Amikor eljön az idő gépiesen sétálok be a színpadra és nyakamba veszem a gitárom. Az egyetlen dolgot, ami legalább igazán boldoggá tesz Ettán kívül. Mosolygok egy kicsit a közönségnek, had legyenek boldogok, aztán Adam rám pillant, de hamar el is kapja a tekintetét. Csak egy jelzés a szolgának. Ennyit érdemlek. Kicsit talán agresszívebben kezdek bele a Ghost Town kezdőakkordjaiba, mint ahogy a CD-n szerepel, de most leszarom. A közönség így is sikít, én meg csak játszom tovább a szerepem.

Egyszer sem néz rám közben. Én véletlen néhány másodpercig rajta felejtem a tekintetem. Táncol a mikrofonállványba kapaszkodva. Olyan jól csinálja... De ahogy észreveszem magam, visszaterelem a szemeim legjobb barátomra a kezemben.

A számnak vége, a közönség őrjöng, ő pedig egy szót sem szól hozzájuk úgy, mint rég. Már kezdjük is a The Original High-t. Szeretem ezt a számot. Bizonyíték arra, hogy nem felejtette el a múltat. Annyira...

Oh, emlékszel, annó Hollywoodban, gyógyszerként csörgedeztél az ereimben.

Yeah, az a bizonyos nyár Hollywoodban...

Ezeknél a soroknál hátranézett rám. Egyenesen a szemembe. A torkomba akadt a levegő. Ezt nem csinálta a próbán és azt sem vettem észre, hogy hibáztam volna. Mi a fene? Csak nem... Úristen, nekem énekli ezeket a sorokat? Teljesen lesápadtam, ahogy ebbe belegondoltam. Ha tényleg nekem szól, akkor a Glam Nationre gondol. Nyári turné volt Amerikában.

Hadd érezzem a sürgetést úgy, mint az első éjjel.

Mély levegőt kell vennem, mert megőrülök.

Úgy akarom érezni az érintést, mint legelőször.

Mert üldözöm az első extázist...

Minden szava, minden hangja nekem szól. Fájdalom és elszántság van a szemeiben. Le sem veszi rólam a tekintetét, hiába akarja mindenki odalent, csak az enyém a figyelme, de most máshogy, mint régen. Nem mér végig kacéran, nem néz rám zsákmányként. Nem játszik. Ez most komoly. Mi a fene zajlik a fejében most? Ahogy elkezdődik a refrén már visszatér a közönséghez. Bulizik velük, nem fordul hátra. Mintha ez a pár másodperc meg sem történt volna. Engem pedig kételyek közt hagy, hogy mégis mi volt ez most.

Folyamatosan őt nézem, mert nem akarok lemaradni, ha újra megtörténne. Nem akarom, hogy ne találja meg a szemeimet. Bármi is ez az egész, minden pillanatát, látni akarom.

A nyári idők megmaradnak az elmémben, mert te és én elevenek vagyunk a lelkünkben.

A nyári idők megmaradnak a fejemben, mert te és én sosem halunk meg legbelül.

Most nem nézett rám olyan egyértelműen, mint az elején. Kikapta a mikrofont és oldalra sétált, de közben hátranézett rám, hogy jelezze, ez is nekem szól. Figyeljek. És én figyeltem is, minden szavát. Ahogy vége ennek a gondolatnak újra visszatér a közönségéhez. A számnak hamar vége, és a taps alatt sem pillant hátra. Semmi. Gitárt cserélek és elkezdjük a következőt. Another Lonely Night. Szomorú szám. Adam ritkán írt az elején még igazán szívhez szóló számokat. Ha a szövege az is volt, a zenéje valahogy mégis bulizásra sarkallt. Ennek is party zenéje van, de valahogy olyan más világ. Érezni benne őt.

Nem tér vissza az állványhoz, hanem elindult hátra hozzánk. Azt hittem talán mellém, de nem. Van egy kis lépcső kicsivel hátrébb, annál a vonalnál, ahol én állok. Arra ült le és megint nem néz rám. Egészen addig nem, amíg el nem indul a szöveg. Onnantól pedig elveszek a kék szemeiben.

Egyedül vagyok a sötétben, a szívemben űr tátong, s bekapcsolom a rádiót.

A szavaim ömlenek, de a semmibe vesznek.

Rád pazaroltam őket, a füst betölti a teret. Tudom, hogy el kéne engedjelek.

De a világ nem áll meg, összesen amim maradt, az a szellemed.

Újabb nap, újabb magányos éjszaka.

Bármit megtennék azért, hogy magam mellett tudjalak.

Újabb nap, újabb magányos éjszaka.

Nem akarok elvesztegetni egy újabb magányos életet.

Remegnek a térdeim. Nem nézel végig engem, túl feltűnő is lenne, szóval megértem, de minden nyomatékosabb gondolatot egyenesen a szemembe küldesz és így a lelkembe is. Értem, hogy mit csinálsz. Ezek valamiféle üzenetek akarnak lenni, csak még azt nem értem miért. Nem értem, miért kapom őket. Mi ez az egész játék, amit űzöl itt a színpadon. A nézőknek szól? Adommy-nak? Vagy nekem üzened ezt, Adam?

Nem jön álom a szememre, magam előtt látom a régi emlékeim rólad.

Megteszem a tőlem telhetőt, de már nincs kit vesztenem.

Könnycsepp van a szememben, miközben végigvezetem az éjszakát, és oly' messze kerülök tőled, ahogy csak tudok.

Leszarom ha feljön a nap.

Ez csak egy újabb...

Felpattansz, és előre sietsz, minden előzetes jelzés nélkül lenyúlsz a közönségbe. Jobb is hogy elmentél, mert közel álltam ahhoz, hogy összeessek, vagy elsírjam magam. Pedig azt nem sűrűn szoktam. Oldalra sandítok Ash-re és látom, hogy felhúzza a vállait és kérdőn néz rám. Választ vár Adam viselkedésére. Ki mástól, mint tőlem, de én sem tudom, mi a szándéka ezzel az egésszel. Félek, hogy nagyon túlgondolom. Megrántom a vállam és a gitáromba mélyedek. Nem nézek fel. Le kell nyugodnom egy kicsit. Össze kell szednem magam, ha nem akarok nagyon kiborulni. És még csak a harmadik szám végén vagyunk... Mi lesz itt ma még?

A következő szám a legszomorúbbak közé tartozik, amiket írtál. There I Said It. Tudom jól, kiről szól. Az az álnok kígyó kihasznált és összetört téged, de te nem hittél nekem, mikor figyelmeztettelek. Átláttam rajta. Mikor ő a Glam Nation végén besétált az életedbe, akkor mi már nem voltunk többé olyanok ketten, mint előtte. Már nem néztél rám úgy. Tudom, hogy ő is beleszólt a dolgokba. Miatta sem közeledtél már felém, még a színpadon se. Pedig neked előtte a színpad mást jelentett. Ott bármit megtehettünk. Az bármit elbírt. Mikor felbukkant, többé már semmi nem volt a régi. Nem tévedtem. Visszatértél az állványhoz és ott énekelted végig a számot. Egyszer sem néztél rám. Annyira szépen énekled. Legszívesebben megölelnélek, hogy vigaszt nyújtsak neked.

