J O S I E

"Az aranyat vagy a pirosat?" Tartotta fel Liz a két gömb díszt. 

"Öhm, nem tudom. Talán, a pirosat."

"A horoszkópom szerint az arany illik hozzám, de anyához a piros, szóval legyen az. Elvégre, a karácsony az áldozatokról szól, nem?"

"Nem, a Fegyverszüneti nap szól az áldozatokról november 11.-én, de értem a lényeget."

Sokkoló, hogy Lizzel vásárolgatok, igaz? Én sem gondoltam volna soha, de igen meglepő, mennyire szórakoztató is tud lenni, főleg mikor mások ruháit kritizálja. Azért jöttem el vele vásárolni, mert Harry írt reggel egy sms-t, hogy nem ér rá egész nap, Louis nem veszi fel a telefont, nekem pedig kellett egy fuvar. De nem, nem hívtam fel Lizt, hogy vigyen el, hanem miközben sétáltam, megállt mellettem a kocsijával és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani. A fagyott lábujjaim meggyőztek, így beszálltam a kocsijába, és most itt vagyunk. Legalább másfél órája és még nem téptem ki a saját hajam. Meglepő. 

"Akarsz még venni valamit, vagy mehetünk?" Kérdezte, miután végzett a pénztárnál. 

"Louisnak akarok nézni egy mezt." A kirakatokat vizslattam, de egyenlőre egyik bolt sem tűnt megfelelőnek. 

"Áh, szóval Harrynek is vettél valamit." Mosolygott mindentudóan. 

"Aha." 

"Na, és mit?" Ugrott elém izgatottan. Rájöttem, hogy nem volt jó ötlet elmondani neki. 

"Egy nyakláncot." 

 Liz teljesen lefagyott. Percekig meg sem mozdult, csak kikerekedett szemekkel bámult rám. Ellenőriztem, hogy lélegzik-e, szólítgattam, rázogattam, de nem reagált. Tapsoltam egyet, mire megrázta a fejét, mint aki most ébredt volna fel, rám pillantott és sikoltott egyet. A egész bevásárlóközpont ránk kapta a fejét.

"Istenem, ez teljesen olyan, mintha eljegyeznéd! Meghalok, milyen édesek vagytok, ezt nem hiszem el! Jobban shippellek titeket, mint Chuckot és Blairt! Nektek együtt kell lennetek, örökkön-örökkön-örökké!" Tapsikolt, kiabált, ugrált, míg én úgy bámultam rá, mint egy őrültre. Mert egy őrült.

"Liz, kérlek, ne kiabálj, mindenki minket bámul. És Harryvel csak barátok vagyunk." 

"Ne hazudj!"

"Csak vegyük meg azt a rohadt mezt és menjünk haza." Sóhajtottam.

"Most beismerted, ugye tudod?" Vigyorgott. 

"Nem. Gyere." 

 Liz kitett a kollégium előtt, majd haza hajtott. A mázlista csak pár percre lakik az egyetemtől, így nem a kollégiumban lakik. A két tömött szatyorral a kezemben botorkáltam a kapu felé, míg meg nem hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja. Megfordultam, Harry épp egy fát cipelt, míg Louis egy nagy dobozt vitt mellette. 

"Ti meg mit csináltok?" Kérdeztem értetlenül, amint mellém értek. 

"Mindjárt elmagyarázom, csak nyisd ki a kaput, mielőtt megszakadok." 

 A kapuhoz siettem és tartottam nekik. Egészen a szobámig baktattunk, aminek az ajtaját szintén kinyitottam előttük. Miközben felfelé tartottunk rájöttem, hogy mi az oka ennek az egésznek és legszívesebben elsírtam volna magam örömömben. 

"Szóval," Louis letette a dobozt, majd felém fordult. "tudjuk, hogy nem tudsz hazamenni karácsonykor, ezért miért ne tarthatnád itt? Hoztunk díszeket, égősorokat, mirelit karácsnyi menüt és még," Nem tudtam visszatartani az indulataim, Louis nyakába borultam és sírni kezdtem. 

"Khm." Harry köszörülte meg a torkát mögöttünk. Elhúzódtam Louistól, majd Harry felé fordultam. Hezitálás nélkül a nyakába borultam, míg ő a derekamnál fogva húzott magához. 

"Köszönöm." Suttogtam, csak mert képtelen voltam normális hangon megszólalni. 

 Percekkel később még mindig ugyanúgy álltunk Harryvel, egymás karjaival, megfeledkezve Louisról. "Díszítsünk." Tapsolt egyet Louis. Harryvel elváltunk egymástól, ami nehezebb volt, mint azt valaha gondoltam. 

 A fát egy zöld tartóba helyezték, miközben én elindítottam a karácsonyi lejátszási listám. Nem voltam otthon, nem voltam a családommal, és a díszek mindenféle színben pompáztak, mégis minden tökéletes volt. Miután végeztünk, egy-egy teával teli bögrével a kezünkben csodáltuk a túl színes fát, és karácsonyi sztorikat meséltünk egymásnak. 

