J I M I N P O V
J U N G K O O K T O P

Fogalmam sincs, hogy mióta ülhettem mozdulatlanul a földön a franciaágy szélének dőlve. De sikerült annyira elbambuljak, hogy fel sem tűnt, miszerint Jungkook bejött a szobába, és leült mellém a szőnyegre. Éppen legjobb barátom születésnapi bulija volt, de semmi kedvem nem volt a sok kétszínű emberhez, ezért is menekültem fel az emeletre. Azt hittem, hogy lesz pár nyugodt órám, de Jungkook sikeresen megtalált, és úgy tűnt, nem tervez magamra hagyni, így lőttek a tervemnek.

- Mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben még mindig a velem szemben lévő ablakon bámultam ki.

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Történt valami, ami miatt ide menekültél?

- Nem - hazudtam neki. Az elmúlt években úgyis annyira nagyon belejöttem már a hazudozásba, hogy meg sem kottyant már nekem.

- Jimin... - sóhajtott fel a mellettem ülő. - Tudom, mi nem vagyunk olyan régóta jóban, mint te a többi barátoddal, de szerintem ismerjük már egymást annyira, hogy tudjam, hazudsz.

- Nem hazudok semmiben sem, Jungkook. Azért jöttem fel ide, mert túl hangos volt a zene, és csak egy kis magányra vágytam, ennyi az egész. - vontam meg a vállaimat, miközben igyekeztem továbbra is félrevezetni.

Néma csend telepedett a szobára, ugyanis a mellettem ülő nem válaszolt az általam mondottakra. Alsó ajkamat kezdtem harapdálni, miközben azon voltam, hogy ne adjam be a derekamat. Tartanom kell magam, nem szabad kibuknom, mert akkor mindennek vége lesz. Nem tudhatja meg senki sem, hogy csak megjátszom magam, és koránt sem az a fiú vagyok, akit ők ismernek.

A lehető legóvatosabban Jungkookra sandítottam, mert abban sem voltam biztos, hogy még a szobában van, olyan nagy lett hirtelen a csend. A tekinteteink viszont azonnal találkoztak egymással, így világossá vált, hogy sajnos nem képzeltem be a fekete hajú megjelenését, és tényleg itt ül mellettem. Úgy nézett rám, mint aki tudja, hogy hazudok, ez miatt pedig akaratlanul is elkaptam róla a tekintetem.

- Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz? - kérdezte Jungkook. - Tudom, alig pár hónapja ismerjük egymást, de bennem tényleg megbízhatsz.

- Ezekkel tisztában vagyok - biccentettem egyet.

- Akkor? Miért titkolózol? Van szemem, Jimin, és látom, hogy valami nagyon nincsen rendben veled. - sóhajtott fel Jungkook, majd az ölemben lévő kezeimért nyúlt és gyengéden megszorította azokat. - Előttem nem kell megjátszanod magad. Én nem foglak elítélni, vagy esetleg megutálni, ha őszintén elmondod nekem, hogy mi bánt téged.

- Ez nem ilyen egyszerű - motyogtam, majd a mellettem ülőre pillantottam. - Nem tudok erről beszélni, sajnálom...

- Csak akarni kell, és menni fog - kezdte időközben cirógatni a kézfejem, ezzel sikeresen elérve, hogy egész testem libabőrös legyen. - Segíteni akarok neked, de ha ennyire elzárkózol, akkor nem tudok.

- Belefáradtam abba, hogy megjátsszam magam - vontam meg a vállaimat. - Egyszerűen nem megy, rosszul vagyok már saját magamtól.

- Miért játszod meg magad?

- Mert muszáj - horkantottam fel. - Nem adhatom teljes mértékben önmagamat a barátaim előtt, ez pedig belülről felemészt.

- Miért ne adhatnád önmagadat? - ráncolta össze szemöldökeit Jungkook. - Azért vagyunk a barátaid, mert úgy szeretünk, ahogy vagy.

