-Na jó, Jimin - torpantam meg előtte, mikor kiverekedtem magam a nagydarab fickó szorításából. - Ez nem volt szép tőled - néztem rá fenyegetően, de ő csak magában vigyorogva a kezembe nyomta a képet.

-Szívesen - fűzte hozzá, én meg hitetlenül elnevettem magam és esetlenül átöleltem.

-Megnézhetem? - lépett mellénk Namjoon, kinyújtva a kezét. Odaadtam neki a képet, bár erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne a saját kezemet nyújtsam viszonzásul. - Ez egészen....lenyűgöző - mondta. - Kirakhatnánk a szekrényre.

-Mindenképpen - szűrtem ki a választ a fogaim közül, mert persze más vágyam sem volt, minthogy az artikulálatlan üvöltésem és kirohanásom emléke vigyorogjon rám a polcról. Csodás.

-Ééééés....Mit csináljunk most? - nézett rám Jimin tágra nyílt szemekkel.

-Vehetnénk vattacukrot - ajánlotta fel Namjoon, én pedig csak remélni mertem, hogy ezúttal nem kell majd hánynom tőle. De hát az én életem el van baszva valahol, hiba van a forráskódban vagy tudom is én, szóval kizárt dolognak tartottam, hogy ne hányjak a vattacukortól. Ennek ellenére vettem egy málnását, mert velem már csak ne cseszekedjen senki, főleg ne a saját bélrendszerem! (Fél óra múlva görnyedten hajoltam a wc fölé a vidámpark mosdójában, de addig minden nagyon jó volt :D).

Fél ötkor indultunk el hazafelé, addig mindenki elfoglalta magát valamivel, jól szórakoztunk, kivéve én abban a tíz percben, míg csillámpónikat megszégyenítő tehetséggel vattacukor felhőt hánytam. A kapuban elbúcsúztam Jimintől (a feleségétől értelmszerűen nem, ő úgyis el volt foglalva Jiwoo-val), meg Yoongitól, aki állítása szerint agyérgörcsöt kapott és erősen tikkelt, de én azért láttam, hogy valahol legbelül mosolyog. Jiminék felajánlották Yoonginak, hogy hazaviszik, mi pedig négyen Namjoon kocsija felé indultunk.

-Nagyon szimpatikus ez a Yoongi - kezdett el fecsegni Hoseok azonnal, ahogy beült a kocsiba.

-Ezek szerint jól kijöttetek? - kérdezte Namjoon, miközben kitolatott a parkolóból.

-Hát, először nagyon mogorva volt, de a végére már egészen jól elbeszélgettünk. Tudtátok, hogy van egy saját zöldségeskertje? - kérdezte olyan lelkesedéssel, mintha Yoongiról az derült volna ki, hogy milliomos és nem az, hogy káposztát termeszt, amibe aztán cukrot tesz, hogy megszívasson (minden értelemben) engem.

-Nahát, tényleg? - csevegett Namjoon, mert én tudatosan igyekeztem ignorálni Hoseokot.

-Aha. Én örülnék neki, ha még találkoznánk. Elmehetnénk akár dupla randira is - mosolygott, én meg félrenyeltem a nyálam.

-Parancsolsz? - néztem rá könnyfátyolos szemmel, igyekezve, hogy ne fulladjak meg, de elég nehezen ment.

-Úgy értettem Jiminékkel - mondta Hoseok, én meg erre még jobban köhögni kezdtem. - De persze lehet tripla randi is - tette hozzá mentegetőzve.

A fuldoklástól kicsordult egy kósza könnycsepp a szememből, de szerintem nem csak attól volt.

-Jin, minden oké? - nézett rám Namjoon aggódva és leparkolt az út szélére, mert közben haza értünk.

-Meghhhhhhhh - kezdtem, de konkrétan kiköptem a tüdőmet, annyira köhögtem. Mellesleg azt akartam kinyögni, hogy "meghalok", de hát erre úgyis rájönnek majd maguktól fél percen belül.
Jiwoo elkezdett bőgni, szóval Hoseok kiszállt vele, Namjoon pedig az én hátamat ütögette.

-Mégis mi történt? - kérdezte csodálkozva, miután már jól voltam annyira, hogy tudjak rendesen levegőt venni.

-Csak allergia - hörögtem.

-Mire? - ráncolta Namjoon a homlokát.

-Az alaptalan feltételezésekre - nyögtem ki, mire Namjoon halkan elnevette magát és én is elmosolyodtam, bár lássuk be, erre nem sok okom volt.

-Menjünk be - szállt ki a kocsiból, én meg követtem.

-Minden rendben? - fürkészett Hoseok aggódva. Jiwoo időközben megnyugodott, sőt, el is aludt a babakocsiban.

-Hát hogyne - vetettem rá egy szúrós pillantást, hogy érzékeltessem vele, nagyon nincs minden rendben. Látszólag azonban egyáltalán nem vette a lapot.

A lakásba érve aztán fáradtan lerogytam a kanapéra, és a nyávogó Partvist bámultam.

-Mizu? - néztem rá fáradtan, arcomat a tenyereim közé fogva.

