Ajánlott zene:
Brown Eyed Girls - Kill Bill

J U N G K O O K P O V
J I M I N T O P

Kicsit feszengve éreztem magam, amiért kisminkelve és szőke hajjal sétáltam végig Szöul egyik leghíresebb utcáján, hiszen mióta megszülettem, sötétbarna a hajam, sminkelni meg egyáltalán nem szoktam, mert hülyeségnek tartom. Seokmin és Bora felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha idén mi is részt vennénk a Cosplay hétvégén, ami már évek óta hatalmas hagyomány a cseresznyevirágzás utáni első hétvégén. Eddig egyszer sem voltam, egyszerűen nem érdekelt különösebben - ahogy a cosplay és az animék sem -, viszont az elmúlt egy évben drágalátos barátaimnak köszönhetően otaku lettem, bár még nem vagyok teljesen megszállott. Szóval nagyjából hónapok óta tervezzük, hogy miknek is kellene beöltöznünk. Ők már nagyjából decemberben megbeszélték, hogy Deku és Uraraka lesznek, mert mindketten imádják a My Hero Academiat. Persze volt egy hosszas vitánk, mielőtt eldőlt volna, hogy ki-ki lesz, mert én akartam Deku lenni, de Seokmin egyszerűen nem akart engedni. Végül a hagyományos 'Aki a rövidebb fogpiszkálót húzza, az lesz Deku' sorsolással, eldőlt és nem meglepő módon, veszítettem. Sokat agyaltam, hogy akkor mégis kinek kellene öltözzek, aki nem annyira figyelemfelkeltő, de azért még is ismert anime karakter, ezért az Ouran High School Host Club-ra esett a választásom, azon belül Tamaki-ra, aki a kisugárzása miatt már a kezdetektől kedvencem volt. Meg ki ne szeretné őt?

- Figyeljétek! - mutatott Bora az utca végén lévő embertömegre.

- Mi lehet ott? - ráncolta össze a szemöldökeit Seokmin, amikor egy hangosabb sikítást hallottunk.

- Talán valamilyen koreai banda ingyen koncertet ad - vontam meg a vállaimat, majd biccentettem egyet a hangzavar irányába, hogy menjünk.

Kíváncsi voltam, hogy még is mi - vagy ki - volt képes ekkora sikítást kiváltani az emberekből, hogy jó pár méterről is hallani lehessen azt. Ahogy egyre közelebb értünk, hallani lehetett, hogy valóban a koreai zenéhez van köze, hiszen fülemet megcsapta Sunmi egyik száma. Karba tettem a kezeimet, amikor meghallottam egy fiú hangot, aki megköszönte, hogy ennyien itt vannak és, hogy pénzzel is támogatják őket. Még szerencse, hogy jóval magasabb voltam, mint az előttem álló lányok, így simán beláttam a hatalmas körbe, ahol négy fiút pillantottam meg. Ők is be voltak öltözve, kettejük egyszerűbb cosplayt választott, de a másik kettő már róka füllel, vagy éppen macska farokkal is rendelkezett.

- Ezek még is mit csinálnak itt? - kérdeztem a mellettem állóktól, mire Bora konkrétan rám visított, hogy nem igaz, hogy nem vágom.

- Minden bizonnyal táncolnak, te okos - forgatta meg a szemeit, mire összenéztem Seokminnel, és a pillantásából igazából mindent ki lehetett venni. Nem én voltam egyedül, aki csak most világosodott meg, maradjunk annyiban.

Szemeim hatalmasra tágultak, amikor leesett, hogy az egyik srác Haruhinak öltözött be, aki történetesen egy lány. És történetesen szintén az Ouran High School Host Club egyik főszereplője. Szerintem nem kell részleteznem, hogy milyen kapcsolat van a táncos fiú, és az általam kiválasztott karakterek között. Tekintetem találkozott vele, majd rám mosolygott és ismét elindította Sunmi számát, ami már az előbb is ment.

- Most pedig eltáncoljuk nektek Sunmi leghíresebb és legjobb számát, egy kicsit átformálva - szólalt meg az macska farkat viselő srác.

Oké, egyértelműen jól táncoltak, sőt, ahhoz képest, hogy fiúk, szerintem még az énekesnőt is megszégyenítő csípőmozgással táncolták végig a táncot, főleg a fekete hajú. Nem tehettem róla, de egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szemeimet, muszáj volt minden mozdulatát figyelemmel kísérnem. Szemeim hatalmasra tágultak, amikor két srác majdnem lekapta egymást, és nem igazán értettem, hogy miért visít körülöttem mindenki - Borát is beleértve.

