A szüleim szobája a földszinten található, míg a húgom és az én szobám az emeleten. Miután mindketten levettük a cipőinket és megszabadultunk a kabátjainktól, összekulcsoltam az ujjainkat és megindultam a lépcsők felé. A lehető leghalkabban felosontunk az emeletre, hiszen senkit sem akartunk felkelteni. Most túlságosan nehéz lett volna mindent higgadtan elmagyarázni nekik. Egyelőre még én magam sem hiszem el, hogy mit kellett átélnünk az Amanda nevű bárban. Megkérdeztem Jimint, hogy le szeretne-e fürödni, mielőtt bebújunk az ágyba, amire határozott bólintás volt a válasza. Én is alig vártam, hogy végre lemoshassam magamról az éjszaka mocskát. Felkapcsoltam a szobámban lévő kislámpát, majd kerestem egy pólót és egy nadrágot a fekete hajúnak. Mielőtt viszont odaadtam volna neki a tiszta ruhadarabokat, megragadta a csuklómat és nagyot nyelve megszólalt:

- Baj lenne, ha bejönnél velem a fürdőbe, amíg tusolok? - motyogta feltűnően kerülve a szemkontaktust. - Tudom, hogy csak ma találkoztunk először, de...

- Nekem rendben van, Jimin - simítottam a kézfejemen lévő kezére mosolyogva.

- Igen?

- Igen! - bólintottam. A történtek után nem akar egyedül lenni, ez teljesen érthető. Én is örülök most a társaságnak, hiszen minden apró, váratlan zajtól összerezzenek és a lehetséges búvóhelyeket kezdem keresni. Ha most egyedül kellene lennem, akkor biztosan semmit nem aludnék.

- Akkor jó - erőltetett magára egy apró mosolyt.

Ismét megfogtam a kezét, majd megindultam a folyosó végén lévő fürdő felé. Hiába csak ma találkoztunk először, a bárban történtek kétségkívül közelebb hoztak minket egymáshoz. Ezért is kért meg arra, hogy legyek mellette, amíg ő zuhanyzik. Mielőtt még bármelyikünk is lezuhanyzott volna, lemostuk az arcunkról a beöltözős buliba készült sminkünket. Utána megmutattam neki, hogy melyik tusfürdőt használhatja, majd miután tiszta törülközőt is kapott, hátat fordítottam neki. Nem akarom, hogy egy kicsit is kényelmetlenül érezze magát, szóval amíg be nem áll a zuhany alá, addig a fürdő ajtaját fogom bámulni. Szeretném, ha majd ő is bennmaradna velem, amíg én tusolok. Nem akarok most egyedül lenni, mert akkor biztosan elkezdenék gondolkodni, aminek sosincs jó vége.

- Köszi - válaszolta, majd a hangok alapján vetkőzni is kezdett. - Tényleg nem baj, hogy itt alszom?

- Miért lenne baj? A szüleim nem szoktak ebből nagy ügyet csinálni. Nyilván nem fogjuk felverni az egész házat, szóval szerintem csak az ismeretlen lábbeliről fogják tudni, hogy nem egyedül jöttem haza. Megértőek nagyon, szóval nem kell emiatt aggódnod.

- Mázlista vagy, hogy ilyen szüleid vannak - mondta, majd hallottam, hogy behúzza maga mögött a zuhanyfüggönyt, így végre megfordulhattam. - Hiába vagyok már nagykorú, ők biztosan kiakadnának, ha valakit a tudtuk nélkül vinnék haza.

- Szerintem a jelenlegi helyzetben ők is megértenék, hogy miért nem hagytad egyedül a randipartneredet.

- Mondjuk jogos - értett velem egyet Jimin. - Ez nem egy hétköznapi első randi volt.

- Az biztos - sóhajtottam fel. - Mondjuk azért én inkább maradnék a nyugis, klisés randiknál, ha nem bánod.

