J I M I N  P O V
J U N G K O O K T O P

– Nyugi, rá fogom venni – villantottam ki a fogaimat, miközben Jungkook anyjával beszéltem telefonon.

– Szerintem utoljára a szalagavatóján viselt alkalmi ruhát, de akkor is heteken át kellett neki könyörögjek, hogy ne szakadt farmerben és fekete pólóban menjen – nevetett fel Yeeun, Jungkook anyja.

– Bízd csak rám, tényleg – sandítottam a mellettem álló srácra, aki karba tett kezekkel figyelt engem. – Meg vannak a módszereim.

– Rendben van, Jimin. Ha nagyon hivatalosak akarunk lenni, akkor nyakkendő is kellene.

– Milyen színű? – kérdeztem vissza, mire Yeeun tanakodni kezdett.

– Én barack színű ruhában leszek, szóval szerintem ez a szín jó lenne.

– Majd hívlak, ha sikerült rávegyem – mosolyodtam el.

Miután ismét megköszönte, hogy megpróbálom a fiát rávenni a lehetetlenre, letettük a telefont, Jungkook pedig némán méregetett engem. Mielőtt bármit is mondhattam volna, rávágta, hogy nem. Bármiről is beszéltünk az elmúlt percekben, ő abba biztosan nem fog belemenni. Na, majd meglátjuk. Kicsit sem érdekelt, hogy jelenleg a pláza közepén álltunk, közelebb sétáltam hozzá és kiskutyaszemekkel néztem rá.

– Ez nagyon nem jön be nálam – nevetett fel, de azért sóhajtott egy hatalmasat. – Na, mire kellene rávegyél?

– Szombaton üzleti kajára vagy hivatalos a szüleiddel és ugye te is tisztában vagy azzal, hogy ilyen göncben nem mehetsz – mutattam a szokásos szakadt nadrágjára és fekete pólójára.

– Miért nem?

– Mert ott nagyképű, milliárdos üzletemberek lesznek és ha ilyen csövesen odaállítasz, akkor nem csak téged fognak lenézni, hanem a szüleidet is. – rajzolgattam apró köröket a mellkasán, miközben a lehető leghalkabban és lágyabban beszéltem hozzá.

– Nem érdekel, nem fogok inget húzni.

– Nyakkendőt is kellene – villantottam ki a fogaimat, mire Jungkook elkáromkodta magát. – Csak most az egyszer, de tényleg. Pár órát csak kibírsz alkalmi ruhában, nem?

– Nem.

– Dehogynem – forgattam meg a szemeimet. – Ne hisztizz már. Gyere és keresünk neked valami fasza darabot. – ragadtam meg a kezét és a mozgólépcső felé vettem az irányt.

– Valamit valamiért, Jimin – mondta nekem, én pedig összeráncolt szemöldökökkel néztem rá, hogy ezt még is mire értette pontosan. – Ha belemegyek abba, hogy veszünk nekem inget, meg szmokingot meg mit tudom én még mit, akkor, ha hazamegyünk... – vigyorodott el, nekem meg egyből leesett, hogy mire gondol.

– Miért járnak mindig ilyenek az eszedben? – forgattam meg a szemeimet, mire Jungkook csak elnevette magát.

– Egy ilyen jó pasi mellett, hogy ne gondolkodnék ilyeneken? Már azóta gondjaim vannak odalent, hogy felvetted ezt a nadrágot.

– Hülye csaptam meg játékosan a mellkasát. – Gyere, menjünk, mert sosem végzünk.

– Akkor ezt vegyem annak, hogy megbeszéltük? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Király!

Nem válaszoltam semmit, csak jobbra fordultam, mert kissé zavarba jöttem, hogy egy pláza közepén beszéltük meg a vásárlás utáni programunkat. Igazából tisztában voltam azzal, hogy mennyire imádja ezt a nadrágot rajtam Jungkook, mert ott volt, amikor vettem és már akkor is rengeteg megjegyzést tett arra, hogy mennyire jól áll nekem és, hogy kiemeli a fenekemet és ez őt rohadtul beindítja. Lehet, hogy direkt vettem fel ma ezt, ki tudja.

Miután nagy nehezen találtunk egy boltot, ahol azért elfogadható áron voltak az alkalmi ruhák és még nyakkendők is voltak, végre el kezdhetett próbálni Jungkook. Ruhák terén rendesen eltér az ízlésünk, ezért ami nekem tetszett, arról ő hallani sem akart és ez fordítva is így volt. Amikor pedig közöltem vele, hogy barack színű nyakkendő kell, ki akart menni az üzletből. Igazából jól szórakoztam a szenvedésén, mert mindig is utált vásárolni, de most nem szabadult, mert megígértem az anyjának, hogy még ma megveszünk mindent, ezért elszántam magam és addig nyaggattam, amíg végre találtunk egyet, ami mindkettőnknek úgy ahogy tetszett. Szépen kifejezve kurva jól állt neki, mintha rá találták volna ki, de komolyan. Tátott szájjal figyeltem, amikor kijött a próbafülkéből és úgy mértem végig, mintha valami zsákmány lenne számomra. Egyszerűen tökéletesen festett, mintha a filmvászonról lépett volna ki.

