J I M I N  P O V
J U N G K O O K  T O P

– Akkor minden meg van, ami kell? – pillantott rám Taehyung, miközben én még a csipszelet pakolgattam az ágy melletti éjjeliszekrényemre.

– Szerintem igen – bólintottam egyet. – Basszus, nem kellene így izguljak. Ez csak egy szimpla film nézés lesz, nem is értem magamat.

– Jimin – sóhajtott fel barátom. – Erre a filmnézésre vársz nagyjából két hónapja, szerintem teljesen normális, ha izgulsz.

– Még mindig nem értem, hogy hogyan vetted rá, hogy átjöjjön hozzám – haraptam be alsó ajkaimat. – Hiszen én egy kis senki vagyok, ő meg basszus a suli egyik legmenőbb pasija.

– Ezt inkább meg sem hallottam – forgatta meg a szemeit, majd hátára vette az iskolatáskáját és a cipőit is magára kapkodta. – Nyugi, nem fog senki megzavarni titeket. Hoseok mit tudom én mit csinál, de a lelkére kötöttem, hogy ne jöjjön vissza a koliba hat előtt.

– Ez igazán kedves – kuncogtam fel. – Nem tudom, nem túl kicsi ez az ágy? – pillantottam az említett bútorra, amin igazándiból sokszor még egyedül sem férek el normálisan.

Volt már olyan, hogy arra keltem fel, hogy lefejeltem az ágyam melletti éjjeliszekrényt és azt már nem is részletezném, hogy a földön ébredtem fel. Persze a szobatársaim ezen jót nevettek, de nekem két hétig egy hatalmas dudorral kellett élnem a mindennapjaimat és még aludni sem tudtam miatta rendesen.

Taehyung egy pimasz mosoly kíséretében már ki is slisszolt a közös szobánkból, én pedig az órára pillantottam, ami azt mutatta, hogy ha minden igaz, akkor Jungkook két perc múlva itt lesz. Annyira izgultam, hogy attól féltem, hogy csinálok valami hülyeséget és teljesen leégetem magam előtte. Életem egyik legjobb döntése volt ez az iskola, mert megismerhettem őt, csupán az volt gáz, hogy egyáltalán nem hasonlítottunk egymásra. Ő minden hétvégén bulikba járt, cigizett, az sem kizárt, hogy füvezik is, ezzel ellentétben én a szabadidőm hetven százalékát a könyvtárban töltöm, húszat otthon és marad az a tíz százalék, amikor mondhatni "szociális" ember vagyok, de csak azért mert a két szobatársam – Taehyung és Hoseok – mindig elrángat magával mindenhova és próbál nekem valakit találni, mert itt vagyok lassan tizenhét évesen és még csókolózni sem csókolóztam. Oké, gáz, ezzel én is tisztában vagyok, de melegként még nehezebb párt találni magadnak, mint heteróként, főleg ha még antiszoc is vagy mellé és egyetlen pasit sem mersz leszólítani. Ezért is csodálkoztam annyira, hogy Jungkook belement abba, hogy megnézzünk egy filmet. Mondjuk lehet, hogy el sem jön, igazából nem lepődnék meg rajta, mert ki akarna egy ilyen nyomi sráccal filmezni?

– Szia, bocsánat, hogy késtem, de az igazgatóiból jövök! – pillantottam meg Jungkookot, aki ma valahogy még helyesebb volt, mint eddig. Anyám, a nyaktetoválása a kedvencem.

– Oh, szia. Mit csináltál már megint? – kérdeztem tőle, mire ő hangosan felnevetett, majd levetette magáról a bőrdzsekijét és a cipőit is.

– Cigiztem a fiú vécében pár haverommal és megszólalt a füstjelző, pedig esküszöm, hogy ablakot is nyitottunk – közölte velem halál higgadtan. 

Akárhányszor beszéltem vele, mindig ilyen közvetlen volt velem és ezt sosem tudtam hova tenni. Mármint sokszor úgy beszélt velem, mintha régi haverja lennénk, pedig csak két hónapja jöttem át ebbe az iskolába. De nem bántam, mert legalább nem volt távolságtartó velem és sokszor a véleményemet is kikérte például abban, hogy szerintem milyen ruhát kellene húznia a pénteki buliban. Mivel emelt bioszon együtt voltunk, így általában ott beszélgettünk sokat, mert még is kinek lenne kedve pénteken utolsó órában figyelni a tanárra? Valahogy mindig találtunk egy témát, amit kivesézhettünk, még ha nem is értettünk nagyjából sosem egyet.