- Szerinted hányan utálnának meg, ha kiderülne, hogy amúgy kicsit sem érdekelnek a lányok? - kérdeztem a mellettem ülőtől, akit látszólag sikerült rendesen meglepjek. - Látod, te is furán nézel rám.

- Mert meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy meleg vagy.

- Tudod mennyire rohadt idegesítő, hogy mindig az én véleményemet kérik ki lányok terén? Nekem meg mosolyogva mondanom kell valamit, pedig amúgy teljes mértékben leszarom a lányokat, és egyik sem vonzó számomra. - hajtottam le a fejemet, majd azt kezdtem el nézni, ahogy Jungkook még mindig cirógatja a kézfejeimet.

- Aki ez miatt elpártól mellőled, az egy nagy idióta - vonta meg a vállait a mellettem ülő. - Meleg vagy, és? Ettől még ugyanaz a Jimin vagy, mint akit megismertem, csupán nem a lányokra buksz, hanem a fiúkra, ennyi az egész.

- Bárcsak mindenki így állna hozzá a dologhoz - eresztettem el egy szomorú mosolyt. - Többször is próbáltam már elmondani a többieknek, hogy mi a helyzet, de senki sem hitt nekem, és csak kinevettek, mert azt hitték, szórakozom.

- Sajnálom - sóhajtott fel Jungkook, mert gondolom mást nem igazán tudott mondani a nyomorult helyzetemre. - De előttem nem kell megjátszanod magad. Mellettem add önmagadat, a valódi énedet, mert engem egyáltalán nem érdekel, hogy most kikre buksz. A lényeg, hogy ne nyomd el magad és azt csináld, amit valóban akarsz. A többieket meg szard le, mert ez a te életed, amit csak is te irányítasz.

Nem válaszoltam Jungkook lelkesítő beszédére, csak eleresztettem egy apró mosolyt és bólintottam egyet. Fogalmam sincs, hogy mégis miért, de tekintetemet Jungkook ajkaira vezettem. Késztetést érzetem, hogy most azonnal megcsókoljam őt. Jól esett, hogy őszintén elmondta a véleményét, és megpróbált bíztatni is egy kicsikét. Nem tudom, hogy hány barátom jött volna utánam az emeletre, és választotta volna az unalmas beszélgetést a buli és a pia helyett. Nyeltem egy hatalmasat, és úgy döntöttem, hogy hallgatni fogok Jungkookra. Azt fogom tenni, amit akarok, és nem fogom tovább elnyomni magam, főleg nem mellette nem.

Megszorítottam Jungkook kezeit, amik még a bőröm cirógatását is abbahagyták egy pillanatra, ugyanis gondolom egyáltalán nem számított arra, hogy meg fogom csókolni. Igazából én sem...

- Mit csinálsz? - suttogta kettőnk közé, miután elhajoltam tőle és visszaültem eredeti pozíciómba.

- Azt, amit valójában akarok - válaszoltam neki az általa mondott szavakat felhasználva.

- Engem akarsz?

Válasz helyett csak megvontam a vállaimat egy sejtelmes mosoly kíséretében, majd ismét Jungkook ajkaira pillantottam. A helyzeten nem segített az, hogy a mellettem ülő végignyalt párnáin, mert csak még jobban ismét meg akartam csókolni őt. Hosszú percekig mozdulatlanul néztük egymást, de az idő előrehaladtával egyre nehezebben jutottam levegőhöz, szívem pedig egyre hevesebben vert. Őrültség ez az egész... De most végre nem kell megjátszanom magam, hanem tényleg azt csinálhatok, amit akarok.

