J I M I N  P O V
J U N G K O O K  T O P

Egy hatalmas sóhajtás kíséretében csuktam be magam után a szobám ajtaját. A biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót, mert nem igazán volt most kedvem egyik kolis haveromhoz sem, egyedül akartam csak lenni. Meg kellett emésztenem, hogy láttam Jungkookot egy sráccal flörtölni a biciklitárolónál.

- Miért mindig előttem kell elővenned a ribancos éned? – sóhajtottam fel, miközben eldőltem az ágyamon és a plafont kezdtem bámulni. – Vágom, hogy jól nézel ki, és bárkit megkaphatsz, akit csak szeretnél, de ne előttem, jó?

Tekintetem az íróasztalomhoz vezettem, ami felett vagy tíz kép díszelgett Jungkookról. Szívem szerint az egész szobámat teletenném a képeivel, de Byung és Seomin szerint már így túlságosan függője lettem a fekete hajú szívtiprónak. Az egész az elsőéves avató bálon kezdődött, mert akkor találkoztam Jungkookkal először.

„ - Ezt nem hiszem el – morogtam, amikor valaki sikeresen leöntötte egy pohár punccsal a fehér ingemet.

Idegesen rohantam be a férfi mosdóba, hogy valamilyen úton-módon megpróbáljam megmenteni a vadonatúj ingemet, amit csak ma vett nekem anya. Mivel üres volt a mosdó, így gyorsan levettem magamról a leöntött ruhadarabot, és langyos vízzel kezdtem sikálni. Nem sokáig maradtam egyedül az illemhelyiségben, ugyanis egy fekete hajú, kissé csapzott kinézetű srác feltépte az ajtót, majd dülöngélve elsétált mellettem a piszoárokig. Először észre sem vett engem, csak akkor, amikor sliccét felhúzva megállt mellettem, mert kezet akart mosni.

- Hát, te? – bökött felém, miközben nehezen forgó nyelvvel megpróbálta értelmesen formálni a szavakat. – Tudod, hogy ez nem egy mosoda?

- Csak leöntötték az ingemet, és mivel egyedül voltam, gondoltam leveszem és megmosom úgy – vontam meg a vállaimat.

Jungkook a tükörből felső testemre vezette a tekintetét, és végignyalt ajkain, miközben meg sem próbálta leplezni, hogy felsőtestemet mustrálja. Kissé zavarba jöttem, ezért összehúztam magam, és azon voltam, hogy megpróbáljam elrejteni előle a lapos hasamat. Igaz, még csak most találkoztunk először, de így ránézésre is megmondható volt, hogy nem azonos súlycsoportba tartozunk. Én sosem edzettem, ha meg igen is, akkor egy hét után feladtam. A fekete hajú idegenről viszont lesült, hogy hetente – az is lehet, hogy naponta – órákat tölt a konditermeben.

- Új vagy itt? Sosem láttalak még ezelőtt. – vezette vissza hála égnek a tekintetét az arcomhoz.

- Aha – válaszoltam neki, miközben ismét bevizeztem az inget és tisztítani kezdtem. – Most vagyok elsőéves.

- Hogy hívnak? – kérdezte. – Én Jungkook vagyok, és idén végzek.

- Jimin – biccentettem egy aprót, miután elárultam a keresztnevem.

- Szerintem, ha ing nélkül mész vissza táncolni, akkor több csajt szerezhetsz magadnak – kacsintott egy aprót.

- Nem érdekelnek a csajok – válaszoltam, viszont csak azután kapcsoltam, hogy mit is mondtam, miután már késő volt. – Na, hát kurva jó vagyok... – motyogtam, majd úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek egy hatalmas folttal az ingemen táncolni, mint még jobban leégessem magam Jungkook előtt.

- Meleg vagy? – érkezett a rendkívül diszkrét kérdés a fekete hajútól, mire nem voltam hajlandó válaszolni. Esküszöm, csak egy pohár pezsgőt ittam, nem értem, hogy miért álltam le egy vad idegennel beszélgetni, amikor ez nagyon nem szokásom.

