'Drive' by Halsey

J O S I E

"Nem, Harry, nem ihatsz többet. Add azt ide!" A sörös dobozért nyúltam, amit olyan szenvedéllyel szorongatott, hogy behorpadt az oldala, de azonnal a feje fölé emelte azt. Önelégült vigyor ült ki ajkaira, amikor tudatosult benne, hogy ezt a menetet megnyerte. Nem volt józan. Egy kicsit sem. Ez pedig igen nagy probléma, tekintve, hogy már este tíz óra van és valahogy haza kéne jutnunk. Harry egyik haverja, talán Chace, felajánlotta, hogy hazavisz minket, de Harry elutasította. Megértem, hogy nem akarja itt hagyni a kocsiját, de gondolhatott volna erre, mikor meghúzta azt a rohadt tequilás üveget. Ötször.

"Biztos ne vigyünk el? Legalább téged." Kérdezte Liz, már a meleg kocsiban ülve.

"Szívesen mennék, de nem hagyhatom egyedül. Muszáj hazavinnem."

"Akkor vigyázzatok magatokra. És csak okosan." Kacsintott rám. Bólintottam, majd elléptem az anyósülés ablakától. A motor felmordult és a kocsi hevesen útnak indult.

Egyedül maradtunk Patrickkel. Harry épp a padon feküdt és magában beszélt, de a nyelve többször megbotlott, ezért alig lehetett érteni, mit mond. Patrick a fegyvereket pakolta a helyére és néha Harryn nevetett. Lassan, de magabiztosan a részeg fiúhoz lépkedtem és megragadtam a karját. Ülőhelyzetbe emeltem és egy üveg vizet nyomtam a kezébe.

"Igyál!"

"Már eleget ittam, édes." Megforgattam a szemem.

"Elköszönök Patricktől, addig maradj itt és idd meg a vizet. És keresd meg a kocsi kulcsait!"

Összébb húztam magamon a kabátom és elindultam a kis ház felé. Patrick épp a lámákat oltotta le, mikor beléptem. "Jobban van a kölyök?" Biccentett Harry felé.

"Nem igazán."

"Segíthetek bármiben?"

"Megoldom, köszönöm. És kösz, hogy játszhattunk ma, nagyon király volt."

"Nincs mit! Várlak titeket máskor is." Biccentettem, majd kiléptem az ajtón. "Ja, és sok sikert Stylessal!" Kiáltott utánam.

"Kösz! Viszlát!"

Harry irányába indultam, aki szerencsére, még mindig ugyanott ült, ahol hagytam.

"Megtaláltad a kulcsokat?"

Kihúzta a zsebéből a kezét és meglengette az orrom előtt a kocsija kulcsát. Tartva a korábbi esettől, azonnal kikaptam a kezéből.

"Gyere, szállj be a kocsiba." Megragadtam a karját és a fekete Chevroletig vonszoltam. Nagy szenvedések árán sikerült is betuszkolnom az anyósülésre. Ezután én is beszálltam a másik oldalon, leellenőriztem, hogy be van-e kötve és közben megpróbáltam felidézni a KRESZ vizsgán tanultakat. Rohadtul be voltam szarva, mivel nem volt nálam jogosítvány, ráadásul már legalább két éve nem vezettem. Miután letettem a vizsgám, az ötödik próbálkozás eredményeként, úgy döntöttem elég is volt egy időre ebből az élményből.

Bizonytalanul fordítottam el a kulcsot. A motor hangos berregéssel jelezte, hogy sikeresen elindult és már csak a váltó használatának módjára kell visszaemlékeznem. Egyesbe tettem, majd lassan felengedtem a kuplungot, illetve megpróbáltam. Valószínűleg az idegesség miatt, a lábam szabályosan lecsúszott róla és a kocsi nagy hévvel lódult neki. Kis híján múlt, hogy Harry beverje a fejét a műszerfalba. Még jó, hogy bekötöttem. 

"Nem nagyon tudsz vezetni, mi?" Kérdezte két böfögés között. Ha ide mer hányni, megfojtom. 

"De tudok, csak bele kell jönnöm." Izzadt a tenyerem. Undorító, de hát na. Ideges voltam. 

 A megengedett sebesség 80 km/h volt. Ehelyett én 40-el mentem, a biztonság kedvéért. Szerencse, hogy az út még elhagyatottabb volt, mint reggel, viszont egyetlen lámpa nem volt a környéken, ami megint csak beszaratott. 

"Csak ne fogd a kormányt ilyen görcsösen. És néha nézz bele a visszapillantó tükörbe." Harry minden mozdulatomat kábán figyelte, de hálás voltam, hogy próbált segíteni. 

10 perc után már egészen belejöttem, ezért másra is volt energiám koncentrálni. Például Harryre, aki még mindig elég illuminált állapotban volt, és az orra alatt mormolt magának érthetetlen szavakat. Ijesztő. 

"Szexeltél már kocsiban?" A kérdése hallatán elkerekedtek a szemeim és akaratlanul is elpirultam. 

"Hol van a víz?" Hátranyúltam és a levegőt kezdtem el tapogatni, hátha elfelejti az előbb feltett, roppant tapintatos kérdését. 

"Kérdeztem valamit." Egész testével felém fordult, a pillantása szinte égette a halántékom. 

