Hamar végeztem a papírmunkával. Nem volt kedvem az emberekhez, csak céltalanul néztem végig az aktákat a megoldott ügyekről. Unatkoztam, de legalább nem kellett senkivel sem beszélgetnem. Hozzá kell majd ehhez is szoknom? 

A németeknél is volt erre példa, de nem ilyen intenzíven. Gondolataimba mélyedtem, az akták sem kötöttek le másfél óra után. Ma nem volt gyakorlat, így a lehető legkevesebbet akartam a csapattal érintkezni. Egyszerűen nem..

-Katerina, nincs kedved mászkálni egyet a városban?

-Nem, nem akarok elmenni sehova.-telefonomat bámultam továbbra is. 

-Azért, mert König nem akarta, hogy velünk gyere tegnap este? 

-Soap, nincs kedvem kimozdulni. Dolgom van. 

-És mégis micsoda? Elmélkedni, hogy milyen szar minden és az aktákat nézegetni? Nagy meló...

-Csak annyit akarok, hogy végre ne kelljen a mocsok arcát néznem...Vagyis, csak a maszkot, mert úgy tűnik ez itt ilyen bevett szokás lett, hogy az arc az egy túl személyes dolog. 

-Mindenkinek meg van a maga története, sokaknak a mai napig ismeretlen. Ezért akarom, hogy elgyere, beszélgessünk. Neked sem jó, hogy egyedül vagy. 

Soap addig magyarázott, hogy kénytelen voltam elmenni. Téli kabátomból ki sem látszódtam. Levedtlettem a katonaságot, és civil emberként hagytam el a bázist. 

-Mondd csak, mit szeretsz csinálni? 

-Mármint szabadidőmben? 

-Igen, csak van valamilyen hobbid. 

-Sokat voltam könyvtárban..Szerettem olvasni. 

A város nyüzsgött az emberektől. Mindenki bevásárolni ment, készülődött. 

-Szoktál kávézni? Tudok egy jó helyet.-mosolygott Soap. 

-Vezess, mutasd az utat.-mosolyogtam vissza. 

Végül, egész jó délutánt zártunk le. A kávézóban rengeteget beszélgettünk, főleg a múltról. 

-És miért döntöttél úgy, hogy katona legyél?

-Nem tudom, talán sokszor emlegették a nevelőszüleim, hogy a biológiai szüleim vérvonalát vittem tovább..Mindenki katona volt nálunk. 

-Nevelőszülők? 

-Igen.-mosolyogtam.-A szüleim lemondtak rólam, többet nem tudok. Problémás gyerek voltam, sokszor elszöktem. A Berger nevet jól ismerik a németek.

-Wow, nem hittem volna, hogy ilyen múlt van mögötted. Amúgy boldog volt a gyerekkorod? 

-Igen, és hálás is vagyok az összes nevelőszülőnek, hogy nem pár hét után dobtak vissza az intézetbe. 

-Úgy tűnik, hogy te nem vagy teli traumákkal. 

-Van egy pár, de nem foglalkozom velük. Pánikbeteg voltam mikor felszereltem és senki sem tudott róla, még én sem. Teljesen normálisnak hittem, hogy nem kapok levegőt.-kevergettem a kávét.-Igazából, boldog is vagyok. Csak remélem, hogy nem innen megyek nyugdíjba. 

-Miért? Nem vagyunk szimpatikusak? 

-Soap, eddig te vagy a második, aki önmagától szóba állt velem. Ott van Ghost, bocsánatot kért azért, ami történt. 

-Hogy micsoda? Bocsánatot kért? Ő? 

-Igen..König pedig egy seggfej. Gaz és Horangi pedig..Velük még nem volt lehetőségem beszélni. De lehet, hogy nem is akarok ezek után. 

-Ugyan, Gaz igazi partiarc. Alejandro pedig..Ha gondolod közelebbről is bemutathatlak neki.-nevette el magát. 

-Én? És ő? Te meg vagy őrülve. Csapaton belüli affér? Biztos nem.-mosolyogtam. 

-Gondolom tudsz jégkorizni? 

-Nem, nem annyira.-néztem kínosan. 

-Akkor jó, mert én sem tudok.-nevette el magát Soap.-Van kedved menni? 

Csak bólintottam. Majdnem estig a városban maradtunk, és a korcsolyázás közben rá kellett jönnöm, hogy a jég az örök ellenségem. 

-Gyere, segítek.-húzott fel a férfi, aminek eredménye annyi lett, hogy közösen dőltünk el. 

-Jézusom.-nevettem fel.-Jól vagy? 

-Persze, na kelj fel mert sosem fogod megtanulni.

-Nincs túl késő? Délután hat van..

-Még van két óránk visszaérni, nálunk este nyolcig van kimenő, bizonyos napokon pedig tízig. 

-Nem mondod? Nem kell hétre visszaérni? 

-Nem, nálunk nem.-mosolygott. 

Arca ki volt pirosodva, folyamatosan mosolygott. Nem vagyok benne biztos, de talán szimpatikusnak talál. 

-Szeretnél még maradni? Van pár ötletem, hogy hova mehetnénk. 

-Akkor mutasd, merre megyünk.

Visszamentünk a kávézóba. Havazni kezdett, mint egy mesében. Az utca világítása megmutatta a belső gyermekemnek, hogy talán még van remény arra, hogy szeretve érezze magát. 

-Mit kérsz? 

-Csak egy teát.

-Rendben, keress egy helyet, ami szimpatikus. Mindjárt viszem, ha kész van.

