Még nem volt túl meleg, mikor reggel felkeltem, úgyhogy úgy döntöttem gyalog látogatom meg Yoongit, aki még három hete kért meg rá, hogy segítsek neki valamiben, ha majd ráérek. Hát én most, három héttel később értem rá, akár releváns még az információ, akár nem.

Namjoon már elment, úgyhogy készülődés közben végre nyugodtan nézhettem a Disney Channelt és nem kellett megint valami hülye dokumentumfilm idegtépően izgalmas statisztikáit hallgatnom arról, hogy miért jobb legális hackernek lenni, mint nem legálisnak. Szerintem a Varázslók a Waverly helyből ezerszer tanulságosabb. Az Indul a risza!-ról már nem is beszélve.

Megetettem az állatokat (Partvis mostanában kedvesebb, ami gyanús), és már éppen bezártam magam mögött az ajtót, amikor hirtelen üvöltést hallottam Jungkook lakásából. Olyannyira váratlanul ért, hogy ijedtemben kiejtettem a lakáskulcsot a kezemből, és ráadásul odébb is rúgtam Jungkook ajtaja elé. És persze, hogy amikor lehajoltam, hogy felvegyem, Jungkook kinyitotta és úgy fejbebaszott vele, ahogyan azt kell.

-Ááááajóistenáldjonmegteszerencsétlen! - üvöltöttem most már én is, és valamiért Jungkook is, és egy idő után a néni is a másodikról, hogy "huligánok, még egy ilyen üvöltés és géppuskával lövöm ki a szemeteket". Ezután mind abbahagytuk az üvöltözést.

-Jin, mégis mit csinálsz itt? - meredt rám Jungkook értetlenül.

-Keresem az élet értelmét - tapogattam a fejemet, és biztos voltam benne, hogy be fog lilulni.

-És megtaláltad? - kerekedtek ki Jungkook szemei.

-Hogyne - vigyorogtam eszelősen, miközben feltápászkodtam. Kicsit megszédültem. Remek. - Itt van az orrod előtt - mutattam a földre.

-Hm - morfondírozott Jungkook, majd komolyan körbenézett a földön. - Szerintem te át akarsz verni - állapította meg kis idő elteltével.

-Micsoda géniusz - forgattam a szemeim. - Pontosan minek is üvöltöttél? - váltottam témát.

-Mert nem tudtam, miért fekszel az ajtóm előtt.

-Nem akkor, bolond gyerek, előtte.

-Jaaa - tért észhez. - Nem emlékszem. Ja de várjunk. Bemondta a rádió, hogy Kim Jennie idejön Szöulba a fesönsóra.

-Ki az a Kim Jennie? - értetlenkedtem. - És miért hívnak mindenkit Kimnek?

-Én Jeon vagyok - pislogott Jungkook értetlenül.

-Nem, te szimplán hülye vagy. Szóval, ki az?

-Kim Taehyung testvére. Egy híres modell.

-Na és ezért miért kell üvölteni?

-Mert szeretem - pislogott nagyokat, és már-már szinte szerelmes pillantásokkal bámulta maga előtt a levegőt.

-Aha. Én tudod kit szeretek? Brad Pittet. Mégse üvöltenék, ha idejönne.

-Ki az a Brad Pitt? - bámult rám Jungkook kérdőn, én meg úgy döntöttem, hogy mára ennyi elég volt Jungkookból.

-Szia - intettem neki, majd megfordultam, hogy minél távolabb kerüljek tőle, de persze ez sajnos nem jött össze, mert elindult utánam.

-Jöhetek veled? Hová mész? - ért utol a kis piszok.

-Yoongihoz - sóhajtottam.

-Ő melyik is? - ráncolta a homlokát.

-A nagyothalló. Ha majd odaérünk jó hangosan beszélj vele, mert nem hall rendesen.

-Gotcha - bólintott.

-Milyen kacsa?