A most következő számod az egyik kedvencem a legújabb albumodról. The Light. Ez valahogy igazán te vagy. Te, az az Adam, akit annyira megszerettem. Nem hagysz nekünk sok időt, egyből jelzel Isaac-nek, hogy kezdje. De ahogy hátrafordulsz, el is indulsz. Mellettem állsz meg, a vállad az enyémhez ér olyan közel vagy. Felnézek rád, és egy félmosollyal nézel le. Nem mondasz el vele semmit. Aztán előre nézel a közönségre, de nem mész el.

Én vagyok a pumpáló erő egy vérző szívben. Egy zúzódás vagyok, ami egy kemény kéztől keletkezett.

Én vagyok a por, ami meggyújtja a szikrát. Oh, ember, én voltam maga a sötétség.

Azt mondják, szomorkás vagyok, akár az éjszaka ege.

Azt is, hogy túl furcsa vagyok erre a Földre, de túl egyedi, hogy hamuvá legyek.

Millió alkalommal próbáltam felégetni az elmém, de fény keletkezett belőle.

Még mindig ég, még mindig ég. Igen, még ég.

Én vagyok a fény. A fény, a fény, a fény...

Káprázatosan énekled. Őszinte és ezt bárki láthatja. Csodállak. Néznem sem kell a kezem, ahogy játszom, az agyam valahogy engem támogat és irányítja az ujjaim, hogy csodálhassalak közben. Talán észreveszed, nem tudom, de rám kapod a szemeid, és szorosan átkarolod a vállam.

Én vagyok a tűz, te pedig az eső. Eláztatsz, eloltod a lángjaimat!

Én vagyok a tűz, te pedig az eső. Eláztatsz!

Eddig tartott a pillanat, míg fürödhettem a tekintetedben, de továbbra sem eresztesz.

Egy rab vagyok, aki menekül. Én vagyok a Hold, amelyet megvilágít a Nap.

Veretlen vagyok, győzelmek nélkül. Oh, ember, olyan egyedül voltam.

Azt mondják, tudhattam volna, hogy sosem kapok szabad utat.

Azt is, hogy fel fogok lázadni a rendszer ellen, sosem maradok pártatlan.

Mégis megszületik a fény!

Elengedi a vállam és előre sétál. Gyönyörű, ahogy kiengedi a hangját. Ez nem ugyan olyan egy lemezről, vagy a TV-ből. Ezt át kell élni, hogy érezd a csodát. A közönség is megőrül tőled, de te továbbra sem szólsz hozzájuk. Nem adod meg nekik ezt. Nem értem miért nem. Ma egyáltalán nem értelek Babyboy. Látszólag viszont minden mozdulatod, mintha fel lenne építve. Teljesen más vagy, mint a próbán. Szokatlan, hogy az új dalaid játsszuk, és ezért semmi ismerős nincs az egészben, de mégis, valahogy ahogy megfogod a kezüket, ahogy szavak nélkül kommunikálsz velük. Meg-meg csillan a régi éned. Talán nem is változtál sokat, csak te is álarcot viselsz?

Visszafelé haladunk, túl vagyunk az új, tőlünk idegen albumon és végre ismerős dallamokat játszhatunk alád. Pop That Lock. Mintha tegnap lett volna, hogy kék szaténöltönyben táncoltál előttem erre a dalra. A mai játékodnak viszont nem része. Most nem foglalkozol velem. A mozdulataidban látom, hogy tisztán emlékszel még azokra az időkre. Tudod a koreográfiát, de visszafogod magad. Miért csinálod ezt? Miért nem engeded el magad? Ki parancsolhat neked Adam? Ne add át az irányítás senkinek, te nem élhetsz kalitkában. Engedd el magad végre.

Felcsendül a Chokehold dallama és a rajongók sikítanak. Mindig is imádták ezt tőled. Én is imádtam. Gyönyörűen énekled. Baszki tiszta nyálas lettem. Mi a frászt hozol ki belőlem már megint? Minden pillanattal, ahogy téged nézlek és hallgatlak, elgyengülök. Nem szabadna hagynom. Félek, hogy a kis műsorod, csak a nagy felbontású kameráknak és a lábad előtt sikoltozó tinilányoknak szól. Jobb, ha nem élem bele magam semmibe. Te már rég nem vagy a régi Adam. Ami nem biztos, hogy baj, csak... én őt zártam a szívembe.

Baszki, még jó, hogy a zsigereimben vannak a dalok, mire észbe kapok már egy másik számot nyomunk. Cuckoo. Hát a cím kezd stimmelni a lelkiállapotommal. Én is úgy érzem lassan, hogy egy eszeveszett őrült vagyok. Várom, hogy valami történjen. Valamit produkáljon, de talán tényleg csak képzeltem, nem tesz lépéseket felém.

Felkapom a fejem mikor ennek a számnak is vége, ugyanis az egész koncert alatt először, végre megszólalt.- A következő szám egy olyan üzenetet hordoz magával, ami úgy érzem ideje, hogy mindenkihez eljusson. Nem kergetek vak reményeket, hogy az LMBT közösséget a világ minden pontján elfogadják majd, és jogokat kapunk. Ugyan olyan jogokat mindenhol, mint embertársaink, de ha már egy ember is meghallja, amit mondani szeretnék, úgy érzem, mégiscsak nyertem. Outlaws Of Love!

Sokat dolgoztunk ezzel a számmal. Adam tökéletesre akarta. Igaz ő mindent arra akar, de ezt különösen. Meg is lett az eredménye. Szerintem igazán ütős és őszinte dal lett.

Amikor vége, hatalmas tapsot kap. A legnagyobbat a mai napon. Ki is használja az alkalmat és lazán hátra sétál hozzánk. Jobban mondva hozzám. Ahogy közel hajol, ledermedek, fogalmam sincs, mire készül. Basszus úgy izzad a tenyerem, hogy a gitár is kiesne a kezemből, ha nem lenne a nyakamba akasztva. Megszédülök, ahogy a fülemhez hajol és belesuttog.- A Better Than-t a végére tesszük. A Fever után.Csak ennyit mond és el is hajol. A többiekhez indul. Nem tudok megszólalni, csak esetlenül bólintok. Ha úgy akarod BB, hát kegyen. Kezedben a gyeplő. Beethovent is játszom neked elektromos gitáron, ha arra kérsz. Viszont ha a szám csúszik, akkor elértünk az első albumhoz. A legkedvesebb nekem. Megint gitárt cserélek és visszaállok a helyemre. Na zúzzunk egyet a For Your Entertainment-re!

A közönség annyira kiabál, hogy az első sorokat alig érteni még hangosítás mellett is.

Nyomjuk ki a határokat, benne vagy?

– mutat rám hátra és nekem kikerekednek a szemeim. Eddig tényleg vártam valamit, de nem pont ennél a számnál számítottam ilyesmire.

Édes ne félj, bántani foglak, az a jó, ha fáj, bébi, de jó lesz!

Gyerünk, ez az én műsorom, tehát kedves, tedd, amit mondok.

