A lagzi ugyanabban az épületben volt, csak éppen az ellenkező szárnyban, ami egy hatalmas terem volt, telepakolva asztalokkal.

-Hol ülünk? - kérdeztem a nyakamat tekergetve, szorosan Namjoonhoz simulva, próbálva átlátni az emberáradaton ami persze képtelenség volt.

-Vannak kis névjegykártyák - mutatott az egyik asztalra A feleség.

-Úúú, azokat szeretem - csillantak fel Namjoon szemei. - A mi esküvőnkön is lehetnek? - fordult felém.

-Felőlem - vontam vállat, illetve csak akartam, mert a tömeg egyenesen fojtogatott és úgy éreztem körbezárnak, olyan volt, mint egy cet gyomrában. Én voltam Jinás. Jónás helyett. Csak engem nem köpött ki a cet, hanem megemésztett, apró cafatokra szagatott, és összemart a gyomorsava. Mit is kérdezett Namjoon?

-Oké, keressük meg a sajátunkat - indult el A feleség bólogatva. - Jimin, kérlek ne nyálazd össze az asztalt!

-Ezt nem Seokienak szántad? - ráncoltam a szemöldököm.

-Nem - rázta meg a fejét, majd felrángatta Jimint az asztaltól, ami egyértelműen nem az ő helye volt.

-Nagyon remélem, hogy valahol Hoseokék közelében ülünk - motyogtam, miközben átverekedtük magunkat a tömegen. Az egyik asztalnál lányok egy csapata hangoskodott, a kezükben lobogtatva a meghívóikat, és úgy tűnt nagyon örülnek, hogy ott lehetnek. Valahonnan ismerősnek tűntek, de nem tudom, hogy honnan.

-Ott az asztal! - mutatott előre lelkesen Namjoon, és tuti, hogy örömében még ugrálni is elkezdett volna, ha lett volna rá helye.

-Juhú! - kiáltott fel Jimin erőtlenül, és alighogy elérte az asztalt, leroskadt a székbe és a feje nagyot koppanva landolt az asztalon. Rögtön el is aludt.

-Csodálatos - sóhajtott A feleség fáradtan, miközben leült a Jimin melletti székre.

-Még nincs késő új család után nézni - javasoltam, de vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte. - Namjoon, mit csinálsz? - fordultam felé, ugyanis a húgától távolabbi székre ült le, ami azt jelentette, hogy nekem kéne mellé ülnöm.

-Leülök. Ide szólt a névjegykártyám - bökött rá, és esküszöm szerelmesebb pillantásokkal illette azt a nyamvadt papírcetlit, mint engem szokott.

-Nem cserélhetnénk helyet? - pislogtam rá kedvesen mosolyogva.

-De a kártya... - mutatott rá.

-Köpök a kártyára - morogtam, majd idegesen kirántottam a széket és leültem rá. - Valaki adjon piát - dörzsöltem meg a halántékomat idegesen, de ez sajnos nem olyan volt, mint a filmekben, ahol a pincérek kis tálcákon hordják körbe a pezsgőt, úgyhogy bosszúsan fújtatva, saját magamnak kellett felkutatnom a bárpultot. Bár ne tettem volna. Ironikus "haha".

A baj az volt, hogy annyira megsértődtem, hogy tulajdonképpen egész éjjel csupán pár percekre lehetett elvontatni az italospulttól, és mérgemben úgy leittam magam, mint még soha. Az eseményekre nem is igen emlékszem, amit fel tudtam idézni, azt is csak a fényképekből, meg esküvő videókból sikerült. Khm. Akkor el is mesélem, amire emlékszem. Igen, azt a részt is, amit kifejezetten szégyellek és ami miatt soha többé nem fogok inni.

17:45

Ekkor még csak az első pohár pezsgőmön voltam túl, így még tisztán emlékszem.

