'We don't talk anymore' by Charlie Puth

J O S I E

"Ha továbbra is ilyen görcsösen fogod szorongatni azt a szerencsétlen üveget, szét fog törni a kezedben." Louisra kaptam a fejem. Észre sem vettem, hogy a kezemben tartott sörös üveget használtam a feszültségem levezetésére, miközben Kaylat és Harryt figyeltem egy biztonságos búvóhelyről. A pult mögül.

Együtt nevetgéltek és táncoltak. Jobban mondva, Kayla Harry ágyékához nyomta a hátsóját és Harry, a hülye, hagyta, mivel férfiből van. Csodás látvány volt.

"Szia Louis." Köszöntöttem kedvetlenül, mielőtt kortyoltam egyet szegény üvegből.

"Már meg sem kérdezem, mi a baj." Nyilvánvalóan tudta, kiket bámultam ezidáig.

Egy ideig mindketten csak csendben álltunk egymás mellett. Szinte már kétségbeesetten kerestem valamiféle jelet Harryn, ami azt mutatná, hogy nem is igazán akar Kaylaval lenni, de továbbra is csak nevetgélt.

Fogjuk az alkoholra.

Az alkohol a hibás.

Váratlanul rám pillantott és lefagyott a mosoly az arcáról. Kedves.

Észrevette, hogy bámulom, de nem tudtam megszakítani a tekinteteink közti kapcsolatot. Talán, mert valami titkos erő nem engedte, de a valószínűbb, hogy a tudatalattim így akart neki üzenni; ne légy hímringyó!

Kíváncsi vagyok az ő mentségére.

Kayla továbbra is erkölcstelenül dobálta magát Harry előtt, aki egyébként tudomást sem vett róla. Ezt sajnos ő is lassacskán észrevette és befejezte a rángatózást, majd Harry pillantását követve észrevett engem. A kéjes vigyor rögtön lefagyott az arcáról. Nem is tétovázott, Harry arcára simította a kezét és maga felé fordította azt.

És vége is lett a pillanatunknak.

"Miért ő?"

Habár nem volt egyértelmű Louis kérdése, azonnal megértettem, illetve remélem, hogy megértettem.

Jó kérdés volt. Miért nem a kedves srác, jó jegyekkel és fényes jövővel? Miért rá esett a választásom, a bunkó, öntelt fiúra, aki azt hiszi egy titokzatos vigyorral bárkit vagy bármit megkaphat és akinek percenként változott a hangulata. Talán, mert tetszett benne ez a kiszámíthatatlanság. Gyakran összezavart, megbántott és veszekedett velem, de a végén igazából senki nem tudott úgy megnevettetni, mint ő. Egy igazi rejtély volt számomra.

"Nem tudom." Igen, most hivatalosan is beismertem, hogy vonzódom Harryhez. De már belefáradtam a tagadásba.

A választ pedig tudtam, azt hiszem, mégis meg akartam tartani magamnak. Mint egy titkot. Legalább ezt.

"Akkor miért hagyod, hogy ezt csinálja?" Bökött a 'pár' felé, akik immár egy-egy poharat fogtak a kezükben és egy társasággal beszélgettek. Harry velünk szemben állt és lopva felénk pillantott néha.

"Mit kéne csinálnom? Menjek oda és kapjam le?" Kérdeztem, mielőtt belekortyoltam a sörömbe.

"Az egyértelmű lenne, de biztosan nem bánná." Vigyorgott Louis. Én is elmosolyodtam és kicsit oldalba löktem. "Egyébként, még mindig nem tudom, miért nem beszéltek már annyit."

"Én sem."

"Szóval, nem vesztetek össze. Akkor mi történt?"

"Nem tudom. Egyik reggel csak felkelt és úgy döntött, hogy nem érdeklem többé és inkább keres valaki szórakoztatóbbat. Nem hibáztatom." Még egy korty. Na jó, kettő.

"Hogyne. És mi lenne, ha féltékennyé tennénk?" Felém fordult, vigyorogva. Annyira részeg volt.

"Akit nem érdekelsz, azt nem lehet féltékennyé tenni. De azért köszi."

"Akit nem érdekelsz, az nem pillant rád minden második másodpercben." Csak kíváncsiságból, Harryre pillantottam Louis válla felett. Egyenesen minket bámult,meg sem próbálta elrejteni. Nagyot nyeltem.

"Hát, a sör megindult lefelé. Ha megbocsájtasz, most megkeresem az illemhelyet." Louis megértően bólintott, majd helyet adva nekem, egy lépést hátrált.

Igazából, még nem kellett igénybe vennem a WC-t, de a levegő kezdett fojtogatóvá válni, ezért egy nyugodtabb hely után kezdtem kutatni. Mindeközben újabb és újabb felesek kerültek a kezembe, amiket bátran húzogattam le. Még azt sem vettem volna észre, ha az egyikben lett volna drog. A 'nem törődöm semmivel' énem átvette az irányítást az agyam felett. Végül, a lépcső irányába indultam, hátha fent kevesebben vannak. Erősen kellett a korlátba kapaszkodnom, nehogy visszazuhanjak. Jellemző lenne.

Fent szinte az összes szoba foglalt volt, khm, érdekes okok miatt. Körülbelül két óra múlva éjfél, ki akarja pont ilyenkor Azt csinálni? Hülyeség.

A folyosó végén egy erkélyajtót pillantottam meg, azonnal szimpatikus lett. Míg elértem a kilincset, egyszer-egyszer igénybe kellett vennem a fal biztos támogatását. Amint kiléptem a friss levegőre, kitisztult a fejem. Annyira jó érzés volt. Az sem zavart, hogy a fogaim néha összekoccantak a remegéstől, majdnem teljesen kitudtam zárni a hideget.