Te jó Isten! Ezt most komolyan nekem szánod? Nyomtuk már együtt ezt a számot élőben, de még sosem csinálta ezt. Kecsesen és rettentő kihívóan lépdelt mellém, és olyan közel van, hogy érzem a mellkasát a vállamnak feszülni. Kurva nehéz így játszani.

Ne szedd le magadról a csillámot, amit kitettem neked.

Megmondtam, igaz, hogy addig nem engedlek, míg magadon kívül nem leszel.

Meglepődsz és a nevemet sikoltod majd, nincs menekvés, ha elkezdtem,

Egyszer bent vagyok és enyém a szíved.

Nincs mód megnyomni a riasztót, szóval várj, ameddig végzünk.

Kapkodom a levegőt, mozog, táncol mellettem, de egy pillanatig sem szakad el tőlem. Nem lép hátrébb és le sem veszi rólam azt az átkozottul követelőző szemét. Mi a fasz ez? Egy kibaszott felhívás, hogy megdugjon? Már nem tudok másra gondolni. Élő egyenes adásban vagyunk te őrült! Ebből még nagy baj lesz...

Oh, tudod mibe keveredtél velem? Tudod kezelni, azt, amit teszek?

Mert ez arról szól, hogy durva legyek! Itt vagyok, hogy elszórakoztassalak.

A durva szónál a hajamba markolt és hátra rántotta a fejem. Kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Tudja jól, hogy nincs szükségem arra, hogy a húrokat lessem. Esély sincs rá, hogy hibázzak. Mekkorát téved... Ha ezt csinálod velem, nem tudok egyben maradni. Darabokra szedsz. Valamit fürkészik a szemeimben. Talán választ keres. Talán ez egy teszt volt, hogy megrémít-e? Hát arra ne számíts, szivi. Mindig is imádtam, amit a színpadon műveltél velem.

Elereszti a hajam és finoman simít végig az arcomon.

Oh, lefogadom, azt gondoltad: lágy és édes leszek, hogy egy angyal vett le a lábaidról.

Nos azon vagyok, hogy felnyomjam a hőt, itt vagyok, hogy elszórakoztassalak.

Minden rendben bébi, irányítok, elővesszük a kínt és a gyönyört.

Mindkettő mestere vagyok.

Végigsimít az oldalamon, a kamera biztos látja, de más nem. Eltakarja a gitárom. Nagyon lassú, de érzem, hogy nem akarja elengedni ezt a pillanatot most. Tudom, mi jön és én megelőzöm. Lehunyom a szemein, anélkül, hogy kérné.

Ne gondolkozz, csukd be a szemed, és engedj közel a lelkedhez.

Addig csinálom, ameddig el nem élvezel.

Ebbe száz, hogy látványosan beleremegtem, de leszarom. Jelenleg valóban kurva közel vagyok ahhoz, hogy a puszta hangodra és lopott érintéseidre elélvezzek. Az rohadt gáz lenne. Biztos te is érzed, hogy valami nem stimmel, mert érzem, hallom, hogy elmész mellőlem. Mire kinyitom a szemem, már a színpad szélén állsz. Baszki, ugye nem képzelődtem? Egy biztos, az életemet menti most meg a gitár a derekamnál.

Már a következő szám intrója megy, nem jöttél vissza. Elmondtad, amit akartál, megvártad a hatását, aztán itt hagytál a szarban. Visszateszed a mikrofont az állványába. Ebből tudom, hogy a Sleepwalkert abba kapaszkodva fogod előadni. Lehunyom a szemeim és próbálok lenyugodni. Muszáj lesz, ha nem akarok senkit megbotránkoztatni itt szilveszter éjszaka. Elengedem magam egy kicsit, ellazítom az izmaim és táncolok. Vagy... inkább csak rázom magam egy kicsit, de a lényegen nem változtat. A hangodra próbálok lazítani? Ettől a gondolattól önkéntelenül is mosolyognom kell. Főleg erre a dalra... valami fájdalmasan szépen énekled. Kinyitom a szemem és csak nézlek bambán. Hátranézel rám, miközben megemeled a kapaszkodód és teret adsz nekem. Egy elég hosszú gitárszóló jön. Látom a szemeden mit vársz tőlem. Engedelmeskedem. Kisétálok a színpad szélére, térdre vetem magam és úgy csinálom végig. Nem nézek rád. Fogalmam sincs, mit váltana ki belőlem, ha előtted térdelve néznék a vakító szemeidbe. Lassan felkelek és a gitárom fixírozva hátrálok vissza a helyemre. Biztos azt akartad, hogy nézzek rád közben, de nem adtam most ezt meg. Nem akarok folyton behódolni. Nehéz feladat, de akkor sem.

A következő számnál mindenki csak rám vár. Én kezdem, azokkal az ikonikus akkordokkal. Ha megszólal, minden Glambert pontosan tudja, mi következik. Elmosolyodok ettől a kis hatalomtól, ami a kezemben van. Felnézek rájuk és vigyorogva játszom le a Wataya kezdését. Jaj ezt annyira imádom! Máris tombol a közönség. Adam is engem nézett közben, és láttam a szemem sarkából, hogy elmosolyodott, mennyire élveztem a pillanatot. Muszáj, talán most játszom utoljára közönség előtt.

Még mindig az állványt markolod. Azt hittem megint akcióba lendülsz, de eddig még nem tetted. Az egész közönség veled énekel. Elképzelni sem tudom, mit érezhetsz most, te nagy mackó. Biztos ragyog a lelked.

Még el vagyok úszva a pink kis gondolataimban, mire észreveszem, hogy már megint közelítesz. Jobban mondva nem hozzám, a kis lépcsős ülőhelyedre tartasz, de míg odaérsz, megint nekem énekelsz.

De most itt vagyunk, szóval: Mit akarsz tőlem?

Csak ne add fel, helyre hozom. Kérlek, ne add fel. Nem verlek át.

Össze vagyok zavarodva, kell egy másodperc szabad levegő, de maradj a közelemben.

Hé, mit akarsz tőlem?

Igen, mindent tisztán látok. Hogy te gyönyörű vagy, kedvesem, nincs benned semmi hiba.

Én vagyok a rossz – torzszülött lettem, de köszönöm, hogy szeretsz,

mert számomra tökéletesen csinálod
Hogy tudsz így nézni rám Adam? Komolyan gondolod a szavaid? Kérlek, ne játssz velem ha nem.

Igen, talán volt olyan időszak, mikor hagytam volna, hogy elmenj.

Még sosem próbáltam helyrehozni, de érted...

Azt hiszem te megmenthetsz engem.

Elkapom a tekintetem. Megszakítom a szórakozását. Éreztem, hogy ég a szemem, és nem akarom, hogy könnyek legyenek belőle. Most nem. Itt nem. Ahhoz túl sok kamera vesz körül minket. A szám fennmaradó részét nélkülem csinálod végig. A torkomban dobog a szívem. Ahogy eltéptem magam tőled, visszasétáltál a helyedre. Remélem nem haragszol rám. Nem ellened szólt, csak nem akartam érzékeny picsának tűnni mindenki előtt, még ha valójában az is vagyok. Ezek szerint...

