'Shut Up and Dance' by Walk The Moon

J O S I E

"Hány réteg pulóver van rajtad?"

"Négy." Feleltem, miközben épp a biztonsági övet próbáltam becsatolni, de az valamiért nem akart kattanni. 

"Minek?" Kérdezte Harry, miközben egészen nyugodtan figyelte, ahogy szenvedek. 

"8 fok van, és  egész nap a szabadban leszünk. Nem tudom, melyik idiótának volt ez az ötlete, de gratulálok neki." Végszóra is, az bekattant, így Harry beindította a kocsit.

"Látom, ma is jó napod van. Egyébként, pontosan tudod, hogy az én ötletem volt, szóval ne sértegess burkoltan, amíg az én kocsimban ülsz." 

"Ugyan, soha nem tennék ilyet." Harry kuncogni kezdett, mire nekem is el kellett mosolyodnom, de hogy ne lássa, elfordítottam a fejem és a ködös tájat kezdtem bámulni. 

 Reggel nyolc óra fele járt az idő, ezért sem volt túl jókedvem, ráadásul rosszat álmodtam, tehát körülbelül öt órát aludtam. Csodás. 

 Harry bekapcsolta a rádiót, az aktuális csatornán épp egy borzalmasan nyálas szám ment. Vártam, hogy átkapcsolja, de ehelyett énekelni kezdte, cérna vékony hangon. Kikerekedett szemekkel bámultam rá.

"Ne. Kérlek, ne." Harry elnevette magát és még hangosabban kezdett nyivákolni. Mikor már a dobhártyám is fájni kezdett egy-egy magas C-től, én magam kapcsoltam át egy másik csatornára. Épp időben, a Walk The Moon együttes legismertebb dalának akkordjai csendültek fel.

"Ezt imádom." Vigyorogtam. Amint elkezdődött az ének része, halkan dúdolni kezdtem. Harry azonban újra rázendített, így annak reményében, hogy az ő rikácsolása elnyomja az enyémet, én is dalra fakadtam. Annyira elragadt a hév minket, hogy idióta mozdulatokkal is kiegészítettük a "produkciót". (Nem, nem táncoltunk, mert ezt képtelenség annak nevezni.) Azonnal jobb lett a kedvem, sőt már a fáradság is eltűnni látszott a szemeimből.

 Amint vége lett a számnak, Harry lehalkította a rádiót, így már csak háttérzajként szolgált.

"Szóval, hoztál ajándékot vagy álljunk meg a következő benzinkútnál?" 

"Milyen barátnak nézel te engem? Persze, hogy hoztam!" Igaz, hogy ez eleve Louis karácsonyi ajándéka lett volna, de ha már elfelejtettem neki odaadni mielőtt hazament, most megkapja. Ráadásul, karácsony napján született, ami egyébként elég nagy szívás, de az ismerősei mindenképpen jobban jártak ajándék szempontjából. És most ezt nem csak a pénzre értem, mert valljuk be, egy olyan személynek, akit csak pár hónapja ismersz, mégis csak nehéz megtalálni a tökéletes meglepetést, nem hogy még kettőt. 

"Csak azért kérdeztem, mert tegnap délután szóltam, hogy ma tartjuk meg a szülinapját. Mit vettél neki ilyen rövid idő alatt?" Összeszűkítette a szemeit. Mégsem olyan hülye, mint hittem. Khm. 

"Mezt csináltattam neki." 

"Ilyen rövid idő alatt?" Felém fordult azzal az önelégült, mindentudó vigyorával, amitől már a hideg ráz ki. 

"Az utat figyeld, NCIS. Egyébként meg, ez lett volna Louis karácsonyi ajándéka, csak elfelejtettem neki odaadni." 

"Szóval, nem csak nekem vettél valamit karácsonyra, hanem neki is?" Ha nem ismerném, azt hinném, hogy kissé csalódott. 

"Egyértelműen." Azt nem fontos tudnia, hogy csak azért vettem Louisnak is ajándékot, hogy ne tűnjek megszállottnak. Ez már csak egy jelentéktelen részlet kérdés. 

 Egy ideig csak az utat figyelte, hála az égnek, majd egyik kezével a pulcsijába nyúlt és felfedte a nyakláncot. Meglepett, hogy most is rajta van, ugyanis az ékszerek és a Paintball nem éppen jó párosítás. 

