J I M I N  P O V
J U N G K O O K  T O P

Magam elé bámulva ültem a bárpultnál és szorongattam az üvegpoharamat, ami már a hatodik lehet, amiből ittam. Nehezen érzékeltem már a külvilágot, hiszen napok óta aludni sem tudtam, így úgy éreztem magam, mint valami élő zombi. Nem bírtam már otthon maradni és a szobámban ülni, miközben azon gondolkoztam, hogy mekkora nyomorult vagyok.

– Leülhetek? – kérdezte egy nagyjából velem egyidős srác.

Bólintottam egyet, bár abban sem voltam biztos, hogy nekem szánta a kérdést. Nem néztem rá, mert túlságosan izgalmasnak tartottam a vodkás üvegek tanulmányozását a velem szemben lévő polcon. Whiskey kólát kért, majd beszélt még valamit a pultossal – gondolom vagy ismerik egymást, vagy gyakran jár ide –, majd elővette a telefonját és azt kezdte nyomogatni. Én azt sem tudtam, hogy hova tettem az enyémet, mert miután elment a lakásomról, azonnal kikapcsoltam. Túlságosan rosszul éreztem magam ahhoz, hogy bárkivel is beszéljek.

– Egészségedre! – tett le elém egy újabb pohár alkoholt a pultos, de én kérdőn néztem rá. Nem rendeltem újabb italt.

– De én... – kezdtem volna el, viszont ő közelebb hajolt hozzám és elsuttogta, hogy a mellettem ülő küldi nekem.

Nem tehetek róla, de azonnal a srácra pillantottam, aki az előbb ült le mellém és kissé zavarba is jöttem attól, hogy engem néz.

– Kö... köszönöm – szólaltam meg rekedtes hangon.

Basszus, de rég beszéltem már. Legutoljára szerintem csak az "egy whiskey kóla" és a "még egyet" nyögtem ki nagy nehezen, de mást nem igazán és nem is terveztem.

– Látom rendesen magad alatt vagy – kortyolt egyet az italából, mire bólintottam egy aprót. – Szerelmi bánat?

– Nevezhetjük úgy is – sütöttem le a szemeimet.

– Egyébként Jeon Jungkook – nyújtotta felém a kezét, én pedig kicsit bátortalanul, de viszonoztam gesztusát.

– Park Jimin – mutatkoztam be én is.

– Elmondhatod, ami bánt. Mondjuk tudom, hogy alig tíz perce ültem le melléd, de jelenleg nekem is szükségem lenne egy kis társaságra és ilyenkor szerintem jobb, ha kiadod magadból a feszkót.

– Nem tudom – sóhajtottam fel. – Szakítottam a barátnőmmel.

– Miért? – húzódott egy kicsit közelebb hozzám, hogy ne kelljen olyan hangos beszéljek és, ne hallja az egész bár, hogy mit mondok.

– Mert... mert rájöttem, hogy... – nyeltem egy hatalmasat és éreztem, hogy könnyeim hamarosan utat törnek maguknak.

Nem is szabadna megbízzak Jungkookba, hiszen alig tíz perce ismerjük egymást, de még is úgy érzem, hogy nyugodtan kisírhatom a lelkem neki. Egy hete magamba őrlődök és lehet, hogy tényleg jót tenne, ha valakinek elmondanám a történteket. Lehet, hogy nem is fogom már többet látni, szóval miért ne?

– Rájöttem, hogy nem érdekelnek a lányok – temettem az arcomat a tenyereimbe és utat engedtem a könnyeimnek. – Egyszerűen nem éreztem magam vele jól, mármint nagyon szerettem, csak valami mindig hiányzott. És egyszer egy buliban smároltam egy sráccal és az az egyetlen csók is sokkal több mindent elindított bennem, mint mondjuk az, amikor lefeküdtem Yurival. Ez annyira megrémített, hogy nem tudtam mit kezdeni vele, ezért próbáltam elnyomni magamban, de egyszerűen nem ment. Be akartam beszélni magamnak, hogy hetero vagyok, csak hát egy idő után belefáradtam abba, hogy meg kell játszanom magam. És most itt vagyok, egy hete elmondtam neki, hogy mi a helyzet, ő pedig pofon vágott és közölte velem, hogy elment az eszem és, hogy beteg vagyok. – meséltem el neki nagyvonalakban, hogy hogyan tettem tönkre a mondhatni tökéletes életem.

