'Close' by Nick Jonas ft. Tove Lo (haldoklom)

J O S I E

Percek alatt felértem a szobámba, ledobtam a táskám, bekapcsoltam a laptopom, és azonnal elindítottam a felpörgető lejátszási listám. Elugrándoztam a fürdőig, lezuhanyoztam, énekeltem, fogat mostam, énekeltem, kiválasztottam a ruhám egyszóval mindent megtettem annak érdekében, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy goblin.

Hét után öt perccel, már teljesen készen álltam. Úgy gondoltam bátor leszek, és egy kissé kivágottabb felsőt húzok magamra,  úgyis zárt helyen leszünk. Ezen kívül egyáltalán nem vittem túlzásba semmit, a  fekete farmer és torna cipő kombó mindig nyerő.

Tíz perccel később megrezzent a telefonom az ágyamon. Leopárdokat megszégyenítő módon vetettem rá magam, és persze, be is vágtam a térdem az ágy szélébe, de semmi probléma. Most nem lehetek ideges vagy feszült, mert olyankor sokszor túlzásba esem, és a végén még elrontanám az estét. Szóval hivatalosan is megfogadom, hogy ma semmi nem fog kihozni a sodromból.

'Parkoló.   H'

Ez állt Harry sms-ében.

'Ebben a mondatban nem volt állítmány.  J'

'Fogd be és gyere le.'

Elmosolyodtam, felkaptam a táskám és a parkolóig futottam. Miért voltam ennyire izgatott? Rég ettem úgy, hogy nem én fizettem.

Vicceltem.

Izgatott voltam, mert ki ne lenne az? Harry Styles lent vár a kollégium parkolójában, hogy elvihessen egy talán randira. Kivételesen megengedem, hogy a bennem rejlő Napsugár Nancy utat törjön magának és hátraszorítsa Bridget Jonest. 

Lelassítottam, amint megpillantottam a fekete terepjárót. A szívem a torkomban dobogott és izzadt a tenyerem. A mellkasom szaporán emelkedett, és megint csak tudatosult bennem, hogy mennyire el vagyok tunyulva. A légzésemet még akkor sem sikerült  kontrollálni, mikor már az anyósülés ajtaját téptem fel. Harry egy ideig csak bámult rám, halvány mosollyal az ajkán, végül elnevette magát.

"Futottál, igaz?"

"Hát, mivel késtél, és nem akartam, hogy elvesszen az asztalfoglalás, ezért igen, futottam." Értetlenül meredt rám egy ideig. Lehet, hogy valami rosszat mondtam?

"Milyen asztalfoglalás?" Jaj ne. Bridget Jones visszatért.

 Istenem mondd, hogy nem értettem félre az egészet és ez tényleg egy randi. Kérlek, esküszöm, mostantól jobb ember leszek.

"Nem étterembe megyünk?" Kérdeztem halkan, teljes félelemben élve a választól. Ugyanis mire válaszolt, úgy éreztem, az egész életemet leéltem. 

"Nem." A szívem a gyomromig süllyedt. Fel kellett tennem az egyetlen kérdést, ami alapján kiderül, hogy én vagyok-e a leghatalmasabb lúzer ezen a bolygón. A kérdést, amire a válasz ki  fog hatni az egész életemre. Na jó, lehet egy kicsit túlreagálom. 

"Ez egy olyan, tudod, olyan randiféleség vagy csak egy pajtás hajtás?" Majdnem biztos vagyok benne, hogy van olyan kifejezés, hogy 'pajtás hajtás'. Ha jól emlékszem a nagyapám mondta mindig, de lehet, hogy nem a baráti találkozókra értette. Az elég kínos lenne.

"Szeretnéd, hogy randi legyen?" Vigyorgott önelégülten. Nem akadt fenn a pajtás hajtás kifejezésen, ezért gondolom van ilyen. 

"Ne kérdezz ilyeneket." Biztos vagyok benne, hogy a fejem paradicsom színűre vörösödött. Kösz Harry.

Elnevette magát, majd beindította a motort. Ez most mit jelent? Lúzer vagyok, vagy nem? 

Nem kell válaszolni. 

Úgy döntöttem, megpróbálom nem túl gondolkodni a dolgokat és ráhagyok mindent Harryre. Majd ő kitalálja mit akar. Bízom benne. Nagyjából. 