– Oké, azért a szádat csukd be, baba – nevette el magát, majd a próbafülke tükrében kezdte nézegetni magát. – Utálom az ilyen ruhákat, de ez tényleg nem olyan borzasztó.

– Ez valami tökéletes, de komolyan.

– Akkor ez lesz – mondta, majd behúzta a függönyt, hogy visszaöltözhessen a szokásos szakadt nadrágjába és fekete pólójába.

Többször is mondtam már neki, hogy unalmasan öltözködik, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Emlékszem, amikor először megláttam a szekrényét, rendesen ledöbbentem, hogy fekete és fehér pólón kívül más tényleg nincsen. Mondjuk az tény, hogy ez a két szín rettenetesen jól áll neki, de azért egy kéket vagy mondjuk sárgát is megnéznék rajta szívesen. Egyszer, amikor nálam aludt és nem volt pizsamája, odaadtam a rám nagyjából két mérettel nagyobb halványlila pólómat és konkrétan nem akarta felvenni. De szerencsére utána befejezte a makacskodást és még a halványlila is rohadtul jól állt neki, ezért sem értem, hogy miért ragaszkodik ennyire a fehérhez és a feketéhez.

Miután sikeresen megvettük az alkalmi ruhát és a nyakkendőt is, megindultunk haza, mert három órát elcsesztünk azzal, hogy kerestük a megfelelő ruhadarabokat. Mindketten farkas éhesek voltunk már, szóval gyorsan beugrottunk a mekibe és vettünk két menüt, hogy letudjuk a késői ebédet, vagy a túl korai vacsorát. A kocsiban felhívtak Jungkook anyját és vidáman közöltem vele, hogy sikeresen megvettük a szombati ruhát, szóval egy gonddal kevesebb. Nagyon hálás volt és még jó párszor megköszönte, hogy segítettem neki, én pedig nem győztem mondogatni, hogy nem nagy dolog és, hogy szívesen segítettem, mert tényleg nem volt nehezemre. Amúgy sem volt mára tervem, szóval jól is jött, hogy Jungkookkal tölthettem a napomat.

– Végre itthon – sóhajtott fel Jungkook, miközben ledőlt az ágyra.

– Úgy csinálsz, mintha napokat lettünk volna távol – nevettem fel.

– Úgy is éreztem – mondta, bár alig hallottam, mert feje a takaróba volt temetve.

– Jaj, te szegény – feküdtem el én is mellette, viszont rendesen össze kellett húzzam magam, mert Jungkook elfoglalta a hatalmas franciaágy majdnem háromnegyedét. – De legalább van most már alkalmi ruhád és egy csodás barack színű nyakkendőt, amit szerintem azonnal kidobsz majd a kukába, miután véget ért az üzleti vacsora.

– Túl jól ismersz – fordította oldalra a fejét, hogy rám tudjon nézni. – Az volt a tervem, hogy kihajítom majd a kocsiból, ha eljövünk onnan.

– Nem is te lennél – forgattam meg a szemeimet.

Felkönyökölt, majd közelebb csúszott hozzám, hogy nyomhasson egy puszit a számra.

– Ugye tudod, hogy mi következik most? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Akkor jól van – villantotta ki fogait, majd ismét lecsapott ajkaimra, viszont most már nem csak egy apró puszit kaptam.

Összekulcsoltam tarkójánál az ujjaimat és úgy húztam magamhoz még közelebb, mert nem csak neki voltak gondjai odalent. Mióta láttam Jungkookot abban a szmokingban, képtelen vagyok kiverni a fejemből, annyira jól állt neki. Feljebb másztunk az ágyon, hiszen eddig éppen, hogy nem estünk le. Ujjait bevezette a pólóm alá és szokásához híven apró köröket rajzolt rá, ahova csak tudott. Oldalra fordítottam a fejemet, hogy hozzáférjen a nyakamhoz is, hiszen azt szerettem a legjobban, ha apró puszikkal, illetve csókokkal lepi el a legérzékenyebb pontomat. Szerencsére kitapasztalta már, hogy melyik ez a pont, így rutin szerűen kezdte kényeztetni. A nevét sóhajtoztam és nyögdöstem, amikor lehúzta nadrágom sliccét, majd ki is gombolta azt és nem is húzta az időt, azonnal kezelésbe is vette a farkamat. Nem akartam, hogy csak ő okozzon örömet nekem, ezért én is levezettem a kezét a dudorodó férfiasságához és miután kigomboltam a nadrágját az alsójába nyúltam. Egyszerre nyögtünk fel, majd mozdultunk meg, hogy levegyük egymásról a ruhákat, mert azért meztelenül még is csak egyszerűbb a dolog.