-Mi jót csinálsz, Jin? - sasszézott mellém Hoseok, kezében egy mini szendvicsnek tűnő, ételnek nem nevezhető akármivel, arcán széles vigyorral.

-Iszom - feleltem kurtán.

-Szuper - bólintott. - Fedezz - suttogta, majd óvatlanul a bárpulthoz lépett, majd a hátam mögött elbújva felhajtott egy pohár konyakot.

-Hát ez meg mi volt? - pislogtam döbbenten, és olyannyira meg voltam lepve, hogy még a kiürült pezsgőspoharamat is arrébb toltam. Mint kiderült, semmi haszna nem volt.

-Hennessy - vágta rá Hoseok.

-Úgy értem, miért dugiban piálsz? - vontam fel a fél szemöldököm.

-Nézd, lehet, hogy nem látszik rajtam, de kurvára stresszes vagyok - mondta.

-És olyankor zugivóvá válsz?

-Nem, csak tudod, ez egy nagy este, nagy dolog és Yoongi... - kezdte, majd a szája szélét harapdálva rám nézett. - Yoongi eléggé furcsa, én meg ideges vagyok, mert mi van?! - fakadt ki.

-Nyugi már, biztos vagyok benne, hogy Yoongi nagyon szeret téged, és ha ideges is, az nem miattad van, hanem mert emberek között kell lennie - mondtam.

-Biztosan? - aggodalmaskodott Hoseok.

-Biztosan - nyugtattam meg, majd elfeledkezve arról, hogy most akkor nem iszom, a kezembe kaptam még egy pohár pezsgőt. - Szeretnéd, hogy beszéljek vele?

-Megtennéd? - csillantak fel a szemei.

-Persze. De biztosíthatlak róla, hogy nem hiába kérted meg a kezét - ittam ki egy hajtásra az italt. Hoseok homlokráncolva meredt rám. - Mi van? Te is így ittál! - mentegetőztem, de olyan, mint szégyenérzet, már kezdett elillani belőlem.

-Nem, nem az - csóválta a fejét. - Nem én kértem meg Yoongi kezét. Ő kérte meg az enyémet. Sosem említette?

Ezúttal rajtam volt az elámulás és értetlenkedés sora.

-Nem - ráztam a fejem, kezemben egy újabb pohár pezsgővel, és őszintén megmondom, fogalmam sincs hogyan került oda.

-Remek - sóhajtott Hoseok, majd követve a példámat, ő is húzóra kiitta az újratöltött poharát, ezúttal meg sem próbálta titkolni. - Majd keress meg, ha beszéltél vele - csapott a vállamra, majd széles mosollyal továbbállt.

-Kivel beszéltem? - néztem magam elé értetlenül, a nemtudomhányadik pohár pezsgőmmel, és gondolkoztam rajta, hogy nem iszom meg, de már úgyis mindegy volt.

18:39

Innentől kezdve már csak a videók/fényképek segítettek emlékezni. Ebben az időpontban egy random asztalnál ültem egy tökrandom sráccal, akit a videóban Charlie-nak szólítottam.

-Szerinted hány perecet tudok egyszerre a számba tömni? - kérdezte Charlie.

-Attól függ mekkora a perec - bólogattam, és a szemeim igencsak keresztbe álltak.

-Ez egy jogos felvetés - bólogatott Charlie, és ezután mindketten három percen át bólogattunk. De egy idő után mindkettőnk feje veszélyes mértékben bezöldült, úgyhogy abbahagytuk.

Charlie egyébként 27 miniperecet tudott a szájába tömni, majd ezután énekelni kezdett (pereccel teli szájjal), nem értettem pontosan mit, de valami furán kivitelezett italról lehetett szó. Jég dupla whiskey-vel, vagy mi volt az. Utána meg valami angyalokról hadovált. Nem tudom, miért voltak Charlie-nak angyalai, de nem is akarom.

