J O S I E

"April siess már! Megint el fogunk késni!" Toporzékoltam már teljes harci öltözetben. April ma különösen sok időt töltött a fürdőben.

"Menj nyugodtan, Jojo. Szerintem csak a második előadásra érek be." Kiáltotta az ajtó mögül.

"Kihagyod Mr. Mcdermott óráját? Bátor vagy." Felettébb furcsa. April talán még soha nem hagyott ki egyetlen órát sem az egyetemen, pedig ez már a második évünk. "Rosszul érzed magad?" Közelebb léptem az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem, azonban az rögtön kicsapódott, egyenesen a fejemnek. Hatalmasat koppant és szerintem csillagokat is láttam. "Aúú!" A kezemmel a fájó területet simogattam, hátha elmúlik, de csak nem akart enyhülni.

"Bocsi Josie, nem láttalak." Igazából rám sem nézett, nem is érdekelte, hogy enyhe agyrázkódást kaptam. De legalább siet.

Körülbelül 10 perccel később már az egyetem és a kollégium között lévő parkot szeltük át. Az idő hideg és ködös volt, de a nap sütött. Tökéletes, ezért is szeretem az őszt. Egyértelműen a legjobb évszak.

"Nem csinálunk valamit délután együtt? Olyan rég beszélgettünk." Vetettem fel az ötletet. Fura, soha nem én szerveztem a közös programjainkat. Mintha szerepet cseréltünk volna, és ezt csak most veszem észre. April máshogy viselkedik az utóbbi időben és ez nagyon nem tetszik nekem.

"Ne haragudj, de már programom van." Húzta el a száját.

"Kivel?"

"Hát, öhm, Harryvel, kivel mással?" Nevetett fel kínosan. Oké, itt valami nem stimmel.

"Mit nem mondasz el?" Megálltam és szembefordultam vele.

"Nem értem miről beszélsz." A pulcsija végét igazgatta. Hazudik.

"Megpróbálom ignorálni a tényt, hogy hazudtál nekem, ha elmondod, hogy miért változtál meg." Kezdtem ideges lenni, mert megijedtem, hogy valami bajba keveredett. "April kérlek, szólalj már meg!" Hadonásztam.

"Mi lenne, ha a saját, unalmas kis életeddel foglalkoznál és nem ütnéd bele az orrod az én dolgomba?!" Teljesen kikelt magából, majd egyszeriben ott hagyott. Csak kikerekedett szemekkel bámultam a lány után, aki elvileg a legjobb barátnőm, de abban a pillanatban pofán tudtam volna csapni. Szép reggelnek indult. Már nem az.

Miután már az orromból is a növények fotoszintézise folyt, úgy döntöttem, elmegyek Margarethez és kiöntöm a lelkem egy jó, meleg zöld tea mellett. Oh, igen. Csak erre vágyom. Ami azt illeti, már elég rég voltam a teaházban, az utóbbi két hétben rengeteget tanultam. Alig mozdultam ki a szobámból, csak az órákra jártam be.

De úgy érzem, ma szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Elvégre péntek van. April egész nap még csak rám sem nézett, és mivel ő bántott meg engem, nem éreztem kötelességemnek, hogy tovább erőltessem a legjobb barátnős sablon beszédet. Igaz, hogy hiányzott, de nem volt velem túl kedves, mikor én csak segíteni akartam neki. Szóval, fulladjon meg.

Amint beléptem a kis teaházba rögtön megcsapta a orrom a frissen főzött tea illata. Margaret a szokásos helyén, a pult mögött ült. Mikor megpillantott felpattant a székről, hozzám sietett és egy szoros ölelésbe vont.

"Hogy vagy kincsem?" Mielőtt válaszolhattam volna, a bejárati ajtó kinyílt és Harry lépett be. Kösz sors, kösz karma. Miért bukkan fel mindig a semmiből?

"Te mit keresel itt?" Ráncoltam a homlokom. Próbáltam nem túl bunkónak hangzani, mert még mindig jövök eggyel Harrynek, amiért kigyógyított a náthámból. Másnapra kutyabajom nem volt, köszönhetően a fura löttyének.

"Neked is szia, Joe. Csak a füzetemért jöttem, tegnap itt felejtettem." Tessék? Harry miért volt itt, az én törzshelyemen tegnap?

"Azonnal hozom, drágám." Margaret a pult mögé sietett és felkapott egy fekete füzetet, majd visszarobogott Harryhez és mézes-mázosan a kezébe nyomta. Mi folyik itt?!

"Miért voltál itt tegnap?" Tudom, tudom. Ma rettentő értelmes és fontos kérdéseket teszek fel.

"Tanult, ahogy az utóbbi két hétben minden egyes nap." Vigyorgott mindentudóan Margaret. Leesett az állam. Ez az én tanulóhelyem. Harry csak egy betolakodó. Nem járhat ide minden egyes nap, lehetetlen. Majd a kiábrándító és kínos viselkedésemmel elkergetem, megvédem a területem! Na jó, le kéne állnom a természetfilmekkel.

"Tessék, itt a teád." Margaret időközben a kezembe nyomta a szokásos italom. Harry még mindig velem szemben állt és hol rám nézett, hol kínosan forgott ide-oda. Valamit akar.

"Mit szeretnél Harry?" Felindultam a lépcsőn, ő pedig követett. Leültünk egymással szemben a megszokott helyemre, de még mindig nem szólalt meg. Köhintettem egyet, hátha észbe kap, de valószínűleg félreértette.

"Megint beteg vagy?" Kapta rám a tekintetét.

"Nem, te nagyokos, azt várom, hogy kibökd, mi a bajod."