– Huh, ennél egyszerűbb magyarázatra számítottam – mondta, miután már csak ültem és lényegében sírtam. – Figyelj, Jimin. Nem ismerjük egymást, de szerintem jól tetted, hogy őszintén elmondtad neki, hogy mi van. Ez a te életed, te irányítod és nem hiszem, hogy meg kellene játszanod magad.

– Azt hittem, hogy majd jóban maradunk Yurival, viszont ő hallani sem akart erről. Sajnáltam őt, mert tényleg nem lehet kellemes érzés megtudni, hogy a barátod meleg, de nem tehetek róla. Nem voltam boldog és kezdtem beleőrülni a színészkedésbe.

– Megértem, Jimin – csúsztatta kezét az enyémre. Eddig a pulcsim cipzárjával szórakoztam és görcsösen húzogattam fel és le, viszont Jungkook leállította a kezemet és a pultra tette.

– Annyira bűntudatom van azóta, hogy konkrétan életképtelen lettem.

– De miért? Te csak őszinte voltál. – itta ki az utolsó kortyát a pohárból.

– De akkor is. Magányosnak érzem magam és nem tudom, hogy mit kellene tegyek. Kezdjek el pasizni? Ezt még kimondani is rossz. – nevettem fel kínomban.

– Igen? – mondta, vagyis inkább kérdezte.

– Ahhoz még túl józan vagyok – húztam le a kapott whiskey kólámat, ami rendesen végigégette a torkom.

Jungkook odaszólt a pultosnak, hogy kérünk még két pohárral, viszont nekem már semmi pénzem nem maradt, mert mindent elittam. Igazából azt sem tudom, hogy hogyan jutok majd haza, mert kocsival jöttem, csak hát kicsit kérdéses, hogy így akarok-e majd volán mögé ülni.

– És te miért vagy itt amúgy? – kérdeztem Jungkooktól.

– Hát, ez egy vicces történet. Kiszöktem otthonról, mert a szüleim sosem engednek sehova. Aztán itt kötöttem ki. Amúgy is mindig ide járunk a haverokkal, aztán tetszik ez a hely.

– Hány éves vagy? Ha nem túl személyes a kérdésem. – pillantottam rá, mire ő elmosolyodott.

– Jövő hónapban leszek tizenkilenc.

– Oh, azt hittem, hogy idősebb vagy – pislogtam nagyokat. Én úgy nagyjából húsz felettire tippeltem a korát, nem gondoltam, hogy még csak tizennyolc.

– Mindenki ezt mondja. És te mennyi vagy?

– Húsz – erőltettem magamra egy apró mosolyt. – Vicces, hogy húsz éves létemre jöttem rá arra, hogy meleg vagyok, nem?

– Az még nem is olyan gázos. Ismerek olyat, akinek már gyereke is van és azután jött rá, hogy nem hetero.

– Na, az szép – sütöttem le a szemeimet. – Tudod, egy kicsit abszurd, hogy te vagy az első ember, akinek elmondtam, hogy mi történt. Nincsenek igazán haverjaim, szóval legfeljebb a szüleimnek tudtam volna elmondani, de hát ők meg biztos kiakadtak volna és lehet, hogy még szóba sem álltak volna velem, ha benyögöm nekik, hogy meleg vagyok. – pillantottam Jungkookra, aki mosolyogva hallgatott engem.

– Örülök, hogy elmondtad nekem. Hallgatásban elvileg jó vagyok, viszont tanácsadásban már nem annyira, de azért próbálkozom.

– Szerintem tök jó vagy tanácsadásban is – vágtam rá azonnal. – Mármint amiket mondtál, azok tök hasznosak voltak szerintem.

– Akkor örülök neki – villantotta ki a fogait.

Nem válaszoltam semmit, helyette inkább arcát kezdtem tanulmányozni – amit kissé homályosan láttam már –, mert eddig nem volt időm rá. El voltam foglalva azzal, hogy magamat sajnáltassam és kibeszéljek magamból mindent. Azt kell, hogy mondjam; Jungkook nagyon helyes és a mosolya is rettenetesen édes. Idősebbnek nézett ki jóval, mint tizennyolc és abban is biztos vagyok, hogy érettebb a korosztályánál. Kisfiús, de egyben férfias arca volt és ez nagyon bejött, bár eddig nem sok ilyen fiúval találkoztam.