"Ugye tudod, hogy majd le kell venned?" Még mindig őt figyeltem, ahogy homlok ráncolva koncentrált az útra. Az ajkait néha összepréselte, és mint egy lassított felvételen, beletúrt göndör tincseibe. Oké, befejeztem. 

"Miért kéne?" Kérdezte, miközben egy pillanatra játékosan rám pillantott. Jaj ne, megint kezdődik. Megint kezdek transzba esni, de istenem, olyan nehéz tartani magam, amikor ilyen rohadt jól néz ki. 

"Mert ha beleakad valamibe, letépheti a fejed, vagy még rosszabb, elszakadhat." Drámaian a szám elé kaptam a kezem. 

"Jaj, de vicces." Az egyik kezével megcsípte az arcom, de akkora erővel, hogy rögtön a kezére csaptam. 

"Aú, seggfej." Mint mindig, most is a fájó területet simogattam, hogy jobb legyen, persze, abszolút feleslegesen. "Alig várom, hogy szétlőhessem a fejed." Nem vagyok az erőszak nagy támogatója, de Harry nagyon is megérdemli, amit kapni fog. 

"Ugyan, Joe. Előbb nézzük meg, hogy egyáltalán elbírod-e a fegyvert." Ha csak tudná, hogy három éven keresztül lőttem versenyszerűen. Ez egy csodás nap lesz.

"Amúgy, miért is nem fedett pályát béreltél ki?" 

"Az összes fedett pálya hónapokkal előre le van foglalva a közelben, ráadásul, ennek a helynek ismerem a tulaját, ezért fél áron játszhatunk egész nap." Spúr. "Muszáj spórolnom, új kocsira gyűjtök."

"Remélem olyanra, amiben van fűtés." Összébb húztam magamon a kabátom, mert megint csak, majd' befagyott a seggem. 

 Harry az egyik kezével hátranyúlt és az egyik szatyorban kezdett matatni. Végül, egy tequilás üveget húzott előre. "Tessék."

"Mit csináljak ezzel?" Értetlenül meredtem rá.

"Nem tudom, te mit szoktál csinálni a piával, de én általában megiszom."

"Na, de komolyan. Minek hoztál tequilát?" Lecsavartam a kupakot és beleszagoltam. Hát igen, ez erős. 

"Csomószor voltam már paintballozni, de részegen még soha."

"És hogy jövünk haza? Idióta." Hátrafordultam és visszaerőszakoltam a szatyorba az üveget. Ekkor vettem észre, hogy nem az volt az egyetlen alkohol abban a nyomorult szatyorban. 

"Nyugi, anya. Részegen te is jobb társaság vagy." Kedves. A keze hirtelen hozzáért a combomhoz és megszorította azt. Időm sem volt reagálni, ezért inkább újra elfordítottam a fejem, hogy ne lássa, mennyire elpirultam. Pedig nem kéne elpirulnom. A fenébe már. 

"Jó, majd arra gyúrok, hogy alkoholista legyek." Elővettem a telefonom, hogy megnézzem, mennyi az idő. "Harry, már legalább egy órája úton vagyunk, mikor érünk oda?"

"Mindjárt." 

  Csak a nagy pusztaság vett minket körül, sehol nem láttam házakat, állatokat vagy bármilyen élőlényt, kivéve persze rengeteg fát, bokrot meg füvet. Konkrétan ennyi. Az út is elég kihaltnak tűnt, körülbelül öt percenként ment el mellettünk egy autó a szemben lévő sávban. Talán azért, mert még korán van, ráadásul két ünnep közti időszak. Vagy csak megint túl sok időm van értelmetlen dolgokon gondolkozni. Valószínűleg. 

Megigazítottam a kabátom gallérját, majd az ablaküvegnek döntöttem a fejem. A fáradság kezdett újra eluralkodni rajtam. Néha lopva Harryre pillantottam, mikor nem figyelt, de végül valahogy sikerült elaludnom. 

 A következő dolog, amire figyelmes lettem, hogy Harry a fejemet bökdösi. "Josie, kelj fel. Megjöttünk." Alig bírtam kinyitni a szemeim. Mikor sikerült, a legelső dolog, amit megpillantottam Harry volt, ahogy intenzíven bámul. 

"Mi az?"

