Nem hiszem el! Ez a nő az őrületbe fog kergetni! 

-Soap, te komolyan..Miért vitted randira? 

-Mert szimpatikusnak találom, értelmes is. Karácsonykor pedig hazautazik velem. 

-Hogy micsoda? 

-Most nem lesz nyitva a bázis a két ünnep alatt. Nem tudna hova menni és anyám is megnyugodna, hogy végre hazaviszek valakit. 

-Ugye nem akarod kihasználni? 

-Miért tenném?-nézett rám komolyan.-Én nem az a fajta ember vagyok. Húzz aludni, holnap hosszú napunk lesz. 

-Igaz...Te ilyen puhafiú vagy. 

-Legalább tudok bánni a nőkkel.-mosolygott.-Ha meg nem tetszik, akkor nem kell nézned. Tartsd meg magadnak a rosszindulatot. 

Igazából csak nem tudtam hova tenni miért kellett pont egy nőt felvenni? Nem volt elég, hogy mi történt a másikkal? 

-König, nyugodj meg. Nem lesz vele baj, csak be kell illeszkednie. 

-Én nem attól félek, hogyan fog beilleszkedni, hanem attól, hogy szörnyethal. 

-Nem fog. Már jobbak vigyázunk, összeszedettebb a csapat. Vigyázunk egymásra, ne aggódj. 

-Jönni fog a következő bevetésre? 

-Szerintem igen, nem tűnik vészesnek az oldala ahogy láttam. Nem fájt neki. 

Csak néztem a plafont, próbáltam lenyugodni. Hajnal ötkor keltett minket Ghost, miszerint mennünk kell. 

-Katerinát is keltsétek fel, ő is jön. Még így is kevesen elszünk. 

Nem megmondtam?! Ott fog meghalni és ennyi, hiába. 

-Katerina, ébredj. Mennünk kell. 

-Ébren vagyok.-ült fel. 

Haja tiszta kóc, mint aki egy percet sem aludt. 

-Mikorra kell elkészülni? 

-Húsz perc, maximum. 

-Akkor..keljünk..

Mint egy hulla, úgy ment a fürdőbe, majd alig tíz perc alatt olyan lett, mint egy ember. Mint egy élő ember. 

-König, gyere.-rángatott Soap. 

Még egy gyors cigiszünet járt a bagósoknak, majd a helikopterbe szálltunk. 

-A feladat csak annyi, hogy a felderítőnk Soappal és Königgel feltérképezi a területet. Egy épület van, elég ingatag. Minden lépésre ügyelnetek kell, nem szakadhattok el egymástól. 

Katerina enyhe idegességgel nézte az alattunk levő területet. 

-Nem lesz semmi baj, csak egy szokásos bevetés. 

-Kit keresünk?-nézett a nő Ghostra. 

-Farah Karim. Megint elvitték, nincs információnk arról, hogy életben van e még.

-Feladat?

-Élve kihozni. 

-Értettem. 

Egy teljesen más személy ült előttem, mintha egy maszk lenne rajta. Idegessége elmúlt, amint földet értünk. Hárman indultunk előre, a nő hirtelen a földre húzott minket. Értetlenül nézett rám Soap, nem tudtunk felfogni miért csinálja? 

-Az épület tetején mesterlövész.-szólt a rádióba, amire érkezett a válasz: semlegesíteni. 

Bemérte, célzott, lőtt. A férfi, aki fent volt hang nélkül rogyott össze. 

-Telibe fejre..-szólalt meg Soap. 

Katerina nem szólt egy szót sem. 

-Északról zárt ajtók vannak.-mondtam. 

-Nyissátok hamar, délről nyitjuk az ajtót!-kiabált Price.-Sietnünk kell, jön az erősítésük!

Katerina hamar az ajtóra rúgott, majd elgázosította a helyet. Az épületben levők felkészültek voltak, mindenkin maszk volt. Farah székhez kötve ellenkezett, hogy ő bizony nem válaszol. 

Ghost a fegyvereseket szerelte le Soappal, mi ketten pedig távolabbról lőttük ki a veszélyesebbeket. 

-König, vigyázz már!-bokámat megfogta, majd elrántott. 

Átugrott rajtam, majd a felettem levő férfi nyakába szúrta a dobókést. 

-Jobban kellene vigyáznod.-morgott.-A külvilág kint marad, ide csak te és a szakértelem jön be!

Zavartan keltem fel, majd Farah felé rohantam. 

-Te rohadék, engedd el..

-Csak egy nőről van szó, mit zavar ez ennyire? 

-Ez a nő a csapatunk része, ha nem vetted volna észre.-fejbelőttem. 

Hidegvérrel végeztem ki, majd Priceal kivezettük a nőt az épületből. 

-Erősítést fognak küldeni, ha nem sietünk az egész helyet felgyújtják! Hozzátok ki a többieket, nem maradhatnak bent!-rángatott Farah. 

