J O S I E

Ha lett volna tea a számban, valószínűleg Harry pólóján landolt volna.

"Tessék?" Fintorogtam. "Mármint te most komolyan beszélsz? Te és én?"

Harry először elszörnyedt, majd túl hangos nevetésben tört ki. "Mi?! Dehogyis! Hogy gondoltad ezt?"

És tessék, sikerült újra vérig sértenie. Egy röpke másodpercre elhittem, hogy... Normális? Jó vicc volt.

"Én nem magamról beszéltem természetesen. Látod azt a gyereket fekete Vans cipőben?" Mutatott ki a mellettünk lévő a társaságára. Valóban ott ült egy csillogó barna hajú fiú az említett cipőben. Éppen nagyon nevetett valamin, fehér fogsorán szinte tükröződött a nap fénye. Mekkora klisé.

"Ő Louis. Most harmadéves és egy hete szakított a barátnőjével. Nem látszik, de eléggé maga alatt van. És mivel csodálatos legjobb barát vagyok, segíteni akarok neki."

"És hogy jövök én a képbe?" Kérdeztem felvont szemöldökkel.

"Hát, el kéne hívnod egy randira." Vakarta a tarkóját.

Egy ideig hitetlenül bámultam rá, majd hangos nevetésben törtem ki. Jobban mondva röfögésben. "Ezt remekül kitervelted, csak egy a bökkenő. Miért segítenék én neked? Folyamatosan inzultálsz és még csak nem is kedvellek."

"Ez igaz, de van egy ajánlatom." Hátradőlt a székében, karjait szorosan keresztezte maga előtt egy magabiztos pillantás kíséretében.

"Hallgatlak." Követtem a példáját, mire kuncogni kezdett.

"Ha elmész randizni Louval és felvidítod, megígérem, hogy soha többé nem piszkállak semmivel."

Ez nem is rossz. Annyira elegem van már Harryből és ha beleegyeznék, akkor végleg lerázhatnám magamról. Nem lenne több sértő megjegyzés, lenéző pillantás. Semmi. Nyugalomban folytathatnám, amit eddig csináltam. Csendben lélegezni a háttérben.

Gyanakvóan méregettem. "Ez nem elég."

"Oké, mit akarsz még?"

Különböző ötletek cikáztak a fejemben, kérjem, hogy fizesse a kajámat? Vagy hogy legyen a személyi testőröm? Ez nem adná vissza azt a sok megalázó megjegyzést. De már tudom is, hogy mi kompenzálná.

"Bármikor, bárhol sértegethetlek, de nem szólhatsz vissza, sőt egyet kell értened." Önelégült vigyor húzódott ajkaimra.

Harrynek már nem tetszett annyira az ötlet. Fintorogva meredt rám, majd ki az ablakon Louisra. Az arca ellágyult, látszólag vívódott magában.

"Hát, ez nagyon gyerekes, de áll az alku." Nyújtotta a kezét, hogy rázzam meg. Először el akartam utasítani, hogy nehogy azt higgye, mostantól puszipajtások leszünk, de végül elfogadtam. Arra számítottam, hogy undorítóan nedves lesz a tenyere az izzadtságtól, de tévedtem. Puha volt, mint egy babapopsi. Blah.

"Akkor, most találj ki valamit, hogy felfigyeljen rád. Hmm, mondjuk öltözz másképp." Dörzsölte az állát.

"Mire gondolsz?"

"Louis az elegáns, nőies lányokat szereti, és te nem igazán vagy az." Kösz, ez igazán kedves volt. De végülis igaz, nincs túl sok elegáns ruhám, kivéve amiket a nagyitól kaptam. Azokról inkább ne is beszéljünk. "Szóval, arra gondoltam, hogy elmehetnénk vásárolni."

"Nem szükséges. Biztos találok valamit, amit felvehetek." Kiittam az utolsó cseppet is az átlátszó bögréből. Elégedetten konstatáltam, hogy nagyon finom volt.

Elkezdtem a táskámba pakolni, már elég későre járt. Harry is felkelt a helyéről és mindketten egyszerre akartunk lemenni a lépcsőn, aminek a vége az lett, hogy majdnem lelökött. De még mielőtt a vesztembe zuhanhattam volna, a derekamnál fogva elkapott és visszarántott. Az lett a vége, hogy teljesen hozzásimultam hátulról, miközben szaggatottan vettem a levegőt. Tényleg nagyon megijedtem.