- Mi a fasz? - lépett oda mellém Seokmin, majd mindketten teljesen elképedve figyeltük, ahogy a négy srác eléggé félreérhető mozdulatokat csinál.

- Szerintem mennünk kellene - nyeltem egy aprót, mert rettenetesen zavarban éreztem magam. - Túl fiatal vagyok még ehhez - tettem hozzá, mire haverom hangosan felröhögött.

Időközben vége lett a számnak, mi pedig igyekeztünk gyorsan elhúzni a nyúlcipőt, hiszen a sikítás már-már fülsüketítő volt. Viszont Borának esze ágában sem volt itt hagyni ezeket a "helyes fiúkat", ezért még két táncot meg kellett néznünk. Istenem, hogy tetszhet ez egyáltalán valakinek?

- Egy gyors kérdés. Van, aki ismeri innen az Ouran High School Host Club animét? - kérdezte a fekete hajú srác, mire nagyjából a tömeg háromnegyede feltette a kezét. - És ki szereti? - tette fel a kezét, mire páran letették a kezüket, de a közönség fele még mindig jelentkezett. - Én is nagyon szeretem, főleg Tamakit.

Egyenes a szemeimbe nézett, amikor kimondta az utolsó mondatot, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna, annyira zavarban voltam. Nyeltem egy hatalmasat, majd odaszóltam Boráéknak, hogy most már komolyan menjünk, mert nem tetszik, ami itt történik. Viszont mire elindultunk volna, a fekete hajú srác kijelentette, hogy négy fiúra lenne szükségük a következő tánchoz, mert valami extra produkcióval készültek.

- Nem mentek ki? - fordult felénk a lány, mire két határozott nemet kapott válaszként. - Unalmasak vagytok.

- Heterók vagyunk drágám, nem unalmasak - vágott vissza a haverom, mire zavartan felnevettem. Magad nevében beszélj, Seokmin.

- Na, még kellene egy valaki - szólalt meg a zöld hajú srác, mire mindenki jobbra-balra kezdte kapkodni a fejét, hátha valaki majd önként kivonul.

- Akkor majd én választok magamnak párt - szólalt meg a fekete hajú, majd megindult felém.

Még hátra is pillantott, hogy hátha áll mögöttem egy fiú, akihez éppen tart, de előttem és mögöttem is lányok voltak, így kíváncsian figyeltem, hogy még is kihez megy. Lábaim földbe gyökereztek, amikor megállt előttem, majd eleresztett egy félmosolyt és kinyújtotta felém a jobb kezét.

- Gyere, Tamaki, rád esett a választásom - szólalt meg, mire nagyjából öten visítottak fel mellettünk - Borát is beleértve.

- Ah, én már úgy is menni készültem - ráztam meg a fejem, hiszen egyáltalán nem terveztem kimenni oda.

- Három perc - tartotta továbbra is a kezét felém, de én megráztam a fejem.

- Menj már, Jungkook - lökött rajtam egy Bora, így sikeresen nekiestem a srácnak.

Megragadta a csuklómat, majd maga után húzott egészen a kör közepéig. Szívem hevesen vert és nem éreztem jól magam, arról nem is beszélve, hogy torkom is rendesen kiszáradt. Még akkor sem engedte el a csuklómat a fekete hajú, amikor már beletörődtem a helyzetbe, hogy innen sajnos nem menekülhetek.

- Fiatalkorúak, szemet becsukni - nevetett fel a róka füleket viselő fiú. - Kamerákat elő és élvezzétek az előadást.

- Miért izgulsz ennyire? - kuncogott fel a fekete hajú, miközben a kör jobb oldalára húzott maga után. - Esküszöm, hogy élvezni fogod.

- Nem hinném - válaszoltam, bár az igazat megvallva már most tetszett a kialakult helyzet. Csak nehogy lent gondok adódjanak.

- Táncoltak már neked? - nyalt végig alsó ajkain, mire zavartan megráztam a fejem. - Akkor most fognak - paskolta meg arcom jobb oldalát, mire nyeltem egy hatalmasat és Seokminékre pillantottam.