"Kifolyt a nyálad." A kezemet azonnal a számhoz kaptam és leellenőriztem, hogy nem csak szórakozik velem. Hát nem. Kínos. "Siess, Louisék már itt vannak."

 Nagy nehezen kikászálódtam a kocsiból és Harry után siettem. Rettenetesen hideg volt, de hála a rengeteg pulcsirétegnek, csak az arcom fagyott meg teljesen. A hely egyébként egy nagy erdő közepén volt, néhány romos ház volt itt-ott. Nagy valószínűséggel ez egy katonai telephely lehetett régen valamikor. 

 Egy körülbelül húsz fős kis csapat gyülekezett a padoknál. Pogácsák, szendvicsek, üdítők, sörök és egyébfajta alkoholok voltak kipakolva egy nagy asztalra. Amint a többiek észrevettek minket, felénk fordultak és lepacsiztak Harryvel, nekem pedig bemutatkoztak. Louison kívül egy ismerős arcot láttam. Liz.

"Liz, hát te hogyhogy itt vagy?"

"Robbal járok, aki Louis egyik legjobb barátja." Jó tudni. "Te pedig Harry barátnője vagy?" Húzogatta a szemöldökét. 

"Ne kezdd." Harryre pillantottam, aki épp egy sört szürcsölgetett és a barátaival beszélgetett. Lehet megérezte, hogy bámulom, ugyanis minden előjel nélkül a szemeimbe nézett. Féloldalas mosolyra húzta ajkait, majd kérdőn a sörre mutatott. Nemlegesen ráztam a fejem, legalább egyikünknek teljesen józannak kell maradnia, hogy haza tudjunk jutni. 

 Újra Liz felé fordultam, az arckifejezése alapján még mindig nem sikerült meggyőznöm, hogy Harry és köztem nincs semmi. "Ne nézz így rám!" 

"Nem néztem sehogy." Tartotta fel védekezően a kezeit. 

"Gyertek közelebb!" Időközben egy ötvenes éveiben járó férfi lépett ki az egyik faházból, a kezében fegyvereket tartva. "A nevem Patrick és mielőtt hagynám, hogy agyon lőjétek egymást, van pár szabály, amit jó lenne betartani.  Az első és legfontosabb, csak Stylest lőhetitek, amiért kirángatott titeket az isten háta mögé 5 fokban!" Mindenki nevetni és éljenezni kezdett, beleértve engem is. "Komolyra fordítva a szót, ne másszatok a házak tetejére, ne törjétek össze magatokat, lehetőleg ne lőjétek le a csapattársatokat és ne rongáljatok meg semmit. Ne fussatok a fegyvert magatok előtt tartva, mert ha véletlenül elesel, egyenesen beléd áll és az nem kellemes érzés. Mindkét csapatnak külön egyenruhája lesz és külön bázisa, de ezt majd cserélgethetitek. Ki lesz a két csapatkapitány?" 

"Én és Harry." Lépett elő Louis. 

"Gyorsan válasszatok embereket. Louis kezd."

 Imádkoztam, hogy engem válasszon. Nem akarok Harry csapatába kerülni, mert akkor nem tudom lelőni. 

"Rob." A csapat legkigyúrtabb tagja Louis mellé állt. Még van remény. Gondolom, először beválogatják maguk mellé az erős fiúkat és majd csak aztán a lányokat. Liz mögé léptem, ugyanis Harryn volt a sor és nem akartam, hogy engem válasszon. 

"Josie." Fenébe. Nagyot sóhajtva léptem ki Liz mögül. Harry úgy tűnt nagyon örül magának, mikor mellé léptem. Logikátlan idióta. 

 A fiúk folytatták a válogatást, míg én leültem a padra. Liz a mi csapatunkba került, aminek furcsa módon örültem. Persze, ő már nem annyira. Morcosan huppant le mellém. 

"Robbal akartam lenni." Mérgesen keresztezte maga előtt a karjait. 

"Én is inkább abban a csapatban lennék. Tuti, hogy folyton veszteni fogunk." Hát igen. Harryn kívül még négy fiú volt velünk, akik ráadásul már nem igen voltak józanok. 

"Vegyétek el az egyenruhátokat. Styles, ti lesztek a sivatagi rókák, Louisék pedig a dzsungel majmok." Mindenki felkapott egy maszkot és egy overált, majd úgy, ahogy voltunk, ruhástól belegyömöszöltük magunkat . A pulcsirétegeim küzdöttek ellenem, de Harry segítségével sikerült felhúznom a cipzárt. 