Nem tudom, hogy Jungkook vagy én tettük meg a második lépést, de mire észbe kaptam, ajkaink ismét találkoztak egymással. Most nem csak egy ártatlan szájra puszi volt, mint az előbb, hanem valóban megcsókoltam Jungkookot. Meglepetésemre azonnal visszacsókolt, sőt még az irányítást is átvette. Miközben vadul faltuk egymást, beleültem az ölébe és összekulcsoltam az ujjaimat a tarkójánál. Jungkook a csípőm két oldalára vezette kezeit, és úgy húzott még közelebb magához. Biztos vagyok benne, hogy ő is pontosan annyira akarta ezt a csókot, mint amennyire én.

Időközben elkezdtem kigombolni az ingjét, majd miután végeztem ledobtam mellénk a földre. Végigsimítottam Jungkook izmos és csupasz mellkasán, majd elhajoltam tőle és felsőtestét kezdem apró csókokkal ellepni. Nem tudom, hogy mitől bátorodtam fel ennyire, de úgy tűnt, hogy a fekete hajúnak sincsenek ellenére a történések, ugyanis hátrahajtott fejjel és becsukott szemekkel élvezte a műsort.

- Menjünk fel az ágyra - mondta, azzal csuklómat megragadva felkelt a földről és egy határozott mozdulattal az említett bútorra lökött.

Most Jungkook volt az, aki megcsókolt, közben pedig pólóm alá vezette ujjait és felfelé kezdte tolni a ruhadarabot. A szürke pólóm hamar Jungkook ingje mellett végezte a földön, mi pedig folytattuk a csókolózást és egymás simogatását.

- Mi a fasz? - zavart meg minket egy magas női hang, mire mindketten az ajtó felé pillantottunk.

Jungkook azonnal lepattant rólam, amint tudatosult benne, hogy ki is nyitott ránk. Én annyira ledöbbentem, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Az egyik közös barátunk, Eunji volt az.

- Ti buzik vagytok? - csúszott ki a száján a rendkívül kulturált kérdés.

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Meg tudom magyarázni, Eunji.

- Ezen tökre nem kell semmit sem megmagyarázni - mondta a barna hajú lány, azzal fogta magát és kisietett a szobából.

- Baszki - temettem az arcomat a tenyereimbe. - Nekem végem.

- Dehogyis - rázta meg a fejét Jungkook, azzal felkelt az ágyból és felvette az ingjét. - Beszélek velük, nyugodj meg.

- Én... én sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kevertelek téged - mondtam a fekete hajúnak, miközben visszahúztam én is a pólómat.

- Nem kevertél semmilyen helyzetbe sem engem - kacsintott egyet, azzal kiviharzott a szobából. Természetesen követtem őt, mert tisztában voltam azzal, hogy Eunji után megy megbeszélni a fent látottakat.

Mázlinkra a baráti társaságunk pont egy helyen volt, így Eunjinak csak egyszer kellett elmondania a fent látottakat. Legszívesebben sírtam volna, mert pontosan ezt akartam elkerülni. Nem akartam, hogy a barátaim tudomást szerezzenek arról, hogy meleg vagyok. Most viszont még Jungkookot is sikerült belekeverjem az egészbe, pedig ő csak segíteni akart nekem.

A létező összes szempár ránk szegeződött, amikor odaértünk a többiekhez. Senki nem szólt egy szót sem, csak néztek ránk teljesen döbbenten. Nem is tudom, hogy mi lett volna velem, ha nincs itt Jungkook. Én képtelen lettem volna megszólalni, sőt még lehet, el is bőgtem volna magam.

- Mi van? Mit néztek? - fonta össze mellkasa előtt a kezeit a fekete hajú.

- Ti... ti dugtok? - kérdezte Tachi, társaságunk legidősebb tagja.

- Nem - rázta meg a fejét.

- Láttam, amit láttam - szólalt meg Eunji. - Ti ketten az ágyon...

- És akkor? - horkantott fel Jungkook. - Mi van, ha Jimin vagy én melegek vagyunk? Szerintem az sokkal gázabb, hogy ezt egyikőtök sem vette eddig észre. Milyen barátok vagytok ti, hogy egy ilyen fontos és egyértelmű dolgot nem vesztek észre?