– Miért bámulsz? – pöckölte meg az orromat, én pedig úgy megijedtem, hogy majdnem leborultam a székről.

– Bo... bocsi, csak elgondolkoztam – motyogtam zavartan és egyáltalán nem éreztem azt, hogy idősebb lennék, mint Jungkook. Ő valahogy magabiztosabbnak tűnt, mint én és szerintem sokkal határozottabb a jelleme is, mint az enyém.

– Min?

– Semmi, nem lényeg – legyintettem egyet. Éppen azon agyaltam, hogy mennyire jól nézel ki.

– Mondd már, kíváncsi lettem – erősködött, én pedig szerettem volna elsüllyedni kínomban.

– Hát, azon agyaltam, hogy... hogy hogyan fogok hazajutni – hazudtam neki, mert nincs az az Isten, hogy eláruljam neki, hogy róla agyaltam. Még csak az kellene, hogy elijesszem magam mellől az egyetlen embert, akit egy kicsit is érdekli, hogy mi van velem és, aki leállt velem beszélgetni.

– Mert? Kocsival jöttél?

– Aha – húztam el a számat.

– Hát, figyelj. Az emeleten van egy szoba, ami igazából a dolgozóknak van, de ha gondolod lebeszélhetem, hogy itt maradhass. – ajánlotta fel, viszont én azonnal megráztam a fejemet. – Miért nem?

– Egyedül nem igazán szeretnék itt maradni, szóval szerintem inkább hívok egy taxit és ho... – magyaráztam volna neki a B tervem, viszont ő a szavamba vágott.

– Akkor itt maradok veled, oké? Csak mert én is jócskán ittam már és nincs kedvem taxizni. – ajánlotta fel, én pedig hirtelen reagálni sem tudtam rá.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, felpattant és a pultos sráchoz ment, én pedig tátott szájjal figyeltem, amint szervezkedik. Igazából nincsen jó előérzetem, szóval lehet jobban járnék, ha fognám magam és elfutnék innen. De már késő, mert Jungkook egy hatalmas mosoly kíséretében indult meg vissza felém, kezében pedig ott volt annak a szobának a kulcsa, amiről beszélt. Már csak abban reménykedtem, hogy se nem gyilkos, se nem pszichopata és nem fog történni semmi az éjszaka folyamán. Csak éljem túl, ez az egy kívánságom van.

– Mennyibe került? – kérdeztem tőle, amikor odaért mellém, viszont ő nem volt hajlandó elárulni nekem, hogy mennyit fizetett. Azt mondta, hogy majd visszatérünk rá reggel, de volt egy olyan érzésem, hogy esze ágában sem volt velem tudatni a szoba árát. – Jungkook, már így is te álltad a piáim felét, ezt is te akarod? – ragadtam meg a csuklóját, amikor már az emeleten voltunk.

– Igen! – villantotta ki a fogait, mire megadóan sóhajtottam egyet és némán követtem addig a bizonyos szobáig, amiről beszélt.

Hát, sokkal kisebb volt, mint amire számítottam és igazából a legnagyobb bajom az volt az egésszel, hogy az ágy akkora volt, hogy szerintem egyedül nem fértem volna el rajta kényelmesen. Volt egy ezer éves tévé az egyik sarokban és egy asztal, körülötte pár székkel, de eléggé lehangoló látvány volt a szoba kinézete. Nyeltem egy aprót, amikor tudatosult bennem, hogy még szőnyeg sincs a padlón, arról nem is beszélve, hogy egyetlen ágynemű volt az ágyon.

– Ennél azért kicsit jobbra számítottam – húzta el a száját Jungkook, én pedig helyeslően bólogatni kezdtem, mert én is ugyanezt gondoltam. Ez a hely undorító. – De egy éjszakára tökéletes, nem?

– Aha – nyögtem ki nagy nehezen és a falhoz léptem, amin fehér foltok voltak. Inkább nem akarom tudni, hogy mi lehet az.

– Bocsi, én azt hi... – kezdett el mentegetőzni, viszont most én voltam az, aki félbeszakította.

– Nem! Nagyon kedves tőled, hogy leszervezted ezt a szobát és biztos vagyok benne, hogy túlélünk egy éjszakát. Belül vagy kívül szeretnél aludni? – kérdeztem tőle, mire ő kérdőn pillantott rám. – Hát, mivel csak egy ágy van és egy ágynemű, így muszáj lesz egy ágyban aludjunk. De, ha nem szeretnél, akkor alszok az egyik székben.