Kinéztem az ablakon és meglepetten konstatáltam, hogy már besötétedett. Az ég még nem volt teljesen sötét, keleten kifejezetten halvány kékes színekben játszott. Ha nem csak egy dologra fókuszálnék állandóan, valószínűleg észrevenném a természet csodáit magam körül. Ezért nézek természetfilmeket. 

"Tudtad, hogy a lakott területeken csak a csillagok fele látszik az égen?" Kíváncsian fordítottam felé a fejem. 

"Nem, de ez most hogy jutott eszedbe?"

Mindentudóan elmosolyodott és csak ennyit mondott:

 "Majd meglátod." 

Fél óra múlva, miután már semmilyen civilizációs forma nem volt a közelben, egy földútra kanyarodtunk, ahol Harry egyszerűen leállította a motort, majd felém fordult. "Gyere." A hátsóülésről felkapott egy teli zacskót és kiszállt a kocsiból. Azt hiszem, jogosan zavarodtam össze. De inkább nem kérdőjeleztem meg, mert bízom benne. Az egész út alatt ezt mondogattam magamnak, remélem, nem hiába. 

Megint csak, ügyetlenül kikászálódtam a kocsiból és Harry felé vettem az irányt. Már javában dobálta ki a zacskóból a dolgokat egyenesen a platóra. Két takaró, két üveg bor, három csomag Skittles, Cadbury táblák és két doboz Pringles chips. Szinte láttam magam előtt, ahogy a bikinim könyörög, hogy csak simán sétáljak el és vissza se nézzek. 

"Mielőtt kiakadnál, meg tudom magyarázni." Nagyot sóhajtott és idegesen tördelte az ujjait. "Az történt, hogy minden pénzemet elköltöttem a kocsira, viszont már régóta el akartalak vinni valahova. De csak erre volt pénzem. Sajnálom. Tudom, hogy étterembe akartál menni, de-"

"Ez sokkal jobb, mint egy étterem." Közbevágtam, mert már nem bírtam. "Megvetted a kedvenc kajáim, ez egyértelműen sokkal jobb, mint egy étterem. Nem kell bocsánatot kérned." Ez, mintha egy kicsit javított volna a kedvén, elmosolyodott. És a legjobb az egészben; ez már biztos nem egy pajtás hajtás!

"Biztos nem baj?"

"De, az. Vigyél haza azonnal!" A mosoly lefagyott az arcáról egy pillanatra. "Nah, csak vicceltem." 

Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, amit úgy tűnik visszatartott. Ennyire megijesztettem volna? Elnevettem magam, igazán kielégítő volt látni a reakcióját. 

"Seggfej." Morogta az orra alatt. A szemeim kikerekedtek és még jobban nevetni kezdtem. Egy hisztérika vagyok.

"Ki beszél." 

"Na jól van, mássz föl." Vigyorogva a plató felé intett. Közelebb léptem, belekapaszkodtam a szélébe és minden erőmet bevetve megpróbáltam felhúzni magam. Hiába. Ha bármilyen izom van a testemen, az egyértelműen nem a karomon van. Még egyszer neki rugaszkodtam, de megint csak visszaestem. Sőt, ha Harry nincs mögöttem, valószínűleg dobtam volna egy hátast. 

"Tartsak bakot?" 

"Nem kell!" Még csak az kéne, hogy egyenesen Harry arcába pucsítsak, miközben elrugaszkodom. "Megoldom."

Úgy döntöttem, hogy most, ha belehalok is, de felmászok arra a rohadt platóra. Mély levegőt vettem, elrugaszkodtam és az eddigieknél magasabbra jutottam, de még mindig nem elég magasra. Már kezdtem belenyugodni, hogy hajnalig itt leszünk, mikor 'valaki' a fenekemnél fogva fellökött. Sikeresen orra estem. És Harry hozzáért a fenekemhez. Lehetne ennél jobb?

"Ugh, jól vagy?" Kérdezte.

Felültem és leellenőriztem, hogy nem vérzik-e az orrom. Szerencsére nem, de legszívesebben letéptem volna, úgy fájt. "Igen, azt hiszem. De legközelebb figyelmeztess, mielőtt segíteni akarsz." Az egyik kezemmel még mindig az orromat masszíroztam, a másik segítségével pedig a plató végébe másztam és háttal a kocsinak dőltem. 

"Segíteni? Csak hozzá akartam érni a fenekedhez." Megragadtam az egyik takarót és a fejének akartam dobni, de sajnos elkapta. Legalább sötét van, így nem látja, hogy mennyire vörös a fejem.