– És mit kaptál érte? – kérdeztem, majd arrébb ültem, mert időközben odasétált mellém és levetődött az ágyamra.

– Csak a szokásos – forgatta meg a szemeit. – Már megint figyelmeztetőt, de basszus azt hiszi, hogy ezzel elér bármit is, de igazából nem. Anyáéknak megint be kellett jönniük és megint végig kellett hallgatniuk, ahogy az igazgató azzal fenyegetőzik, hogy ki fog rúgni, ha így folytatom.

– Nem félsz, hogy valóban kirúg? 

– Úgy sem teszi meg. Ezzel fenyegetőzik kilencedik óta, de csak a szája nagy. – vonta meg a vállait, majd ölébe vette a laptopomat és, anélkül hogy megkérdezte volna, hogy egyáltalán használhatja-e, bekapcsolta.

– Értem – motyogtam, majd bepötyögtem a jelszavamat, hogy fel tudja oldani a gépem.

– Mit szeretnél nézni? – pillantott rám, mire én egy picit hátrébb hajoltam tőle, ugyanis túl közel volt hozzám, amitől rendesen zavarba is jöttem.

– Ne... nekem igazából teljesen mi... mindegy – motyogtam, mire Jungkook elmosolyodott és bólintott egy aprót.

– Akkor majd én kiválasztok valamit. Szereted a horrorokat? – kérdezte, mire azonnal rávágtam, hogy igen.

– Azok a kedvenceim – mosolyodtam el. El sem hiszem, végre van valami közös bennünk?

– Akkor jó lesz mondjuk a Horrorpark? Azt már rég meg akartam nézni, csak nem volt kivel. 

– Nekem oké – vontam meg a vállaimat, majd felkeltem az ágyról és becsuktam az előszoba ajtaját, hogy a kinti hangzavar ne annyira hallatszódjon be.

Amíg Jungkook elindította a filmet, addig én besötétítettem, a nassolni valókat pedig az ágyra dobáltam. Az az egy kikötésem volt, hogy én akartam belül feküdni, mert ott nagyobb biztonságban érzem magam. Már gyerek korom óta berögződött nálam az, hogy mindenhol belül kell aludjak, a buszban az ablak mellett ülni és ha filmezünk, akkor is én fekszek a fal mellett. Lehet, hogy nevetséges, de úgy sem tudok elaludni, hogy szembe fordulok a fallal, mert félek, hogy valami – vagy valaki – rám támad és nem veszem észre. 

– Na, akkor indítom – mondta, én pedig nyakig betakarózva bámultam a laptopom kijelzőjét, ami félig az én lábamon, félig az övén volt, hiszen másképp nem fértünk volna el. – Utálom a kollégiumi ágyakat, mondtam már? – pillantott rám, amikor még csak az intro ment.

– Ne is mondd, én is utálom.

– Ezer bocsánat, ha rád mászok majd, de nem szeretnék leesni a földre – nevetett fel, mire éreztem, hogy arcomat ellepi a pír, mert elképzelte, hogy valóban rám mászik.

– Gyere csak nyugodtan, majd rányomulok a falra – válaszoltam végül, mert nem akartam válasz nélkül hagyni.

– Akkor már inkább rám nyomulj, ne a falra – lökött játékosan vállba, mire felkuncogtam. Bárcsak megtehetném.

Alapjáraton úgy szoktam horrort nézni, hogy valami van az arcom előtt, mert sokszor megijedek, ha mondjuk jumpscare van, de most nem akartam magam azzal égetni, hogy eltakarom az arcom, mint valami lány, de már a film első három percében az alsó ajkamat kezdtem rágcsálni idegességemben. Jungkook időközben már a második csomag csipszet kezdte falni és nem értettem, hogy hogyan bír ilyen nyugodtan, illetve érzelemmentesen horrort nézni. Tanítson már meg, mert volt már olyan, amikor felsikítottam – akárcsak egy kislány –, mert annyira megijedtem.

– Eddig nem nagy szám – szólalt meg, úgy fél óra múlva.