- Teljes mértékben egyetértek - érkezett a határozott válasz. - Nagyon jól esik most ez a meleg zuhany. Mindjárt kimegyek, csak még áztatom a bőrömet egy kicsit.

- Csak nyugodtan - mosolyodtam el. Nem tudtam, hogy mennyire poénkodhatok a jelenlegi helyzetben, így végül nem mondtam ki, amire az előbb gondoltam. Nagyon szívesen bebújnék most mellé a zuhanyzóba, de az elég korai lenne, meg nem is tudom, hogyan reagálna Jimin. Így végül inkább úgy döntöttem, hogy elterelem a piszkos gondolataimat és inkább megmosom a fogamat.

Miután végzett a fekete hajú, helyet cseréltünk és most ő bámulta egy kicsit a fürdőszoba ajtaját. Mondjuk engem nem zavart volna, ha lát meztelenül, mert egyáltalán nem vagyok szégyenlős. De ő ragaszkodott ahhoz, hogy hátat fordít nekem, mert nem akart kínos helyzetbe hozni minket. Annyira jól esett a meleg víz a testemnek, hogy azt elmondani nem tudom. Egyből hajat is mostam, mert szerettem volna teljes mértékben magam mögött tudni a bárban történteket. Jimin is megmosta a fogait, majd türelmesen megvárta, hogy végezzek. Derekam köré tekertem a törülközőmet és úgy szálltam ki a zuhany alól. A fekete hajú egy kicsit korábban fordult felém, mint tervezhette, hiszen még nem volt időm felöltözni. Nyelt egy nagyot és szemmel láthatóan végigmérte a fedetlen testemet. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon, hiszen egyértelmű volt, hogy tetszik neki, amit lát. Közelebb léptem hozzá, de azért meghagytam a tisztes távolságot kettőnk között. Annyira gyönyörű volt, hogy nagyon erősen vissza kellett fognom magam. Most láttam úgy igazán először az arcát és még helyesebbnek találtam, mint a buliban. Így belegondolva, nem is emlékszem rá, hogy mikor hagyta el az este folyamán a kalapját. Oldalra biccentettem a fejemet és egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg őt. Ezért is simítottam a lehető legóvatosabban az arcának bal oldalára. Időközben tettem még egy lépést felé, így már elég kicsi volt közöttünk a távolság. Nem szólt semmit, csak oldalra döntötte a fejét, ezáltal arca belesimult a tenyerembe.

- Jó érzés? - kérdeztem tőle, mire válaszként hümmögött egy aprót. - Olyan puha a bőröd.

Nem tudtam, hogy meddig mehetek el, ezért a lehető legapróbb lépésekben haladtam előre. Amíg nem érzem Jiminen, hogy kellemetlenül érzi magát, addig nem hátrálok meg. Ezért is bátorkodtam az ajkaira simítani a hüvelykujjammal. Mivel a klubban csókolóztunk már, így nem lepődtem meg, amiért a dús párnái is irtó puhák voltak. Azt hiszem neki olyan tipikus csókolni való ajkai vannak. Szemeit levezette az én számra és nyelt egy nagyot, miközben kezeit a derekamra csúsztatta. Ezzel egyértelműen tudtomra adta, hogy nem bánja, ha megcsókolom. Nem is késlekedtem, egyből közelebb húztam magamhoz és megszüntettem a közöttünk lévő távolságot. Egyből elmélyítettem a csókunkat, ugyanis többet és többet akartam. A fekete hajú belekapaszkodott a törülközőbe, miközben vadul faltuk a másikat. Nincs mit tenni, nagyon bejön nekem. Amikor elhajolt tőlem, zavartan lesütötte a szemeit, de meglepetésemre szorosan átölelt és halkan elmotyogott egy köszönömöt. A meghitt pillanatnak két kopogás vetett véget, majd a húgom félkomás felháborodása, amiért nem tudott bejönni a mosdóba.

