Egy helyi kávézóban vártam az interjúvoltatót. Szinte senki sem volt a személyzeten és rajtam kívül a helyen, kellemetlenül éreztem magamat. A falak kellemes bézs színűek, festményekkel és fotókkal teliaggatott falak némi komfortot adnak az áthaladó embereknek. Nem volt valami meleg, a hosszú nadrágot elő kellett venni. 

-Katarina Berger?

Egy idősebb férfi állt előttem. Érződött rajta a szivar érdes illata, ami tüsszögésre késztette orromat. 

-Igen, személyesen.-álltam fel, majd kezet fogtunk. 

Mint megtudtam, a férfi neve John Price, gondolom ő a 'főnök'.

-Láttam a papírjait, Németország igaz? 

-Igen. 

-Az anyanyelve is német? 

-Igen, német szülők gyermeke vagyok. 

-Milyen képzettségei vannak? 

-Hivatásom alapjait a Német szakgimnáziumban sajátítottam el, innen pedig főiskolára jelentkeztem. Ezután, mesterlövésznek tanultam, aminek eredményeit megkapta.

-Csak mesterlövész? 

-Nem, orvosi részképesítésem is van. Ebből, csak az alapok viszont a harctéren ennél többet tudok nyújtani. 

-Mennyi ideig szolgált a németeknél? 

-Kereken tíz évig. Öt évet a légierőnél, hármat szanitécként, kettőt pedig mesterlövésznél. 

-Ahogy látom, nemrég érkezett ide. Eddig ön a legmegfelelőbb alany, akit felvehetnénk. Van kérdése? 

-Kérem, ne azt mondja, hogy megfelelő vagyok e erre a munkára, hanem azt, hogy hajlandó e alkalmazni? Nincs munkám, de máshova is beadtam a jelentkezésemet. Nincs pénzem arra, hogy még további napokat húzzak le egy hotelban. 

A férfi csak pislogott rám. 

-Mikor tud kezdeni? 

-Akár a tegnapi nappal is.-kortyoltam bele teámba. 

-Akkor, fel van véve. Mától tagja a száznegyvenegyeseknek, mint felderítő és mesterlövész. 

Örömöm túltengett bennem, nem tudtam elhinni, hogy az első helyre felvettek. Price rendelt magának egy teát, majd miután rendelésünket elfogyasztottuk, elindultunk az úgynevezett bázisra. 

-Van akármilyen holmija? 

-Nem, nincs. Ennyivel jöttem, amint látja.-húztam magam után a bőröndöt. 

Épp, hogy nem állok pénz szűkében. Ki fogom húzni a hónapot, ha nem ölnek meg hamarabb. 

-Rendben, mivel mostanában nincs annyi bevetés, lesz ideje megismerkedni a többiekkel. Ha pedig úgy alakul, akkor felfedezheti a várost, hogy esetleg vegyen magának valamilyen téli ruházatot. A katonaság sok dolgot áll, ha nem olyan a helyzete. 

-A ruházattal nem lesz gond, csak adjanak terepruhát, fegyvert. Nekem ennyi elég, nem kell több. 

A bázis..Eléggé nagy volt, tipikus katonai szálló érzetét keltette. A külső falak festetlenül őrizték a várost. 

-Mivel csak átutazó női tagjaink vannak, így jelenleg nem tudunk nagyobb vagy épp külön szobával rendelkezni ön felé. 

-Rengeteg meztelen férfit láttam már.-nevettem el magamat.-Egy cseppet sem zavar. 

Mint ahogy megtudtam, körülbelül egy hónap, míg tudnak külön szobát adni nekem. 

Gyorsan körbemutatták nekem az épületet, de számomra egy dolog volt a lényeges, az pedig a fürdő. Sosem éreztem magam még ennyire koszosnak. 

-A fürdő itt van, használja nyugodtan. A szobák, pedig erre. Itt hárman vannak, egy nyugodtabb személyiségű és egy fiatalabb skót fiú. 

-Fiú?-pislogtam.-Úgy tudtam, hogy huszonegynek kell lenni, hogy szolgálhassanak? 

-Számomra fiú, a fiam lehetne majdnem mindegyik.-mosolygott Price.-Még bevetésen vannak, este térnek vissza. Még nem tudják, hogy új tag lett, így az ismerkedést neked kell megoldani. 