A számnak vége és gyorsan váltják egymást a soron következő track-ek. Talán azért olyan gyors az egész, mert a Soaked, a Sturt és Music Again is anélkül megy le, hogy tudomást vennél rólam. Kettő szám maradt. Igazából négy, de csak kettő az, ami zavartalanul lemegy még. A többi csak extra.

Most viszont a torkomban dobog a szívem. Fever. Ez egy legendás dal ránk nézve. Mindig a számba másztál közben. Ez mindenki kedvenc pillanata volt. A közönség imádta, én imádtam, állításod szerint te is élvezted. Csupa haszon. A próbán viszont semmit sem csináltál. Rám sem néztél basszus. Ezt nem csinálhatod velem. A lábaim szinte maguktól indulnak el feléd. Oldalról látom Ash tátott száját. Hát cicus, nem csak téged leptelek meg, magamat is és szerintem erre BB sem számít. Melléd érek és háttal a leeresztett karodhoz simulok, fejemet pedig hátra döntöm, és felnézek rád. Olyan kiscica fejjel, amit mind úgy imádtatok. Látom a szemedben, hogy mennyire megleptelek. Egyáltalán nem számítottál rám. Nem akarom elhinni, hogy ezt a dalt nélkülem akartad végigcsinálni. Ha már utoljára vagyunk itt így együtt, akkor annak adjuk meg a módját én azt mondom. Hamar összekaparod magad, és átöleled a derekam, úgy húzol közelebb. Már háttal vagyok neked és az egész tested mögöttem van. A mellkasodon fekszem, mikor elkezdesz énekelni.

Ott megy. Az én drágaságom lassan közeledik.

Szexuális időölés, igen, tudom, mindketten tudjuk.

Nem a legjobb az időzítés, de lennél az enyém?

Ellépsz mögülem, és olyan közel hajolsz, hogy kifut a vér az arcomból. Kapkodom a levegőt. Ez a pillanat, mikor meg szoktál csókolni. Látom, hogy akarod. A szemeid kétségbeesettek és könyörögnek, hogy én tegyem meg. Mért? Soha nem nekem kellett. Mi a baj? Hogy betöltöttük a harmincat? Felnőttünk? Vagy az élő TV adás? Egyszer már megjártuk miatta... Esetleg az új főnökeid tiltják meg, hogy önmagad legyél? Közelítek az ajkaidhoz. Látom, hogy bennakad a levegőd és remegve hunyod le szemeid. Istenem, engednéd. És nem csak engednéd, akarod is. Még időben kapok észbe. Nem tehetem. Bajba sodorni sem akarlak, de megcsókolni sem akarok egy olyan Adamet, aki nem szarja le magasról a világot. Elhajolok, de nem megyek el. Újra neked dőlök. Kicsit berogyasztok és visszaegyenesedem, így simulok végig rajtad. Hallom mekkorát nyelsz. El akarok lépni, de visszarántasz. Az ujjaid a derekamba mélyednek. És érzem... baszki ne! Nem csak szeretetből ölel így magához. Ugyan úgy takargatja magát, mint én a kurva gitárral. Nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb megoldás erre, ha a seggemnek nyomja a farkát, de értem én... perpillanat nincs más kéznél. Oké BB, van vissza háromnegyed számod, hogy lehiggadj. Annyiszor csináltuk ezt. Mit ezt... ennél sokkal durvábbakat is, mégsem váltott ki belőle ilyen reakciót. Mi változott? Próbálok nem megmozdulni, nem akarom tetézni a dolgokat. A dal végére egy kicsit enyhül a szorítása, és egyre távolabb is kerül tőlem. Már nem érzem magamon, így azt sem tudom mi a helyzet odalent, de remélem, már jobban van, mert néhány másodpercünk maradt.

Nem merek ránézni, mikor vége a számnak visszasomfordálok a helyemre. Már kezdem is a Better Then I Know Myself-et, ahogy óhajtotta, a Fever után. Ami mondjuk nem egészen úgy zajlott, ahogy tervezte szerintem, de sebaj. Lassan vége ennek az egésznek és akkor nekem eshet hátul, hogy mégis hogy képzeltem ezt. Nem hinném, hogy megúszom...Vissza ül a megszokott kis helyére, gondolom takarásnak is jó, plusz már megint engem néz. Ha nem lennék komoly férfi, simán zavarba is hozhatna már ezzel. Bár lehet az enyhén lányos pír az arcomon, valami ilyesminek a jele. Franc...

Fagyosabban, mint a jég. Zordabbul, mint a fagyos decemberi, téli éjszaka – így bántam veled.

Tudom, néha elvesztem a türelmem, és átlépek egy határt – igen, ez az igazság.

Tudom, hogy nem mindig könnyű velem, de soha nem tudnálak elhagyni – nem számít mit mondok.

Hiszen ha el akartam volna menni, már rég megtettem volna.

De igazán szükségem van rád, hogy elránts a szakadék széléről.

Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna,

De te vagy az egyetlen, aki jobban ismer, mint én magamat.

Egész idő alatt próbáltam tettetni, hogy nem számít, amikor egyedül vagyok.

De legbelül tudom, ha elmennél, napok kérdése, és azt sem tudnám, melyik következik – mert elveszett vagyok nélküled.

Érzem, hogy egyre hevesebben ver a szívem. Ez nem büntetés, nem dorgálás. Egy újabb fájdalmas vallomás. Már értem. Értelek. Mindezt nekem üzened. Ezek a dalok, mind mi vagyunk. Azt akarod elmondani, hogy attól még, mert elsodródtunk, nem felejtettél el.

A sötétségben rekedtem, hagytam, hogy eluralkodjon rajtam.

Néha utálatos tudok lenni, de próbáld meglátni a szívem, mert szükségem van rád most, úgyhogy ne hagyj cserben.

Te vagy az egyetlen dolog a világon, ami nélkül meghalnék.

És ez volt az a pont ameddig bírtam. Másodpercek óta csípték a szemem a könnyek, most pedig végigfolytak az arcomon. Ennyi. Eláshatom a tekintélyem. Élőben bömbölök a TV-ben. Drága nővérem, remélem büszke vagy rám. Adam hangja megremeg. Erre térek vissza a jelenbe. Az nem lehet! Adam az esetek kilencvenkilenc százalékában sziklaszilárdan és kristálytisztán énekel. Valami nagy dolognak kell lennie, ha ez nem sikerül. Rákapom a tekintetem újra és látom, mennyire édesen néz. Talán aggódik is, de felesleges, szuperül vagyok. Kicsit leégettem magam, és valószínűleg holnapra tele lesz a közeli fotóinkkal az internet és minden szennylap, de baszni rá. Most semmi nem érdekel, csak te. Könyörgöm Adam, ne játék legyen ez az egész. Felnyitottad a szemem. Már tudom, mit akarok. Egész eddig, csak tévelyegtem, de már tudom. Téged akarlak. Nem kell más férfi és egyetlen nő sem. Te kellesz nekem, és ha ezt nem kapom meg, akkor ne játssz velem, kérlek. Akkor hagyj elmenni örökre, mert még egy ilyen napot nem élnék túl. A maiból is maradandó sérülésekkel távozom majd, azt hiszem.