19:56

Nagyon sok minden kiesett a két időpont között, és se én, sem pedig a többiek (Charlie-t beleértve) nem tudtuk, hogy miért táncolok a parkett közepén, mindkét kezemben teli piáspoharakkal, a lábamon valaki más cipőjével (pfuj) és a fejemen egy hatalmas sombreróval.

20:18

Itt már abbahagytam a táncot, és éppen az asztalunknál ültem, lehajtott fejjel. És bőgtem.

-Ohlyan szhép eskhüvöhöhő, Namjoooon - üvöltöttem, mire az említett gyengéden, ám félve simította meg a vállamat. Én erre felemeltem a fejemet, de olyan hirtelenséggel, hogy Namjoon ijedtében leesett a székéről.

-Jesszus, jól vagy? - lépett mellé a húga, hogy felsegítse. Jimin ekkorra már kialudhatta megát, ugyanis most vigyorogva ült az asztal mellett, valamilyen húst zabálva. De szegény nem sokáig élvezhette, mert amíg a felesége Namjoonnal volt elfoglalva, én mellé léptem és egy határozott mozdulattal belevertem a fejét a kajájába. Ennek nem örült. Viszont bosszút állni sem tudott, mert elszaladtam.

20:42

Itt végre eljutottam a Yoongival való beszélgetéshez, ám mindketten csatak részegek voltunk, így nem pont arról folyt a társalgás, amiről kellett volna.

-Oké, Yoongi - csaptam a vállára, amitől megrogytak a térdeire, és ahelyett, hogy kiegyenesedett volna, inkább letérdelt a földre. Én is követtem a példáját. - Tehát. Az nyer, aki messzebbre tud köpni. Ha leköpöd Namjoon névkártyáját, akkor pluszpontokat kapsz.

-Értem - bólogatott Yoongi, de majdnem eldőlt. - Várj, mit csinálunk? - kérdezte, miután visszanyerte az egyensúlyát.

-Hát... - kezdtem, de megakadtam. - Basszameg elfelejtettem.

-Nem baj, én emlékszem - emelte fel Yoongi a mutatóujját.

-Igazán? - csuklottam egyet.

-Aha.

-Na és, mire?

-Hát, azt nem tudom - vont vállat, majd egyszerre röhögtünk fel, és terültünk el a padlón.

21:36

Itt éppen az asztalunknál aludtam.

22:04

Itt már ébren voltam, energikusabb, mint valaha. Éppen a babakocsiban ülő Seokie-hoz beszéltem.

-Hol a baba? - emeltem a tenyereim az arcom elé játékosan, ám ettől bepánikoltam, mivel hirtelen nagyon sötét lett. - Hol a baba?! - ismételtem hisztérikus hangnemben. - Ki kapcsolta le a villanyt? Hová lett a gyerek? Tejságosistenmegvakultaaaaaaam! - üvöltöttem, míg végül Namjoon megszánt, és elvette a kezeimet a szemem elől. - Jé, reggel lett - néztem körbe csodálkozva. A többiek fáradtan csóválták a fejüket, és utólag elnézve egyáltalán nem hibáztattam őket.

22:14

Itt valahonnan szedtem tortát, és azt tömöm magamba állat módjára, konkrétan az egész fejem cukormázban pompázott. Eközben hülye vicceket meséltem a körülöttem ülők legnagyobb örömére.

-Mikor mondja a kínai, hogy 'Jó napot?' - csámcsogtam.

-Mikor? - kérdezte A feleség nagyot ásítva.

-Mikor megtanul magyarul! - röhögtem fel, majd elkezdtem fuldokolni egy tortadarabtól, mire Jimin hátbavágott, hogy belefejeltem a tányérba. Ezután vidáman vigyorogva nézte tovább a táncolókat.

-Jól vagy? - bámult rám Namjoon aggódva.