– Hát, eddig még nem, de lehet majd beindul – vontam meg a vállaimat.

Amikor a két főszereplő, akiket már az eleje óta össze akartak hozni, bementek a fotófülkébe, én meg gondoltam, hogy lesz közöttük valami, amikor pedig csókolózni kezdtek, elkapott a rossz érzés, hogy engem még senki sem akart egyszer sem megcsókolni és nagy valószínűséggel nem is fog, mert ronda vagyok és kinek kellene egy ilyen nyomorék gyerek, mint én? Még izmos sem vagyok, nem hogy helyes. Nyeltem egy hatalmasat és igyekeztem a filmre koncentrálni, de egyszerűen nem ment.

– Minden rendben? – kérdezte Jungkook, mire megráztam a fejem. – Miért, mi történt?

– Semmi, hagyjuk inkább – sóhajtottam fel, majd belemarkoltam a csipszes zacskóba és tenyerembe vettem egy jó nagy adag ropogtatni valót.

– Mondd már – állította le a filmet, én pedig nem hittem el, hogy nem akarja elengedni a témát.

Kezdtem bánni, hogy ennyire kinyilvánítom az érzéseimet és, hogy egyszerűen képtelen vagyok nemet mondani, plusz ha azt is mondok, egy idő után úgy is meggyőznek és könnyen beadom a derekam. De nem akartam közölni Jungkookkal, hogy amúgy az a bajom, hogy még senkivel sem csókolóztam, mert biztosan kinevetett volna, sőt lehet, hogy még gúnyt is űzött volna belőle, amire nem igazán volt szükségem.

– Na? Nem mondod? – kérdezte, mire megráztam a fejem. – Miért nem? Kíváncsi vagyok rá, meg amúgy sem adom tovább senkinek, ha ettől félsz.

– Nem akarom, hogy kinevess – hunytam be a szemeimet és már azt is megbántam, hogy ezt elmondtam neki.

– Jesszus, Jimin, még is miért nevetnélek ki? – sóhajtott fel, majd felült az ágyon.

– Nem lelkizni hívtalak át, hanem filmezni – jelentettem ki, mikor lecsukta a laptopom tetejét.

– Igazából nem is te hívtál át – villantotta ki a fogait. – Taehyung volt az, aki megkérdezte, hogy lenne-e kedvem átjönni. Nem is értem, hogy miért nem te.

– Mert nekem nemet mondtál volna – vontam meg a vállaimat, mire Jungkook értetlenül nézett rám.

– Miért mondtam volna nemet neked? Nem értem.

– Mert hozzád képest egy senki vagyok – suttogtam és jobbnak láttam, ha inkább rá sem nézek.

Hosszú percekig síri csendben ültünk, én időközben rég megbántam, hogy őszinte voltam vele és legszívesebben kirohantam volna a szobából, mert annak ellenére, hogy nem akartam leégetni magam, azért még is csak sikerült. Jungkook meg szerintem azon agyalt, hogy még is hogyan lehetek ilyen gáz és, hogy egyáltalán minek jött ide. Hát igen, amikor Taehyung közölte velem, hogy simán belement, el sem akartam hinni. Miért? Nem volt ma jobb dolga? Vagy miért?

– Oké, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, meg mindkettőnknek más haveri társasága van, de úgy gondolom, hogy attól még nem vagy senki. Nem is értem, hogy miért mondtad ezt, Jimin. – sóhajtott fel, majd nekidöntötte a hátát az ágy támlájának és arcomat kezdte tanulmányozni.

Álltam a pillantását és igyekeztem végig a szemeibe nézni, bár amikor megnyalta ajkait, tekintetem szinte reflexszerűen csúszott oda. Hogy én mennyire meg akarnám csókolni őt, te jó ég. Ismét végignyalt ajkain, én pedig nem bírtam magammal, ismét előbb beszéltem és csak utána gondoltam át, hogy megéri-e jobban leégetni magam, vagy nem.

– Én még sosem csókolóztam – hunytam be a szemeimet. – Azért lett szar kedvem az előbb.

– Hogy mi? – kérdezte, de választ nem kapott tőlem. – Mármint... ez nem baj, csak meglepődtem.

– Szerintem meg baj. 

– Nem olyan nagy cucc – vonta meg a vállait. – Mármint jó meg minden, de majd egyszer úgy is meg fog történni az első neked is.