Ő is sikeresen felmászott, megjegyezném, sokkal gyorsabban, mint én, majd leült mellém és kinyitotta az egyik bort.  Belekortyolt, mert egy úriember és leellenőrzi, hogy elég finom-e nekem. (nem)

Készségesen elfogadtam, amint átnyújtotta nekem és én is jól felhajtottam. Ezzel, elkezdődött a randink a telefonunk fénye mellett. 

Pár órával, beszélgetéssel és kifosztott édesség zacskóval később mindketten némán figyeltük az eget a bortól mámoros állapotban. A fejemet Harry vállára fektettem, mert csomó romantikus filmben ezt csinálták és már rég ki akartam próbálni.  Ez elég szánalmasan hangzott. Bocsánat.

"Szóval, ezért hoztál ide." Igaza volt. Még soha nem láttam ennyi csillagot egy helyen. Azt is kétlem, hogy láttam-e ennél szebb dolgot. 

Rettenetesen fáztam. A magam köré terített takaró és a bor egy ideig elég melegséget nyújtott, de ahogy telt az idő, azon kaptam magam, hogy már Harryé is rajtam van, mégis dideregtem. Sokszor megfordult a fejemben, hogy szóljak neki, hogy üljünk be a kocsiba, de nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy mennyire igyekezett és a világért sem rontanám el egy olyan apróságért az estét, minthogy a platóra fagytam. 

"Elfogyott a bor." E szomorú tény konstatálása után felém fordult, átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a homlokomra. "Fázol?"

"Nem." Összekoccantak a fogaim. Hiteles. 

"Gyere, menjünk haza." Felállt, majd engem is felsegített. Hirtelen szörnyen elálmosodtam, alig bírtam nyitva tartani a szemeim. 

Harry könnyedén leugrott a platóról, én viszont már nem voltam olyan biztos benne, hogy nem törném ki a lábam. "Ugorj nyugodtan, majd elkaplak." Lehetne ennél romantikusabb? Felbátorodva rugaszkodtam neki és vártam, hogy Harry karjaiba érkezzem. 

Vártam. 

Nem túl kecsesen a porba csapódtam. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy még földrengés is kísérte az akciót. Harry a hasát fogva röhögött, sőt, már röfögött, míg én a földön fetrengve próbáltam újra levegőt csempészni a tüdőmbe. Amint mondtam, lehetne ennél romantikusabb?

Nagy nehezen feltápászkodtam és leporoltam magam, míg Harrynek már a könnyei folytak. "Ez most komoly? Azt mondtad elkapsz." 

"Nah, csak vicceltem." Touché. 

Kikerültem és bemásztam a kocsiba, ahol egyenlőre ugyanolyan hideg volt, mint kint, de legalább az ülés puha és kényelmes volt. Harry még összeszedte a szemetünket, de ezidő alatt szerintem elaludtam. Eléggé valószínű, mivel a következő dolog, amire figyelmes lettem, hogy Harry óvatosan a vállamat rázogatja. Csoda, hogy épségben hazaértünk, habár Harry már közel sem volt olyan illuminált állapotban, mint én az indulásunk előtt. 

"Joe, kelj fel. Megjöttünk."

"Fent vagyok." Feleltem a szemeimet még mindig csukva tartva. Hatalmasat ásítottam, miközben kicsit kinyújtózkodtam, ugyanis eléggé elfeküdtem a nyakam. 

"Aludhatok nálad?" 

"Miért?" Hunyorítva fordultam felé, egyrészt mert bántotta a fény a szememet, másrészt kíváncsi voltam a kifogására. 

"Nálad jobb a fűtés." Hát, ez aztán a kifogás. 

Elmosolyodtam. "Gyere, de April ágyán alszol." 

"Oké." 

10 perc múlva már a fürdőben vettem át a pizsamámat. Megmostam a fogam félálomban, és mikor visszamentem a szobába eléggé meglepődtem. April ágya az enyém mellé volt húzva, Harry pedig azon horkolt. Megráztam a fejem, és küzdöttem az ellen, hogy elmosolyodjak, de képtelen voltam visszatartani. Lekapcsoltam a lámpát és amint bebújtam a takaróm alá, azonnal elaludtam. 

hola

sietek, mert már alig maradt sonka

szeretek mindenkit!!

kérdésem:

Melyik volt eddig a történetben a kedvenc részed?

nem pont fejezetre gondolok, hanem mondjuk egy beszélgetésre vagy gesztusra

de lehet fejezet is

na de futok, mert

SONKAAA

luv

#unedited