A számnak vége, te elsétálsz, és már kezdjük is az utolsó dalt. If I Had You. Mindig ezzel zártunk. Most majd szépen bemutatsz minket, együtt énekelsz a közönséggel és mindenki boldog.

- Woah! Kikerült a számláló, emberek! Tíz másodperc és éjfél! – kiáltotta a közönségnek. Na jó ezt nem csináljuk minden koncerten... Mindenki együtt, kórusban számol vissza. Háromnál hátrasandít rám, és kérdőn néz. Mit szeretnél? Ziher, hogy nem megyek oda megcsókolni! Persze ha erre vár. Volt rá alkalma, de elszalasztotta. Ha akar valamit, majd elveszi. Én persze készséggel adom majd át neki, de nem kínálom fel magam. Tudni akarom, hogy még ott lakozik-e az én régi Adamem. Ő ugyanis nem kérdez, csak elveszi, ami jár neki.

- Boldog Új Évet Glamberts! És mindenkinek az egész világon! – kiabálja hangosan a mikrofonba és mindenki ujjong, ugrál és ölelkezik. Édesek. Én is égek a vágytól, hogy megöleljek, megcsókoljak valakit, de nem lehet. Talán... majd... egyszer...

- Pár hete még nem gondoltam volna, hogy ezt a dalt fogom először elénekelni 2017-ben. – nevet, és int nekünk, hogy kezdhetjük. – Bulizzunk egyet srácok. Bulizzunk a szerelemre, mert mi az ami fontosabb, mint a pénz, a hírnév és a csillogás?

- A szerelem! – üvöltötte kórusban neki az egész közönség. Adam csak nevetett és mozogni kezdett az ütemre.

A csizmám rajtam, felkaptam a bőrszerkóm, kifestettem magam a fekete szemceruzámmal, dolgozom a bevonulásomon, bár tudom, nem sokat ér.

Mert amire nekünk a mai világban szükségünk van: egy kis szerelem.

Vékony vonal húzódik a sötét és a jó oldal között ma este.

Ez a harc kötelező, lásd hát te is be.

A refrénre hátra indult hozzám, és a hajamba túrt, aztán csak áll mellettem. Ez csak egy apró jel volt, hogy ez is nekem szól. Hallgatlak.

Ha az enyém lennél, minden vágyam teljesülne.

Ha az enyém lennél, azzal még pénz, hírnév és vagyon sem versenyezhetne.

Ha az enyém lennél, az élet örökké buli lenne, maga az extázis.

Megpróbálok természetesen viselkedni. Neked dőlök, miközben énekelsz és csak a gitáromra koncentrálok.

- Hölgyeim és uraim, engedjétek meg, hogy bemutassam az én régiúj, imádott Glambandem. Boldog vagyok, hogy újra veletek játszhattam. A billentyűk király, Brian London.

Bri most tart egy pár másodperces kis bemutatót, mint mindig. Ilyenkor egy kicsit mi is kapunk a refikből. Kellemes meleggel tölti ez el a zenész szíveket.

- A dobok bűvölője, Isaac Carpenter.

Isaac is nyomott nekik egy kis szólót, aztán a közönségbe hajította a dobverőit. Ilyenkor mindig úgy félek, hogy eltalál valakit, és a mentő viszi el. Eddig hál'isten nem történt ilyen.

- A basszusgitár hercegnője, Ashley Dzerigian. Basszus, mindig félek, hogy elrontom a neved... - nevet és megsimogatja Ash hátát. A csajszit nem kell félteni, oldalba könyökölte Adamet és már kezdte is a magán műsort

.- Végül, az én örök Glitter Babym, a húrok Istene, Tommy Joe Ratliff! – kiáltotta elhúzva a nevem. Csak nekem mondott mást is, a nevemen és hangszeremen kívül. Ez csak jelent valamit, nem? Hát akkor csapjunk bele. A betervezettnél egy kicsit hosszabb műsort nyomok le nekik, de nem hibáztatnak érte, kifejezetten tetszik nekik. Végig kiabálják. Nem érdekel mi a megbeszélt időkorlát. Mégis mit csinálnak velem, ha nem tetszik nekik, kirúgnak? Hátrapillantok Adam-re, aki csak elismerően bólogat. Ha neki tetszik, és nincs vele baja, akkor mást leszarok.

Lassan visszahátrálok, BB még megénekelteti a közönséget is, annak rendje és módja szerint. Sosem hagyják cserben. Aztán int nekünk, hogy menjünk vele meghajolni. Kézen fogva vonulunk előre, de Adam mást akart, ahogy kiérünk, középre áll és összekapaszkodik velünk. Szorosan tart és ez annyira jól esik. Valószínűleg Ash-t is, de neki biztos nem cirógatja a vállát a hüvelykujjával.

Intenek oldalról, hogy itt az ideje letakarodnunk a színpadról. El is indulunk Isaac-el, de mikor mosolyogva hátranézek, Adamre számítva, csak Ash vigyorog rám vissza. Ő másik kijáraton ment. Egyszer még úgyis visszamegyünk, de imádkozom, hogy akkor ne ugyan ez legyen a koreográfia.

A taps nem szűnik. Visszalépdelünk és az ujjongást kiélvezve, elkezdjük a ráadás dalt. Underground.

Adam is visszasétál, de nem megy előre. Megint mellettem áll meg és a vállamra támaszkodik. Ez a végső vallomás lesz? Nem értettem miért hagyta utoljára ezt a számot. Nem éppen egy bulizós darab. Inkább kicsit szomorkás. Nem mondanám, hogy ráadásnak való.

Amikor elhagytál... Amikor elhagytál, az olyan volt, mintha semmit sem érnék.

Ledermedtem.

Amikor távol vagy... Amikor távol vagy, úgy érzem elvesztem az eszem egy részét.

Meglopsz.

Hisz' senki nem érez téged úgy mint én, senki nem pusztít el engem úgy, mint te.

Bármit elérhetnék, de ez mind nem számít.

Bajban vagyok.

Magamra nézek és nem értem, miért ragaszkodom hozzád akár egy tépőzár.

Nem tudok elszakadni tőled, és egyedül lenni. Bajban vagyok...

Beleszerettem abba, ahogy rabul ejtettél, és nyíltan el akarom mondani,

Akarlak és szükségem van Rád

Azt akarom, hogy a mélybe vezess.

Ahogy ezt végigénekelted, lesiklik a kezed a vállamról és végigsimítasz a hátamon. Érzem, hogy mennyire komolyan beszélsz. Énekelsz... Mennyire komolyan gondolod az egészet. Mindig is nehezedre esett kimondani az érzéseidet. Ritkán mutattad ki, ha valaki bántott, de a boldog dolgokkal is így voltál. Mindig szükséged volt a zenére ahhoz, hogy gátlások nélkül elmondhasd. Most is ezt teszed, és én nem haragszom érte. Mondj el mindent, mert én figyelek rád. Ismerlek és a sorok mögé látok.

Amikor elmész... Amikor elmész, olyan, mintha kidobnám az életem az ablakon.

Véget ér minden.

Amikor elmész... Amikor elmész, botladozom, de úgy teszek, mintha rendben lennék.

Olyan butaság...

