J O S I E

"Boldog szülinapot!" A harsány hang hallatán kipattantak a szemeim és majdnem leestem az ágyról. April vigyorogva nyomott a képembe egy díszes muffint, gyertyával a közepén. Halványan elmosolyodtam.

"Köszönöm April, de a legnagyobb ajándék az lett volna, ha hagysz aludni legalább 10-ig." Nagy nehezen felültem az ágyban és az órára pillantottam.

08:13.

Pedig szombat van.

"Sajnálom, de még sok mindent kell elintéznem az esti buliddal kapcsolatban, 10 perc múlva indulok. De mindenképpen én akartam lenni az első, aki felköszönt, szóval gyerünk, kívánj valamit!" Bökött az orrával az égő gyertyára.

"Már mondtam, hogy nem akarok nagy bulit. Maximum pár ember, jól jegyezd meg."

"Persze, persze, csak fújd már el mielőtt ráfolyik a viasz a cukormázra." Frusztráltan sóhajtottam egyet, lehunytam a szemeim és kívántam valamit, habár én magam sem hittem el, hogy valaha valóra válhat.

"Tessék." Az ölembe tette a tányért, nyomott egy puszit a homlokomra, majd az ágyához sietett és készülődni kezdett. "Sietek, este 7-re állj készen. Ja , és légy csini." Kacsintott.

"Hogyne." Megforgattam a szemeim. "De akkor ahogy megbeszéltük, semmi felhajtás."

"Szia, Jojo." Vigyorogva lépett ki a folyosóra és becsapta maga után az ajtót.

Nem akartam kikelni az ágyamból. Ahogy az utóbbi két hétben egyszer sem. Alig mozdultam ki a szobámból, egyszerűen semmihez nem volt kedvem. Az idő nagy részében aludtam, sorozatokat néztem vagy April noszogatását hallgattam. Habár vagy ezerszer bocsánatot kért és legalább ezerszer azt válaszoltam, hogy semmi baj, valami mégsem volt rendben.

Még mindig együtt van Harryvel.

Igen, ez rettentő önzően hangzik, de nem tehetek róla. Harry megpróbálta tönkre tenni az egyetlen normális emberi kapcsolatom, egyszerűen képtelen vagyok elsiklani felette.

Tudatosan nem jártam be a biológia csoport bizonyos előadásaira. Gyerekes vagy nem, minden lehetséges módon megpróbáltam elkerülni őt. Még a kedvenc helyemre is egyszer néztem be az incidens óta, ami elég nagy dolog, tekintve hogy minden nap ott tanyáztam korábban.

Gyűlölöm a tényt, hogy Harrynek ekkora hatása van az életemre, de csak magamra lehetek dühös. Mert igenis sok időt töltöttem gondolkodással és rájöttem, hogy Harrynek igaza volt. Részben.

Ha közömbös lenne számomra nem lenne képes ekkora hatást gyakorolni rám. Egy igazi seggfej volt velem a kezdetekben, de valami megváltozott. Benne is és bennem is.

De soha nem tudnám Aprilt így hátba támadni, ebben biztos vagyok. Nem érezhetek többet Harry iránt puszta közönynél, bár ezt könnyű mondani. Ezért kell gyűlölnöm őt minden egyes porcikámmal, így a legegyszerűbb. Legalábbis nekem.

Tehát az utóbbi két hétben a bűntudat és a düh egyszerre próbált felemészteni. Ez igazán drámaian hangzik. Haha.

A nap további részét ugyancsak sorozat nézéssel töltöttem, majd mikor hatot ütött az óra, készülődni kezdtem. April kérése ellenére nem vittem túlzásba. Sem a ruhát, sem a sminket. Egyszerűen nem éreztem volna jól magam a bőrömben.

Hét óra előtt öt perccel kopogtattak az ajtón. Ha April lenne az, simán kinyitná a kulcsával. Gyanakodva közelítettem meg az ajtót, majd gyorsan kinyitottam.

Először nem akartam hinni a szememnek.

"Nem gondoltam, hogy eljössz." Motyogtam.

"Bemehetek?" Bólintottam és elálltam az ajtóból, hogy beljebb jöhessen. Egyszerre lettem boldog és kíváncsi, mivel nem számítottam a látogatására.

"Boldog születésnapot." Egy kis dobozt nyújtott felém, amit kissé hezitálva, de elfogadtam.

"Nem kellett volna." Kinyitottam, egy arany karkötő volt benne, egyszerű, letisztult, pont ahogy szeretem a dolgokat.

"Szégyen lett volna, ha pont én nem köszöntelek fel." Mosolygott.

"Megértettem volna. Tudom, hogy haragszol rám. Pedig én tényle-"

"Hagyd, Josie. Volt elég időm gondolkozni és arra jutottam, hogy nem haragudhatok rád, amiért segíteni akartál. Szent a béke." Széttárta karjait. Gondolkozás nélkül odasiettem hozzá és átöleltem. Az igazság az, hogy eszméletlenül hiányzott. Drogproblémák ide vagy oda, mégis csak a bátyám.

"És, mi a terved ma estére?" Kérdezte, még mindig kiszorítva belőlem a szuszt.

"Hát, ami azt illeti-"

"Khm-khm." A nyitott ajtó felé fordultam, ahol Louis állt, karba tett kezekkel.

"Louis? Mit csinálsz itt?"

"Érted jöttem. Volt egy kis probléma a tortával, ezért April engem küldött. A barátod is jön?"

"A bátyám és nem tudom." Kérdőn pillantottam Kylera. "Szeretnél jönni?"

"Persze."

Körülbelül fél óra múlva egy számomra ismeretlen ház előtt álltunk meg. Az egész hely egy erdő közepén volt, a semmi közepén. Se szomszédok, se boltok, csak egy nagy tisztás és rengeteg fa. Tetszett. Kyle vezetett, amiért Louis igen hálás volt, így ő is ihat. Az út alatt azon gondolkoztam, hogy talán mégsem olyan borzalmas a mai nap. Hat hónap után a bátyám végre újra beszél velem, igazából ez a legnagyobb ajándék. Remélem, hogy a kapcsolatunk most már a régi lehet és elfelejtjük a veszekedéseket és minden mást.

A zene basszusát már kintről éreztem a gyomromban, ettől pedig rossz előérzetem támadt. Sejtettem, hogy April nem hallgatott rám és bent valószínűleg 10 embernél több tartózkodik. Tipikus.

Amint beléptem a házba a félelmem ténylegesen beigazolódott. Igaz, a kint parkoló autók is sok mindent elárultak, de ez még rosszabb volt, mint hittem. Majdhogynem senkit nem ismertem, kivéve pár csoporttársat és lányokat a koleszból.

"Boldog szülinapot!" Ezt hallottam mindenhonnan, már fogalmam sem volt, hogy hova kapjam a fejem. Végül sikerült rátalálnom Aprilre, aki kinek a a társaságában volt? Természetesen, seggfej Styles.

"Josie!" Kiáltotta, majd magához ölelt. Mármint nem Harry. Ő csak kínosan helyezgette a súlyát egyik lábáról a másikra és még csak véletlenül sem nézett a szemembe. Helyes. "Na mit gondolsz?" Mutatott körbe April.

"Azt, hogy sejtettem. Sosem hallgatsz rám, ugye?"

"Gyere, igyál valamit!" Kuncogott, majd egészen a konyháig rángatott. "Egyébként, mit keres itt Kyle?" Azonnal megkomolyodott. Tudott az egész sztoriról, elvégre a legjobb barátnőm.

"Eljött ma hozzám és azt mondta, hogy már nem haragszik."

"Tessék? Hogy ő nem haragszik? Mekkora képmutató faszfej!"

"Figyelj, nekem csak az számít, hogy végre minden a régi. Azt hiszem. Egyébként, nem láttad merre ment?"

"Nem, Josie, és téged se érdekeljen. Tudom, hogy félsz, hogy valami hülyeséget csinál, de ez a te estéd és nem érdemli meg, hogy rá pazarold. Szóval, melyiket szeretnéd?" Két ugyanolyan piros poharat nyújtott felém vigyorogva.

"Az erősebbet." Én is elmosolyodtam. Teljesen igaza van. Kyle rendszeresen jár az elvonóra, és egyébként is már felnőtt. Tud magára vigyázni.

April átnyújtotta nekem az egyik poharat. Azonnal elvettem tőle és annyit ittam belőle egyszerre, amennyit csak tudtam. Ahogy legördült az alkohol a torkomon égető érzést hagyott maga után. Tökéletes.

