava - suttogta keserűen a Nő. Az egyetlen, akinek a Pokol ura valaha a kedvére akart tenni.

- Értem. Nem tudtam én se soha ellenállni neki... - sóhajtott bosszúsan. - Menj hozzá.

- Úgy vágytam pedig rá, hogy vacsorázzak Önnel uram.

- Tudom. Ha nem így lenne, te képtelen vagy sírni, Angyalom - azzal Lucifer letette a kagylót, majd a pultos felé nézett. - Adjon legalább négy kört a legjobb italból. Ma este sajnos nem élvezhetem a hölgyem jelenlétét.

És itt meg is ragadom a szót, hogy reklámozni kezdjek egy Amino csoportot, melynek egyik tagja vagyok és vezetője.

Megnyílt a Pilvax kávéház! Minden írni vágyó személyt szeretettel várunk! Segítséget nyújt az ihlet hiányos időben. Szívesen látunk mindenkit, aki egy kicsit szeret verset, történetet, vagy csak apró novellákat írni.

Igazság szerint nem tudok többet hozzá fűzni. Emigyen csatolom nektek a linket hozzá!
Remélem sokan jöttök.

http://aminoapps.com/c/PILVAX