-König, innen fedezz minket. Emberhiányban vagyunk, nem mehet be több ember. Túl sokan vannak. 

-Mozgóképes vagy?-néztem a nőre.

-Természetesen. 

Kezébe adtam a pisztolyomat, majd darálni kezdtük azokat, akik be akartak jutni. Meglepett, hogy Farah ilyen jó állapotban volt, Ghost azt hitte, hogy csak holttestet kell kivinnünk. 

-König, gond van! Robbanószerkezetet találtam, van hat percetek elkotródni!-szólalt meg a rádióm. 

-Katerina, akkor húzzatok kifelé, ha felrepül az egész hely, akkor senkiből sem marad egy csont sem. 

Sorra rohantak ki a többiek. 

-Katerina hol van?!-nézett rém Ghost, de nem tudtam választ adni csak mutatni hogy még bent.-Nem hiszem el! Van három percünk, rohannunk kell! 

-Nem hagyhatjuk itt!-rángattam a férfit.

-És melyikőnk megy be meghalni? Ennyi idő alatt nem lehet tenni a robbanó anyagok ellen, kivétel ha inaktiválni tudja. 

-Katerina, szét tudod szedni?-szóltam a rádióba. 

-Igen, de nem tudom, hogy időben sikerülni fog e. Kettő van belőle, ami felétek van az nem fog robbanni. Menjetek vissza, én is megyek! 

Percek múlva csak az épület fele repült a levegőbe és egy égő nadrágú nőt láttunk a hóban hemperegni. 

-Te nem vagy normális!-ordított vele Ghost. 

-Eltértem a tervtől, de senki sem halt meg! Ennyi a lényeg te barom! Már elnézést..

Ghost a hátára vette a nőt, majd vele együtt rohant vissza a helikopterbe. Még volt pár ember, akit le kellett szerelni, de az ráért már a vasmadárból. 

-Jézusom! Valaki adjon egy kést.-nézett felénk Price, mire hárman is a kezébe adtunk egyet.-Nem vagy normális Katerina Berger, nem vagy normális. 

-Igen, látom, hogy rámégett egy darabon a nadrág. És? Mindenki életben van. 

-Ott maradhattál volna..Nem gondolkoztál el ezen?-Price egész úton dorgálta a nőt, amikor végül nekem lett elegem. 

-Price, szerintem felfogta a dolgokat. Nem lesz ennyi elég? 

Mindenki furcsán nézett rám. 

-Mármint, én is megkaptam ezt az első bevetésemen, de ennyi elég lesz neki. Van elég baja, Másodfokú égése van, szerintem ez elég nagy baj jelenleg. 

-König, ne foss be ennyitől. Orvos vagyok, le kell kenni, jegelni. Egy hét alatt kifakadnak a hólyagok, minimális heget hagynak maguk után. 

Végignéztem a lábán. Teli van hegekkel és hasonló sebekkel, zúzódásokkal. 

Teljesen kikészültem. Láttam felrobbanni az épületet, éreztem az égett haj és hús szagát. A gyomrom is felfordult. 

-König, ülj le. Nem nézek ki valami jól. 

-Minden rendben van..Minden okés.-ültem le, fejemet a térdemre hajtottam.-Ez egy hülye ötlet volt Price. 

-König, nézz ide. Régen volt, nem történt semmi baj. Egy égési sérülés nem egyenlő a halállal. 

-Még a teste sem került elő...

-Mert elégett. Emlékszel, hogy mit mondott? Nem akarta, hogyha meghal a bevetés alatt a testét keressék. Tiszteletben kell tartani az utolsó kérését az embereknek. Tudjuk, hogy nagyon szeretted, de ez nem fogja visszahozni őt. 

Körülbelül fél óráig ültem így, mikor Katerina mellém ült. 

-Én is vesztettem már el olyat, aki sokat jelentett nekem. 

-Gondolom..

-De tényleg! Lehet nem hiszed el, de egyszer gyűrű volt a kezemen..Megkérte a kezemet. Összetörtem, amikor beállítottak a fehérkesztyűsök. Az esküvőnk előtt három héttel halt meg, amikor meg lett volna az esküvő, akkor temettük el. Azóta pedig sok minden történt, de a mai napig hiányzik. 

Rápillantottam. Láttam, hogy könnyezik. 

-Akkor döntöttem el, hogy a katonaságon belül nem fogok találkozgatni senkivel. Elkerültem a németektől és itt fogok megrohadni.-csak nézett ki az ablakon. 

-Mennyi idő telt el azóta? 

-Hat év. 

-Még mindig várod, hogy hazatérjen hozzád? 

-Nem. Tudom, hogy meghalt. Nehéz volt elfogadnom, de mindkettőnk kívánsága az volt, hogyha a másik meghal akkor éljünk. Szégyentelenül éljünk, ebbe a szerelem is beletartozott.