-mi a baj? kérdezte aggódó tekintettel Nick.-um uh.. Hogy érted? mi bajom lenne? jól vagyok! mondtam majd egy mosolyal jeleztem,hogy minden rendben de ez nem vált be. Hirtelen meg fogta a kezem és kissé meg szorította. Ezek után tagadni se tudtam volna,hogy remeg a kezem. -nem vagyok vak látom ,hogy remeg a kezed mi a baj? A szemkontaktust nembírom ezért a földre néztem -semmi... De mindegyis, hogy-hogy be hoztál? próbáltam terelni a témát mivel nem gondoltam jó válasznak ha azt mondom, hogy azért remeg a kezem mert épp egy pánikrohamot próbálok le győzni. -Hát oké... VÁRJ! te az a Karl vagy?! Hogy mi? Az a Karl? ezt most vajon,hogy értheti? -Mi? A milyen Karl? Nagyon féltem a választól de valamiért izgultam.-Uramisten...Te az a Karl vagy... neked halt meg az egyik barátod? Alex.... . El nem tudtam hinni, hogy a suliban "az a Karl" néven fut ez a story... Most ő is cikizni fog engem vagy mi lesz? Nem tudok erre válaszolni.. Rengeteg dolog kering a fejembe. Nem szeretném ki mondani a nevét. Oké nagy levegő és válaszolok neki aztán le lépek.-ja... Igen én vagyok az... De szerinte- végig se tudtam mondani és bele vágott a szavamba -Részvétem öszintén sajnálom ami történt! bocsánat, hogy ezt így meg említettem nem szabadott volna csak így,bocsánat. Mi? azt hittem, hogy ő is bunkó lesz de ... De nem.. akkor lehet, hogy mégse megyek olyan gyorsan el. -oh hát semmi baj. mondtam egy őszinte mosolyal az arcomon majd kissé dadogva de meg kérdezte -umm van kedved velem jönni most egy kicsit járkálni a városban? De ha nem akarsz nem muszáj... Kicsit feszültnek látszott de nem csodálom barátkozni nehéz. Elvégre nincs semmi programom mára anyám sincs othon szóval miért ne?-Aha! persze mehetünk! Csak a cuccaimat fel kell kapnom és mehetünk. Most én komolyan el megyek valakivel valahova?! Amióta Alex meghalt azóta nem annyira mentem sehova de, hogy őszinte legyek már hiányzott a tásraság és ő nagyon jófejnek tűnt-nekem is. Amúgy van valami hobbid? Mondta Nick kedvesen. Nagyon sokat beszélgettünk és nagyon jó barátok lettünk. Egy kis idő elteltével a kávézóban kötöttünk ki. -Umm... Nem muszáj válaszolnod rá de... Hogy halt meg Alex? Ezt csak te és a rendőrök tudják és senki más a suliban el mondod nekem? Nem muszáj csak nagyon kiváncsi vagyok.Egy barátnak szívesen beszélnék erről de még nem állok rá készen... Tény és való, hogy ő egy nagyon meg értő személy de mivan akkor, ha ő is el kezd hanyagolni amint jobban meg ismers? -Nézd Nick... Én szívesen beszélné erről csak még nem tudok.. legalábbis még nekem is fel kell fognom, hogy mi is történt... Ugye ez nem baj?-Nem dehogy is! nyugodtan gondolozz! Ennyire meg értő? Ez viszonylag váratlanul ért engem de örülök, hogy ilyen jófej. Idő közben el erett az eső.-Köszi, hogy ilyen meg értő vagy... Oh nézd esik az eső és már későre jár haza kéne mennem. Mondtam kicsit szomorúan mert nagyon élveztem itt lenni.-Oh igen már nekem is. Apám meg öl ha nem érek haza kilenc előtt.-neked legalább normális apád van.. Az enyém külföldön él és egy idegbeteg. Jó volt újra érezni, hogy megint lett egy ember akibe meg bízhatok. Ezek után haza mentünk valamint út közben kiderült, hogy nagyon közel lakunk ezért haza kísért. Amikor a házunkhoz észre vettem, hogy egy idegen autó ált a házunk előtt. Vagyis nem volt teljesen idegen... Amint a rendszámra pillantottam le fagyott az eddigi boldog mosolyom és ezt látta Nick is. -Mi a baj? ismered ezt az autót? Annyira nem szeretném bele keverni őt a problémáimba hiszen még csak most ismertem meg viszont anyám sikolya se kelett ahoz, hogy tudjam, hogy épp apám veri. Múlt évben költözött ki külföldre de a költözése előtt véresre verte anyámat. Nem szeretnék be menni a házba mert féltem de anyukámnak ki kell jönnie. -Igen ismerem ezt az autót... Apám autója... Anyámak ki kell jönnie különben komolyabb baja lesz.