- Sosem mondta Jimin, hogy nem a lányokhoz vonzódik - szólalt meg Yunhwa.

- Talán, ha kellőképpen odafigyeltetek volna rá, akkor egyértelmű lett volna nektek. Én ismerem őt innen a legkevesebb ideje, nekem mégis feltűnt, hogy valami nincsen rendben vele. - pillantott rám Jungkook. Tudatni akartam vele, hogy nem kell ezt értem csinálnia, de ő csak azért is folytatta. - Rettegett attól, hogy mi lesz, ha a barátai megtudják, hogy meleg. Szerintetek ez normális? A barátok azért barátok, hogy mindenben támogassák, megértsék egymást és kiálljanak egymás mellett. Szóval én a ti helyetekben elgondolkodnék azon, hogy mi a nagyobb gáz. Az, hogy Jimin és én melegek vagyunk, vagy az, hogy egyikőtök sem vette észre a nyilvánvalót. - vonta meg a vállait, majd megragadta a csuklómat és maga után kezdett húzni, el a többiektől.

Az udvaron kötöttünk ki, ahol leültünk az egyik üresen talált padra. Nagyon jól esett az, hogy Jungkook kiállt mellettem a többiek előtt. Tényleg nem tudom, hogy mi lett volna most velem, ha ő nincs itt. Ebből is látszik az, hogy nem az számít, kit milyen régóta ismersz, hanem hogy mennyire szoros a kapcsolatotok. Ma este bebizonyosodott, hogy a kapcsolatom Jungkookkal a legerősebb, hiába ismerem a többieket ezer éve.

- Köszönöm - suttogtam, mikor már jó pár perce néma csendben ültünk egymás mellett.

- Nem kell semmit sem megköszönnöd - mosolyodott el Jungkook. Fejemet a vállára döntöttem, ő pedig átkarolta a derekamat, a továbbiakban pedig így ültünk egymás mellett. - Biztos vagyok benne, hogy majd bocsánatot kérnek tőled a srácok.

- Jelenleg egyáltalán nem érdekelnek a többiek, csak te - vontam meg a vállaimat.

- Engem meg csak te, szóval szerintem elég jók vagyunk.

- Azért csókoltál meg fent, mert tudtad, hogy azt akarom, vagy te is akartad? - kérdeztem tőle, mert most már úgy voltam vele, hogy a jelenlegi helyzetnél jobban nem tudom lejáratni magam.

- Én magam sem tudom - válaszolta. - Tudtam, hogy azt akarod, ezért én is azt akartam.

- Értem - motyogtam, bár igazából egyáltalán nem értettem Jungkookot. - Megcsókolsz újra?

- Csókoljalak? - pillantott rám a fekete hajú, mire elmosolyodtam és bólintottam egy aprót. - Mi lesz, ha valaki meglát minket?

- Nem érdekel - vontam meg a vállaimat. - Meguntam, hogy nem adhatom önmagamat.

- Mellettem adhatod önmagad, ezt ne feledd - kacsintott egyet, majd államnál fogva odahúzott magához, hogy ismét megszűnhessen közöttünk a távolság.

Nem tudom, hogy miként fog alakulni a holnap. Nem tudom, hogy mi lesz a barátaimmal, sőt abban sem vagyok biztos, hogy mi lesz Jungkookkal. Most csak is arra tudtam koncentrálni, hogy megcsókoljam a fekete hajú barátomat, aki nélkül ma valószínűleg teljesen elvesztem volna.

◇ ♡ ◇

Sziasztok!
Ezer éve volt utoljára one shotot, de most eszembe jutott ez a cuki ötlet, így megírtam! Remélem tetszett nektek🥰

Arra kérnélek titeket, hogy írjatok újabb címeket, amikkel majd írhatok további one shotokat. A régebbi általatok írt címek közül még pár raktáron van, de amint megihletődöm, már teszem is ki azokat is. 😌

További kellemes vasárnap délutánt nektek! ❤