- Én vagyok az, mindjárt megyek! - mondtam, azzal gyorsan magamra kaptam a pizsamának szánt pólómat és alsónadrágomat. Megtöröltem a vizes hajamat, majd a mellettem lévőre sandítottam, aki kínjában az egyik lábáról a másikra helyezgette a testsúlyát. Odasúgtam neki, hogy nyugalom van, ő csak a húgom. Tőle aztán egyáltalán nem kell tartania, ugyanis minden eddigi sráccal shippelt engem, akit megemlítettem neki.

- Csak szomjas vagyok és nincs kedvem lemenni a konyhába - morogta szemeit dörzsölve, miután kinyitottam a fürdő ajtaját. Amikor viszont megpillantotta Jimint, egyből kipattantak a szemei és teljesen elvörösödött a feje. - Baszki, én megzavartam valamit? Azt hittem, hogy egyedül vagy. Bocsi, Jungkook! Annyira sajnálom! - kért elnézést kislányos zavarában.

- Nem zavartál meg semmit - hazudtam neki sunyin mosolyogva, azzal megfogtam Jimin kezét és megindultunk a szobám felé. - Jó éjt, hugi.

- Nektek... nektek is - válaszolta zavartan a lány, majd besietett a fürdőbe és becsukta magára az ajtót. Jót szórakoztam a kialakult helyzeten, ugyanis ismerem a húgomat és tudom, hogy mennyire vissza kellett fognia magát, nehogy felsikítson az éjszaka közepén. Tisztában volt azzal, hogy megzavart minket, a többit meg a képzelőerejére bízom.

- Aranyosnak tűnik a húgod, hány éves?

- Nyáron lesz tizennyolc - válaszoltam, miközben az ágyamhoz léptem, hogy gyorsan megágyazzak rajta. - Csak egy ágyneműm van, probléma neked? Mert akkor szerintem tudok lentről felhozni.

- Nem kell - rázta meg a fejét. - Szerintem elég lesz nekünk egy közös takaró meg egy párna.

- Szerintem is - válaszoltam mosolyogva, azzal be is feküdtem a puha ágyamba.

Jimin követett engem, de először kicsit messzebb feküdt le, szóval nemhogy a párna, még a takaró sem ért el hozzá. A fejemet rázva közöltem vele, hogy ugyan jöjjön már közelebb hozzám, mert így elég kényelmetlen lesz majd osztozkodni az ágyneműn. Nem tudom, hogy hogyan kellene felhoznom a bárban történteket. Úgy veszem észre, hogy most jó kedve van, nem szeretném, hogy miattam zuhanjon magába megint. Viszont nem nagyon beszéltünk eddig a történtekről, ami nem jó, mert ez egy komoly dolog, amit jobb kibeszélni, mintsem magunkban tartani. Nekem is jól esne elmondani őszintén a véleményemet és szeretném tudni, hogy pontosan mit érez. Örülök, amiért jobb kedve lett, de attól tartok, hogyha lekapcsolom a lámpát, akkor démonjaink egyből megtalálnak majd, és szépen-lassan felemészt minket a sötétség. Ezért is döntöttem úgy, hogy közelebb húzom magamhoz és átölelem, aztán felhozom a lövöldözést. Essünk most túl ezen a beszélgetésen, hogy mindkettőnk válláról leemelhessük az ólomsúlyú terhet.

- Elmondod, hogy mi zajlott le benned, miután meghallottuk az első lövéseket? - kérdeztem, mire nagyot nyelve egyből rám pillantott. - Ha nem szeretnél róla beszélni, megértem... De szeretném tudni, hogy mit éreztél a bárban.