– De én most akarom! – mondtam és egy kicsit úgy hangzott, mintha egy akaratos kislány lennék.

– Most?

– Hát... nem most, vagyis... – nem igazán tudtam, hogy mit is kellene mondjak. 

– Nem csókolóztam még fiúval, de ha nagyon szeretnéd, akkor szívesen megmutatom, hogy hogyan kell – mondta, hangján pedig hallani lehetett, hogy mosolyog.

– Igen? – emeltem rá a tekintetem, mire ő bólintott egyet. – Oh, ez annyira kellemetlen, sajnálom.

– Nem kell bocsánatot kérj. Igazából az én első csókom a nővérem akkori legjobb barátnőjével volt. Lehettem vagy tizenkettő, nem is emlékszem már rá annyira, de én is kíváncsi voltam, hogy milyen érzés, ezért megkértem, hogy csókoljon meg. Ő pedig szívesen meg is tette, hiába volt közöttünk jó pár év. 

– De az más, mert mi mindketten fiúk vagyunk – nyeltem egy aprót, majd beharaptam alsó ajkamat.

– És? Zavarna, ha megcsókolnálak?

– Nem – vágtam rá szinte azonnal. – Vagyis ha téged nem zavar, akkor engem sem fog – próbáltam menteni a menthetőt, bár már szerintem késő volt.

– Oké – mosolyodott el, majd közelebb csúszott hozzám.

Nyeltem egy hatalmasat, ahogy arcát fürkésztem és igazából még most sem fogtam fel, hogy hogyan jutottunk el oda, hogy Jungkook komolyan meg fog csókolni engem és komolyan vele lesz az első csókom. Közölte velem, hogy csukjam be a szemeimet, én pedig tettem, amit kért. Szívem majd ki akart ugrani a helyéről, amíg arra vártam, hogy megérezzem ajkait az enyémeken. Államnál fogva húzott közelebb magához, majd nem is húzta sokáig az időt, szinte azonnal meg is szüntette a távolságot kettőnk között. Zavaromban a takarót kezdtem markolászni és igazából még a számat sem mertem megmozdítani, mert nem akartam, hogy elrontsak valamit, így lényegében csak ő csókolt engem, én őt nem. Elhajolt tőlem, majd megjegyezte, hogy ne parázzak már, csak engedjem el magam és élvezzem a helyzetet. Oké, én már így is rohadtul élvezem a helyzetet, szóval...

– Mondom engedd el magad és ne szorongassad a lepedőt – nyúlt a kezemért, majd a saját combjára csúsztatta és egy pimasz mosoly kíséretében közölte, hogy bejönnek neki az apró ujjaim.

Hát igen, az ő hatalmas ujjaihoz viszonyítva tényleg nagyon picik az enyémek, de nem tehetek róla, anyától örököltem. Neki is nagyon aprók az ujjai, apának viszont szerintem még Jungkookénál is hosszabbak.

Igyekeztem megfogadni tanácsait és elengedni magam, bár már attól rettenetesen zavarba jöttem, hogy kezem még mindig a combján pihent, de eszem ágában sem volt elvenni onnan, mert talán soha nem lesz már lehetőségem ismét megérinteni őt. Behunytam a szemeimet, ahogy megéreztem ismét ajkait és igyekeztem leutánozni mozdulatait, de olyan profin csinálta, hogy gáznak éreztem, amit csinálok. Biztos rengeteg emberrel csókolózott már, én meg itt szerencsétlenkedek. Végignyalt ajkaimon, belőlem meg kitört egy halk sóhaj, hiszen azért még is rohadtul bejön Jungkook, mióta megláttam és most jelenleg éppen csókolózunk. Ha ezt Taehyungnak elmondom, szerintem el sem fogja hinni. Jobb kezét a tarkómra csúsztatta és elmélyítette a csókot, a hasam meg olyan szinten görcsölni kezdett, hogy attól féltem meghalok. Egyre gyorsabban mozgatta ajkait, én pedig úgy éreztem, hogy azért a végefele már egyre jobban belejöttem én is a csókcsatába és kezdtem bátrabb is lenni. Jungkook elhajolt tőlem, majd végignyalt ajkain és egy pimasz mosoly kíséretében kezébe vette a laptopomat, majd eldőlt az ágyon, mintha semmi sem történt volna az elmúlt percekben.