Pár órával és pohárral később, minden mindegy alapon odamentem az egyedül ácsorgó Harryhez. Az este folyamán még egyszer sem szólt hozzám, és igen, beismerem, vágytam rá. Vágytam a figyelmére, a közelségére és a szórakoztató kötekedéseinkre. Tudom, szánalmas vagyok, és Harry egy seggfej,  de annyival megkönnyítené a helyzetem, ha nem nézne ki úgy, mint egy görög isten az Olümposzról.

Oké, nincs több pia.

"Na mi van, Styles? Az ingyen piáért jöttél?" Kuncogtam. Földre szegezett tekintetét lassan rám emelte, majd egy széles vigyorra húzta ajkait.

"Mi másért, Bourbon. Boldog szülinapot."

"Hol van az ajándékom?" Kérdeztem teljesen komolyan. Kínosan a tarkóját kezdte vakarni, mire elnevettem magam. "Csak vicceltem, nyugi."

"Azt hiszem, nem kéne többet innod." Ráncolta a homlokát.

"Nem vagy vicces." Lágyan megpaskoltam az arcát, majd felindultam mellette a lépcsőn.

"Most hová mész?"

"Keresek egy WC-t." Erősen markoltam a korlátot, minden egyes lépésnél hullámzott a talaj.

Egy hosszú folyosón lyukadtam ki, ami tele volt ajtókkal. Egyéb lehetőségek híján mindegyiket egyesével nyitottam ki az illemhely után kutatva. Az egyik ajtó mögül nevetés hallatszott ki, gondoltam, hogy az nem a WC, de a kezem már a kilincset markolta. Hiba volt.

"Josie?!"

"Kyle?" Fel sem tudtam fogni a látványt. És mikor sikerült, azonnal rosszul lettem. A könnyek úgy marták a szemeim, mintha meg akarnának fosztani a látásomtól.

Amint Kyle megindult felém automatikusan hátrálni kezdtem, végül futásnak eredtem, ki kellett jutnom a házból.

A lépcső alján Harry hangját hallottam, ahogy a nevemet kántálja, de célként csak a bejárati ajtó lebegett a szemem előtt. Ahogy kiléptem rajta megcsapott a hideg, de a lábaim csak tovább és tovább vittek, míg nem felmondták a szolgálatot és térdre rogytam. Szánalmasan naivnak éreztem magam. Soha nem kellett volna elhinnem Kyle egy szavát sem, ezt már korábban megtanultam, mégis ugyanabba a hibába estem, mint eddig mindig.

És most itt vagyok. A semmi közepén térdelek magamba roskadva, sírva, a születésnapomon.

"Joe? Fáj a hasad?" Harry hangjára azonnal felkaptam a fejem.

"Ne most, Harry." Szipogtam. "Kérlek, csak hagyj magamra. Most az egyszer."

"Inkább gyere be a házba, mielőtt újra megfázol." Mellém lépett és a kezét nyújtotta felém, de ha valaki megrugdos, még akkor sem fogadtam volna el.

"Nem akarok bemenni oda."

"Akkor sem ülhetsz így itt. Legalább sétáljunk egyet, közben elmesélheted, hogy miért nézel ki úgy, mint egy halott." Mivel majd' befagyott a seggem, végül megfogtam a kezét. Talpra állított, de még véletlenül sem engedett volna el, ezért inkább én tettem meg, annak ellenére, hogy minden porcikám tiltakozott. 

Lassan lépkedtünk egymás mellett a fák között egy bizonyos ösvényen haladva, nehogy elvesszünk. A fogaim össze-össze koccantak a vacogástól, míg melegséget nem éreztem a hátamon. Harry levette a kabátját és a hátamra terítette, de azonnal leráztam magamról. Rosszallóan elfintorodott, de annyiban hagyta. Nem arról van szó, hogy nem értékelem a gesztusait, de minden egyes kedves mozzanatával megnehezíti az önmegtartóztatásom. 

"Tehát?" Fordult felém érdeklődve. 

"Honnan veszed, hogy pont veled akarom ezt megbeszélni?"

"Látsz itt mást rajtam kívül? A bent lévők közül érdekelt valakit, hogy miért rohantál ki sírva a bulidról? Nem hinném."