-Mi?! hogy érted, hogy komolyabb baja lesz? Apukád meg nem külföldön él? -Apám mindig is bántotta a családunkat. Ötletem sincs, hogy miért és mikor jött ide.Nagyon feszült volt a helyzet és féltem, hogy ezek után Nick, hogy fog rám nézni. A házunk barna volt és az ajtó is csak sötétebb barna, az ajtó két oldalán volt üveg így kicsit be lehetett látni a házba de az üveg el volt sötétítve. Fel merült bennem, hogy talán mégse bántja apám anyámat de biztosra szeretnék menni. Az érzéseim keringtek bennem nem tudtam mit tegyek így sápadtan áltam és csak néztem.-Látom rajtad, hogy feszült vagy... Ha akarod jöhetsz hozzánk aludni meg kell nyugodnod.Nick Nagyon meg értő volt. Ahogy mondta ezt támadt egy ötletem. Bár igaz,hogy az ötletemnek köze sincs ahoz amit mondott de amint a szemébe néztem hirtelen meg nyugodtan és tudtam gondolkodni. A világos barna szeme nyugtatóan nézett az én szemembe. A tervem meg volt, mivel nekem a telefonom le van merülve ezért az övét kell használnom anyukámnak tudom a telefon számát így ide kint fel hívom és meg kérdezem, hogy minden rendben van e. Viszont ha nem veszi fel a telefont akkor be megyek. -használhatom a telefonod? csak fel akarom hívni anyukám.mondtam feszülten.-persze! De mondom ha komfortpsabb akkor nyugodtan nálunk aludhatsz.-...Oké köszönöm.majd Nick oda adta a telefonját gyorsan be írtam anyukám telefonszámát. A szám ki csöngött egy darabig nem csak csöngött a telefon majd fel vette.-ANYA! Én vagyok az Karl! láttam, hogy itt van apa kocsija ugye jól vagy?! Feszülten orditottam a telefonba majd meg szólalt anyukám.-igen jól vagyok... Apád nincs itt... meghalt. -uh... M-meghalt? HOGY-HOGY AKKOR MIÉRT VAN ITT A KOCSIJA?!-majd el magyarázom kérlek gyere haza. -Már itt vagyok..majd le tettem a telefont. Nagyon váratlanul jött a hír de nem sírtam. Amint vissza adtam Nicknek a telefontmeg láttam milyen riadt fejjel néz rám. Majd... Majd meg ölelt. Halotta amit mondtam a telefonba. -Nagyon sajnálom... Ha bármi baj van nyugodtan szólj! sőt ha akarod veled maradok most, hogy ne legyél rosszul.Tessék? Itt marad velem? Ami azt illeti nem vagyok szomorú. De jól jönne, hogy itt legyen velem. -igen köszönöm jól jönne de nem lenne neked baj? -dehogyis! Amint ezt le beszéltük ki nyitottam az ajtót és be mentünk. Az előszoba fala fehér volt és az ajtó melett volt egy virág. Rögtön az elő szoba elött volt a lépcső. le vettük a cipőnket és a kabátot majd be mentem a napaliba beszélni anyukámmal. -Szia! minden rendben? kérdeztem de anyukám igenis boldognak tűnt.-Te boldog vagy? kérdeztem majd egy nagy mosollyal kaptam választ-igen az vagyok... Végre meg döglött az a patkány. Szívrohamot kapott és így a kocsiját meg kaptuk mivel nem váltunk el hivatalosan ezért mostmár miénk a kocsi! De ugye te nem vagy szomorú? -Hát egy kicsit az vagyok... Nagyon gyorsan ért ez a hír de rendben vagyok. Ja és nem gond ha itt lesz egy barátom? - Nem dehogyis baj! Majd anya a hátam mögé nézett és rá mosolygott és Nick vissza rá.Azzal fel mentünk a szobámba. NAH VÉGRE MEG VAN EZ A RÉSZ IS! Kicsit késve de itt van. Remélem tetszik és kérlek ha találtok benne hibát vagy esetleg a fogalmazással van hiba akkor szóljatok. Na ne felejts el enni inni sziaaa 

💗🌈