-Soha jobban! - tártam szét a karjaim, mire majdnem kiböktem villával Namjoon szemét. - Na és azt tudjátok - folytattam a vicc mesélést -, hogy Nepálnak miért ez a neve? Hát mert a lakosok megbeszélték, hogy minden lehet, csak Ne Pál legyen - vihogtam.

-Ez nem volt olyan rossz - ismerte el Namjoon halvány mosollyal.

-Persze, hogy nem - rágtam nyitott szájjal a kaját. Majd folytattam. - És azt tudjátok, hogy a postás miért nem ezzel az ujjal csenget? - emeltem fel a jobb mutatóujjamat.

-Miért?

-Mert ez az én ujjam - röhögtem fel az asztalt csapkodva.

22:59

Itt eljött az a pillanat, mikor már eléggé fásult lettem, a többiek meg azzal szórakoztatták magukat, hogy bonyolult szavakat próbáltak meg kimondatni velem.

-Jin, nem gondolod, hogy ez a helyzet igazán kompromittáló? - vigyorgott rám A feleség.

-Milyen?

-Kompromittáló. Mondd csak ki szépen.

-Kompramatyi.

-Majdnem.

-Krompipipipi...várjál beragadtam - ráztam meg a fejem. - Kopramiti.

-Ne add fel.

-Krumpli.

-Na még egyszer - röhögött fel.

-Komprima...elmész te a picsába - mondtam, majd otthagytam az egész társaságot a francba.

23:27

Itt Minsunggal lógtam éppen. Ő közel sem volt annyira részeg, mint amennyire azt hittem az lesz. Képeket mutogattam neki a telefonomon. Először azt hittem, magamról, de...nem.

-Nézd, ez kisbaba kori kép - mutattam a kijelzőre.

-Cuki - bólogatott.

-Ez meg az első szülinap. Jajj, a gyertya elfújás kész katasztrófa volt - sápítoztam. Majd tovább lapoztam. - Na és ez! Ez a sál elég előnytelen, de mégis, az a cuki pofi mindenért kárpótol. Na és ez meg, itt a kádban, ázottan. Na de ezt nézd, ez a kedvencem. Az első próbálkozás a biciklin. Csúfos kudarccal végződött.

-Jin, nagyon szívesen néznék még képeket a macskádról, de azt hiszem Hoseok keres. Megyek már! - kiáltott. Utólag persze tudom, hogy nem hívták, de akkor túl részeg voltam ahhoz, hogy ezt felmérjem.

-Menj csak - legyintettem. - Nahát, nem is tudtam, hogy van képem az első randevújáról - szipogtam.

00:00

Hölgyeim és uraim, éjfél. A sorsdöntő pillanat. Amikor az egész életem fenekestül felfordult. És örökké megváltozott.

Az asztalunknál ültem, újfent, ám ezúttal teljes letargiába süllyedve.

-Mind annyira jó barátaim vagytok - szipogtam. - Még te is - mutattam A feleségre. - Mind annyit tesztek értem, és sosem tudom majd meghálálni.

-Dehogyisnem - nézett rám Jimin édesen. - És már meg is tetted. Egy csomószor.

-Hát jó - viszonylag gyorsan beletörődtem. - De néha akkora egy szemét vagyok. Mármint, veled mindig - néztem A feleségre. - Pedig te semmi rosszat nem tettél. És én mégis mindig szemét vagyok.

-Dehogy vagy az, Jin - simította meg a karom. - Na jó, néha talán. De nem mindig.

-Dehogynem - erősködtem. - Éppen ezért szeretnék mondani valamit.

És ami ekkor jött, azt mindenki tátott szájjal, kidülledt szemekkel, teljes sokkban reagálta le. Az időközben odacsapódott Yoongi és Hoseok is. Ugyanis...

-Nagyon sajnálom, Minseo.

Kimondtam a nevét.

Plot twist. Na szóval. Lesz még egy rész, és utána, HIVATALOS, hogy jön a 2. évad😊Erről majd még később mondom az infókat. Addig is, I love you💜