"Oké, most akkor mindenki fogjon meg egy fegyvert. A tár még nincs megtöltve, szóval felesleges egymást fenyegetnetek vele. Először is, ennek a kis pöcöknek a megnyomásával lőhettek. Itt, az oldalán lévő kar meghúzásával tölthettek újra. Egy húzással tízszer lőhettek. Ez itt a tárhely, ami nektek nem olyan fontos, de azért elmondom, hogy maximum 70 kis festékgolyó fér el benne. Akinek elfogy a lövedéke automatikusan kiesik és feltett kezekkel le kell jönnie a pályáról. Ezen kívül a törzs a találati felület. Tehát, a végtagok és a fej kivételével, ha eltalálnak, kiestél.  A szabályokat akkor megbeszéltük, mindenki felöltözött, van fegyvere. Kérdés? Nincs, remek, húzzunk. A sivatagi rókákat megkérném, hogy kövessenek hátra. Az első játék lényege, hogy a dzsungel majmok megpróbálják bevenni majd a sivatagi rókák bázisát. Azt a házat ott. Síppal fogok jelezni, ha indulhattok. Aki kiesik, szeretettel várom itt. Jó játékot!" Mindenki tapsolni kezdett, majd szép lassan a nagy ház felé indultunk. Liz jött szorosan mellettem, míg Harry elől ment Patrick oldalán. 

"Akkor ahogy megbeszéltük, vigyázzatok magatokra és lőjetek ki mindenkit!" Patrick sorban lepacsizott mindannyiunkkal, majd visszakocogott a másik csapathoz. 

"Mindenki bújjon egy.egy ablak alá! Josie és én majd az emeleten leszünk." Mielőtt bármilyen módon tiltakozhattam volna, megragadta a kezem és a romos lépcső irányába húzott. 

"Lent akarok maradni." 

"Csak gyere!" A kezemet még mindig nem engedte el.  

 Az emelet, ha már ez lehetséges, még koszosabb és lepukkantabb volt. A fehér festéket könnyen fújta le szél a falról, így sikeresen köhögőrohamot kaptam. 

"Csendesebben. Meg fognak hallani." Bocs, megpróbálok halkan megfulladni. "Ülj le ide." Paskolta meg a mellette lévő helyet a földön. Ahelyett, hogy mellé ültem volna, vele szemben huppantam le a földre, hogy én is tudjak lőni majd, ha arra kerül a sor.  "Haragszol rám valamiért?" Kérdezte felvont szemöldökkel. 

"Kellene?" 

"Haragszol, amiért megcsókoltalak?" Jaj ne, miért most akarja megbeszélni ezt? Miért kell egyáltalán megbeszélnünk ezt? 

 Mielőtt válaszolhattam volna, hála az égnek, a síp megszólalt, ezzel jelezve a játék kezdetét. Harryt úgy tűnt mégsem érdekelte annyira, ugyanis még mindig a válaszomra várt. 

"Nem haragszom." Megpróbáltam ennyivel lezárni a témát. Látszólag, sikerült. "Nézd, ott van valaki." A sisaknak köszönhetően fogalmam sem volt, hogy ki az, de a házzal szemben lévő bokorban bujkált és le is adott pár lövést. Pár másodperccel később egy hatalmas sikolyt lehetett hallani, majd Liz trappolt ki dühösen. Egy hatalmas festék folt volt a mellkasán. 

"Rob, te irdatlan faszfej!" Rob fetrengve röhögött a bokor mélyén, ahogy Harry is mellettem. Amint Liz otthagyta, Robot céloztam meg és reméltem, hogy el fogom találni. Meghúztam a ravaszt. Rob felsikoltott, mint egy lány és az oldalát fogva kimászott a bokor alól. 

"Wow, nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy." 

"Köszi, vagy mi." Újra az ablak felé fordultam, pont abban a pillanatban, mikor egy festékgolyó eltalálta a karom. "Aú!" Rögtön a földre rogytam. Nem azért, mert annyira fájt, hanem hogy ne találjanak el még egyszer. Levettem a sisakom, egyrészt mert alig láttam benne, másrészt kicsit büdös volt. 

"Ketten maradtunk." Mondta Harry a falnak támaszkodva. 