A derekamba markol az utolsó szóra, aztán lendületből indul előre, a közönség felé, hogy mégiscsak nekik fejezze be az estét. Úgy érzem egy nagy beszélgetés vár ránk, ha innen elhúztunk. Kérdés csak, hogy vajon végig tudom-e csinálni. Hirtelen egyetlen sor elejéig rám pillantasz.

A raboddá tettél, bajban vagyok...

Hát így zárul a vallomásod a mai estén. 2017 úgy indul, hogy fogalmam sincs, mi történik velem. Ironikus, mert eddig is minden évet öntudatlanságban kezdtem, csak akkor legalább volt mire fognom. Most viszont egy korty alkoholt sem ittam, mégsem tudom, mi van. Vagy mi lesz...Befejezzük a dalt, újra meghajolunk, de most már nem veszem le rólad a szemem. Látom, hogy megint az ellenkező irányba indulsz.

Mi leadjuk a gitárokat és elindulunk az öltözőnk felé.

- Nem semmi koncert volt, mi? – töri meg végre a kábult csendet Isaac, mikor beérünk a kis szobába. Ash rám kapja a tekintetét. Ő érti, mire gondolhatok.

- Nem, Adam meglepett minket, pedig a próbán olyan rideg volt – bólogat Brian, ahogy villámgyorsan veszi át az utcai ruháját.

Mindenki átöltözött már, és tovább csevegnek az estéről, de én csak levetettem magam az egyik székbe, a tükörképem bámulom és el vagyok veszve, azt hiszem. Akkor eszmélek fel, mikor Ash a vállamra teszi a kezét.

- Jól vagy Glittery?

- Persze, csak olyan... nosztalgikusan szomorú este. Majd jobb lesz – mosolygok fel rá, de szerintem nem sikerül meggyőznöm.

- Jaj te... - borzolja meg a hajam. Mit élvez ebben mindenki? – Indulunk, te nem jössz?

- Na de... - forgok egyet a székben. Már mindenki felöltözött és indulásra kész. – Adam azt mondta, még akar inni egyet utána.

- Mindig ezt mondja – legyint Brian. – Szerintem már itt sincs. Egy haverom viszont gigászi házibulit tart, ők jönnek, gyere te is.

- Nem köszi, most kihagyom. Ez az évem elég... szar volt. Nem sok kedvem bulizni.

- Épp ezért kéne megünnepelned, hogy vége – vág oldalba Isaac.

- Majd máskor összejövünk. Nem kell nekünk Adam, ahhoz, hogy igyunk egyet, nem igaz? – kérdezem keserű mosollyal.

- De igaz. Akkor majd dumálunk.

- Vigyázz magadra és boldog új évet! – köszönnek el tőlem felváltva. Ash arcán látom, hogy aggódik, de nem nagyon tud mit csinálni. Én sem tudok.

Becsukódik utánuk az ajtó és csak nézem magam a tükörben.

Lassan feltápászkodom és a cuccaimhoz lépek, hogy én is átöltözzek. Ki tudja mennyi időt kapunk itt. A végén még szégyenszemre kidobnak.

Akkor kapom fel a fejem és fordulok hátra, mikor hallom, hogy becsapódik az öltöző ajtaja és kattan a zár.

- Tartozol nekem valamivel! – mondja Adam látszólag dühösen, és fenyegetően gyorsan közeledik. Nem tudok mozdulni sem, csak nyelek egy nagyot, mert nagyon meglepett most ez a helyzet.

- Mégis mi... - kérdezem, vagyis csak akarom kérdezni, mert egyik kezével a hajamba markol, és úgy ránt magához. Levegőt sem kapok, olyan erőszakosan csókol meg. Még sosem csinált ilyet. Nem így és sosem a színpadon kívül. Először képtelen vagyok elengedni magam, nem tudom, hogy most ez egy büntetés, azért ami a színpadon történt vele miattam, vagy... Mégis mi ez most? Megpróbálom eltolni magamtól, hogy megkérdezhessem, de nem hagyja, én meg mégis mire vagyok képes a hatvan kilómmal? Egyelőre örülök, hogy nem tört darabokra minden csontom, mert olyan erősen tart. Istenem akkora barom vagyok, menekülni próbálok, pedig pont erre vágytam.

- Nem érdekel Tommy. Nem foglak elengedni, ezek után nem... - morogja a számba. Biztos a vergődésemre próbált válaszolni. Kellett néhány másodperc, míg felfogtam. – Érzed ezt?

Nem tudom, mire gondol hirtelen, de hamar rájövök, mikor esetlenül az oldalamnál lógó kezem után nyúl, és szemérmetlenül a farkára teszi. Beleborzongok és izzadni kezdtek. A csók is újdonság volt, de idáig aztán soha nem jutottunk még. Ennek a közelébe se.

- Engedd el magad Tommy, kérlek... Csak... Add nekem magad végre. Eleget vártam, hogy te is rájöjj. Elég időt adtam – néz a szemembe könyörgőn. Azt hiszem ez kellett csak nekem. Ennyi lökés elég volt. Tényleg elég időt kaptam, hogy ráébredjek, mi kell nekem. Vagy inkább ki... Lehet mindkettő. Ő kell és a farka. Baszki! Ösztönösen markolok rá, bár gőzöm nincs, honnan ered ez az ösztönöm. Álmomban sem csináltam még ilyet. Fantáziáltam róla olykor, de erről tényleg álmodni sem mertem. Érzem, ahogy végigfut rajta egy apró remegés és a csókba nyög a mozdulatomtól.

Teljesen eszét veszti, nem hazudott, mikor ezt énekelte nekem. Megragadja a fenekem, erősen belemarkol, és úgy ránt fel. Hát eddig én csináltam ezt a csajokkal, de ez sem rossz érzés. Körbetekerem a lában a dereka körül és a nyakába kapaszkodok.

Elindul velem és a tükrös asztalra ültet. Hát ezek szerint én vagyok a csaj vagy mi... nem lepődtem meg ezen...Majdnem teljesen üres az asztal, csak néhány sminkem hever még rajta elszórtan. Neki dönt a tükörnek és erőszakosan folytatja a csókunkat. Szinte széttépi az ajkaim, ahogy szívja és harapja őket, és váratlanul felnyögök, mikor megérzem a nyelvét az enyémen. Voltak már pikáns csókjaink. Nem új érzés, de ilyen még akkor sem. Ez... erre nincsenek szavak.

Szétnyitja a zakóm és letolja a vállamról. Engedelmesen nyújtom hátra a kezem, amennyire bírom, hogy levehesse rólam. Várjunk csak... Most akkor... Ó Istenem, erre még nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve. Ahogy leveszi rólam és elhajítja, hátradöntöm egy kicsit a fejem. Bár nem annak szántam, jelzésnek vehette, mert egyből megtámadta nyakam a fogaival. Ujjai már a pólóm szegélyén vannak, és lassan tolja felfelé. Hát ennyi. Ha én is elkezdem, akkor nincs visszaút. De komolyan akarom én ezt? A nyakamtól egészen hihetetlen ingereket küld az agyamba, és kénytelen vagyok egyre nagyobbakat sóhajtozni. Elhajol egy pillanatra, de csak addig, hogy levegye a pólóm, aztán már vissza is hajol, de most a mellkasomhoz. Te jó isten! Hogy lehet ez ilyen jó érzés? Fészkelődök egy kicsit, mert egyre kényelmetlenebb a nadrágom, és akkor kipattan az eddig mámorosan lehunyt szemem. Mi a faszt agyalok, hogy akarom-e ezt, mikor a testem szinte üvölti a választ? Érzem, hogy elkezd ködösödni az agyam, ahogy átadom magam a kéjnek. Minden érintése perzsel. Nem lép tovább, csak kényeztet. Talán arra vár, hogy végre én is megmozduljak és ne legyek olyan, mint egy liszteszsák? Gyerünk, szedd össze magad, Tommy.