Erre bezzeg nem válaszolt. Persze az utat sem lehetett nyugiban megtenni, mert állandóan beszélt hozzám, és megtudhattam Kim Taehyung meg Jennie egész rohadt élettörténetét. Amire mondjuk egyetlen másodpercig sem figyeltem, úgyhogy még mindig nem tudom kik ők, de mindegy.

-Messze vagyunk még? - kérdezte Jungkook egy ponton.

-Nem. Hálistennek - motyogtam.

-Kocsival gyorsabb lett volna - tűnődött.

-Nem mondod. Képzeld, nincs jogsim, se kocsim.

-Nekem van - jelentette be, mire megtorpantam és halálos lézersugarakat lövellve a szemeimből néztem rá.

-ÉS EZT CSAK MOST MONDOD?!

-Nem kérdezted - vont vállat.

-Jó, mindegy - legyintettem. - Gyerünk tovább, már csak két sarok.

A lakópark udvarába szinte buldózerként rontottam be, nem törődve azzal, hogy megrongálom-e a kaput, vagy sem. Szomorúan néztem Jiminék házára, ami jelenleg üresen állt, mivel éppen Jimin szüleinél "nyaraltak". Idézőjelesen, ugyanis Jimin anyja mellett mindent lehet, csak nyaralni nem. Mellette legfőképp inkább csak megőrülni lehet.

-Annyira menő ez a lakópark - áradozott Jungkook. - Tök szívesen laknék egy ilyen helyen. Csak nincs rá pénzem. Talán ha majd befutok.

-Csodás - dörmögtem. - Most egyelőre csak Yoongiékhoz futhatsz be - lökdöstem az ajtó elé.

-Kopogjak? - nézett rám értetlenül.

-Légyszíves - sóhajtottam. Beszólhattam volna valamit, de nem volt kedvem hozzá, hogy kiforgassa a szavaimat és komolyan vegye a "nem, fessél kiscicát a kilincsre" kijelentésemet. Úgyhogy szerencsére Jungkook komplikációktól mentesen, mondhatni sikeresen bekopogott az ajtón.

-Ki az? - szólt ki egy mogorva hang az ajtó mögül.

-Én - kiabált vissza Jungkook magabiztosan.

-Én?

-Nem, hanem én - szólt Jungkook, de már látszott a szemén, hogy kezd felforrni az agyvize, ezért muszáj volt közbelépnem.

-Jin vagyok.

Erre persze rögtön kinyílt az ajtó, és egy borzas hajú, piros orrú Yoongi jelent meg mögötte, egyik kezében zsebkendőt szorongatva.

-Bit akarsz? - kérdezte orrhangon, úgy nézve rám, mint egy sorozatgyilkosra. Jungkookot teljes mértékben ignorálta. Amit meg tudok érteni.

-Jöttem, hogy segítsek.

-Biben?

-Azt nem tudom, te hívtál - vontam vállat. Yoongi elgondolkodott egy percre, majd hitetlenül rám szegezte a tekintetét.

-Jah, hárob hete - csattant fel, már amennyire a rekedtes hangja engedte.

-Most érek rá - tártam szét a karjaim.

-Gyere be - intett végül. - Ki az utánfutód? - utalt Jungkookra, miközben elindultunk befelé.

-JUNGKOOK VAGYOK - üvöltötte, nekem el kellett fojtanom a röhögésemet. Szegény gyereket az sem zavarta, hogy én normális hangerővel beszéltem Yoongihoz. Nem baj, majd rájön.

-Ez retardált? - nézett rám Yoongi pislogás nélkül.

-Kicsit - suttogtam. - Hagyd rá.

-DE SZÉP LAKÁS. NAGYON TETSZIK - üvöltött tovább Jungkook.

-A kurva életbe - motyogta Yoongi, miközben lehuppant a fotelba.

-Hogy lehetsz olyan szerencsétlen, hogy megfázz a nyáron? - kérdeztem tőle, miközben leültem a kanapéra.

-Neb itthon fáztab beg. Haneb abikor elbentünk a boltba és Hoseok egy órát állt a fagyasztott cuccok előtt, rajtab beg neb volt kabát - magyarázta. - Ennek bár négy napja.

