J O S I E

Miért?

Miért nem lehet beleszólásom abba, hogy mit csinálok péntek este?

Nem lett volna értelme Aprillel veszekedni, mindig az van, amit ő akar. De persze azért megpróbáltam.

Az lett a vége, hogy April erőszakkal betuszkolt a fürdőszobába, bezárta az ajtót és térden állva könyörgött, hogy tartsak vele. Ugyanis szerinte Harry az egyik haverjával megy és fél, hogy nem is fog vele foglalkozni. Itt jövök én a képbe, mint a világegyetem legjobb barátja, hogy lefoglaljam a havert. Egy eszköznek érzem magam. Egy eszköz vagyok!

Míg készülődtünk April az ajtó másik oldalára száműzte Harryt. A drága szobatársam rendesen kicsípte magát, ellenben velem. Felkaptam egy frissen mosott kötött pulcsit a szekrényemből és azonnal késznek nyilvánítottam magam. Amint April felfedte magát Harry előtt, látszott a fiú tekintetén, hogy mennyire le van nyűgözve. Remélem egyszer rám is így fog nézni valaki. Valaki akinek nincs minden héten más barátnője.

Harry hanyagul emelte rám szemeit és tetőtől-talpig végig mért, miközben átölelte a legjobb barátnőmet. Ennél pofátlanabb már nem igazán lehetett volna. Még is zavarba ejtett. Idegesen húztam lejjebb magamon az így is combközépig érő pulóvert, végül karjaimat a mellkasom előtt kereszteztem és undorodva szórtam szikrákat Harry felé. A tudat alattim legmélyén furcsa érzés fogott el. Talán csalódás. Ugyanis Harry egyáltalán nem csodálattal méregetett. Szinte hallottam a gondolatait.

Ez az idegesítő kis gumó már megint ugyanazt vette fel.

Mély levegőt vettem és felkaptam a táskám. Alig várom, hogy túl legyek ezen az estén.

 Egy órával később már javában a helyszínen voltunk. Nem panaszkodhatom, a hely igazán kellemes, leszámítva a sok öntelt tuskót és magamutogató macát. Két szintes épület, gyönyörű kerttel és egy hatalmas medencével, amit jelenleg természetesen senki nem használ a hideg idő miatt. Nem mondanám, hogy csak itt-ott lézengett pár ember, ugyanis egy kis zsúfoltság uralkodott a különböző szobákban, de megpróbáltam ignorálni a tényt, hogy legalább öt helyen tört el a bordám, hogy belém könyököltek. Nem baj.

 Nem különösebben aggódtam a haver miatt. Amint elég mennyiségű alkohol kerül a szervezetembe, nekem édes mindegy, hogy kivel kell beszélgetnem. Bár ha minden jól megy, hamar rám un és keres magának érdekesebb társaságot, onnantól pedig szabad vagyok.

"Josie!" April erősen oldalba bökött. Még egy törött borda. Köszönöm. "Ő a haver." Csak most vettem észre, hogy Harry levált tőlünk és pont el takarja a "feladatom". Felsőbb hatalom, hozzád intézem imáim, kérlek legyen jó fej!

 Harry megpördült és megindult felénk, háta mögött a haverral. Végül megállapodott April mellett. 

Louis?!

Talán mégsem lesz ez az este olyan borzalmas. 

"Sziasztok!" Köszöntött minket a kék szemű fiú. "Josie? Téged kell lefoglalnom, amíg ezek enyelegnek?" April feje paradicsom vörös lett, Harry azonban csak önelégülten vigyorgott. Seggfej. 

"Azt hiszem." Kuncogtam. 

 Rápillantottam Aprilre és biztatóan bólintottam, hogy minden rendben lesz. Tekintetem Harryre vezettem, kinek vigyora már régen lehervadt ajkairól, helyette idegesen tartotta velem a szemkontaktust. Fura.

 Louis illedelmesen maga elé engedett, habár nem beszéltük meg, hogy pontosan hova is telepedünk le. Az összes kanapé, illetve ülőalkalmatosság foglalt volt, így céltalanul bolyongtam, egészen addig míg Louis megfogta a kezem és kivezetett a kertbe. Időközben valahol összeszedhetett két pohár alkoholt, az egyiket majdnem le is ejtette. Mosolyogva átnyújtotta nekem, mielőtt leültünk a medence mellett lévő hintaágyba. A hideg még nem férkőzött be a vastag pulóverem alá, de már csak percek kérdése. 

"Louis, nem muszáj velem lenned, megértem, hogy ha inkább a barátaiddal bulizol. April nem akarta, hogy harmadik kerék legyek." Igen, erre most jöttem rá. Milyen kedves.

"Ne butáskodj, Josie. Szívesen beszélgetek veled. Egyébként is, senki érdekes nincs odabent." Mosolygott szomorúan. Végig simítottam a vállán, ami kívülről elég bénán nézett ki, de fontos jelentéssel bírt. 

"Tudod mit, hozok még inni. Részegedjünk le és kerüljünk detoxba!" Ez aztán a lelkesítő beszéd, Josie. "Mármint, ne mivel holnap tanulnom kell, de érted a lényeget." Louis hangosan felnevetett. Ezt jó jelnek veszem.

Egy órával és pár pohárral később már éreztem, hogy nem kellene többet innom. Louis már az egész élettörténetét elmesélte, még azokra a dolgokra is kitért, amikre nem igazán lettem volna kíváncsi. Khm khm. 

"Mit gondolsz Harryről?" Louis kérdése majdhogynem kijózanított. Értetlenül meredtem rá.

"Miért fontos ez?" 