"Ne mondjátok, hogy én vagyok az egyetlen, aki egyszer véletlenül ledöntötte a karácsonyfát!" Tárta szét Louis a karjait. Harryvel egymásra néztünk, majd vissza Loura, és elnevettük magunkat.

"Anyukád mit szólt hozzá?" 

"Hát, nem volt túl boldog. Maradjunk annyiban, hogy abban az évben tudtam meg, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékokat." 

"Pszt Louis!" Harry gyorsan a füleimre tapasztotta a kezeit. "Gyerekek is vannak itt." 

"Mondja ezt az, aki még mindig kiteszi a csizmáját az ablakba." Röhögött Louis, vele együtt én is. 

 Harry mérgesen keresztbe fonta karjait a mellkasa előtt. "Várj csak, míg hazaérünk, Tomlinson."

"Jut eszembe, hány óra?" 

A telefonomért nyúltam. "Fél tíz." 

"Mennem kell pakolni. Köszi a teát, Josie. Boldog karácsonyt." Szoros ölelésbe húzott. 

"Én köszönöm, Louis, de tényleg. És vigyázz, le ne borítsd a karácsonyfát otthon." Kuncogtam.

"Haha." Forgatta meg a szemeit mosolyogva. "Harry te jössz?"

"Majd talán később." 

 A gyomrom azonnal görcsbe rándult. Boldog lettem, hogy még több időt tölthetek Harryvel, bármilyen nyálasan hangzik ez.

"Akkor csak okosan!" Kacsintott Louis, majd kilépett az ajtón.

 Harry felé fordultam, még mindig ugyanúgy az ágyamon ült és engem bámult. A kínos csend elmulasztása érdekében a szekrényemhez siettem és megkerestem Harry ajándékát. Kinyitottam a kis dobozkát, hogy ellenőrizzem, minden rendben van a nyaklánccal. Mély levegőt vettem, majd leültem Harry mellé. Tényleg úgy éreztem magam, mint aki épp a kedvese kezét készül megkérni.

"Vettem neked valamit." Kezdtem bele lassan. "De azért remélem nem érted félre." Annyira idiótán magyarázkodom, istenem. 

 Átnyújtottam neki a kis dobozkát. Tétovázás nélkül felnyitotta, és elcsodálkozott. 

"Azért vettem, mert amikor megláttam rögtön eszembe jutott, hogy milyen jól nézne ki a mellkasodon lévő madarak közt, de ha úgy gondolod, hogy béna és gyerekes nyugodtan visszaviheted-" Folytattam volna  a magyarázkodást, de közbevágott.

"Nagyon tetszik, köszönöm, Joe." Vigyorgott. 

 Megkönnyebbülve sóhajtottam. Ez az ajándékozás stresszesebb, mint  a vizsgaidőszak. 

"Kínos, mert én nem vettem neked semmit. Csak a testemet tudom felajánlani." 

 Elnevettem magam. "Semmi baj, az ajándékaimmal amúgy is nehéz felvenni a versenyt. Felesleges próbálkozás lett volna." 

"Azt mondod?" Kérdezte játékosan.

"Azt."

 Egy hirtelen mozdulattal közelebb hajolt, a kezét az arcomra simította és tekintetét a szám és a szemeim közt kapkodta. Szaporán emelkedett a mellkasom  minden egyes lélegzetvételnél. 

Meg fogja tenni? 

Akarom, hogy megtegye?

Lehet. 

 Istenem, megtette. 

Ajkai óvatosan érintették meg az enyémeket, ezzel egy időben borzongás futott végig az egész testemen. Soha nem gondoltam, hogy valaha ide jutunk, túl szürreálisnak tűnt az eddigi kapcsolatunkat nézve.

 Egy egyszerű, hosszúra sikeredett szájra puszi volt, mégis azt éreztem, hogy mostantól sok minden meg fog változni. Nagyon sok minden. 

 Mosolyogva húzódott el. "Azt hiszem, nyertem."

Boldooooog karácsonyt!! 

most írom le, mert nem tudom, hogy tudok-e még részt hozni előtte

és egyébként, OMG az első Jarry csók!!! (béna vagyok a ship nevekben, bocsi)

remélem tetszett a rész, és megérte ennyit várni erre

szóval, van még pár dolog, amit közölni szeretnék

először is, rettenetesen dühös vagyok a Wattpadre, amiért ilyen bénán szervezik a karbantartásokat

az előző rész feltöltése egyszerűen borzalmasan sok stresszel járt, inkább ne is beszéljünk róla

és, hogy még hamarabb kapjak idegösszeomlást, ezt a részt másodjára írtam meg, ugyanis amikor már 600 szónál tartottam a gépem úgy döntött rendesen kibasz (bocs) velem és kitörölte az egészet

na mindeeeegy, a lényeg, hogy megírtam újra és remélem tetszik, és hogy sokan szavaztok, és leírjátok a véleményeteket kommentben, mert akkor úgy fogom érezni, hogy megérte újabb 3 órát töltenem a gép előtt

nagyon szeretlek titeket, de tényleg

és köszönöm a díjakat You_lured_me -nek és whiener -nek!!! nagyon sokat jelentenek, és természetesen, kifogom tenni őket

befogtam, baii