Nehéz volt a vőlegényemről beszélni. Landolás után azonnal ellátták a sebemet, bekötöztek, majd mehettem a dolgomra. Egyből ágyba estem, hiszen nagyon féradtnak éreztem magamat. Nem is érdekelt, hogy még rajtam volt a katonai felszerelés, csak aludni akartam. Soap és König még nem értek fel. Egyedül voltam a szobában, megterhelőnek éreztem a napot. 

-Katerina? 

-Hm?-fordultam meg az ágyon.-Mondd Ghost. 

-Van rövidebb változata a nevednek? 

-Nem, nincs. 

-Most már van, Kate.-a kezembe nyomott egy önragadós névtáblát.-A teljes neved nem fért ki, ezért ezt kapod. Plusz, a dögcéduládra kellenek még az információk. 

-Berlinben születtem, vércsoportom ab pozitív, rangom mesterlövész és felderítő. 

-Rendben, csak ennyit akartam. 

-Lenne egy kérésem. 

-Igen?-fordult vissza a férfi. 

-Tudnál hozni egy csomag jeget? Akár három rész alkohol egy rész víz is jó lefagyasztva. 

-Rendben, nemsokára hozok.-ment ki a szobából. 

Elnyomott az álom. Rémképeket láttam. Láttam a vőlegényem koporsóját, a megtört családjának pillantásait felém. Órákig ültem a szakadó esőben a sírnál. 

-Kate..Katerina...Jó reggelt, ébresztő. Hoztam jeget.

-Hol a picsába vagyok?-csúszott ki a számon a kérdés. 

-Jó reggelt, ébresztő van.-rakta a lábamra a jeget, ami szinte égetett.-Nyugi, csak rosszat álmodtál. 

-Felébresztettem a többieket?-néztem körbe, majd az órámra. 

-Nem, még csak este tíz van. Lent vannak, de neked sem ártana, ha lemennél enni. 

-Nem vagyok éhes, csak fáradt.-elkezdtem az ágy mellé tenni a felszerelésemet.-A szétvágott nadrág kukába? 

-Majd vidd le a raktárba, számba veszik és kapsz másikat. 

-Kösz a jeget. 

-Semmiség. Nem viccből mondtam, hogy menj le enni, Price kezd aggódni. 

-Ugyan már, akkora baj nincsen velem. 

-Csak nézz magadra. Alig egy hét alatt benyeltél egy bordarepedést és egy fél lábas égési sérülést. 

-Amig nem a kezemet vagy lábamat vágják le addig nincsen baj. 

-König majd hoz fel neked valamit, elvégre egy városból jöttetek. El ne merj addig aludni.

Csendben távozott. Nem tudtam mire vélni ezt a szintű aggódást, de jelenleg nem érdekelt. Csak dohányozni szerettem volna, de a lábam nem engedett. Ha levettem a jeget akkor elkezdett lüktetni, így másik nadrágot vettem fel, majd égés elleni szprével fújtam le. 

-Te meg merre?-nézett rám Soap. 

-Megyek dohányozni, utána pedig enni..

-Most visszafordulsz, leülsz oda ahhoz az asztalhoz és eszel. Utána mehetsz cigizni, addig nem. 

-De mindjárt visszajövök..

-Soap megmondta, nem mész sehova.-jelent meg König.

Az asztalra tette a tálcát, majd mindketten távoztak. Tipikus német ebéd, ha úgy vesszük. Talán akkor ettem utoljára ilyen finomat, mikor még a vőlegényem főzött..Igaz, azt az egy szelet süteményt már nem bírtam legyűrni. Percekig ültem az asztal felett, csak néztem a cseresznyés csodát. 

Talán fél óra is eltelt, mire lecsúszott. Mire mentem volna ki a tálcával akkor nyílt az ajtó, hangosan szólaltam meg, hogy el az útból, mert törékeny van nálam. Kibillent a kezemből a tálca, amit König végül elkapott. 

-Wow, nem hittem volna, hogy képes vagy ekkora adagot eltüntetni. 

-A süteménnyel meggyűlt a bajom, nem vagyok édesszájú.-vettem vissza az edényeket, levittem őket a konyhába. Rengeteg mosatlan edény volt, ami melett nem tudtam csak úgy elmenni. Neki álltam elmosogatni háromnegyed tizenegykor. Még egyen ketten voltak a dohányzóban amikor végeztem, de enyhe mérgezett egeres üzemmódban mentem ki közéjük. Price és Ghost beszélgettek, amikor beértem abbahagyták. 

-Szép volt a mai nap, gratulálok.-jött hozzám Price. 

-Köszönöm?-pislogtam rá, hiszen majdnem másfél óráig kaptam az ívet tőle.

-Legközelebb viszont ne kockáztasd a bőrödet, a frászt hoztad Königre. 

-Tudom, láttam rajta, hogy nem érezte jól magát. Soap mesélt a történtekről. 

A két férfi egymásra nézett. 

-Rosszat mondtam? 

-Nem, dehogy. Csak nemsokára kötelező szabadságoltatás lesz, még karácsony előtt..Erről beszélgettünk, hogy ki hova megy vagy hova helyezünk el. 

-Nekem már elméletben van helyen arra az időre, de eddig csak elmélet. 

-Igazán? Merre mész? 

-Soap azt akarja, hogy hazamenjek vele a britekhez. Őszintén, nem tudom hogy álljak hozzá, de majd alakul valahogyan.-mosolyogtam. 

-Soap komolyra vette a témát..-nézett rám Ghost.-Na mindegy, a lényeg annyi, hogy szép munka volt. Legközelebb is ilyet várunk el. 

-Ez természetes.-néztem rájuk. 

Különvonultak beszélgetni én pedig rágyújtottam. 