- Hogy mit éreztem? - dőlt vissza a mellkasomra, majd egyik kezével szorosan átölelt. - Lefagytam és nem tudtam felfogni, hogy mi történik körülöttünk. Először azt hittem, hogy valaki csak szórakozik lent, de amikor felpattantál mellőlem a kanapéról és megragadtad a kezemet, tudtam, hogy nagy a baj. A testem viszont egyáltalán nem azt tette, amit az agyam diktált. Szerintem, ha te nem rángatsz magad után, simán a kanapén maradok magam elé meredve. Nem is értem, hogy te hogyan tudtál ennyire összeszedett maradni abban a helyzetben.

- Én sem értem - mondtam neki őszintén. - Csak arra tudtam gondolni, hogy életben kell maradnunk, történjen bármi.

- A családomra tudtam csak gondolni, hogy mi lesz velük, ha meghalok. Láttam magam előtt anya összegörnyedt testét, amint a holttestem felett zokog és... - maradt csendben Jimin, ugyanis kitört belőle a sírás, ezért nem bírt megszólalni. Cirógatni kezdtem a fejét, miközben azon voltam, hogy valamennyire lenyugtassam.

- De mindketten túléltük és egyetlen karcolás sincs rajtunk - mondtam biztató mosollyal az arcomon.

- Mi szerencsések voltunk, mert az emeleten tartózkodtunk. De a többiek? Te is láttad, hogy hány holttest mellett sétáltunk el, mikor kifele jöttünk az épületből. Rengetegen megsérültek és ez egyszerűen nem hagy nyugodni engem. - zokogott továbbra is, de igyekezett azért csendben maradni, amit nagyon értékeltem.

- Tudom és megértem, mert az én szemeim előtt is folyamatosan megjelenik a sok holtest, illetve a sérült emberek képe. De most önzőnek kell lennünk és magunkra kell elsősorban gondolni. Hogy mi túl tudjuk tenni magunkat a történteken. A családunk így is ki lesz bukva, mikor megtudják, hogy mi történt velünk az éjszaka. Ha azt látják rajtunk, hogy teljesen magunk alatt vagyunk, akkor ők még jobban rettegni fognak.

- Ez igaz - értett velem egyet szipogva. - De akkor sem kiverni a fejemből a történteket.

- Nem is lehet ezt szerintem. Én csak azt mondom, hogy erősnek és nyitottnak kell maradnunk, mert nem befordulhatunk be. Érted?

- Igen - bólintott. - Te mit éreztél, mikor ott voltunk?

- Őszintén? Azt, hogy meg kell mentenem magunkat. Búvóhelyet kerestem, ahol nem találhat ránk a lövöldöző. Közben persze én is rettegtem, előttem is lepergett az életem, nekem is eszembe jutott a családom. De biztos voltam abban, hogy újra látom majd őket. Készen álltam megküzdeni a lövöldözővel, ha arra került volna sor.

- Tényleg iszonyat hálás vagyok neked, amiért nem hagytál magamra. Teljesen leblokkoltam, egyetlen ép gondolat sem fogalmazódott meg bennem, emiatt úgy szégyellem magam - temette az arcát a mellkasomba Jimin.

- De ezért ne szégyelld magad, mert halálközeli élményben volt részed. Igenis példaértékűen viselkedtél, amiért csendben voltál és azt tetted, amire kértelek. Hallottad te is, hogy milyen pánikban voltak az emberek. Kiabáltak, sikoltoztak, fellökték egymást a menekülés miatt. Lehet, hogy kettőnk közül én voltam a határozottabb, de magadat se nézd ennyire le, jó?

- Én igyekszem, de akkor is gyáva voltam. Amíg a szekrényben bujkáltunk, csak arra tudtam gondolni, hogy nem halhatok meg ilyen fiatalon. Saját családot akarok, ott akarok lenni a tesóm esküvőjén és keresztapa szeretnék lenni. Nem tettem le semmi különlegeset az asztalra, amiért bárki is emlékezne rám, ha meghalnék.