- Most inkább megyek – hagytam figyelmen kívül az előbb feltett kérdését, és már meg is indultam a mosdó ajtaja felé. Jungkooknak viszont más tervei voltak, mert egy határozott, nagy lépéssel előttem termett, és elállta a menekülési utamat.

Megszeppenve álltam a nálam fél fejjel magasabb fekete hajú, végzős srác előtt és átkoztam magam, amiért nem bírtam csendben maradni és csak úgy figyelmen kívül hagyni a részeg Jungkookot. Nem is akartam elárulni neki, hogy egyáltalán nem érdekelnek a lányok, de sikerült csak elkotyognom a titkomat, amit rajtam kívül alig tud három ember. Miért pont egy idegen lett a negyedik?

- Van barátod? – kérdezte Jungkook, miután hosszú percekig pislogás nélkül csak az arcomat tanulmányozta.

- Miért érdekel ez téged? Nem is ismerjük egymást.

- Még nem, de hosszú az este és még bármi megtörténhet – kacsintott egyet, majd tekintetét a szemeitől levezette az ajkaimig. – Jimin, van valakid, vagy szingli vagy?

Egy halkabb nyögés elhagyta a torkomat, ugyanis Jungkooknak sikerült ismét meglepnie engem. A derekamnál fogva közelebb húzott magához és bőrömbe mélyesztette az ujjait. Éreztem egyre csak gyorsuló szívverését, parfümjének kesernyés illatát, hangos lélegzetvételeit, és elnyílt ajkainak köszönhetően megannyi alkohol illatának keveredését. Egy pillanatra megszédültem, viszont hamar visszazökkentem a valóságba és megpróbáltam kiszabadulni Jungkook erős szorítása alól.

- Mit... mit csinálsz? – kérdeztem tőle zavartan, viszont úgy tűnt, hogy testem és agyam nincsenek egy véleményen. Ki akartam szakadni a fekete hajú karjai közül, viszont ugyanakkor vágytam is érintéseire, mert valami megfogott benne.

Talán azért álltam le vele beszélgetni, mert már elsőre megfogott benne valami, amit nem igazán tudtam hova tenni. Egyszerre akartam távol maradni tőle, ugyanakkor még több mindent megtudni róla. Össze voltam zavarodva, a helyzeten pedig határozottan nem segített Jungkook határozottsága és rámenősége. Még mindig nem adtam meg neki a kielégítő választ, miszerint szingli vagyok-e vagy sem. Áldottam az eget, amiért ebben a pár percben mindenki inkább a földszinten lévő mosdóba ment, nem az emeletibe, ahol Jungkook fogságába ragadtam.

- Ha elmondom a választ, akkor elengedsz? – kérdeztem tőle, ugyanis hosszú percekig csak mozdulatlanul álltunk. Ő derekamat szorította, én pedig alsó ajakamat harapdálva agyaltam azon, hogy mit is kellene tennem.

- Talán – kaptam semleges választ, mire sóhajtottam egy aprót és nyeltem egyet.

- Szingli vagyok.

Jungkook ajkai hatalmas vigyorra húzódtak, viszont az ígérteknek megfelelően elengedett, én pedig már léptem is kettőt hátra, mert kezdett nagyon meleg lenni a kis helyiségbe. Az elmúlt perceknek köszönhetően rendesen leizzadtam, Jungkook közelsége teljesen leszívta az energiám, zavarba hozott és ha ez még nem lenne elég, akkor teljesen össze is zavart.

- Ha esetleg túl unalmasnak találod a bált, akkor az egyik asztalnál megtalálsz – kacsintott egy aprót, majd odalépett hozzám és nyomott egy puszit az arcom jobb oldalára.

Ügyelt arra, hogy amikor ellépett tőlem, végigsimítson az államon, és csak utána hagyja el a helyiséget. Így még jobban sikerült elérnie, hogy teljesen összezavarodjak, és még hosszú percekig teljes sokkban álljak magam elé bámulva."

Ettől az estétől minden teljesen fenekestől felfordult. Egész este Jungkookot kerestem, azt akartam, hogy még egyszer találkozzunk és beszéljünk, de ez sajnos nem történt meg, mert sehol sem találtam. Bejelöltem a létező összes szociális médián, ő pedig vissza is jelölt, de egyikünk sem írt a másiknak. Nem voltam elég bátor ahhoz, hogy írjak neki, így arra vártam, hogy ő tegye meg az első lépést. A suliban többször is találkoztunk, de még csak köszönni sem volt hajlandó nekem, sőt még el is fordított a fejét, ha meglátott engem. Ezt tűrtem nagyjából úgy egy hónapig, de aztán megembereltem magam és kiosztottam Instagramon. Egyáltalán nem azt a választ kaptam tőle, mint amire számítottam, mert amíg én kiírtam magamból mindent is, addig ő egy „azt hiszem valamit félreértettél" üzenettel lezártnak is tekintette a kettőnk között történteket. Én viszont hiába próbáltam, nem bírtam túltenni magam rajta.

Valami megfogott Jungkookban, ami miatt úgy éreztem, hogy nem engedhetem el. Tudom, hogy a mosdóban csak részeg volt, és minden bizonnyal csak azért volt velem ennyire közvetlen, de amikor iskolai rendezvények, vagy éppen ünnepségek vannak a suliban, mindig kiszúrom a tömegben, ő pedig mindig engem szokott nézni. Byung és Seomin is folyton beszámol nekem arról, hogy Jungkook engem néz, így mégis hogyan tehetném túl magam rajta? Mióta kifakadtam neki Instagramon egyre többet látom fiúkkal, és minden alkalommal flörtöl velük pont, amikor én jelen vagyok. Nem tudom, hogy ez a véletlen műve lenne-e, vagy ezzel is belém akar taposni egy jó nagyot, arra utalva, hogy kettőnk között soha nem lesz semmi sem.

- Ha aznap este nem kezdesz el flörtölni velem a mosdóban, akkor most nem lennék ennyire a megszállottad – morogtam, miközben az íróasztalom fölött lógó képeit néztem. Sokszor szoktam nekik beszélni egyébként, főleg akkor, amikor Jungkook már megint ribanckodik és szándékosan előttem hajt rá valakire.

Hangos kopogásra lettem figyelmes, majdnem le is estem az ágyról annyira megijedtem. Már kilenc is elmúlt, ki a halál lehet az? Egy hatalmas nyögés és egy „mindjárt" társaságában felkeltem az ágyról, ahova alig öt perce feküdhettem le, majd az ajtómhoz csoszogtam és kitártam azt.

Szemeim hatalmasakra tágultak, amikor Jungkookkal találtam szembe magamat. Mielőtt még bármit is mondhattam volna neki, a számra tapasztotta mutatóujját.

- Shh! – mondta, azzal a másik kezével meglökte a mellkasomat, utalva arra, hogy hátráljak vissza a szobámba.

Nem szóltam egy szót sem, csak tettem, amire Jungkook kért. Ezernyi kérdés kavargott bennem, amit már ott az ajtóban fel akartam tenni neki, de természetesen megint az lett, amit ő akar. Mit keres itt? Honnan tudja, hogy ez a szobám? Mit képzel egyáltalán, hogy csak így szó nélkül megjelenik és az engedélyem nélkül bejön a szobámba?

- Te meg mi a francot keresel itt? – kérdeztem a lehető legkedvesebben, amikor végre hajlandó volt elvenni a számtól a mutatóujját.

Nem szólt semmit, csak arcomat fürkészte, én pedig értetlenül álltam előtte, mert nem igazán értettem, hogy mi ütött belé. Majdnem fél éve próbálok közel kerülni hozzá, ő viszont eddig minden egyes alkalommal elutasító volt velem. Most viszont idejött a szobámba, és nem képes választ adni a kérdéseimre, csak bámul, mint akinek elvitte a cica a nyelvét.

- Jungkook... – tettem csípőre a kezeimet, majd sóhajtottam egy jó nagyot. Ezzel is nem tetszésemet akartam kifejezni a fekete hajú ittlétét illetően. – Elmondanád végre, hogy miért jöttél ide?

Mielőtt viszont még választ kaptam volna a feltett kérdéseimre, Jungkook tekintetét a hátam mögött lévő asztalomhoz vezette. Szemöldökeit azonnal összeráncolta, nekem pedig csak ekkor esett le, hogy minden bizonnyal meglátta a róla készült fotókat a falamon. Olyan gyorsan rohantam oda és gyűjtöttem a kezeimbe a Jungkookot ábrázoló képeket, mintha az életem múlna rajta. Bár, szerintem már így is rendesen beégtem, de talán még megmenthető a helyzet egy kis kimagyarázással.

- Miért vannak képeid rólam? – követett Jungkook az íróasztalomig. El akarta tőlem venni a fényképeket, de én a hátam mögé rejtettem azokat, mert nincs az az Isten, hogy én önszántamból átadjam neki a fotókat.

- Miért vagy itt? – tettem fel neki ismét azt a kérdést, amire már azóta tudni akarom a választ, mióta ajkaimra tapasztotta mutató ujját és betolt a szobámba. – Dobtak a pasijaid, aztán itt akarsz vigaszra lelni? Hát, akkor közlöm veled, hogy a lehető legrosszabb helyre jöttél!

- Csak a saját szemeimmel akartam látni, hogy tényleg függőm lettél-e, ahogyan azt a suliban is állítják – villantotta ki fogaimat, mire összeráncoltam a szemöldökeimet.

- Ha? – kérdeztem tőle teljesen ledöbbenve. – Miért is lennék a függőd?

- Hát, nem is tudom – nevetett fel, majd a hátam mögé rejtett képekre mutatott. – Most már egyre többet tisztában vannak azzal, hogy az avató bál óta teljesen belém vagy zúgva. Feleslegesnek tartottam tagadni a nyilvánvalót. A képeket már úgy sem tudom kimagyarázni, ahogyan azt sem, hogy valóban érzéseim vannak Jungkook iránt az az este óta.

- Most, hogy tudod, igazak a pletykák, mehetsz is – tettem be az íróasztalom legalsó fiókjába a Jungkookot ábrázoló képeket, majd egy hatalmas sóhajtás kíséretében megpróbáltam kitolni a fekete hajút a szobámból.

Természetesen nem jártam sikerrel, mert Jungkook nem csak magasabb, hanem még izmosabb is volt, mint én, így mondhatni esélyem sem volt. Látszólag még nem tervezett távozni, ugyanis csak állt egyhelyben, amíg én azon voltam, hogy megpróbáljam legalább egy kicsit is arrébb mozgatni.

- Abbahagytad? – kérdezte pár perc szenvedés után.

- Elmennél? – vágtam rá azonnal, ugyanis nem tudtam, hogy mi a francot akar még, ha már megtudta a választ a kérdésére.

- Édes, amikor mérges vagy – villantotta ki fogait. – Ezek szerint igaz a mondás, miszerint kicsi a bors, de erős!

- Hé! Te most komolyan szekálni jöttél? Nincs jobb dolgod? Menjél és szórakozz mással, ne velem, kösz.

- Veled szeretek a legjobban szórakozni – döntette oldalra a fejét, mire azonnal rákaptam a tekintetem, mert eddig az ablakon bámultam ki, mert kerülni akartam a szemkontaktust.

- Micsoda?

- Jól hallottad, Jimin. Veled szeretek a legjobban szórakozni.

- Hát, ennek baromira örülök – forgattam meg a szemeimet. – Nem lehetne, hogy ne most szórakozz itt velem? Fürödni akarok, aztán bebújni az ágyamba és aludni, mert szarul aludtam az éjjel. Térjünk vissza erre a piszkálódásra holnap, rendben?

- Te tényleg hülye vagy – sóhajtott fel, mire még értetlenebbül néztem rá, mint eddig. Ennek meg mi a baja? Ő tört be a szobámba, aztán még nekiáll sértegetni? Én tehetném ezt inkább vele, mert miatta szenvedek majdnem fél éve.

Már éppen szólásra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, mégis mire gondol, de ekkor megragadta a csuklómat és odahúzott magához. Derekamra simított kezeivel, ahogyan azon az estén is tette, majd állam alá nyúlt és közölte velem, hogy amilyen aranyos vagyok, olyan hülye is. Nem igazán értettem, miért mondja ezt nekem, és azt sem tudtam, hogy akkor ezt most bóknak vagy sértésnek vegyem.

- Engem egyáltalán nem zavar, hogy a függőm lettél – szólalt meg. Már vissza is vágtam volna neki, hogy még mindig nem vagyok a függője és nem is leszek az, de ismét ajkaimra tapasztotta a mutatóujját. – Maradj csendben, én beszélek – förmedt rám, mire összehúztam magam, mert túl határozott volt. – Nem akartam veled elutasító lenni az elmúlt hónapokban, csupán először magamban akartam tisztázni a dolgokat. Soha nem kezdtem még ki nálam fiatalabbal, megfogadtam, hogy nem is fogok. Ezért is kellett átgondoljam, hogy biztosan meg merem-e ezt lépni.

- És, mire jutottál? – kérdeztem, mert ha jól értelmeztem, akkor ez egy vallomás akart lenni. Jungkook mégis viszonozná az érzéseimet?

- Hogy egyszer élünk – vonta meg a vállait. – Ki kell lépnünk a komfortzónánkból és új dolgokat kell kipróbálnunk, mert ezek nélkül túl monotonok lennének a mindennapjaink, egy idő után meg még unalmassá is válnának.

- Most azt próbálod mondani nekem... – motyogtam, mire Jungkook ismét lecsitított és szólt, hogy maradjak már csendben.

- Életemben először akarok az érzéseimről beszélni, megtennéd, hogy csendben maradsz és végighallgatsz?

- Bocsánat... – motyogtam lesütött szemekkel.

- Szóval azt próbálom kinyögni, hogy nem azért utasítottalak el az elmúlt hónapok során, mert nem viszonoznám az érzéseidet, csupán féltem az újtól. Nem szeretek kilépni a komfortzónámból, de érted képes lennék rá, és... – sóhajtott fel, viszont ismét félbeszakítottam, csak most az ajkaimmal.

Megelégeltem azt, hogy fél éve sóvárgok Jungkook után. Nem bírtam már tovább hallgatni a rizsázását, mert egyértelművé vált, hogy azt próbálja tudtomra hozni, hogy neki is vannak érzései irántam, csak túl nyuszi volt lépni a korkülönbség miatt. Csak egy kisebb csókot akartam adni neki, viszont Jungkook nem engedte, hogy elhajoljak tőle. A tarkómnál fogva húzott vissza magához és tapadt ajkaimra immáron másodjára. Nem várt sokáig, azonnal átdugta nyelvét a számba, hogy rendesen is megcsókolhasson.

Nem igazán tudtam bármit is felfogni abból, ami jelenleg történt, ugyanis teljesen össze voltam zavarodva. Még mindig ezernyi kérdés kavargott a fejemben, amikre még nem kaptam választ, de ezeket most igyekeztem háttérbe szorítani és csak is Jungkookra koncentrálni, aki időközben ismét derekamra vezette szabad kezét. Ajkaink olyan összhangban mozogtak, mintha ez nem is az első csókunk lett volna. Közepes tempót diktált, én pedig azon voltam, hogy ne maradjak le, bár a kábulat miatt nem tudtam a formámat hozni.

Többször is abbahagytuk a csókot, de valahogy mindig visszataláltunk egymás ajkaihoz, amit egyébként egyáltalán nem bántam. Még mindig hihetetlen volt, hogy Jungkook ma este azért jött át hozzám, hogy bevallja érzéseit. Mindenre számítottam, csak erre nem. Nem gondoltam volna, hogy a Jungkook iránt szépen lassan kialakult függőségem egy nap már nem csak szimpla függőség lesz, hanem maga a szerelem, ami már egyáltalán nem viszonzatlan.