Teljesen ledöbbentem. Nem akartam csalóka reményeket kelteni magamban, de teljesen szimpatikus ez az ember. Mosolyogva néztem ki az ablakon, néztem a havazást. 

-Szerintem is szép. Németországban is ilyen volt? 

-Csak hasonló, a hegyekben. Visszavágyom oda, nagyon hiányzik az otthonom. 

-Miért nem mész majd haza karácsonykor? 

-Nincs senki, aki hazavárna.-kavartam fel a cukrot a teában.-Szeretnék hazamenni, de nem tudnék kihez menni.

-Sajnálom..Ha gondolod, majd velem hazajöhetsz. Anyukám isteni krémlikőrt készít.-mosolygott. 

-Addig még sok idő van Soap.-néztem rá.-De ha úgy alakul, akkor szívesen megyek. 

-Szuper! Már alig várom.

Csak csendben néztem, ahogy a férfi még visszamegy a pulthoz és elvitelre kér egy halom süteményt. 

-Te egy századot akarsz annyival ellátni?-nevettem fel. 

-Csak gondolok a többiekre is. Mindenkinek más az ízlése, így nehéz mindig mást vinnem.-kuncogott.-De azt az örömöt, amikor tudják, hogy viszek valamit felbecsülhetetlen. 

Ropogott a hó a talpunk alatt. Majdnem nyolc volt, amikor visszaértünk. A konyhában volt mindenki, nevetgélve csevegtek. 

-Fiúk! Hoztunk sütit!-ment előre Soap.

Mindenki furcsán nézett ránk, König volt az egyedüli, aki felénk se pillantott. 

-Ugye laktózmenteset hoztál?-nézett Horangi Soapra. 

-Persze, mindegyik az ne aggódj. Választhattok, ki melyiket kéri. Katerina, gyere te is. 

Mosolyogva néztem rájuk, de elutasítottam a lehetőséget. 

-Ugyan már, csak egy szelet. Nem halsz bele.-kuncogott Horangi.-De ha gondolod..

-Te haspók, mindenkinek jut. Mást nem, a hűtőben megvárja. 

-Elmegyek fürdeni, majd talán utána.-majd a szoba felé mentem. 

Levakarni sem lehetett rólam a mosolyomat, hihetetlenül jó volt a nap. Tusolás közben hallottam, hogy ketten beszélgetnek a folyosón. 

-Te most komolyan randira hívtad?

-Igen. Van esetleg valamilyen problémád, König? 

-Pont őt? 

-Ha nem esett volna le, végre nem a fejét lógatva mászkál, nekem ez pont elég. 

-Nocsak, valaki szerelmes lett.

-És ha igen? Ráadásul, nem gyerekes, csak éppen nem volt gyerekkora. 

Nem foglalkoztam azzal, hogy mit beszélgetnek. Hamar elkészültem az alváshoz, arcomat esti krémmel lekentem majd a szoba felé tartottam. Kezemben tartottam a kabátomat, ami enyhén vizes volt. 

-Valamelyikőtöknek van egy vállfája?-néztem a két férfire. 

-Igen, nekem.-szólt vissza König. 

Fel sem nézett a könyvéből, én meg inkább a szék háttámlájára raktam a kabátot. 

-Ha elkéred, szívesen odaadom. 

-Ha még egyszer a fürdő előtt akarsz leoltani másoknak, akkor én szívesen helyrerázom a buksidat. Gyerekes vagyok, mert nem volt gyerekkorom. Nevelőszülőknél töltöttem el tizenkét évet, ebből négy évet olyanoknál akik meg akartak ölni és csak egy utolsó szolga voltam. Nincs senkim, akihez hazamehetnék, talán jobb is így, de ha be akarsz szólni, akkor előttem tedd meg légyszíves!

Csendben bámult a könyvre, nem szólt semmit. 

-Helyes, én is így gondoltam. 

Soap csak pislogott, hogy kinyitottam a számat. 

-Senki sem kíváncsi a múltadra, itt nincs értelme elsírnod rajta magadat. 

-Mondtam, hogy fogd be a szádat.-kezdtem idegesebb lenni. 

-Mert mi lesz? Miszhercegnő leteper? 

-Lehet róla szó. 

-Nem jó ötlet..-állt közénk Soap.-Higgadjatok le, nem ez a megoldás. 

-Nekem elég jó megoldásnak tűnik, hogy elkussoljon ez a zsiráf.

-Nekem beszélsz te törpe? 

Egyre jobban egymásnak feszültünk. Soap jobbnak látta, ha távozik a szobából és szól valakinek. 

-Anyád a törpe..De ahogy elnézem, te voltál az, aki a lefelső polcokat törölgette. 

-Srácok, nyugi.-Ghost lépett be. 

A pillanatnyi hidegrázás után egyszerű térd mozdulattal telibe zacsin találtam az előttem levőt aki térdre rogyott. 

-Most ugyanakkora vagy, mint az érzelmi intelligenciád. Remélem érthető voltam, hogy előttem pofázz, ne másoknak. 

-Katerina! Megöllek, te ringyó!-nézett rám a földön fekvő maszkos alak. 

-Jajj, most aztán megbántottál. Mondj valami durvábbat, talán észreveszem. 

-Dögölj meg..

-Unalmas..Ha kitaláltál valamit, akkor ébressz fel.-Ghostra pillantottam. .

-Legközelebb közbe lépek, most nincs ehhez idegzetem. König, kapard össze magadat, plusz viselkedj. Még egy ilyen és kiraklak az udvarra havat lapátolni. 

Ágyamba feküdtem, telefonomon elindítottam egy sorozatot. Nem feltétlen érdekelt a történet, de így el tudtam aludni.