-Értettem. 

A szoba elég nagy, tágas három embernek. A sarokban levő ágy volt szabad, szépen beágyazva. A falak sötétzöldek, mindegyik ágy felett egy kép. 

Bőröndömet letettem az ágy mellé. Fáradtan nyúltam el, el tudtam volna aludni. 

Már csak a hatalmas zajra ébredtem. Nem bírtam kinyitni a szemeimet, túl fáradt voltam ehhez. Fejemen volt még a fejhallgató, de már nem szólt a zene. 

-Eltévedtél?

Ketten is felettem voltak. 

-Nem, nem tévedtem el. Katarina Berger, mesterlövész.-ültem fel.-Price azt mondta, hogy nekem kell megoldani az ismerkedést. 

A két férfi összenézett. 

-John Soap Mctavish, ő pedig König.-mutatkozott be.-Szólok a többieknek!

Ezzel, elrohant. 

-Csak szerintem öntötték fel egy liter kólával?-néztem Soap után.

-Ő már csak ilyen.-legyintett König, érződött rajta az akcentus. 

-Németország?-néztem rá, ahogy készült gondolom a fürdéshez. 

Csak bólintott. 

-Te sem vagy egy beszédes alkat..-fejhallgatómat az éjjelire tettem, majd a pasikat beelőzve befoglaltam a fürdőt tíz percre. 

Mindenhol tisztaság, sehol egy porszem. Meg voltam lepődve. A tükör gőzétől lepárásodott tükröt letöröltem, önmagamat néztem. Világos szőke haj, kék szemek és a világos bőrszín. Tipikus német külső. Mennyiszer mondták, hogy árja német vagyok, istenem. 

Pizsamára váltottam, ami egyszínű póló ugyanilyen alsóval. Halkan mentem vissza a szobába, a német pasi már az igazak álmát aludta. Amikor a dohányzóba tértem le, mindenki engem nézett. 

-Soap, róla beszéltél?-nézett rám egy koponya maszkos alak. 

-Katarina Berger.-mutatkoztam be. 

Soap mutatta be az embereket, balról jobbra. 

-Ghost, Alejandro, Gaz, Horangi.-mosolygott a férfi. 

A koponya maszkos alakon kívül mindenki a saját dolgával foglalkozott. Leültem a külső dohányzóba, majd csak néztem az udvart. Nyugodt volt, nem zavarta meg semmi ezt a csendet. 

-Miért pont ide?

-Tessék?-néztem meglepettem Ghostra.

-Miért pont ide? Ahogy mondta Soap mesterlövész vagy. 

-Jelenleg mesterlövészi és felderítői pozíciót kaptam, de voltam szanitéc is. 

-Válaszolj, miért pont ide?-kérdezett támadóan. 

-Mert ide vettek fel esetleg?-válaszoltam agresszívabban.-Nem érdekel, hogy feletted vagy alattad vagyok rangban, de nem hiszem, hogy megérdemlem a bunkó stílust. 

-Nem hiszem, hogy a hadnaggyal akarsz vitatkozni.-szólalt meg König. 

-Csak kiálltam az igazamért.-nyomtam el a fél cigarettát.-Engedelemmel, további jó éjszakát. 

Nem akartam jelenetet csinálni már az első napon, de a véremben van. Nem tudom elviselni, ha egy darab tárgynak néznek. A szobába érve megcsapott az iszonyatos meleg. Volt vagy harminc fok. A meleg hamar lenyomott, elaludtam. Hallottam, hogy a két sszobatársam csörtet, beszélgetnek. 

-Nem volt egy jó kezdés.

-Abban biztos vagyok. Ghost mindig durva az újakkal, de ilyet még nem láttam. Szerintem az előző szerelme hatással volt rá, hogy ne szívlelje a női tagokat. 

Reggel nem voltam a toppon. Hatkor szólt az első ébresztő, amire nem tudtam felkelni. Soap nyúzott, hogy keljek már ki, mert gond lesz belőle. 

-Kelek...Kelek..-estem ki az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt. 

Bár ne tettem volna..

-Nocsak, a németek is fel tudnak kelni?-hallottam a gúnyos kérdést, mire inkább nem válaszoltam. 

Csendben mostam az arcomat, majd fogat mostam. Próbáltam nem visszaszólni. 

-Nem kapok választ?