-Te szerencsétlen lélek. Szóval...miben kell segíteni?

-Bostbár sebbiben - mosolygott rám kényszeredetten.

-Huh, szerencse - vigyorodtam el.

-NAGYON SZÉP EZ A FESTMÉNY - állt meg Jungkook Yoongi mellett és konkrétan beleüvöltött a fülébe. Yoongi idegesen harapott az alsó ajkába, valószínűleg, hogy elfojtsa a feltörni készülő ordítását, amiért a fülébe kiabáltak.

-KÖSZÖNÖB - kiabálta vissza végül.

-SZÍVESEN - mosolygott Jungkook.

-Mi ez a kiabálás? - lépett ki a fürdőből Hoseok, összeráncolt homlokkal.

-Semmi - legyintettem röhögve.

-Szia, Jin - lépett hozzám, és megölelt, bármennyire is tiltakoztam.

-Hello, Jungkook vagyok - lépett Hoseokhoz és valamiért ő is ölelésre tárta a karjait. Hoseok nem olyan ember, aki ezt megkérdőjelezné, úgyhogy Jungkook is kapott egy ölelést.

-Tudom. Te laksz a lakásomban - mondta Hoseok.

-Ja, tényleg - nevetett fel Jungkook a homlokára csapva. - Bocsánat, nem túl jó az arcmemóriám.

-Bezzeg azt tudod ki az a Kim Taehyung - néztem rá fejcsóválva.

-Ki az a Kib Taehyung? - nézett rám Yoongi.

-Kim Taehyung - javította ki Jungkook.

-Azt bontab én is - értetlenkedett Yoongi.

-Ti nem tudjátok ki az a Kim Taehyung?! - nézett ránk felháborodva...Hoseok.

-Biért, te tudod?

-Mindenki tudja! Hahó, a híres Kim Taehyung, és a húga, Jennie!

Yoongi és én is kifejezéstelenül meredtünk rá, egyedül Jungkook bólogatott lelkesen.

-Ez hihetetlen - akadt ki Hoseok, és elővette a telefonját. Egy darabig pötyögött rajta, majd felcsendült a zeneszám. - Na? - kérdezte.

-Ezt ismernünk kéne? - húztam el a számat.

-Igen! "Stars, lightning and thunder", agyonjátszák a rádiók.

-Neb hallgatok rádiót - fintorgott Yoongi, majd kifújta az orrát. De valami irtó hangosan.

-Nem is tudod mit jelentenek ezek a szavak - néztem Hoseokra felvont szemöldökkel.

-Az nem számít. Attól még jó szám.

-Csillagok, villámlás és mennydörgés - szólalt meg Jungkook.

-Mi? Reggel van és süt a nap - néztem ki az ablakon.

-Ezt jelenti a szám címe - magyarázta.

-Nézzenek oda bilyen tudálékos itt valaki - ezt amúgy én mondtam, csak valamiért átragadt rám Yoongi orrhangja.

-Köszönöm, Johnny - veregette vállon Hoseok.

-Jungkook.

-Akkor az - hagyta rá, majd újra felénk fordult. - És a filmjeit sem ismeritek? "Érted élek"?

Továbbra sem tudtuk miről van szó.

-Na és a húga? A Chanel reklámarca, az istenért.

Semmi válasz, csak vállvonogatás.

-Reménytelenek vagytok - legyintett. - Gyere, Jonathan, majd mi elleszünk ketten.

-Jungkook - javította ki, de lelkesen követte Hobit a konyhába.

-Hát ez remek - néztem Yoongira.

-Az.

-Most mi legyen?

-Neb tudob. Begnézed a kertebet?

-Van egy kutyátok? - kerekedtek el a szemeim.

-Nincs. Honnan lenne?

-Azt kérdezted megnézem-e a kert ebet.

-Idióta vagy. Idióta - kelt fel Yoongi, majd szó nélkül otthagyott. Én meg nem tudtam mi van. És nagyon sokáig nem is esett le. Nem baj, már megszoktuk.

😁