Felemelem a kezeim és én is remegő ujjakkal letolom a válláról súlyos bőrdzsekijét. Hangos puffanással ér földet és érzem a bőrömön, hogy elmosolyodik. Szóval tényleg erre várt. Elhajol és kacéran néz rám, míg gyorsan lehúzza a saját pólóját. Na ezért hálás vagyok, mert még mindig remeg a kezem egy kicsit. Visszahajol a számhoz közben pedig kicsit óvatosabban, a nadrágommal kezd babrálni. Mit csináljak? Hogy segítsek? Vagy közben az övéhez... Így döntöttem. A vastag övköz nyúltam a gatyájában és elkezdtem kicsatolni. Nem volt olyan egyszerű, mint hittem. Már rég nyitva volt az enyém és csak arra várt, hogy letolják végre, mikor én még mindig azzal a kibaszott övvel szórakoztam. Sokkal bonyolultabb, mint egy csaj szoknyáját feltolni például. Még sosem csináltam ilyet. Vajon ezt ő is tudja? Látja rajtam, hogy ez az első? Tudja, hogy csak rá vártam?

- Segítek – súgja. Ez egy kicsit megalázó, de csak kínosan felnevetek. Első alkalommal belefér, a bénázás nem?

Kurva gyorsan csatolja ki azt a szart és már vissza is térnek az ujjai a csípőmre. A gombolás és cipzárazás már nekem is megy. De ahogy a végére érek, leránt az asztalról és a térdemig tolja a nadrágom a boxeremmel együtt, közben pedig végignyalja a hasam. Nem cicózik. Minek egyenként levenni mindent, nem igaz? Most viszont szerintem olyan vörös az arcom, hogy elvesznék egy piros tapéta előtt. Felegyenesedik és hozzám simul. Aprót nyögünk mindketten, hogy egymáshoz érünk. A fülem mögé simítja a hajam és lemosolyog rám.

- Ne legyél zavarba előttem, Tommy. Mi ezen már túl vagyunk – mondja halkan, ad egy futó csókot és lassan halad lefelé. Óvatosan csókolja végig a mellkasom és a hasam, aztán elém térdel. Ó te jó ég! Most aztán pedig igazán zavarban vagyok. Egyik kezét a fenekemre simítja, másikkal pedig végigsimít a csípőmön és az alhasamon, de nem érint meg. A kezével legalábbis, mert ajkai lehelet finoman érnek hozzám, és ez a kis érintés is elég, hogy felnyögjek. Egyenesen elveszek és szédületesen lihegek, mikor óvatosan, de határozottam csúsztatja a farkam a torkába, mégpedig olyan mélyen, hogy el sem akarom hinni. Erre még egy lány sem volt képes.

Legszívesebben a falba verném a fejem, hogy folyton hasonlítgatom. Persze, hogy senkihez sem hasonlítható ez az egész. Hiszen mi ketten semmihez sem vagyunk foghatóak.

Elképesztő szakértelemmel sodor egyre messzebbre. Már alig bírok magammal. A vállát markolom, mikor rájövök, hogy muszáj lesz eltolnom magamtól, ha nem akarom, hogy ennek itt és most vége legyen.Ért a jelzésemből, és hátrahúzódik, de nem ereszt el. Belém kapaszkodva magasodik újra fölém és mélyen megcsókol. Érzem a saját ízem rajta és ez még jobban felizgat. Baszki lehetséges ez még egyáltalán? A farzsebéhez nyúl és elővesz valamit, de fogalmam sincs még, hogy mi az, mert, ahogy el akarok húzódni, visszaránt.

- Ne félj. Soha nem bántanálak – lehelte az ajkaimon, és már csókolt is tovább. Ölelt, de éreztem, hogy valamit csinál a hátam mögött. Kattanás és néhány másodperc múlva egy puffanás a földön. Mire rájöhettem volna magamtól, mi volt az, már meg is mutatta. Fenekemen éreztem meleg karját, és nagyon finoman hűvös ujjai rátaláltak egy olyan pontomra, amitől sikerült újra zavarba hoznia. Összerezzentem, ahogy lassan masszírozni kezdte most elég merev izmaim és ezt megérezve szorosabban ölelt. Most biztosan jól jönne egy kis oktatás, hogy mit fog csinálni, hogyan is pontosan és mit fogok érezni, de nem szólalt meg, csak egy kis nyomást kifejtve beljebb csúsztatta az egyik ujját. Ettől már igazán hangosan nyögtem fel. Kicsit meg is ijedtem, mert eszembe jutott, hogy bárki meghallhatja, de ahogy elhúztam a fejem és ránéztem, úgy tűnt őt ez egyáltalán nem érdekli. Szemei csukva voltak, és ajkai finoman elnyíltak, ahogy élvezte, hogy megérinthet. Csodálatosan nézett ki. Istenem BB, mióta várhatsz már rám úgy igazán, miközben én mindig is a tiéd voltam? Visszahajoltam és megcsókoltam. Nagyon furcsa és szokatlan érzés volt, amit művelt, de semmiképp sem rossz. Egy kicsit feszített, de olyan gyengéden csinálta és úgy csókolt közben, hogy arra már nem tudtam koncentrálni.

Biztosan nagyon vágyik már valami sokkal többre, mert nem sokat várt, hogy még egy ujját játékba hozza. Már felválta nyögtem, lihegtem és csókoltam. Mi jöhet még?

Néhány perc múlva egy harmadik is. Ez jött. Akkor pedig én már magamon kívül voltam és minden egyes impulzus különböző szikrákat, és robbanásokat okozott a testemben. Az ujjai, amik fürgén mozogtak, a tenyere a hátamon, ami lágyan simogatott, de ha el akartam volna mozdulni, akkor azért erősen tartott és a nyelve, ami már körbejárt minden olyan pontot, amivel még jobban felizgathat. Egyre vadabbul mozgatta az ujjait, de talán épp ezért egyre kevésbé fájt. Szinte teljesen megszoktam az érzést és valami elképesztő volt.

Adam türelme pedig elfogyhatott, mert morgott valamit a nyakamba, aztán elhúzódott, az ujjai varázsütésre tűntek el és szinte égetett a hiányuk. Sokáig nem kell várnom azt hiszem, mert lendületből fordít meg, és szelíden nyomja le a mellkasom az asztalra. Tökéletesen idiótán érzem magam, ugyanis kb 5 centiről bámulhatom majd az arcom végig a tükörben.