Mikor stabilizáltam a zihálásom, észrevettem, hogy Harry lapát kezei még mindig a csípőmön pihennek.

"Most már elengedhetsz." A kezek azonnal eltűntek, helyette Harry lehelete csiklandozta a nyakam. Gyűlölöm, ha valaki a nyakamba liheg, egyszerűen undorító.

Megragadtam a korlátot és lassan, de biztosan a fogas felé vettem az irányt. Harry szorosan a nyomomban volt, de nem szólt semmit.

A kis pult felé fordultam, de sehol nem találtam Margaretet. Vártam még pár percet a kabátommal a kezemben, de csak nem jött. Végül, az órámra pillantottam és rájöttem, hogyha most nem indulok vissza a szobámba, nem lesz időm lezuhanyozni.

Nagy meglepetésemre Harry még mindig mögöttem állt és várt.

"Nem kellett volna megvárnod. Csak el akartam köszönni Margarettől."

Megrántotta a vállát. "Nincs jobb dolgom."

"Oké." Magamra kaptam a dzsekim és elindultam vissza a kollégiumhoz.

Harry még mindig mellettem. Miért nem tud lekopni?

"Szóval, te fogod elhívni egy randira vagy megpróbálod elcsábítani?" Kérdezte egy hosszú csend után.

"Természetesen nem én fogom elhívni, az túl gáz. Szóval, te is besegíthetsz. De előre szólok, hogy nem leszek a bábod. Egy randi és ennyi. Mindannyian  megyünk a dolgunkra."

"Én is jól tudom." Durcáskodott.

Mikor megérkeztünk a szobám ajtajához, Harry felé fordultam. "Kösz, hogy elkísértél, bár nem értem minek, de azért kösz."

"Be sem hívsz?" Kérdezte játékosan.

"Nem." Ezzel le is szerettem volna zárni a témát, de kikapta a kezemből a belépőkártyát és már bent is volt a szobámban. Idegesen fújtattam egyet és nagyon reméltem, hogy April nincs itt.

Imáim meghallgatásra találtak. Legalább most.

Harry April ágyán terült el és úgy tett, mintha aludna. Mikor kisebb zajt csaptam a cipőm levétele közben, félig kinyitotta a szemét.

"Hmm, kényelmes az ágyad." Vigyorgott. Megpróbált kihozni a sodromból, hah. Hülye fasz.

"Az nem az én ágyam, de majd megmondom Aprilnek. Biztosan odáig lesz, ha meghallja."

Az arca elkomorult és leginkább unottnak tűnt. Lomhán talpra állt és ledobta magát az én ágyamra. Megforgattam a szemem, majd felakasztottam a dzsekim.

"Rendkívül értékelem a jelenléted, Harry, de nemsokára kezdődnek az óráim és készülődnöm kell. Szóval, megtennéd, hogy leszállsz a tiszta ágyamról a koszos, utcai ruháddal és keresel magadnak valami elfoglaltságot, mondjuk 10 kilométerrel arrébb?"

"Először látni akarom, hogy mit akarsz felvenni a randidra öhm..."

"Josie." Motyogtam.

"Ez melyik névből jön? A Josephből?" Röhögött. Idegesítő, hogy állandóan röhög, főleg mikor rajtam.

Miközben bájosan az ágyamon röfögött, a szekrényemhez sétáltam és kikerestem a megfelelő ruhát. Természetesen, a szekrény alján volt, hát hol máshol. Hanyagul az idióta fejére dobtam.

"Mi ez?" Húzta le a fejéről.

"A ruha."

"De hát ez ocsmány." Fintorgott. A homlokom ráncoltam a durva kijelentésére. Látva az arckifejezésem rögtön összeszedte magát. "Mármint szép." Jegyzet: miközben hazudik, elvékonyodik a hangja. " De szerintem ez nem tetszene Louisnak. Elég speciális ízlése van."

"Mással nem igen tudok szolgálni."

"Semmi baj Joe, majd elmegyünk vásárolni." Kuncogott.

"A nevem Josephine, te idióta." Kikaptam a ruhát a kezéből és visszadobtam a szekrénybe.

"Josephine." Suttogta. "Szép név."

JESUS JESUS

annyian kommenteltetek, hogy azt hittem szívrohamot kapok😍 nagyon köszönök mindent❤️