– Na, nem fekszel le? – kérdezte, mire zavartan elmotyogtam egy 'de'-t és már vissza is feküdtem a fal mellé, ahol eddig is feküdtem.

Rettenetesen zavarban éreztem magam, a szívem még mindig iszonyatosan dobogott, a gyomrom pedig görcsben volt, arról nem is beszélve, hogy ajkaim rettenetes bizseregtek a csók miatt. Nem mertem Jungkookra pillantani, ezért a laptopom kijelzőjét bámultam és lényegében még levegőt is alig mertem venni. Hiába indította el a filmet, képtelen voltam rá figyelni, mert az előbb történtek hatása alatt voltam még és késztetést éreztem, hogy ismét megcsókoljam őt, mert rettenetesen bejött, amit csinált. Durva, hogy amúgy filmezni hívtam át, de a filmből nagyjából fél órát láttunk, mert én úgy döntöttem, hogy leégetem magam és hülyét csinálok magamból. A mellettem fekvőre sandítottam, aki nagyban a filmre koncentrált. Ezek szerint neki komolyan csak egy csók, de nekem meg a csók volt. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, amikor Jungkook rám pillantott, én pedig képtelen voltam akárcsak egy értelmes szót is kinyögni, ezért inkább lesütöttem a szemeimet.

– Mi az? – kérdezte lágy hangon, amitől egész testemen átjárt a libabőr.

– Ugye nem fogod elmondani senkinek? Én nem akarom, hogy ez miatt piszkáljanak.

– Kinek mondanám el? – kuncogott fel, mire megvontam a vállaimat. – Amúgy sem tartozik rajtunk kívül másra.

– Oké – motyogtam, majd összeszedtem a bátorságomat és felnyitottam a szemeimet, így azonnal találkozott a tekintetünk.

Mivel az ágyamat egy személyre tervezték, így a kelleténél közelebb voltunk egymáshoz, ami miatt arcom szerintem pírba szökhetett és nyelnem kellett egy aprót, ahogy ajkaira pillantottam. Fogalmam sincs, hogy honnan gyűjtöttem össze ennyi bátorságot, de felkönyököltem és most én voltam az, aki megszüntette a közöttünk lévő távolságot. Tudom, hogy Jungkook mennyire meglepődött, de nem tolt el magától, sőt átvette a csók irányítását, én pedig mellkasára vezettem mindkét kezemet és arra kellett rájöjjek, hogy iszonyatosan izmos.

– Ügyes vagy – suttogta, miután hosszú percek múlva elváltunk egymástól. – Egyre jobban csókolsz.

– Köszönöm, vagy mi – sütöttem le a szemeimet.

Éppen szólásra nyitotta a száját, amikor kivágódott az ajtó, majd Taehyung és Hoseok jelent meg négy bevásárló szatyorral a kezükben. Azonnal felültem az ágyon, majd kérdőn pillantottam rájuk, hiszen meg negyed öt sem múlt, úgy volt, hogy csak hat után jönnek vissza. Miután közölték, hogy amúgy csak a cuccokat jöttek lepakolni, már ki is szaladtak a szobából, én pedig az orrnyergemet masszírozva szidtam az eget, amiért ilyen szobatársakat kaptam.

Utána csak sikerült befejeznünk azt a nyamvadt filmet, bár szerintem már Jungkookot sem érdekelte különösebben. De filmezni hívtam át, szóval csak meg kellett nézni ezt a szart, aminek a vége annyira erőltetett volt, hogy muszáj volt nevetnem rajta. 

– Oké, legközelebb valami mást nézünk – mondta Jungkook, én pedig kérdőn pillantottam rá. Lesz következő alkalom?

– Legközelebb? – kérdeztem zavartan, mire ő bólintott egy nagyot. – Oh, oké. Akkor majd legközelebbre keresek valami jobbat.

– El is várom, Jimin – kacsintott egy aprót, majd tarkómnál fogva húzott közelebb magához, hogy ajkait az enyémeknek nyomja.

◇ ♡ ◇

Nagyon gagyi lett? Nekem nem tetszik, szóval sajnálom... pedig az alapsztori szerintem nem annyira rossz, csak valamiért nem tudtam úgy megírni, ahogy azt szerettem volna:(