– Nem, dehogy is. Sok jó ember kis helyen is elfér, szóval mindketten ezen az ágynak kinéző cuccon fogunk aludni. – lépett oda az említett bútorhoz, majd megpaskolta a párnát és megigazította a takarót is. – Nem is olyan kényelmetlen – villantotta ki fogait, miután elterült az ágyon.

Kibújtam a cipőimből és úgy döntöttem, hogy lefekszek mellé, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire fogunk szorongani az éjszaka folyamán ezen a kis szaron. A válasz egyértelmű; nagyon. Szegény Jungkook teljesen a falra volt mászva, én pedig félig lelógtam az ágyról, szóval valamit kellett csinálni, mert ez így nagyon nem volt okés.

– Nem alszunk inkább a kocsidban? – kérdezte nevetve, nekem pedig egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem is olyan rossz ötlet, de aztán eszembe jutott, hogy Jungkook fizetett ezért a szobáért, szóval csak nem mehetünk el most.

– Jó lesz itt – fordultam vele szembe, hiszen eddig egyenesben feküdtem. – Mi lenne, ha te is velem szembe fordulnál?

Bólintott egy aprót és felém is fordult, viszont így vészesen közel kerültünk egymáshoz, én pedig rettenetesen zavarba is jöttem. Térdeink összeértek, éreztem bőrömön, ahogy Jungkook levegőt vett és ez miatt átjárta egész testemet a libabőr. A fejünk felett lévő ablaknak köszönhetően láttam az arcát, így azt is, hogy engem nézett és mosolygott. Nem tudtam, hogy mi járhat a fejében, de nekem akaratlanul is eszembe jutott az első csókom azzal a fiúval, aki rám nyomult abban a fránya buliban, ahova el sem akartam menni.

Emlékszem, hogy először teljesen ledermedtem, viszont még azelőtt visszacsókoltam, hogy felfogtam volna a történéseket. A testem előbb reagált, mint én és hát nem bántam meg, mert ekkor jöttem rá arra, hogy ez hiányzott az életemből, egy fiú és nem egy lány.

– Hm? – kérdezte Jungkook, mire kérdőn néztem rá, hiszen nem igazán hallottam, amit az előbb mondott. – Azt kérdeztem csak, hogy miért bámulsz már megint. – villantotta ki a fogait.

– Ja, hát... hát lehet, hogy megint gondolkoztam.

– Min? – kérdezte ismét, viszont most nem mondhattam azt, hogy azon agyalok, hogy még is hogyan fogok hazajutni.

– Az első csókomon. Mármint azzal a sráccal, akinek még a nevére sem emlékszem.

– Na, és? Mire jutottál? – kérdezte, mire nyeltem egy aprót és felpillantottam rá, hiszen eddig a mellkasát tanulmányoztam.

– Nem bántam meg – motyogtam. – Ha tehetném, akkor újra és újra megtenném, mert nagyon élveztem.

– Miért nem teszed meg akkor? – kérdezte, én pedig kérdőn pillantottam rá.

– Mert nincs kivel, lol – vágtam rá, mire Jungkook elnevette magát.

– Úgy érzem, hogy nem igazán vágod a rejtett utalásokat – mondta, viszont én még mindig nem értettem, hogy mire akar célozni.

– Mi? Ezt nem értem. – ráztam meg a fejem zavarodottan.

A pulcsimnál fogva húzott közelebb magához, én pedig nagyokat pislogva figyeltem, hogy mit csinál. Végigsimított az alsó ajkamon, majd beharapta a sajátját és úgy hajolt még közelebb hozzám. Mi a fene? Most meg akar csókolni? Szívem hevesen dobogott, mindenből kettőt láttam és úgy éreztem, hogy ha most nem csókol meg, akkor én teszem meg az első lépést. Még mindig nem értettem, hogy milyen utalásokról beszélt, de nem is számított már, hiszen ajkait az enyéimnek nyomta, körülöttem pedig megszűnt minden és csak is Jungkookra voltam hajlandó koncentrálni. Még arra a srácra sem, aki megcsókolt abban a buliban és a volt barátnőmre sem, akinek rettenetesen összetörtem a szívét.