-Ha civilek lennénk talán még arcon is köpnélek ezért a hangvételért.-válaszoltam nyugodtan.-De igen, a németek is fel tudnak kelni. 

-A mai program csak egy szimpla szintfelmérő, hétkor kezdünk. A helyedben haladnék. 

Az órámra néztem, ami már fél hetet mutatott. Hamar összekaptam magamat, Price várt mikor kiléptem a szobából. 

-Jó reggelt.

-Reggelt.-álltam meg hirtelen. 

-Gondolom, Ghost mondta, hogy ma gyakorlatoztok. Ilyenkor csak air softot használunk, sokkal költséghatékonyabb. Én is ott leszek, de csak fél nyolctól. Az első körben közelharc lesz, amolyan vetélkedő, hogy ki tudja legyűrni Ghostot. 

-Fantasztikus, ott fogok beégni. 

-Mire gondolsz? 

-Tegnap este megvolt az első cicaharcom vele, szerintem nem tetszik neki, hogy nő lett felvéve. 

-Ő mindig ilyen.-zárta le a beszélgetést Price. 

Háromnegyed hét, még van tíz percem egy gyors kávéra és cigarettára. Miközben a kávét felkészítettem, egy értelmes poharat kerestem, sikertelenül. 

-Az első polcot is nézted?

-Még nem..-válaszoltam ahogy kotorásztam. 

-Tessék.-adta kezembe König a poharat.-Feketén, szimplán. 

-Ne mondd, hogy te is csak kiszolgálónak nézel?-pislogtam rá. 

Nem válaszolt, csak ott hagyott. Nem repdestem az örömtől, de megkapta amit kért. 

-Tessék.-tettem le elé a poharat, majd másik asztalhoz ültem át. Rágtam magamat, hogy mit várjak el ettől a naptól. Idegesen szívtam cigarettámba, majd az óra lassan hetet mutatott. Ott álltam az udvaron, és vártam a csodára. Lassan a többiek is csatlakoztak, Ghost állt előttünk. 

-König, te leszel az első.-majd a két férfi egymás elé állt, szép kis birkózást nyomtak le, aminek győztese a koponya maszkos lett. 

König enyhén sántítva hagyta ott a férfit, a sor végére állt. 

-Te.-mutatott rám, majd felállt a pozícióba. 

Price ekkor érkezett meg, feszültté lett a hangulat. 

-Csak ésszel, Ghost.

-Nem szükséges.-álltam be a pasas elé.

Hosszú és kínkeserves percek elé néztem. Hamar a földre kerültem, két kezem a hátam mögé csavarva. 

-Feladod? 

-Soha.-erőt vettem magamon, határozott lendülettel dobtam le magamról a közel kilencven kilós férfit. 

Oldalra pillantottam, a többiek csillogó szemekkel néztek minket. 

Felálltam, vártam. Figyelmem elkalandozott, oldalamban éreztem a fájdalmat. 

Rohadj már meg! Elöntött az évekig tartó düh, amit most kiengedhettem. Mint egy félőrült, igyekeztem minél hamarabb pontot tenni ennek a végére. Ghost már a földön feküdt, de nem tudtam megállni. Combom között volt a feje, szorítottam. Lábával sikertelenül kapálózott, én meg bemértem az utolsó ütést ami egy szimpla fejezés volt. Nem volt kellemes és felüdítő érzés, amikor a maszkjának darabjai homlokodba ékelték magukat. A maszk szétesett. 

-Vége, ennyi.-Price húzott le Ghostról, akinek arcán látszódott a meglepődöttség.-Katerina, gyere. 

-Csak adjatok egy tükröt, kiszedem. Gyökér.-morogtam, ahogy a telefonom kijelzőjén megláttam a homlokomat. 

-Az első sebek, milyen aranyos.-nézett felénk König. 

-König, csendet. Ha nem tudsz értelmeset mondani, akkor maradj csendben. Ezerszer megbeszéltük már ezt. 

A nap további része..Érdekesen alakult. Volt pár pillanat, amikor szívesen eltűntem volna. A lövészeti rész már éles fegyverrel ment, a legjobb pontszámot hoztam el. Büszke voltam magamra, de egyben hulla fáradt is. Nehezen felbotorkáltam a fürdőbe, majd fürdésnél észrevettem az ordenálé nagy foltot a bordáimon.