Prológus
1911 Augusztus 22.
A holdfény csakúgy megragyogta a hatalmas házak tetejét azon a szép nyári estén. Éppen akkor parkolt a városi operház Barnel Kendric elött a nemesi származású Meredic Walter, elegánsan kiszált a szmokingjában és befáradt az operaház bejáratán ahol a recepciós hölgy fogatta udvariasan.
-Jó estét kivánok Uram, miben segithetek?
-Jó estét a mai 7 órai darabra jöttem
-Elkérhetem a jegyét Uram?
-Persze!
-Ó! Páholyba? Nagyon szép hely Jó szórakozást hozzá!
Meredic szó nélkül felmegy a terembe ahol egy teremnyi úri ember és hölgy várja, helyet foglal és várja az előadás kezdetét. Addig is szétnéz onnan fentről nézve, majd a semmiből megszólitja egy férfi.
-Ó! Emerson! Magát is látni itt?
-Megbocsát? Ki Maga?
-1908 Szeptember 12.
-Maga lenne az a híres nyomozó aki majdnem lebuktatott igaz?
-Hát én nem igy fogalmaznék de igen!
-Hogy érti ezt?
-Úgy hogy miútán megtudtuk ki a gyilkos csak úgy eltűnt a föld felszínéről és mostanáig nem találtuk..szóval bármikor bevihetném az őrsre! Mit gondol erről?...Emerson?
-Vigyen bátran! De nem maradok bent sokáig
-Úgyan ezt maga sem gondolja komolyan hogy a brit herceg meggyilkolását nem vennék számon magától?
Meredic felnevet majd megfordul és a nyomozóra néz:
Maga tudja ki vagyok? Lehet hogy semmit sem tud rólam, lehet hogy túl sok mindent mer kockáztatni ezért az ügyért, nem igaz Alfred?
Eközben a darab a vége felé jár, Alfred megnézi a karóráját majd azt mondja:
-Mindjárt eljön a maga ideje Emerson készen áll?
-Persze!
-Akkor ha már ilyen engedékeny, fáradjunk együtt az őrsre.
Amikor már mindenki elment a teremből rajtuk kívül, Alfred öltönykabátjából kiszed egy fémbilincset és rárakja a saját kezére és Emersonéra majd együtt távoznak.
Alfred int egyet a utca szélén taxira várva de eközben Meredic megszólal:
-Nem lenne egyszerűbb az én autómmal menni
-Nem! Nem dőlök be a trükknek ki tudja hogy nem hord magánál fegyvert az ilyes fajta esetekre
-Én ugyan nem, honnan tudthattam volna hogy maga pont itt lesz a Kendricnél
-Úgy vélem ha én viszem akkor én döntök hogy miképpen, szóval várunk.
-Rendben
Tíz perc múlva Alfred és Meredic elindult Walter Autójával. De Meredic csak nevetett a helyzeten.
Odaértek az őrse, türelmentlenség vette körül Alfredet és besiettek az irodába. A kapitány köszöntötte öket
-Szervusz Alfred egy újabb rabló? Vagy egy gyilkossági ügy?
-Egy lezárt ügy! 09. 12.
-Érdekes! Akkor maga lenne Emerson igaz?
-Tisztelt Kapitány! Nem igen hiszem hogy én lennék Emerson
-Mégis ki más lenne? Ne szórakozzon.
-Parancsol? Vannak iratai? Alfred motozza meg!
Alfred megmotozza és kiszedi a pénztárcáját majd kirakja a kapitány asztalára. A kapitány csodálkozva nézi az iratokat és elordítja magát
-Alfred maga bolond! Engedje el!
-Tessék? Miért? Hisz ő a gyilkos
-ez az ember itt Meredic Walter egy nemesi család sarja...mondja nem öregedett már ki a nyomozásból?
-Na de...
-Nem hallota a kapitányt? Kérem engedjen el!
Alfred dühösen veszi le a bilincset majd elnézést kér a kapitánytól és elengedi.
Meredic csak nyugodtan kisétál, de utána megy Alfred
-Hogy csinálta?
-Mégis mit?
-csak úgy elengette magát a kapitány és csak én tudom hogy maga a gyilkos
-Sok mindent nem tud Alfred de ne aggódjon jobb idők fognak jönni
-Miket hord itt össze? Megölt egy embert, egy herceget!
-Tudja milyen volt Floyd herceg? Egy önfejű gyerekes ember volt. Aznap koronázták királyá az apja halála után nemde? Elmenten Floydhoz hogy némi észt verjek belé de csak őrjöngött az apja halála miatt, kést rántott és azt mondta: nem vagy olyan mint az apám, én erre csak annyit mondtam: tudom, de rád szál a trón,az az igazság hogy fiatal vagy és felelötlen.Erre még jobban ideges lett nekem futott de én gyorsabb voltam, amig szorongatta a kést addig én a boros üveget vettem fel...ennyi az egész. Tudja néha a legrosszabb oldalunk kell ahhoz hogy jobb emberek legyünk... Viszlát Alfred!
Meredic beült az autójába és elhajtott.
~Egy héttel késöbb~
Megjelent a napokban a reggeli címlap, miszerint 3 napja rejtélyes körülmények között eltünt a 20 éves nemesi származású Meredic Walter a szállóhelyéről minden személyes tárgyat magára hagyva.
-Mit gondol erről Alfred?
-Kapitány?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro