J U N G K O O K P O V
J U N G K O O K T O P

- Nem jöhetsz csak így be ide, Jungkook! - tette karba kezeit Hyerim, Jimin anyja.

- Mi történt Jiminnel? - kérdeztem tőle, viszont még mindig az ajtóban állt és nem engedett bemenni a házba.

- Nincsen semmi közöd hozzá!

- A barátja vagyok, szóval van közöm hozzá - mondtam, majd vettem egy mély levegőt és arrébb toltam az útból, hogy be tudjak menni.

Attól, mert nem tudja elfogadni, hogy a fia engem szeret és, hogy együtt vagyunk már egy ideje, még nem kell ilyen bunkónak és lekezelőnek lennie. Így is tiszta ideg vagyok, hogy mi történt Jiminnel, mert csak annyit írt, hogy most ért haza a kórházból. Hyerim meg be sem akar engedni a házba, de addig innen el nem megyek, amíg nem látom őt.

- Nem engedtelek be a házba, szóval menj ki!

- Jimin? - szólítottam a barátomat és azt vártam, hogy életjelet mutasson magáról.

Sosem voltam még az anyja házában, így fogalmam sem volt, hogy hol van a szobája és, hogy merre tartózkodhat jelenleg. Megérzéseimre hivatkozva átvágtam a nappalin és balra fordultam. Csak két szoba volt, így mindkettőbe benyitottam és hatalmas kő esett le a szívemről, amikor az utcára néző szobában megpillantottam a barátomat. Feküdt az ágyon, fején egy jegestasak volt és úgy tűnt, hogy alszik. Viszont mielőtt még bemehettem volna, Hyerim megragadta a karom és a folyosóra húzott.

- Nem fogok elmenni innen, amíg nem beszélek vele, szóval kár is erőlködj - mondtam neki és jelenleg még az sem érdekelt, hogy letegeztem.

- Honnan veszed, hogy beszélni akar veled?

- A barátom, miért ne akarna beszélni velem? - eresztettem el egy magabiztos mosolyt, majd kihúztam a karom az egyre erősödő szorításából.

- Egy órát kapsz, viszont utána hívom a zsarukat, ha nem mész el - szorította össze a fogait, én pedig bólintottam egyet, bár ha nem ment volna bele abba, hogy itt maradjak, akkor sem mentem volna el.

- Mi történt vele?

- Verekedett - válaszolta szokásos hangszínén. - Méghozzá miattad.

- Miattam? Miért? - tettem karba kezeimet, mire Hyerim megforgatta a szemeit.

- Majd elmondja, ha szeretné - mondta, majd hátat fordított nekem és elsétált tőlem.

Nem is értem, hogy egy ilyen angyali srácnak, hogyan lehet ilyen hárpia az anyja? Mintha nem is lennének rokonok, de komolyan. Egyedül a szájuk hasonlít egymásra és az, hogy ha idegesek, akkor karba teszik a kezüket, illetve összeszorítják a fogukat. De minden másban különböznek és teljesen meg tudom érteni Jimint, amiért már tizennyolc éves korában elköltözött tőle. Ha ilyen anyám lenne, én is inkább egyedül élnék.

Vettem egy mély levegőt, majd benyitottam a szobába, ahol Jimin pihent. A lehető leghalkabban csuktam be magam után az ajtót és igyekeztem kevés fényt hagyni, nehogy felébresszem. Majdnem felkiáltottam, amikor sikeresen belerúgtam az ágy szélébe és ahogy meg akartam kapaszkodni, sikeresen levertem az ágy melletti szekrényen lévő vizes flakont, ami a földre zuhant. Levegőt venni sem mertem, mikor Jimin ijedten ült fel az ágyon és rám pillantott.

- Bocsi - húztam el a számat, mire mázlimra nem szólt semmit, csak fáradtan elmosolyodott.

- Hát, te? Anya beengedett? - ásított egy hatalmasat, majd fejéhez szorította a jeges tasakot, ami az előbb leesett az ágyra.

- Meg kellett küzdenem vele, de belement - mosolyodtam el, majd leültem mellé az ágy szélére.

- Hihetetlen - forgatta meg a szemeit.

- Mi történt? Annyit tudok, hogy verekedtél. - vettem el a fejétől a jeges tasakot, amit eddig ott szorongatott, hogy megnézhessem közelebbről is a sebeit.

Rendesen kikaphatott, hiszen a bal szeme felett egy hatalmas dudor díszelgett, ami hol lilás, hol zöldes színű volt. Továbbá a szája több helyen felrepedezett és ha jól láttam, akkor az orrához is kapott pár ütést.

- Tényleg miattam volt? - kérdeztem, mire bólintott egy aprót, de kerülte a szemkontaktust.

- Tudod, hogy utálom, ha rosszat mondanak rád - mondta, mire muszáj volt eleresszek egy apróbb mosolyt. - Csak aztán jött a srácnak a haveri társasága, én pedig egyedül voltam, szóval megszívtam.

- Ah, Jimin... - sóhajtottam fel. - Mikor tanulod már meg végre, hogy csak akkor legyél menő gyerek, ha én is ott vagyok? - villantottam ki a fogaimat.

- Lassan meg kellene már - vonta meg a vállait.

Jeleztem neki, hogy csússzon arrébb az ágyon, hogy én is mellé feküdhessek, mert nem volt kedvem ücsörögni. Összeszorította a szemeit és fel is szisszent, amikor úgy fordult, hogy megnyomta a szeme feletti dudort, majd káromkodott pár sort. Nyomtam egy apró puszit az állára, hiszen ott talán nem érte ütés. Nem akartam neki még több fájdalmat okozni.

- Nyugodtan megcsókolhatsz - mondta, mikor szándékosan kerültem a száját apró puszijaimmal.

- Tiszta sebes, biztosan nem - nevettem fel, mire Jimin mellkason csapott.

- Nem is sebes - rázta meg a fejét hevesen, majd közelebb hajolt hozzám és a hatás kedvéért még csücsöríteni is kezdett.

Kivillantottam a fogaimat, hiszen édesnek találtam, hogy ilyen állapotban is a csókomat akarja, de nem volt ellenemre, hiszen bármikor, bárhol szívesen ajkaira tapadtam. Abban reménykedtem, hogy Hyerim ránk nyit majd és észreveszi, hogy mi folyik itt, mert igazán kíváncsi lennék a reakciójára. Biztosan kiakadna és tuti el akarna zavarni innen, csak hát nem érne el vele sokat, hiszen Jiminnel már tervben van, hogy összeköltözünk. Amúgy is minden napunkat együtt töltjük, plusz ha egy fedél alatt laknánk úgy olcsóbb is lenne, mint két lakást fizetni.

- Kérsz valamit inni? Vagy nem vagy éhes? - kérdeztem tőle, hasa pedig pont ebben a pillanatban korgott egy hatalmasat. - Tojásrántotta jó lesz? Azt még én is meg tudom csinálni.

- Tökéletes lesz - mosolyodott el, viszont mielőtt még felkelhettem volna az ágyról, a pólómnál fogva húzott közelebb magához és tapadt ajkaimra. Csak nem bír magával, hát nem hiszem el!

- Szeretlek - mondta, miután elhajolt tőlem.

- Én is nagyon szeretlek - simítottam gyengéden végig arca bal oldalán.

Kacsintottam egy aprót, majd a konyha keresésére indultam, hiszen amikor bejöttem, akkor nem láttam sehol. A nappali megvolt és most már Jimin szobája is, már csak a konyha hiányzott. Hyerim hangja belepte az egész házat, gondolom telefonált valakivel és nem éppen volt jó kedvében. Gondoltam, hogy a konyhában van, ezért követtem a fülsiketítő hangját, így tényleg a konyhában kötöttem ki. Értetlenül nézett rám, amikor észrevette, hogy nincs egyedül a helyiségben, én pedig úgy tettem, mintha ott sem lenne. Kinyitottam a hűtőt, vettem elő tojást, majd a fűszereket kezdtem keresgélni.

- Most le kell tennem, majd visszahívlak - mondta a nő, majd letette a telefont és karba tett kezekkel rám nézett. - Te mit csinálsz?

- Jimin éhes, úgyhogy csinálok kaját neki - mondtam. - Merre vannak a fűszerek?

- Itt vannak - sóhajtott fel megadóan, majd maga mellé mutatott.

Úgy csináltam meg a tojásrántottát, hogy Hyerim minden mozzanatomat figyelemmel kísérte. Kissé zavaró volt, de nem szóltam semmit, mert csoda, hogy nem zavart még el. Mondjuk nem is telt el egy óra, de szerintem mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nem fogok ilyen hamar elmenni innen.

- Kérsz te is? - pillantottam az engem szuggeráló nőre, mire megrázta a fejét. - Hát, oké, én felajánlottam - vontam meg a vállaimat, majd kerestem kettő tányért és egy nagyobb tálcát, amire minden kényelmesen felfér majd.

Töltöttem egy pohár narancslevet Jiminnek, magamnak pedig vizet és úgy indultam meg Jimin szobája felé. Azt kell, hogy mondjam, kidolgoztam magamért, mert igazán jól sikerült a rántotta, főleg, hogy hagymát és húst is tettem bele.

- Remélem nem haltál még éhen - löktem be lábammal az ajtót, majd nagynehezen vissza is löktem valamennyire.

- Még bírom egy kicsit - eresztett el egy halványabb mosolyt.

- Add ezt ide, hozok frisset - vettem el tőle a jeges tasakot, majd Hyerimtől kértem egy hidegebbet.

Nem tetszett neki ez sem, de szerencsére nem szólt egy szót sem, csak odaadta, amire szükségem volt és ennyi. Remélem lassan sikerül felfognia, hogy azért, mert a fiával vagyok együtt, még nem vagyok rossz ember. Nincsenek rossz szándékaim, szeretem Jimint, munkám is van, szóval nem értem, hogy mi a baja velem. Még ha bűntetett előéletű lennék vagy valami, az érthető lenne, de az ég adta világon nem csináltam semmi rosszat és nincs is a terveim között.

- Ezt te csináltad? - motyogta teli szájjal, mire bólintottam egy hatalmasat. - Hát, ez kurva jó - tömött még két falatot a szájába.

- Örülök, hogy így gondolod - mosolyodtam el, majd én is megkóstoltam az általam készített ételt. - Hm, tényleg nem rossz.

- Jó ötlet volt bele a hagyma meg a hús - mondta, nekem pedig egyet kellett, hogy értsek vele.

Elég gyorsan befalta a neki szánt kisebb adagot, így az enyémből csórt a végefelé. Azt hittem, hogy alig fog majd enni, de ezek szerint tényleg éhes lehetett, mert az én adagom felét is ő ette meg.

- Á - mondtam neki, mire mosolyogva eltátotta a száját, én pedig adtam neki egy tojást. - Ennyire ízlik?

- Aha - bólogatott.

- Akkor tessék - nyújtottam felé az evőpálcikámat, ő pedig a lehető leggyorsabban be is kapta az ételt.

Nagyon édes volt még így is, hogy sebes volt az arca, egy pukli díszelgett a szeme felett és a szája is fel volt repedezve. Jó kedve volt, hiszen nem lehetett levakarni arcáról a hatalmas mosolyát, így én is nagyon jól éreztem magam. Főleg miután kiszúrtam Jimin anyját, aki a folyosóról kukkolt minket. Remélem látja, hogy mennyire boldog mellettem a fia és végre realizálódik benne, hogy nem én vagyok ebben a történetben a gonosz ember, hanem mondjuk ő.

- Szívesen ápolnálak még, viszont anyud azt mondta, hogy egy órát maradhatok csak, ami már így is letelt - húztam el a számat és igyekeztem nem elnevetni magam.

Tisztában voltam azzal, hogy Hyerim mindent hall és azzal is, hogy Jimin nem akarja majd, hogy elmenjek. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit fog reagálni a nő. Túlságosan szereti ahhoz Jimint, hogy elzavarjon.

- Mi? - pislogott nagyokat a mellettem ülő.

- Majd ha teljesen felépülsz, akkor találkozunk, oké? - húztam szándékosan az agyát.

- Ne menj már el, Jungkook - motyogta. - Csak még egy kicsit maradj, jó? Azt hiszem... kaphatok új jeget?

- Újat? De hiszen most cseréltem le.

- De nem hideg már - nyomta a kezembe a tasakot, én pedig alig bírtam ki nevetés nélkül.

- Oké, akkor kérek anyudtól egy újat - nyomtam egy puszit a homlokára, majd felkeltem az ágyról és a folyosó felé vettem az irányt.

Elmosolyodtam, amikor Hyerim mellé értem, ő pedig nagyon nem örült annak, hogy egy jó ideig még biztosan itt leszek a házában. Hát, küldjön el, ha nagyon szeretne.

- Jiminnek kellene egy friss jeges tasak - mondtam, mire bólintott egyet, majd kikapta a kezemből az említett tárgyat és elviharzott mellőlem.

Ha nem lenne ilyen hárpia, lehet, hogy még bírnám is. De a lényeg az, hogy még itt maradhatok egy ideig és élvezhetem Jimin társaságát. Az sem baj, hogy ápolnom is kell, mert szívesen főzök neki, amit csak szeretne és annyiszor cserélem ki neki a jeges tasakját, amennyiszer csak szeretné.

◇ ♡ ◇

Bocsánat, hogy csak most hoztam ezt a one shotot és azt is, hogy ilyen gagyi lett :( Legközelebb igyekszem jobbra írni, bocsánat...! ❤