"Szóval, téged érdekelt." Igazából, csak hangosan gondolkoztam.

"Úgy tűnik." Motyogta. "Na ki vele. Ki ríkatta meg az acél szíved?"

Fájdalmasan elmosolyodtam. "A bátyám."

"Mi? Neked van bátyád?" Harry látszólag meghökkent. Nem csodálom, sosem meséltem még neki róla, ahogy nagyjából senkinek sem az egyetemen. Kivéve persze Aprilt. 

"Igen, van. Szóval, ő volt a legjobb testvér, akit valaha kívánhattam volna magam mellé. Mindig megvédett és vigyázott rám, mikor fiatalabbak voltunk. De amikor idejöttem az egyetemre megtudtam, hogy drogozik. Elég durván." A torkomba gombóc nőtt, megint sírás közeli állapotba kerültem. "Korábban nem vettem észre, mivel nem sokat volt otthon és emlékszem, még ellenezte is, hogy ugyanarra az egyetemre járjunk és hogy ezt megakadályozza, csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Azt mondta, hogy soha nem kerülnék be , mert túl buta és életképtelen vagyok szóval ne is hitegessem magam. Nagyon megbántott, ezért is akartam bebizonyítani az ellenkezőjét. Keményebben tanultam, mint korábban és végül kiemelkedő eredménnyel jutottam be. Persze ezen Kyle teljesen kiakadt és még jobban elzárkózott tőlem. Mikor megtudtam, hogy drogozik rögtön el akartam mondani anyáéknak, de megígérte, hogy abbahagyja, csak tartsam a szám. Ez ment hónapokig. Mikor azt mondtam neki, hogy elég volt, ez így nem mehet tovább, tudod mit csinált? A falnak szegezett és ordítozott velem. Ezután azonnal elmondtam anyáéknak, amitől még jobban berágott rám. Elvonóra jár azóta is, viszont a szemembe mondta, hogy többé nem tart a testvérének és felejtsem el a létezését. Ez volt körülbelül fél éve. Ma eljött hozzám, hogy elmondja, megbocsájtott. Én tényleg azt hittem, hogy leállt, de nem." Kész, vége. Elbőgtem magam.

"Sajnálom." Harry magához szorított és ezúttal nem tiltakoztam. Nem csak azért, mert rettenetesen fáztam, hanem mert úgy éreztem, hogy törődik velem. "Még oda sem adtam az ajándékod." Benyúlt a zsebébe és kihúzott belőle egy csomagot. Nem hittem a szemeimnek. "Margaret azt mondta ez a kedvenced."

 A kezembe nyomta a kis tasakot. A kedvenc teám volt, amit igen nehéz beszerezni, majdhogynem lehetetlen. "Nem kellett volna, Harry. Köszönöm."

 Gyűlölnöm kéne Harryt, de hogy is lennék képes erre, mikor azt érzem, hogy ő az egyetlen ember ezen a világon, aki törődik velem? A saját anyám nem hívott fel a születésnapomon, a bátyám átvágott, Aprilt pedig órák óta nem is láttam. 

 Tudom, hogy nem kéne Harry közelében lennem, de attól tartok, hogy már nem sokáig tudom visszafogni magam. 

 Fel sem fogtam mi történik, csak mikor Harry ajkait éreztem meg az arcomon. Borzongás futott végig minden porcikámon, féltem, hogy a lábaim újra felmondják a szolgálatot. Mosolyogva húzódott el.

"Boldog születésnapot, Josie."

oké

ez volt az eddigi leghosszabb rész

tapsi nekem

ennek örömére

mi lenne, ha játszanánk?

légysziii

kérdezz-felelek

annyira jó lenne

de nem akarom, hogy én legyek a középpontban, szóval arra gondoltam, hogy minden fejezetnél felteszek nektek egy kérdést és ha szeretnétek, válaszoljatok kommentben

nekem nyugodtan írjatok kérdéseket üzenetben vagy kommentben

bármit

kérlek (kínos lenne, ha senki nem írna és így is elég kínos az életem, szóval plsss<3 )

 1. kérdésem: Melyik városban éltek? (nyugi, nem vagyok pedo ;) ;) )

imádlak titeket!!!!

<3 <3