Köszi alkohol.

Az erkély pont a kertre nyílt, ahol páran csoportokban beszélgettek, furán táncoltak vagy kergették egymást. Tipikus.

Akaratlanul is Harryre terelődtek a gondolataim. Miért kell ilyen jól kinéznie? Miért kell ilyen jófejnek lennie? (Már amikor)

"Hülye Harry." Motyogtam és kicsit megrúgtam a korlátot.

"A vizsgaeredményeim most vitába szállnának veled." Összerezzentem, bár már hozzászokhattam volna, hogy a vonzás törvénye rám különösképpen hat. És nem bántam, hoyg csak úgy hirtelen felbukkant. Valahol a lelkem sötét bugyraiban reméltem, hogy utánam jön. 

"Hol van Kayla?" Kérdeztem, rá sem pillantva. 

"Nem tudom." Mellém lépett és ugyanúgy, ahogy én, rátámaszkodott a korlátra. Ő is a kertben lévő társaságot kezdte bámulni, és egy jó ideig nem szólt egy szót sem. Éreztem a teste a melegét, az intenzív férfi illatát, ami apámra emlékeztetett, és láttam a leheletét a fagyos levegőben. 

"Hideg van, nem?" 

"Én nem érzem." Feleltem egyszerűen, habár egész testemben remegtem. "De ha te fázol, nyugodtan bemehetsz. Fogadok, már várnak." 

"Szeretem, mikor féltékeny vagy." Vigyorgott. Seggfej. 

"Örülök." Megfordultam és már indultam is volna be, ha Harry nem kapja el a karom és állít meg. 

"Beszélni akartam veled."

"Akkor beszélj, ugyanis eddig nem nagyon csináltál semmit." Utaltam ezzel egyúttal a köztünk kialakult helyzetre. Mármint, az én képzeletemben volt helyzet. Harry már más tészta. 

"Jól tudod, hogy ez nem csak rajtam múlik." 

"Mi a fenéről beszélsz egyáltalán?" Ja, mostmár én is összezavarodtam. Elengedte a csuklóm és mindkét kezét a nadrágzsebébe csúsztatta. 

"Zavar, hogy Kaylaval vagyok?" Miért kérdez ilyeneket? Miért viselkedik ilyen furán? És a legfontosabb, miért dörgöli az orrom alá a legújabb kis afférját. Mintha eddig nem lett volna egyértelmű. 

"Nem. Sok boldogságot!" 

"Folyton hazudsz!" Rám förmedt. 

"Mit akarsz, mit mondjak?! Hogy cseszd meg Harry, hogy hetente váltogatod a csajaid?! Vagy cseszd meg, amiért lesmároltál kétszer, aztán leszartál?! Vagy azért, mert a hajad eldugította a lefolyót a fürdőmben? Hát akkor tessék, cseszd meg Harry!" Forrtam, mint egy fazék. (művészi hasonlat.)

Elmosolyodott. Nem, most nem elmosolyodnia kellene, hanem bocsánatot kérnie, vagy mit tudom én. Tényleg nem tudom, mit várok tőle, de egyértelműen nem ezt.

"Most minek örülsz ennyire?"

"Te tényleg belém vagy zúgva." 

"Nem." Valami frappáns válaszon agyaltam egy ideig, de hamar kellett válaszolnom, különben még azt hinné igaza van. Igen, tényleg igaza van, de erről neki nem kell tudnia. Addig nem, amíg seggfejként viselkedik. "És most már befejezhetnéd ezt. Ha nem kedvelsz, ne flörtölj velem, ne csókolj meg és ne várd el, hogy bevalljak bármit is."

"Honnan veszed, hogy nem kedvellek?" Továbbra is vigyorgott. Ennél beütött az abszint vagy most mi van?

"Ne zavarj össze még jobban, éppen próbálok kijózanodni!"

"Te tényleg nem érted."

"Mit? Mit nem értek már megint?"

A mosolynak már nyoma sem volt az arcán, inkább csalódottság(?) vette át a helyét. Most nem működik a testbeszéd olvasó képességem. 

"Te vagy az, aki közénk áll és nem én." A gyomrom produkálta a szokásos reakcióit, akármennyire is nyálasan hangzott ez a mondat Harry szájából. "Próbáltam neked jelezni, hogy helló, eléggé kedvellek, de te továbbra is bunkó voltál és lekezeltél. Azt hiszed, ez csak rajtam múlik? Nem várhatod el tőlem, hogy minden egyes alkalommal elviseljem a bunkó stílusod. A te hibád lesz, ha egyedül fogsz meghalni, mert nem vagy képes bármiféle törődést mutatni. Szólj, ha észreveszed magad, Bourbon." Ezzel ott hagyott engem, tátott szájjal és felemésztő bűntudattal. 

Most döbbentem rá, hogy kettőnk közül már közel sem ő a nagyobb seggfej. 

Hanem én. 

heeeeeey

mindenképpen szerettem volna hozni egy részt az én drága lelkem szülinapján

siettem, szóval bocs, ha valami értelmetlen, majd ki lesz javítva minden

kérdésem:

Melyik Harry a kedvenced? (Gondolok itt; 2010-2016)

hu de fura így ez a kérdés

naaaah mindegy

szeretek mindenkit

uu uu uu

@Patacska oldalán még mindig megtaláljátok a közös történetünket + @MezoViki

légyszi nézzetek be

ha pedig itt szavaztok és kommenteltek, sokkal motiváltabb leszek, és hamarabb hozok részt (; (tipp)

luv

#unedited