Bora kezében ott volt a telefon, mondjuk gondoltam, hogy az egészet fel fogja venni videóra. Haverom pedig karba tett kezekkel figyelte, hogy mi történik, de látszólag ő is jót szórakozott a nyomoromon. Elindult a Brown Eyed Girls - Kill Bill című száma, én pedig behunytam a szemeimet egy pillanatra, ugyanis rettenetesen izgultam. Oké, hogy táncolni fog, de még is hogyan? Meg milyet és miért kellek ide egyáltalán én?

- Egyébként Jimin vagyok - mutatkozott be, mielőtt még bármit is csinálhatott, én pedig zavartan elárultam a saját nevem. - Cuki név egy cuki fiúhoz - kacsintott egyet, majd a vállamra helyezte a jobb kezét és leguggolt a földre.

Kezdetét vette a tánc, én pedig szerintem még életemben nem voltam ennyire zavarban. Eleinte igyekeztem nem Jimint figyelni, de többször is hozzám ért, volt amikor az államnál fogva fordította arca felé a fejem és alig választott el minket pár centi egymástól, így egy idő után nehezemre esett nem őt bámulni. Azt is meg kell hagyni, hogy jól rázza magát, szerintem jobban twerkel, mint bármelyik lány, akit eddig életem során láttam, arról nem is beszélve, hogy többször is rám vigyorgott. Igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire tetszik, amit látok, mert azért még is csak egy utcán vagyok, ahol jelenleg több százan néznek, és szinte biztos, hogy lesz valaki, aki felveszi ezt a táncot és két óra múlva már fel is tölti a Youtube-ra. Ezért igyekeztem semleges arcot vágni, bár párszor egyáltalán nem jött össze. Nem tudom, hogy hányszor csinálhatta már ezt, de olyan profin mozgott, hogy szerintem mindenki megirigyelné a mozgását.

- Látom, bejön - suttogta a fülembe, amikor olyan részhez ért a tánc.

Nem válaszoltam neki, de szerintem nem is várta, hiszen a következő pillanatban végig simított a testem jobb oldalán, majd egy pimasz mosoly kíséretében felkelt és körülöttem kezdett sétálni, miközben tapsolt. Oké, ha így folytatja, gondok lesznek lent, az biztos. Elém állt, majd mindkét kezét hátra nyújtotta, én pedig már meg sem próbáltam neki ellenállni, tettem, amire kért. Tekintetem fenekére siklott, amikor csípőjét kezdte mozgatni és zavartan oldalra pillantottam, mert azért még sem akartam valami perverz állatnak tűnni, amiért folyamatosan bámulom őt. Meg hát egy fiúról van szó, aki igaz, hogy kicsit lányos vonásokkal rendelkezik - meg egy lánynak is van beöltözve -, de attól függetlenül egy fiú. Nekem meg egyáltalán nem kellene ennyire élveznem, hogy táncol nekem, de nem tehetek róla, baromira bejön. Hamar eltelt ez a három perc, amikor feleszméltem, már leállt a zene, Jimin pedig egy cuppanós puszit nyomott az arcom jobb oldalára, amitől ismét jó páran sikítani kezdtek. Zavartan temettem arcomat a tenyereimbe, majd meghajoltam párszor és jobbnak láttam, ha minél hamarabb eltűnök innen, még mielőtt még kellemetlenebb lesz a helyzet.

- Úristen, Jungkook! Rohadtul aranyosak voltatok, shippelek titeket és ááááá, nem bírom! - ugrott a nyakamba Bora, mikor odaértem hozzájuk. - Nem izgultál fel? Nagyon odatette magát a srác!

- Jesszus, Bora, állj már le! - szólt rá Seokmin a lányra, aki rettenetesen fel volt pörögve a látottak miatt.

- Inkább menjünk - sóhajtottam fel, majd meg sem várva őket, indultam el arra, amerről eredetileg jöttünk.

- Felvettem mindent videóra és azt hiszem feltöltöm majd Youtube-ra, mert irtó aranyos lett. Főleg, amikor zavarba jöttél, na meg az a puszi a végén! Meghaltam fangörcsben, de komolyan! - pörgött még mindig Bora, én pedig némán hagytam, hogy kiadjon magából mindent.

- Jungkook! - hallottam meg a nevemet, mire azonnal hátra fordultam, viszont arra nem számítottam, hogy Jimint pillantom meg. - Tudunk beszélni? Négyszemközt?

- Már itt sem vagyunk - ragadta meg Bora Seokmin csuklóját, majd jó messzire rángatta maga után.