- Miért szerinted én letettem bármit is? - kérdeztem tőle, viszont mielőtt még bármit mondhatott volna, egyből folytattam. - Ezért kell most pozitívnak maradnunk és úgy hozzáállni ehhez az egészhez, hogy túlélők vagyunk. Magunk mögött kell hagynunk a bárban történteket, különben nem lesz nyugtunk. Így nyithatunk csak új fejezetet nyitni az életünkben.

- Ha most egyedül kellene lennem, nem is tudom, hogy mit csinálnék.

- Elmondom, hogy én mit csinálnék. Bőgnék a zuhany alatt és egész éjszaka nem tudnám lehunyni a szemeimet. - mondtam őszintén. - De te itt vagy velem, így nem vagyok magányos és tudom, hogyha behunyom a szemeit, akkor is biztonságban leszek.

- Ezért szeretted volna, hogy itt aludjak? Hogy ne legyen egyikőnk sem egyedül? - kérdezte Jimin, mire bólintottam egyet. - Tényleg jó érzés, hogy hozzád bújhatok. A karjaidban biztonságban érzem magam.

- Én is teljes mértékben biztonságban érzem magam melletted - pusziltam meg ismét a fejét. Úgy vettem észre, hogy szereti az apró érintéseket és kedves gesztusokat. Nekem is ez a szeretetnyelvem, ezért is puszilgattam, illetve simogattam ilyen sokszor.

- De ettől függetlenül égve maradhat a kislámpa, amíg alszunk? - kérdezte, én pedig természetesen igent mondtam neki. Én sem szerettem volna sötétben aludni, hiába kezd már kint világosodni.

- Egész éjszaka ölelni foglak, hogy még véletlenül se álmodhass rosszat - fordultam szembe vele, azzal jó szorosan magamhoz szorítottam.

- Így biztosan nem fogok - bújt hozzám közelebb Jimin. - Olyan megnyugtató illatod van, egyszerűen imádom.

- Most neked is ilyen illatod van a tusfürdő miatt, csak mondom.

- Hiába használtam ugyanazt a tusfürdőt, mint te, mégsem ugyanazt az illatot érzem magamon - húzta el a száját.

- Akkor ezen csak egyféleképpen tudunk segíteni - vigyorodtam el, azzal elkezdtem hozzádörgölni magamat a fekete hajúhoz.

Jimin természetesen menekülni próbált, de nem bírt, mert lefogtam. Nevetni kezdett, én meg örültem a fejemnek, amiért ki tudtam belőle csalni egy jóízű nevetést. Fölé tornáztam magam és az arcát kezdtem puszilgatni, utána pedig áttértem a nyakára. Rájöttem, hogy mennyire csikis, ezért szándékosan csikizni és böködni kezdtem. Egyre hangosabban és őszintébben nevetett, miközben még mindig azon volt, hogy elmeneküljön tőlem. Tudom én, hogy élvezi a jelenlegi helyzetet, nem kell megjátszania magát. Annyiszor mondta ki a nevemet, hogy két kezemen nem tudom összeszámolni. Könyörgött, hogy hagyjam abba, mert már nem bírta. Elmondása szerint fájt a hasa és közel állt ahhoz, hogy bepisiljon. Nem tehetek róla, de legutóbbi megjegyzésétől még hangosabban nevettem és csak azért sem eresztettem. A végén már a könnyei is potyogtak, olyan jóízűt nevetett, én pedig ekkor döntöttem úgy, hogy na jól van, most már hagyom, nehogy tényleg ágynemű csere legyen a vége a játéknak. Nyomtam egy utolsó puszit a szájára, majd lemásztam róla és elterültem az ágyon.

- Nagyon gonosz vagy, remélem tudod - tette karba kezeit megsértődve.

- Miért is? Mert kicsaltam belőled egy kis őszinte nevetést? - forgattam meg a szemeimet, majd odahajoltam az arcához, de ő csak fintorogva eltolta magától a fejemet. - Na, adj egy puszit. Én annyit adtam neked az elmúlt percekben, de te egyet sem adtál nekem.

