A kávézóba mentünk, ahol Jimin dolgozik, habár akkor éppen pont nem dolgozott, helyette egy fura fiatal srác szolgált ki, akinek borz-szaga volt. Nyilvánvalóan sorozatgyilkos. Mi más volna egy borz-szagú ember?

-Jin? - fordult felém Hoseok hirtelen, mire ijedtemben összerezzentem, mert nem számítottam a hirtelen megszólalására. Bosszúsan, a mellkasomra szorított kézzel bámultam rá. - Mi van veled? Már húsz perce itt vagyunk és még alig szólaltál meg. Van valami baj? - meredt rám kérdőn.

-Ja, minden oké? - nézett rám most már Namjoon is, és kedvesen megszorította a kezem.

-Ja, hogyne, minden tök oké - húztam el a számat, majd belekortyoltam a Sex on the beach koktélomba. Nem kellett volna. Szörnyű íze volt. Mintha valaki lenyomott volna egy adag csigát a torkomon. Pfuj.

-Biztos?

-Ja, leszámítva azt az aprócska tényt - kezdtem keserűen, feddő pillantást vetve Hoseokra -, hogy valaki azt hiszi gonosz szellemek élnek a lakásunkban.

-Jó, ha nem akarod ne hidd el - emelte fel a kezeit védekezően Hoseok. - De én megmondtam, hogy történtek ott furcsa dolgok gyerekkoromban.

-Például? - vonta fel Namjoon a fél szemöldökét. Mellesleg, a sál még mindig a fejére tekerve pihent. Meg is bámulták rendesen.

-Például - kezdte Hoseok suttogva, mintha csak valami szupertitkos dologba készülne beavatni -, egyszer elment az áram...

-Hű! - csaptam az asztalra tettetett meglepettséggel, mire többen is felénk fordultak, de nem bámultak meg jobban, mint Namjoont.

-Még nincs vége - vetett rám Hoseok lesajnáló pillantást. - Szóval elment az áram és egyedül voltam a szobámban, ami most a tiéd - nézett rá, mielőtt folytatta volna -, és nagyon megijedtem, mert akkoriban még nagyon féltem a sötétben. Öt, vagy hatéves lehettem és az első dolog az volt, hogy anyáért kiáltottam, de nem jött. Ott ültem a sötétben hosszú perceken át tök egyedül és szörnyen féltem...

-Mi a lényeg? - vágtam közbe türelmetlenül.

-Mondom már, na. Ott ültem a sötétben egyedül és akkor láttam egy árnyat elsuhanni az ablak előtt. Odakint - tette hozzá és beleborzongott a mondandójába.

-És? Mi volt az? - bámult rá Namjoon elkerekedett szemekkel, őt látszólag teljesen a hatalmába kerítette Hoseok őrült és nem mellesleg tutira eltúlzott szellemes meséje.

-Nem tudom. Sosem derült ki. Ez benne a hátborzongató.

-Szuper - álltam fel hirtelen, hátralökve a székemet. - Akkor amíg ti itt jól elhátborzongtok - rögtönöztem a szót -, én megyek és hozok valamit inni, mert ez itt ezer százalék, hogy nem Sex on the beach. Sokkal inkább Csiganyál a homokban - mondtam, majd hátra sem nézve elindultam a pulthoz, a borz-szagú fiú felé.

Mikor odaértem kedvesen rám mosolygott, de volt valami a szemében (na meg a szagában is), ami nagyon nem tetszett. Egyfajta őrület. Mint a pszichopatáknak.

-Mit adhatok? - villantotta meg hófehér fogsorát. Gyorsan lecsekkoltam nincsenek-e vámpír fogai. Nem voltak. Szerencse.

-Egy üveg vizet kérnék - mondtam látszólag ártatlannak tűnve, azonban végig rajta tartottam a szemem, hátha meg akar...ölni.

-Parancsoljon - rakta le elém a pultra az üveget, én meg biccentettem, majd a vállam felett hátranézve még hozzátettem, hogy írja hozzá Hoseok számlájához.