"Nekem nem az." Válaszolta hanyagul, majd mikor rájött a mondata jelentésére kezét a szája elé kapta kikerekedett szemekkel, végül elnevette magát. "Nem kéne ezt elmondanom, de Harry megkért, hogy ha már elég részeg vagy, kérdezzem ez meg."

 Vajon miért kérte meg Harry erre Louist? Képtelen vagyok gondolkozni. 

"Őszintén, fogalmam sincs. Egyszer megölném a puszta kezeimmel, de vannak elviselhető pillanataink is."

"Kedveled őt?" Mély levegőt vettem és megpróbáltam mindent elrendezni magamban. 

Kedvelem őt? 

Azt hiszem, igen.

 Meg tudhatja ezt valaha? 

"Nem." 

"Tudod, én mit gondolok?" Fordult felém Louis egy mosollyal az arcán. "Szerintem te nagyon is kedveled őt."

"Louis, még azt sem tudod milyen nap van." Ráncoltam a homlokom. 

"Lehet." Kuncogott. Egyértelműen sokkal részegebb, mint én. "Mindjárt jövök. Mindjárt behugyozok." Nagy nehezen feltápászkodott és bedülöngélt a házba. Abszolút egyedül maradtam a gondolataimmal, aminek nem igazán örültem, ugyanis mindegyik Harry körül forgott. Az emberek nem azért isznak, hogy elfelejtsék a problémáikat? 

De mi van, ha Harry nem egy probléma?

De, egyértelműen az.

Oké, skizofrén lettem. 

A terasz ajtaja nyílt és a tébláboló Louisra számítottam, de természetesen a vonzás törvénye megint engem szemelt ki áldozatául. 

"Neked nem Aprillel kellene enyelegned?" Kérdeztem unottan. Nem jött közelebb, tartotta a tisztes távolságot. Hála az égnek. 

"Neked nem Louisval kéne beszélgetned?"

"Pisil." Morogtam.

"Beszélhetnénk?" Lépett közelebb pár lépéssel.

"Nem." Feleltem határozottan. 

"Délután, miattam sírtál?"

"Nem sírtam." 

"Csak izzadt a szemed, mi?" Kérdezte kuncogva. Seggfej. 

 Csend telepedett ránk. Néhányat kortyoltam még a piros poharamból, majd a többi mellé hajítottam. Harry tekintete szinte lyukat vájt a halántékomba. Idegesen pillantottam rá, de bár ne tettem volna. A rajta lévő mintás ing aligha fedte a mellkasát, rálátást biztosítva ezzel tetoválásaira. Göndör fürtjei rendezetlenül lógtak mindenfelé, zöld szemei csillogtak a holdfényben. 

Hogy mi?

Nem hiszem el, hogy ezeket kimondtam, még ha csak magamban is. Mi történik velem?

"Nem fázol?" Kérdezte.

"Mi változott meg?" Idegesen talpra ugrottam, mert az igazat megvallva már valóban fáztam, de közben meg akartam mutatni Harrynek, hogy igazán kíváncsi vagyok a válaszára.

"Ezt hogy érted?" Értetlen fejet vágott. Tipikus. 

"Miért lettél hirtelen kedves velem? Megint! Annyira elegem van!" Fújtattam. "Inkább menj vissza Aprilhez és hagyj engem békén!"

"Csak nem féltékeny vagy?" Húzta ördögi vigyorra ajkait.

 Mielőtt a torkának ugorhattam volna, a teraszajtó újra kivágódott és egy kopasz fiú kezdett felénk futni röhögve, egy másikkal a nyomában. Csak ekkor tűnt fel, hogy köztem és Harry között alig egy fél méter van. Sejtettem, hogy meg fognak lökni, de arra nem számítottam, hogy a medence szélén állok. A fiú jött, lökött, én pedig tehetetlenül estem. 

 Kapálózni kezdtem a víz alatt, míg a felszínre nem értem, de csak egy másodpercre. Francba, hogy felmentésem volt úszás alól. Kezdtem beletörődni a halál gondolatába, mikor valaki megragadta a karom. Szemeim kipattantak és Harry alakját véltem felfedezni. 

A felszínre érve őrült köhögésbe és prüszkölésbe kezdtem, miközben minden erőmmel Harrybe kapaszkodtam. Habár a szorításából ítélve úgy éreztem, lehetetlen, hogy elengedjen. Kievickélt velem a medence széléhez és a derekamnál fogva kirakott a partra. Zihálva terültem el a földön. Minden porcikám remegett, egyrészt a sokktól, másrészt a hidegtől. Pár pillanattal később Harry feküdt mellém, ő is egyenetlenül vette a levegőt. Mikor végre lenyugodtam és a szívem sem akart kiugrani a helyéről, csak bámultam az eget. A két idióta is felszívódott, látom meghatotta őket, hogy majdnem megöltek.

"Hagynod kellett volna, hogy megfulladjak." Nyögtem ki végül. Az előbbi kis vitánk után, nem voltam benne biztos, hogy meg akarom köszönni neki, pedig elég hálás voltam neki.

"Valószínűleg." Felelte gúnnyal a hangjában.

A teraszajtó a mai nap folyamán más sokadjára vágódott ki és Louis lépett ki rajta, majd mikor megpillantott minket tátva maradt a szája.

"Hát itt meg mi történt?"

Harry felém fordult unott arckifejezéssel, végül elnevette magát és nem tehettem mást, én is csatlakoztam hozzá.

babiessss

ez egy érdekes rész lett, i knoww

imádlak titeket!!! annyira de annyira de annyira

még nem olvastam át, siettem, szóval bocsi az esetleges helyesírási hibákért:((

baibai