Leguggol és felvesz valamit. Gondolom a tubus, amit ledobott korábban. Rám hajol, és a tarkómat csókolja, amíg leveszi a nadrágját. Időt sem hagy, hogy igazán gondolkodjak vagy bármi. Folyamatosan küldi támadásait az érzékeimnek. Megint a kattanás és alig telik el pár pillanat, már érzem, hogy arra az eddig izgatott pontra feszül a kibaszott merev farka. Érezni akarom. Nem is gondolkodok sokat, hátranyúlok és végigsimítok rajta. Ő felnyög az érzéstől, én pedig egy kicsit megdermedek, mert nem vagyok biztos magamban. Kicsit nagyobb darab, mint három ujja. Nem akarok csalódást okozni neki, és szégyenszemre sírni sem. Elég volt a színpadon a picsogásból. Szeretnék most férfi lenni, már amennyire a helyzet megengedi ugye.

Nem veszem el a kezem, de beszívok, annyi levegőt a tüdőmbe amennyit csak bírok és összeszorítom a szemem. Újra lehajol rám és a fülembe suttog.

- Csak szólj, ha sok, és leállok. Rengeteg időnk van még – csókol a nyakamba. Ettől a kimondatlan ígérettől, hogy ez nem csak egyetlen éjszaka, nem csak egy ribanca vagyok a sok közül, hanem igazán engem akar, nem gondolkodom tovább. Akarom őt, mégpedig az összes létező módon, ahogy csak az enyém lehet.

- Kérlek... - lehelem be magam előtt a tükröt. Legalább nem látom majd a szánalmasan fájdalmas arcom az ominózus pillanatban.

Nem várat tovább. Kínzó lassúsággal hatol egyre mélyebbre és ott ragadt kezemmel érzem, ahogy eltűnik bennem. Saját meglepetésemre, egyetlen hangot sem adok ki közben, de nem azért mert olyan erős vagyok, csak egyszerűen az érzéstől még a hangom is kirándulni ment. Akkor kiáltok fel mikor teljesen elmélyedt és ő sem bírja már hang nélkül.

Nem beszélünk többet. Csak a szeretkezésünk hangjai töltik be a szobát végtelen hosszú percekig. Fogalmam sincs mióta tarthatott, mert elvesztem a fájdalmas gyönyörben, amit ígért és most meg is adta. Legszívesebben sikítanék, ahogy azt megjósolta, de muszáj visszafognom magam.

Minden előzetes jel nélkül érzem meg hirtelen azt a jól ismert bizsergést a hasamban. Pontosan ugyan úgy, mintha én dugnék valakit, mindezt pedig úgy, hogy mióta bennem van, egyszer sem ért hozzám. Ez hihetetlen. Most mégis sokkal intenzívebb minden, érzem, mennyire megfeszül az összes izmom, szédülök és már nem vagyok képes visszafogni a hangom. Képtelen vagyok rá. Elsöpör a mámor és felkiáltok, ahogy az élvezet legnagyobb magaslatára érek.

Az asztalba kapaszkodom, mert lebegésem és szélsebes zuhanásom közben gyorsít a tempón. Kapkodom a levegőt és próbálok újra visszaszállni a földre, de még mindig vadul mozog mögöttem és képtelen vagyok elszakadni a gyönyörtől. Még sosem tartott ilyen sokáig.

Végre sikerül kinyitnom a szemem, látom mennyire megkínzottan nézek ki, és nem szeretném, hogy félreértse. Felnézek rá a tükörben és ő is a szemembe néz. A mozdulatai nem állnak meg, de megfeszülnek rajtam az ujjai, ahogy meglátja a könnyektől csillogó szemeim. Mielőtt még valami hülyeséget csinálna, megragadom az egyik kezét, összefűzöm az ujjainkat és erősen megszorítom.

- Annyira szeretlek... - zihálom még mindig levegőért küzdve.

Elakad a lélegzete, de nem tud válaszolni, mert ettől vagy egyébként is, nem tudom, de ő is követ engem a kéjmámorba. Csodálatos az arca közben. Örökké képes lennék nézni.

Lassan húzódik hátra, és mellém hanyatlik az asztalra. Pár pillanatig csak nézem, ahogy lenyugszik. Remegve nyitja ki a szemeit és néz rám, azokkal a kék csodákkal.

- Én is szeretlek, Tommy. Annyira... és olyan régóta – nyúl ki értem, és közelebb húz magához. A nadrágom még mindig a bokámon van, ezért tökéletes lendülettel zuhanok a mellkasára, de csak nevet.

Megcsókolom és percekig nem ereszt ebből a csókból.

- Mennünk kéne – súgja a hajamba később. – A srácokat a házamhoz rendeltem, tuti ott várnak már.

- Srácok? – kérdezek vissza értetlenül. Fingom nincs perpillanat kik azok a srácok. Bár talán a saját nővéremet sem ismerném meg egyből.

- Tudod, akikkel nemrég még együtt játszottunk – nevet rajtam és én is elnevetem magam ettől.

- Ja hogy ők... Most semmi kedvem hozzájuk – nyögöm. Igazából senkihez sincs, csak hozzád, de ez túl nyálas, hogy hangosan is kimondjam. Szerintem érted enélkül is hogy mire gondolok.

- Rengeteget lehetünk még kettesben, Baby – csókol meg a fülem mögött. – Most már nem engedlek el többet. Menekülnöd kell, ha meg akarsz szabadulni tőlem, de akkor sem vagyok biztos benne, hogy nem kötözlek meg a pincémben, hogy senki ne lásson, és ne halljon.

- Woah! Szexrabszolgát akarsz csinálni belőlem? – kérdezek vissza egy kis megjátszott sértődöttséggel. – Az valami szörnyű élet lenne. Kérlek, kérlek Adam, ne csinálj ilyet velem!

Csak nevet és újra megcsókol. Imádom a nevetését. A rajongók csináltak egy majd' tíz perces összevágást belőle. Hányszor hallgattam azt meg...

- Na gyere, te önkéntes rabszolga.

Végigsimított a hátamon, aztán velem együtt kelt fel. Mindketten hasonlóan kelletlenül öltöztünk fel, aztán még gyorsan a fellépő ruhámmal letöröltem a nyomaimat a berendezésről. Legyen elég, amit hallottak, nem kell még látniuk is.

- Szeretlek – ölel át hátulról és pedig ösztönösen simulok a karjaiba.

- Én is szeretlek.

Összedobáljuk a cuccaim, aztán elindulunk az ajtó felé. Kinyitottam a zárat, és épp készültem kilépni a már nyitott ajtón, amikor a szabad kezem után nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat. Váratlanul ért. Fel is nézek rá, hogy ezt most komolyan gondolja-e, mert odakint kb tolonganak a rajongók, de csak magabiztosan mosolyog le rám, bólint egyet és megcsókol.

Egy percig sem jutott eszébe, hogy titokban tartson engem. Mindketten tudjuk mekkora őrület lesz ebből, de ennek ellenére sem.

Tényleg őszintén szeret és akar engem.

Azt hiszem ez a borzasztó szarul indult nap végül minden bizonnyal életem legjobb napja lett. Utáltalak 2016!

2017, határozottan a kedvenc évem lesz!