Csendben néztem ki a fejemből, gondolkoztam a semmin. Mindenki kezd megbékélni velem. König kedves volt velem, Soap randira vitt. Price és Ghost pedig megdícsértek..Talán, csak elfogadnak egy napon. Csendben mentem vissza a szobába, de felesleges volt, mert még ébren voltak, ,mint két kisgyerek úgy feküdtek egy ágyon és néztek valamilyen filmet. 

-Mit néztek?-mire König eleresztett egy vékonyabb sikolyt.-Ennyire nem lehetek ijesztő?

-Valami horrorfilmet..Nem tetszik.-mint egy kisfiú, úgy viselkedett a férfi, Soap mellette pedig elnevette magát. 

-König, nyugi, ez csak egy laza horrorfilm. 

-Mit néztek? 

-Nem tudom, nem angol a cím.

-Mutasd, mit néztek.-ültem oda, majd pár kattintással varázsoltam nekik egy angol feliratot és jobb képminőséget.-Ha ezután aludni fogtok, meghívlak titeket egy sörre. 

-Jó, nekem ennyi elég volt Soap, aludj jól nézzétek csak.-kelt fel, majd ágyába feküdve egy plüssöt szorongatott. 

-Szerintem ennek a filmezésnek ennyi.-nézett rám Soap. 

-Én láttam már, de ha gondolod tudok ajánlani. 

-Nem szükséges köszönöm..Lehet, hogy aludnom kellene nekem is. 

König görcsösen forgolódott, mint aki nincs magánál. 

-König, minden rendben?-néztem felé.-König?

Nem válaszolt semmit. Az ágy mellé ültem a földre, ránéztem. 

-Ha van valami szólj, mert nem vagy egyedül a problémáiddal. Akármi van, ott leszek, rendben? 

-Nem tudok aludni..

-Szedsz valamilyen gyógyszert rá?-Soapra néztem ekkor, aki már ki volt dőlve.

-Nem, a szorongásnak nem tesz jót. 

Áh, szóval szorongás. 

-Nézd csak, én fáradt vagyok és álmos. Bármi baj van, ébressz fel. Nem vagyok mélyalvó, könnyen fel tudsz ébreszteni. 

-Segítesz, annak ellenére, hogy gyökér voltam? 

-Csak az miatt voltál gyökér, mert van egy feldolgozatlan traumád. Mivel ez hasonló, így próbálsz együttérezni. Nincs ezzel semmi baj, hiszen hasonlítok arra a lányra. Ha bármi kell, ébressz fel nyugodtan. 

Ágyba estem, hamar elnyomott az álom, de König gyorsan ébresztett hajnali kettőkor. 

-Katerina..

-Gyere, ülj le.-mentem arrébb.-Mondd, mi a baj? 

-Pánikrohamom van.

Egyvől felébredtem, a bőröndömet kihúztam az ágy alól, majd előkapartam egy szenzoros játékot amit a kezébe adtam. 

-Hány színt látsz? 

-Ez miben fog nekem segíteni? 

-König, hány színt látsz? Hány oldala van a kockának? 

-Hat oldal..Két piros, egy kék, egy zöld, kettő fehér..

-Remek, és ez mire emlékeztet?-dugtam orra alá az illóolajat.

-Nem tudom..Olyan, mint az édes borsmenta..

-Pontosan, édes borsmenta. 

Láttam, hogy kezd megnyugodni. Kezei nem remegtek, csak a szenzoros játékot figyelte és játszott vele, mint egy gyerek. 

-Úgy látom, hogy jobban érzed magadat.-néztem rá.

-Igen, jobban vagyok..Azt hiszem. 

-Kérsz egy ölelést?

Nem hagyta, hogy végigmondjam, a nyakamba borult. Szorosan ölelt magához, percekig nem engedett el. 

-Semmi gond, König, semmi gond. Nem kell mondanod semmit, az a lényeg, hogy lenyugodj. 

-Soap tényleg elvitt randizni?

-Szerintem igen, egy randinek nevezhető délután volt. 

-És milyen volt? 

-Élveztem, még senki sem bánt így velem a vőlegényemen kívül. Nem tudom, hogy mit gondol, de remélem, hogy boldog. Istennek tervei voltak, és minden a terve szerint ment. 

-Vallásos vagy?-pislogott rám. 

-Igen, gyerekkorom óta az vagyok. 

-Katolikus? 

-Nem, nem olyan vallás, amit te gondolsz. A keresztény Isten nem hallgatta meg az imáimat, így maga a sátánhoz fordultam segítségért. Elkeseredett tini voltam, és sátánista lettem. Nem festettem be a hajamat soha, csak vágtam belőle..Persze, történtek dolgok, amiket nem tudtam mivel megmagyarázni. 

-Például? 

-A halott szüleimmel beszélgettem, amikor az egyik nevelőszülőm félholtra vert és addig kínzott, amíg nem könyörögtem az életemért. Agyhalottnak hittek, de amikor le akartak kapcsolni, nem állt le a szívem. Tovább éltem, elteltek az évek és most itt vagyok..Nehéz elhinni. 

-Nem volt valami fantasztikus gyermekkorod ezek szerint..Soapnak azt mondtad, hogy boldog volt. 

-Igen, mert hazudni sokkal könnyebb. Mindenki elhiszi, senkinek sem kell magyarázkodnom semmiről. El tudom takarni a gyengeségeimet, ami a legjobb, hogy senki sem fog sajnálni. 

-Miért gondolod ezt? 

-Miután élve eltemettek..-az ablakhoz mentem amit kinyitottam és rágyújtottam.-Kétszer is.

-Tessék? Eltemettek? Élve? 

-Igen, élve...Azt hittem, hogy ott lesz a vég. Sosem könyörögtem még annyit.