– Sosem tudom megunni a hibátlan tested, Jimin – motyogta a számra, én pedig meg sem próbáltam magamba fojtani a nyögéseimet.

– Ezt te mondod? – utaltam az izmos felsőtestére, majd hagytam, hogy ujjainkat összekulcsolja és a fejem fölé tegye.

– Már mondtam, hogy engem nem érdekel, ha nincsenek izmaid – mondta, én pedig bólintottam egyet, mert ezt minden egyes alkalommal elmondja, amikor megdicsérem az izmait. – Akkor meg?

Nem bírtam neki válaszolni, hiszen elengedte az egyik kezemet és a fejem melletti fiókhoz nyúlt, ahol a gumikat tartotta. Mosolyogva figyeltem, ahogy magára görgeti az óvszert, én pedig már szét is tettem a lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen. Összeszorítottam a szemeimet, amikor belém hatolt, viszont azonnal megcsókolt, így elvonta a figyelmemet a kellemetlen érzéstől. Mindig is imádtam, ha beszélt hozzám és hol édes, hol mocskos szavakat suttogott a fülembe, ő pedig mindig is élvezte, hogy ennyire kivoltam a szavaitól.

– Szeretlek, Jimin – mondta, én pedig már olyan közel jártam a csúcshoz, hogy képtelen voltam válaszolni neki. – Kibaszottul szeretlek.

Belemarkoltam mindkét vállába és hagytam, hogy közénk élvezzek, miközben a nevét kiabálom és hátam ívbe feszül. Neki sem kellett olyan sok, alig lökött még párat rajtam, ő is átlépte a gyönyör kapuját és rám feküdt. A szoba megtelt mindkettőnk sóhajaival, de annyira kábult voltam, hogy lényegében azt sem éreztem, hogy Jungkook rajtam fekszik.

– Szeretlek – mondtam, amikor már kezdtem magamhoz térni. – És ott szeretnék lenni, mielőtt indultok arra az üzleti vacsorára.

– Én meg azt szeretném, ha velem jönnél – tápászkodott fel rólam, majd kidobta a gumit, a pólójával meg letörölte kettőnkről az élvezetem.

– Nem tudom, anyudék nem hívtak meg.

– Majd beszélek velük, hiszen te is a család része vagy – mosolyodott el, majd visszamászott mellém az ágyra.

Magunkra húzta a takarót és nyomott egy puszit a kissé izzadt homlokomra. Jól esett, amit mondott, viszont nem akartam zavarni ott, hiszen úgy igazából nem vagyok a családjuk része. Az csak egy dolog, hogy együtt vagyunk, de a szülei szerintem még mindig nem fogadták el száz százalékosan, hogy a fiuk nem egy lányt szeret. Persze nagyon kedvesek velem és Yeeun többször is mondogatja nekem, hogy örül, hogy a fia boldog velem, de látszik rajta, hogy egy lánynak mennyivel jobban örülne.

– Szerintem neked is baromi jól állna a barack szín – forgatta meg a szemeit, mire muszáj volt elnevessem magam.

– Nem hiszem, mivel világos a hajam. De neked tényleg jól áll, szóval csend legyen.

– Oké, főnök – döntötte a fejét az enyémnek. – De azért tényleg szeretném, ha eljönnél.

– Tudom, viszont ha a szüleid... – kezdtem volna el, viszont Jungkook befogta a számat.

– Nem érdekelnek anyámék – mondta. – Mondom akkor másképp. Ha te nem jössz, akkor én sem megyek.

– Akkor ezt anyudékkal is közöld majd – mondtam, mikor végre elvette a kezét a számtól.

– Hol a telóm? Ha kell, akkor most azonnal felhívom. – akart felkelni, viszont én nem hagytam neki és visszanyomtam az ágyra.

– Majd, most maradj itt velem – mosolyodtam el, a tekintete pedig azonnal megváltozott és meglágyult.

– Oké – mosolyodott el, majd az államnál fogva húzott magához közel, hogy megcsókolhasson.

Büszke voltam magamra, amiért sikerült rávegyem arra Jungkookot, hogy alkalmi ruhát vegyen fel, a barack színű nyakkendőért pedig Nobel-díjat is érdemelnék. Remélem nem lesz belőle nagy probléma, ha felveti az ötletet a szüleinek, miszerint én is menjek velük arra az üzleti vacsorára.