"Nincs semmi, csak unatkozom." Vonta meg a vállát.

"Jó sokszor unatkozol. Várjunk csak," Elgondolkoztam egy pillanatra. "neked nem Aprillel kellene lenned?"

"Nem?" Értetlenül meredt rám. April hazudott nekem. Mi történik, de most komolyan. "Jut eszembe, megkérdezted, hogy hol aludt a buli után?"

"Ahj, elfelejtettem. Mostanában furcsán viselkedik. Már nem beszélgetünk annyit, mint régen,de nem miattam, kivételesen. Nem érzem azt, hogy én csesztem el." Frusztráltan az asztalra borultam.

"Jaj, Joe, majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy te cseszted el." Mondta sajnálkozva. Seggfej.

"Köszi Harold, mindig akkora segítség vagy." Forgattam meg a szemeim.

"Tudod mit?" Felkaptam a fejem, a lelkesítő hangneme kíváncsivá tett. "Menjünk és rúgjunk be!" Kiáltotta vigyorogva.

"Hát, nem tudom." Két lehetőségem van; visszamegyek a szobámba és még több természetfilmet nézek és April fancsali képét bámulom, vagy elmegyek inni Harryvel és az alkohol segítségével elfelejtem a stresszforrásaim. Legalábbis egy estére. Megfontolandó opciók. "Benne vagyok."

"Csatlakozhatok én is?" Louis állt a lépcső tetején, elég megviseltnek látszott. A haja a szokásosnál is kócosabb volt, a szemei alatt hatalmas karikák voltak. Mint aki épp most kelt fel. "Amúgy kösz Harry, hogy siettél. 20 perce várok rád odakint. Legalább szólhattál volna. Már nem érzem a lábujjaim."

"Az alkohol majd felmelegít." Kuncogott Harry.

Tudtam, hogy már nem vagyok józan. Talán még kicsit többet is ittam a kelleténél, amit holnap a fejem fog megbosszulni, de abban a pillanatban nem számított. A kis kocsma túránk után, már alig bírtunk egyenesen járni, Louis párszor el is esett, míg Harry csak botladozott velem egyetemben. Néha egymásba kapaszkodtunk, és mikor Harry egyszer a derekamnál fogva közelebb húzott magához éreztem valamit. Valami mást. Nagyon remélem, hogy csak a sok kevert pia rakoncátlankodik a hasamban, különben... Különben semmi. Nincs másik opció.

"Eleanor, életem szerelme! Azt akarom, hogy ezt mindenki jól" *böfi* " az agyába vésse! Főleg az a nyomorék kis punk! Láttam ám hol jár a kezed! Teee, te szemérmetlen!" Míg próbáltunk visszajutni a szobánkig Louis össze-vissza üvöltözött. Még szerencse, hogy a hátsó bekötő úton haladtunk, különben már rég ránk hívták volna a rendőrséget.

"Szerinted én rossz barát vagyok?" Kérdeztem a belém csimpaszkodó Harrytől. Nagyokat pislogott, valószínűleg épp a szavakat értelmezte magában.

"Nem, szerintem nagyon jó barát vagy." Válaszolta, abszolút komolyan. Kuncogni kezdtem, olyan viccesen festett. Aztán eszembe jutott, hogy mire akartam kilyukadni, szóval újra elkomorodtam.

"Akkor miért viselkedik velem így April? Én, én tudom, hogy néha kibírhatatlan vagyok, de én tényleg szeretem őt. Ő a világ legjobb barátja, én pedig a legrosszabb. Még soha nem veszekedtünk komolyabban és szerintem ez most az." Harry megállt, ezáltal én is, majd a két vállamnál fogva maga felé fordított.

"Ezt jegyezd meg, jó? Te egy nagyon nagyon jó barát vagy. És csodálatos lány, még akkor is ha bunkó vagy néha, de komolyan." Nem tudtam hirtelen mit válaszoljak. Harry szavai felettébb megleptek, de rettentően jól esett, hogy így gondolja. Gondolkozás nélkül átöleltem. Különleges illata volt, nagyon tetszett. A nyakam köré fonta karjait és ő is magához szorított. Soha nem gondoltam volna, hogy Harry Stylessal fogok egyszer ölelkezni egy elhagyatott út közepén, részegen. Olyan abszurdnak tűnt a helyzet, mégis olyan természetesnek éreztem.

Gondoltam egyet és megpróbáltam a földre teríteni, de a vége az lett, hogy mindketten elestünk, egymás mellett terültünk el. Rettentően fáztam, de egyszerűen nem érdekelt. Nevetve figyeltük az eget és hallgattuk Louis monológját. Szegény fiú, ha jól értettem másik fiúval látta Eleanort. Borzalmas lehet.

"Josie?"

"Hmm?" Harryre pillantottam, még mindig az eget kémlelte.

"Meg akarlak csókolni." Szavai hallatán a gyomrom görcsbe rándult és csak az őt tudtam bámulni. Akármennyire zavarban voltam és szerettem volna felkelni és hazamenni, nem tudtam elkapni róla a tekintetem. Én is meg akartam őt csókolni, de hogy miért? Fogalmam sincs. Csak is arra tudtam gondolni, hogy milyen puhának tűnnek az ajkai, a lehelete pedig mindig mentolos.

"Nem lehet." Lenyeltem a torkomban keletkező gombócot és elfordítottam a fejem. Nem érezhetek így, nem érezhetek így. Mi történik?

"Tudom."

i know

fura rész

sorryyy, de kicsit majdnem megakadtam

Harry, miket beszélsz, te kis huncut

imádlak titeket, legközelebb jobb lesz

ígérem

<3