"Máris?" 

"Vedd vissza a sisakod. Louis itt van bent." Tettem, ahogy kérte. A fájdalom a karomban szerencsére enyhült, ezért talpra álltam és elbújtam az egyik fal mögé, a lépcsővel szemben. Harry eközben a lépcsőfordulóig merészkedett, viszont valaki tüzelni kezdett rá. Gyorsan visszafutott és mellém bújt a falhoz. 

"Hárman vannak, ha minden igaz." Nem bírtam visszatartani, elröhögtem magam. A kelleténél talán kicsit hangosabban.

"Ezt melyik filmből vetted?" 

"Próbálom beleélni magam. Ne rontsd el." Vigyorgott. 

 Lépteket hallottunk. Befogtam a szám és a falhoz lapulva kikukucskáltam. Az illető épp háttal állt, így kapva az alkalmon hátba lőttem. Felszisszent a fájdalomtól, majd felém fordult. 

"Styles! Jó csajt hoztál!" Nem tudom, honnan tudta, hogy én vagyok az, mindenesetre Harry édesen kuncogni kezdett mellettem. 

"Louist majd én elintézem." Átfogta a derekam és visszahúzott a fal mögé. "Várj itt." 

 A válaszomra sem várva, kilépett a fal mögül és újra a lépcső felé settenkedett. Louis és a társa, aki fogalmam sincs ki volt, hirtelen kiugrottak a fal mögül és lelőtték Harryt. Felszisszent a fájdalomtól és eldobta a fegyverét. Levette a sisakját és azt is a fegyvere mellé dobta.  Kissé megijedtem, amiért egyedül maradtam. Most már biztos, hogy veszíteni fogunk, de kicsit félek, hogy fájni fog, mikor meglőnek. 

 Végül, kiléptem a fal mögül, feltett kezekkel és vártam az idézőjeles halálomra. Louis azonnal rám emelte a fegyverét, de mielőtt lelőhetett volna, Harry rám ugrott és a földre terített. Jobban fájt, mintha meglőttek volna. 

"Mi a faszt csinálsz?" Förmedtem rá, de csak idiótán röhögött. Megpróbáltam legurítani magamról, de meg sem mozdult.

"Zavarunk?" Kérdezte Louis. 

"Ne lődd le! Még kell nekem."  A gyomrom azonnal görcsbe rándult. Biztosan, csak részeg.

"Ha azt mondja feladja, egyedül hagyunk titeket." Szinte láttam magam előtt Louis vigyorát. 

 Adjam fel vagy lőjenek meg? 

"Feladom." 

 Louis és társa nagy éljenzésbe kezdtek, majd a lépéseik hangja alapján lefutottak a lépcsőn. Harry még mindig rajtam terpeszkedett és nem úgy tűnt, mint aki egy hamar meg akar mozdulni. 

"Harry-" Nyögtem. (Ne gondolj rosszra, te kis huncut.)

"Hmm?" 

"A fegyver beleáll a bordámba." Alig kaptam már levegőt.

"Oh, bocsi." Azonnal talpra ugrott, majd engem is felsegített.

 Levettem a sisakom és a kósza tincseimet a fülem mögé tűrtem. Harry mosolyogva felemelte a kezét, egy pacsira várva. "Jó csapat vagyunk."

"Addig, amíg nem nyomsz össze, teljesen." Vigyorogtam és a tenyerébe csaptam.

"Biztos vagy benne, hogy nem haragszol, amiért megcsókoltalak?" Jaj ne. Már megint itt tartunk.

 Nyeltem egy nagyot. "Nem."

"Akkor nem bánod, ha újra megteszem?" Szerintem, szívinfarktust kaptam. 

 Mielőtt válaszolhattam volna, Harry két keze közé fogta az arcom és ajkait az enyémek ellen nyomta. 

magyarázat következik:

nagyon nagyon sajnálom, amiért csak most hoztam részt, de valahogy kiestem a menetből és elment a kedvem az egésztől

de visszatértem és remélhetőleg nem lesz több ilyen

(imádlak @Rebel_for_him )

amúgy, NAGYON BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!!

kérdésem:

Mi áll a bakancslistád legtetején? (persze, csak ha van olyanod)

köszönöm az előző évi rengeteg támogatást és remélem, idén is velem maradtok

sok-sok love

bai

#unedited