- Mert el voltam foglalva azzal, hogy ne pisiljem össze magamat - mondta még mindig sértődötten.

- Büszke is vagyok rád, amiért nem tetted - cukkoltam, mire csak azt sikerült elérnem, hogy jól vállba ütött. - Na, Jimin, kérek egy puszit ide! - mutattam rá random az arcomra, miközben kiskutya szemekkel igyekeztem elcsábítani.

Nem állt ellen olyan sokáig, meg is kaptam a kért puszit. De természetesen én telhetetlen voltam, így egy újabb pontra mutattam az arcomon. Oda is megkaptam a puszimat, ezért egy újabb helyre böktem. Ez így ment még egy párszor, amíg nem a számra mutattam. Jimin megforgatta a szemeit, de megkaptam a puszimat oda is. Viszont, mikor elhajolt volna tőlem, a tarkójánál fogva megállítottam. Visszahajoltam a szájára és gyengéden megcsókoltam őt. Egyből megmozdította ajkait és visszacsókolt, így szívem majd kiugrott a helyéről. Kedvelem ezt a srácot, nincs mese. Elhajolt tőlem, majd közölte velem, hogy most már elég lesz, de azért hozzám bújt és nyomott egy utolsó puszit a nyakhajlatomba. Átöleltem őt, majd betakartam magunkat, mert az előbbi harcban lelöktük a földre az ágyneműt, mert az utunkban volt.

- Ha bármi van, vagy nem tudsz aludni, szólj nyugodtan, oké?

- Oké - bólintott Jimin. - Te is.

- Szólni fogok, ne aggódj - nyugtattam meg, mire elhümmögött egy rendbent.

- Köszönöm a mai napot, elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok neked.

- Nem kell megköszönnöd. Elég, ha eljössz velem egy második első randira.

- Jó - válaszolta gondolkozás nélkül. - De most nappal találkozunk egy kávézóban vagy valami kis nyugis helyen, jó?

- Jó - mondtam mosolyogva. - Nekem teljesen mindegy, a lényeg, hogy ott legyél velem.

- Fúj - tolta el magától a fejemet, de azért a vigyor ott lapult az ajkain. - Na, jó éjszakát, Jungkook.

- Jó éjt, Jimin - nyomtam egy puszit a homlokára. - Álmodj velem!

- Te is velem - válaszolta, azzal odabújt hozzám és a lehető legszorosabban átölelt.

Azt hiszem sikerült elérnem a célomat, miszerint jobb kedvre derítem Jimint. Nem akartam, hogy összeomoljon a történtek miatt, hiszen annyira egy baba személyiség. Nem érdemli meg, hogy egy féltékeny, elmebeteg srác lövöldözése tönkretegye az élete hátralévő részét. Ha kell, akkor holnap is velem aludhat, engem egyáltalán nem zavar, sőt... Feltölt és úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzetben bátran kapaszkodhatunk a másikba. Egyértelműen jó hatással vagyunk egymásra, mert nem hagyjuk, hogy a másik a mélybe zuhanjon. Mindenképpen tudatni szerettem volna vele, hogy én itt vagyok neki és velem bármikor őszintén beszélhet az érzéseiről. Legyen az vidám vagy éppen életről levivő dolog. Nem gondoltam volna, hogy az első találkozáskor már ilyen mély és komoly érzéseket fogok vele kapcsolatban tapasztalni. Nyilván rásegít erre az egészre a szörnyűség, ami velünk történt. Így kicsit jobban felgyorsultak a történések körülöttünk, mint az elvárható lenne. Örülök, hogy igent mondott arra, hogy elmenjünk egy újabb randira, mert szeretnék tényleg új lappal kezdeni. Megérdemli az őszinte boldogságot, én pedig innentől kezdve azon leszek, hogy ezt teljes mértékben megadhassam neki.