- Igen? - kérdeztem, amikor már kezdett kínos lenni a csend.

- Csak meg akartalak dicsérni, amiért nem szaladtál el és végig álltad a táncot.

- Oh, hát jó voltál. Jól táncolsz. - mosolyodtam el zavartan.

- Köszi - kacsintott egy aprót. - Ha szeretnéd megismételhetem a táncot neked, mondjuk nálam - lépett közelebb hozzám, majd összekulcsolta ujjait a tarkómnál.

Teljesen lefagytam kijelentésére és rendesen zavarba is jöttem, főleg, hogy közel is volt hozzám. Arcom szerintem olyan vörös lehetett, akárcsak egy paradicsom, szívem pedig olyan hevesen kezdett dobogni, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy Jimin is hallotta.

- Na? Benne vagy? - kezdte cirógatni hüvelykujjával a tarkómat, mire testemet átjárta a hideg. Hogy a fenébe ne lennék benne?

- Hány éves vagy? - kérdeztem tőle, teljesen figyelmen kívül hagyva az előbb mondottakat.

- Hm, miért érdekel?

- Mert én még kiskorú vagyok - mondtam, mire látszott rajta, hogy rendesen meglepődött.

- Az nem változtat a tényen, hogy ágyba vinnélek - kuncogott fel, ezzel ismét sikeresen zavarba hozott.

- Mindig így szedsz fel embereket?

- Nem szoktam embereket felszedni, baba - vezette végig kezeit nyakamtól egészen a hasamig. - Te vagy az első, aki megtetszett.

- Hány éves vagy? - próbálkoztam be ismét, hátha most már sikerrel járok és elárulja.

- Nyugi, csak huszonegy leszek.

- Értem - válaszoltam a lehető leghalkabban.

- Szóval? Mit mondasz a meghívásomra? - tette karba kezeit, mire vettem egy mély sóhajt.

- Meddig táncikálsz itt?

- Nagyjából még két óra - válaszolta, mire elővettem a zsebemből a telefonomat.

- Akkor fél hétre visszajövök - nyitottam meg közben a névjegyzéket, majd felé fordítottam a telefont, hogy adja meg a számát.

- Már várlak - vette ki a kezemből, majd beírta a számát és meg is csörgette magát, hogy az én számom is meg legyen neki. - Remélem másodjára is tetszeni fog a tánc - kacsintott ismét egy aprót, végig simított arcom jobb oldalán, majd hátat fordított nekem és visszasietett a hatalmas tömeghez, hogy folytassa, amit eddig is csinált.

- Na? Mi volt? Miért simította meg az arcod és miért adtad oda neki a telefonod? - támadott le Bora, szinte azonnal, amikor egyedül maradtam.

- Azt hiszem VIP vendég lettem - válaszoltam sejtelmesen, majd megindultam, bár tisztában voltam azzal, hogy még negyvenkettő kérdést fel fog tenni nekem.

- Mármint? Ezt, hogy érted? - sietett utánam, de nekem eszem ágában sem volt elárulni neki, hogy mire értettem. - Jungkook, mondd már el! Kérlek, nagyon kíváncsi vagyok. Én vagyok az első számú shipperetek, szóval kérlek mondd el, hogy mi történt. - könyörgött továbbra is, mire én nevetve megráztam a fejem.

- Ez a kettőnk titka, Bora, nem fogom elárulni - ráztam meg a fejem, mire a lány hisztizni kezdett.

Jót szórakoztam azon, ahogy próbált rászedni arra, hogy áruljam el, hogy még is mit beszéltünk mi ketten, de azért sem említettem neki egy szót sem. Had találgasson, egyszer majd úgy is rá fog jönni. Így is rendesen izgultam az este miatt és igazából én magam sem hittem el, hogy komolyan belementem abba, hogy átmenjek hozzá. Hiszen nem is ismerem, lehet valami pszichopata, vagy éppen szervkereskedő. Csak az a baj, hogy a tánc óta görcsben van a gyomrom és sikeresen el is érte a kellő hatást ott lent. Kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni ebből az esti táncból, bár a hasam már most rendesen görcsben van, ha csak arra gondolok, hogy ismét twerkelni fog nekem. Oké, hálás vagyok Borának és Seokminnek, amiért rávettek arra, hogy jöjjünk el és arra is, hogy nem lehettem végül Deku, hanem Tamaki.