Erre leköpött. Megint. Na jó, igazából csak prüszkölt egyet, de olyan nagyot, mint a lovak szoktak.

-Kösz - motyogtam, letörölve a pólómat. Namjoon ekkor állt meg az ajtóban. Egészen eddig Hoseokkal beszélgetett odakint.

-Beszélhetünk? - vonta fel kérdőn a fél szemöldökét.

-Hogyne - húztam el kínosan a számat. Szinte biztos voltam benne, hogy a kocsiban elhangzottakról akar majd beszélni, ezért mintegy megelőzésként, elkezdtem én beszélni. - Figyelj, amit Hoseok a kocsiban mondott azt nyilván nem úgy értette, ahogy, tudod milyen kis bolond, nem kell komolyan venni. Bár nyilván kissé sértő, hogy mindenféle előzetes tudás alapján megítél téged, mármint honnan veszi, hogy egyáltalán, izé, meleg vagy? Meg amúgy is, miért gondolta, hogy járunk, ez is nyilván sért téged, mert hát miért akarna bárki is egy olyan bolonddal járni, mint amilyen én vagyok? És egyébként is, miért szól bele? - hadartam, fel sem nézve, egyfolytában az ölembe ejtett, összekulcsolt kézfejemet bámultam.

-Befejezted? - köszörülte meg Namjoon a torkát, de teljességgel figyelmen kívül hagyva folytattam.

-Meg amúgy is teljesen egyértelmű, hogy van barátnőd, talán, csak nem merted bevallani, ezért mondta azt az a csaj a múltkor, hogy a "megbízottja" vagy. Nyilvánvaló, hogy csak terelni akart, hogy én ne jöjjek rá. Hogy is hívták? Mia? Szép neve van, meg egyébként ő is szép, bár nekem kicsit ribancos, de ha neked tetszik, akkor nekem is. Meg hát ugye én minek szólnék bele a te életbe, hiszen nem ismerlek olyan régóta, miért akarnám megmondani, hogy mit csinálj. Szóval biztosan nagyon boldogok vagytok Miával, én meg ennek persze nagyon örülök, és sajnálom amiért Hoseok megsértett a teljesen alaptalan feltételezéseivel - mondtam végig egy szuszra és a mondandóm végén végre felnéztem. Namjoon a ajtókeretnek támaszkodva állt és a száját széles vigyorra húzva figyelt. Döbbenten bámultam, mert nem értettem mire a nagy jókedv. Végül megcsóválta a fejét és így szólt:

-Igazából csak arról akartam beszélni, hogy nem akarsz-e a hétvégén moziba jönni, de ezután a monológ után, hát, nem is tudom... - húzta el a száját, de látszott rajta, hogy alig bírja megállni röhögés nélkül.

-Oh - mindössze ennyit tudtam kinyögni, teljesen elfehéredve ültem ott a kanapén. Még Partvis is kiröhögött. - Moziba? De, de jó ötlet - nyögtem ki végül. - Ki jön még? - érdeklődtem, mert valahogy éreztem a mai vidámparki kiruccanás után, hogy valakiket még hív. A válasza azonban megdöbbentett.

-Miért hívnék meg még valakit egy randira? - vont vállat hanyagul, nekem meg leesett az állam.

-Tessék?! - meredtem rá eszelős arckifejezéssel, enyhén hisztérikus hangnemben, úgyhogy igyekeznem kellett, hogy leállítsam magam. - Most félreértek valamit, vagy te tényleg randira hívtál? - hebegtem össze-vissza égővörös fejjel, miközben a kezeim megállás nélkül remegtek és alig kaptam levegőt. Félő volt, hogy a nap folyamán tényleg meg fogok fulladni.

Namjoon rám villantotta az elképesztően szép mosolyát és ellökve magát az ajtótól, a szobája felé vette az irányt.

-Szombat este hat - szólt hátra a válla felett, miközben lenyomta a kilincset. - Ja, és Mia tényleg megbízott....valamivel - ködösített.

-Mégis mivel? - pislogtam kérdőn.

-Azt nem mondhatom meg - rázta a fejét, aztán besurrant a szobája ajtaján, épp hogy résnyire kinyitva az ajtót, úgy, hogy semmiképpen se lássak be. Tulajdonképpen még egyszer sem jártam Namjoon szobájában, mióta beköltözött. Az ajtót is mindig zárva tartja. Mégis mi a jó fenét művelhet odabent?
Ezen eltöprengtem egy darabig, de aztán eszembe jutott valami sokkal fontosabb. Méghozzá az, hogy RANDIRA MEGYEK NAMJOONNAL. Te jó ég!!!!!!!négy!!!!!!!4!!!!!! Fel sem tudtam fogni, hogy mi történt, miért történt, azt meg végképp nem, hogy miért velem történt. Legszívesebben az egész világot magamhoz öleltem volna, de pechére csak Partvis volt ott, így őt öleltem meg. Ezek után még az sem zavart különösebben, hogy tizennégy karmolást kellett lefertőtlenítem a testem különböző pontjain. Rettenetesen boldog voltam, annyira, mint talán még soha.
Kár, hogy huszonnégy óra múlva összeomlott az egész.