"Nem, de hol lehet az a fránya víz?" Továbbra is hátul kapálóztam, mintha tényleg képes lennék bármit is megérinteni. 

"Én igen." Rápillantottam. Büszkén mosolygott rám, mint aki jól végezte a dolgát.

"Azt rögtön gondoltam." Úgy tűnt, hála az égnek, hogy ehhez a témához nincs több hozzászólnivalója, ezért újra előre fordult. 

 Talán ki is használhatnám, hogy ennyire nincs magánál. Annyi kérdésem lenne hozzá, amiket egyébként nem mernék feltenni neki. És tessék, a lehetőség most arany tálcán van előttem.

"Harry?" Felém kapta a fejét. "Mennyire vagy részeg?" 

"Nem vagyok." Jó, akkor eléggé. Ha szerencsém van, képes válaszolni a kérdéseimre, de holnap már nem fog emlékezni erre a beszélgetésre. 

"Kérdezhetek valamit?"

"Nem vagyok szűz." Kuncogott.

"Mi? Tudom, mármint, nem ezt akartam. Ahj, szóval." Istenem, kérlek ne emlékezzen erre holnap. "Miért, izé, csókoltál meg? Kétszer."

 Rápillantottam, csak hogy lássam a reakcióját. Az arca ugyanolyan mozdulatlan maradt. Csak vállat vont. Komolyan vállat vont?!

"Nem tudom."

"Értem. Illetve, nem, de nem érdekel." Hisztis picsa vagyok? Igen. 

"Nem akartalak megbántani." A kezemért nyúlt, de elhúztam. 

"Nem bántottál meg." De, igen. "Megcsókoltál, mert elragadott a hév és nem volt más a közelben. Vagy mindig velem vagy Louissal vagy, ezért nincs időd csajozni és nem tudod levezetni a szexuális feszültséget. Megértem. Totál megértem." Bekönnyesedett a szemem, most épp ilyen időszakom van. Bocsánat. 

"Nem erről van szó-"

"Akkor miről?" Kiáltottam. Hivatalosan is hisztérika lettem.

"Nem akarok szórakozni veled. Többé hozzád sem érek." Lehet, hogy kicsit felidegesítettem. 

"Jó." Nem jó, de most már magamon is ki vagyok akadva. Jobb lesz így. Harryvel király barátok maradunk, és nem fogok arra gondolni, hogy milyen jól néz ki, és hogy milyen jó érzés,amikor megcsókol. A legjobb barátnőm ex pasija, tehát tiltott terület. Legalábbis, a hülye csajkódex szerint az.   

 Az út további részébe nem szóltunk egymáshoz, sőt, egymásra sem néztünk. Úgy éreztem, mintha egyedül ülnék a kocsiban. Amit, az előbbi beszélgetés okán, nem is bántam annyira. 

"Nincs nálam a szobám kulcsa, Louis meg valami csajnál alszik." Nem könnyíti meg a helyzeten.

"Aludhatsz April ágyán. De nem hányhatsz." Védekezően feltette a kezeit és kuncogni kezdett. Örülök, hogy ő ilyen könnyen elfelejtette az előbb történteket. Mázlista. 

  Nagy szenvedések árán sikerült leparkolnom. Gondolatban hátba veregettem magam, amiért sikerült hazajuttatnom magunkat. Kiszálltam a kocsiból és megvártam, amíg Harry mellém ér, de eszem ágában nem volt segíteni neki. Azt mondtam neki, hogy nem haragszom rá, de közben mégis, legbelül, legszívesebben ellökném és itt hagynám. 

 Azonban a lépcsőn felfelé, minden előjel nélkül átvetette a karját a vállamon és rám nehezedett. A keze pedig, véletlenül, khm... 

"Hozzáértem a melledhez. Bocsi." Kuncogott. Megint elpirultam. Nem szóltam semmit, inkább ignoráltam. 

 A kulcsokkal, mint mindig, perceket bajlódtam. Amint sikerült kinyitni az ajtót, Harry dülöngélve előre tört, az udvarias énjével, és az ágyamra vetette magát. 

"Nem, nem, Styles. Az az én helyem. Menj át a másik ágyra." 

"Ennek jobb illata van." Morogta a párnámba, majd magához szorította azt. Megforgattam a szemem, megragadtam a karját és próbáltam lehúzni a földre, de nyilvánvalóan többet kellett volna edzenem hozzá. 

"Kérlek Harry, én nem tudok azon az ágyon aludni." Igen, a fura rigolyám még mindig létezett.

"Hmm." Kirántotta a karját a szorításomból és a fal felé fordult, minimális helyet biztosítva ezzel. Idegesen a hajamba túrtam, lerúgtam a cipőm és úgy, ahogy voltam, bemásztam a takaróm alá. Harry majdnem az egészre ráfeküdt, ezért csak egy kis darabkával próbáltam védeni a testem a hidegtől. 

 Furcsa volt, hogy fekszik mellettem valaki. Konkrétan összeért a hátunk, akárhányszor levegőt vett. Mégsem éreztem magam kényelmetlenül. Egy cseppet sem. 

heeey

ezúttal nincs különösebb mondanivalóm, szóval csak megköszönöm, hogy ilyen csodálatosak vagytok

kérdésem:

Ha csak egy napra valaki más bőrébe bújhatnál, ki lenne az? 

luv

#unedited