-Namjoon - ültem le. - Igyál a vízből - nyújtottam felé az üveget mielőtt még kinyitottam volna.

-Minek? - meredt rám értetlenül.

-Hogy lássam nem mérgezett-e - néztem rá rezzenéstelen arccal.

Namjoon és Hoseok amolyan "ez megkattant" pillantást váltottak, majd Namjoon nagyot sóhajtott és lecsavarva a kupakot a szájához emelve az üveget nagyot kortyolt a vízből. Elkerekedett szemekkel bámultam, várva hogy mi fog történni, mikor Namjoon hirtelen a mellkasához kapva hörögni kezdett. Egy pillanatra tökre bepánikoltam, mert jézusom ÉPP MOST NYÍRTAM KI A VŐLEGÉNYEMET! Vagyis nem pont én, hanem a borz-szagú. DE AKKOR IS! Csak aztán megláttam Hoseok arcát, ahogy alig bírja visszatartani a röhögést és mire visszanéztem, már Namjoon is csendben röhögcsélt.

-Marha vicces - fújtattam, karbatett kézzel lehuppanva a helyemre.

-Az - röhögött Hoseok.

-Mégis miért akarna megmérgezni? - kérdezte Namjoon a srácra pillantva, aki gyanútlanul törölgetett egy poharat a pult mögött.

-Miért ne? - vontam vállat. - És most add oda a vizemet - kaptam ki a kezéből az üveget, hogy végre leöblíthessem a förtelmes csiganyál ízt a számból.

Még kábé egy órán át ültünk a kávézóban, mielőtt mind hazaindultunk. Hoseok sietett Yoongi elé, mert együtt mentek valami tanácsadóhoz az esküvővel kapcsolatban, mi meg Namjoonnal haza mentünk.

Azt hittem eseménydúsabb már nem lehet a nap, de ó, Kim Seokjin sem mindig tévedhetetlen. Amúgy de. De ez most még engem is meglepett.

Namjoonnal a nappaliban ültünk, egymás kezét fogva, én a vállára hajtottam a fejem, tök romantikus volt, meg minden, amikor felrobbant a tévé. Mármint szó szerint. Jó, nem olyan baszott nagy robbanás volt, mint a filmekben, de engem speciel kurvára megijesztett.

-Mi a franc?! - csattantam fel, miután sikerült valamelyest felocsúdnom a kezdeti sokkból.

-Nem tudom - pislogott Namjoon döbbenten, és mindketten hitetlenül meredtünk a tévé maradványaira.

-Matilda - dörmögtem bosszúsan, Namjoon pedig teljességgel egyetértett velem. Mellesleg nem csak mi kaptunk szívinfarktust, hanem Partvis, Fűrészpor és Vizes is. Szerencsére mind csak képletesen. - Most vehetünk új tévét. Remek! - tártam szét a karom tehetetlenül.

-Jin... - nézett rám Namjoon.

-Mi az?

-Mi van, ha....mi van, ha Hoseok igazat mondott? - kérdezte nagyot nyelve.

-A szellemekről? - kérdeztem, Namjoon pedig bőszen bólogatott. - Ugyan, kérlek! - legyintettem, de közben legbelül fejhangon sikítoztam.

-Nem is tudom...

-Én meg igen - emeltem fel a hangom. - Tudod mit? - ráztam meg a fejem. - Most szépen elfelejtjük ezt az egész szellemes dolgot - mondtam, majd megragadva a kezét magamhoz rántottam és hevesen megcsókoltam.

-Ez egy egészen jó módszer - mondta, mikor sikerült szóhoz jutnia.

-Tudom - biccentettem elpirulva.

-Mi lenne, ha...? - nézett rám az alsó ajkába harapva.

-Nem tudom, mi lenne? - húztam az agyát.

-Derítsük ki - suttogta, amitől kirázott a hideg, majd berángatott a szobámba.