J U N G K O O K P O V
J I M I N T O P

Kiejtettem a kezemben lévő két üveg alkoholt, amikor megpillantottam Jimint, amint egy számomra teljesen idegen lánnyal csókolózik a sarokban. Ledermedve álltam és szerintem még a számat is eltáthattam, annyira lesokkolódtam. Oké, hogy nem vagyunk még hivatalosan együtt, de egyszer már csókolóztunk, én pedig elhittem, hogy talán ő is komolyan gondolja a dolgokat, de ezek szerint nem. Legszívesebben odatrappoltam volna és behúztam volna egyet neki, kicsit sem törődve azzal, hogy idősebb, mint én. Nem tudom, hogy meddig falhatták egymást, mert teljesen megállt az idő és még a körülöttem állókkal sem tudtam koncentrálni, sőt még a házigazdával sem, aki minden bizonnyal kiabált velem, amiért darabokra tört miattam két üveg és most mindenhol üvegszilánkok vannak, plusz alkohol, csak Jiminnel és az idegen csajjal.

- Bazdmeg, legalább told arrébb a segged, ha már nem takarítasz fel! - lökött oldalba az egyik srác, mire én kis híján elestem.

Ekkor pillantott rám Jimin, majd nagyjából két másodperc alatt lépett el a csajtól, akivel eddig annyira nagyon elvoltak. Szó nélkül fordítottam neki hátat, majd mit sem törődve a kabátommal, amit a kocsijában hagytam, elindultam a sötétségben. Hajnali három is elmúlt már, nem volt olyan hideg, de azért el lehetett volna viselni plusz egy réteget, bár jelenleg nem érdekelt, hiszen minél messzebb akartam kerülni a bulitól, legfőképpen Jimintől. Nagyjából három utcát sétálhattam, amikor lelassított mellettem egy autó, viszont teljesen tisztában voltam azzal, hogy ki is az, ezért mit sem törődve vele, mentem tovább.

- Jungkook, állj már meg! - szólt ki a kocsiból, mire én szemeimet behunyva mutattam fel a középső ujjamat.

- Inkább menj vissza a csajodhoz, hátha megdughatod még a buli vége előtt - válaszoltam neki flegmán.

Tudom, hogy nem volt szép, amit mondtam neki, de megérdemli. Minek hiteti el velem, hogy lehet közöttünk valami, ha már az első bulin lekap valakit? Megkérdeztem tőle, hogy engem miért csókolt meg és azt válaszolta, hogy kíváncsi volt milyen. De utána ismét megcsókolt, azt pedig állítása szerint azért tette, mert tetszett neki. Akkor nem is én tetszettem neki, hanem, hogy csókolózott valakivel?

- Nem akarom megdugni - sóhajtott fel, majd bekanyarodott az egyik ház felhajtójára és egészen a kapuig gurult, így sikeresen elzárta előlem a menekülési útvonalat.

Vissza akartam fordulni, de megragadta a felkaromat és megállított. Szerintem nem kell részletezni, hogy kimentettem szorításából magamat, hiszen kettőnk közül jóval erősebb voltam - plusz nagyobb is.

- Csak hagyd, hogy megmagyarázzam, oké?

- Nem, rohadtul nem oké - csattantam fel és ismét előjött a késztetés, hogy arcon simogassam az öklömmel. - Minek hiteted el velem, hogy lehet közöttünk valami, ha utána mással smárolsz?

- Én nem tudom, hogy mi ütött belém - sóhajtott fel. - De ezt ne itt beszéljük már meg. Kérlek szállj be a kocsimba és hallgass meg!

Hátat is fordított nekem, majd beült a kormány mögé és becsukta maga után az ajtót. Várakozó pillantást intézett felém, én pedig ahelyett, hogy elmenekültem volna, vettem egy mély levegőt és megkerülve az autóját, beszálltam mellé. Azért is, mert kíváncsi voltam, hogy még is milyen indokkal áll elő, plusz túlságosan szerettem ahhoz, hogy itt hagyjam. Láttam, hogy elereszt egy apró mosolyt, miközben én becsatoltam a biztonsági övemet, arra meg ki sem akarok térni, hogy ivott és úgy vezetett. Remélem még rendőrökkel is összefutunk, komolyan már csak azok hiányoznak ebből a csodálatos estéből.

- Először is leszögezném, hogy ő mászott rám. Rohadtul hirtelen ért, ezért először fel sem fogtam, hogy még is ki a fene a csaj.

- Utána meg visszacsókoltál, remek - forgattam meg a szemeimet.

- Mert fogadott a barátaival.

- Oh, komolyan? - horkantottam fel, mert rohadtul nem hittem neki.

- Igen, az volt a lényeg, hogy minél több pasit kellett megcsókolnia. Engem meg látott egyedül, ezért gondolta, hogy nincs senkim, ezért is kapott le.

- Nincs is senkid, szóval...

- De, van - vágta rá, mire kérdőn pillantottam rá. - Méghozzá te.

- Nem vagyunk együtt, szóval nem értem, hogy miről beszélsz. Tudod, te mondtad azt nekem, hogy adjak időt neked, hogy átgondold az érzéseid. Oké, adtam időt, erre te mással csókolózol, még ha nem is te kezdeményezted. Annyi más pasi volt ebben a kurva buliban, ha komolyan tartasz valakidnek, akkor ellökted volna és közölted volna vele, hogy bocsi, van barátom! - kiáltottam fel, hiszen rettenetesen felidegesített. - Úgy, hogy most lassíts le, mert kiszállok és soha többet nem akarlak látni, te szemét! - csatoltam ki a biztonsági övet, amit nagyjából két perce csatolhattam csak be.

- Nem! - válaszolta határozottan.

- Nem?

- Nem fogsz elmenekülni, megint. Mindig ezt csinálod és kezd elegem lenni már belőle. Hallgass már végig, a faszomat már. - csapott idegesen a kormányára, majd a biztonság kedvéért le is zárta az autót, nehogy kiugorjak menet közben.

- Akkor állj félre. Nem akarok még balesetet is szenvedni. - sóhajtottam fel, majd behunytam a szemeimet és igyekeztem lenyugtatni magamat, mert a vérnyomásom szerintem laza százat emelkedhetett.

Bekanyarodott egy kisebb utcába, majd egy romos ház elé beparkolt, ahol valószínűleg nem lakott senki. Kicsatolta a biztonsági övét és, majd egész testével szembe fordult velem, de hosszú percekig csak bámult, nem szólalt meg. Viszont én csak magam elé bámultam, már csak azért sem néztem rá. Komolyan rosszul esett, hogy így hagyta magát.

- Nem akarlak elveszíteni, Jungkook - sóhajtott fel, mire a lehető legkomorabb arccal rápillantottam.

- Nem tudod elveszíteni azt, ami nem is volt a tiéd.

- Aj, faszom - hunyta be a szemeimet. - Csak adj még egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy nekem csak te kellesz.

- Kérlek, ne gyere nekem ezekkel a nyálas szövegekkel, mert megütlek - mondtam neki halál komolyan.

- Tudod jól, hogy mennyire analfabéta vagyok kapcsolat téren.

- Tudom - eresztettem el egy gúnyos mosolyt.

- Először tényleg csak a kíváncsiság miatt csókoltalak meg, viszont másodjára már nem. Rohadtul élveztem azt a heves csókcsatát veled, ezért annyira meg akartam - és akarom is - ismételni, csak nincs elég bátorságom hozzá, hogy kezdeményezzek. Te pedig nem léptél semmit, szóval olyan volt, mintha megbántad volna. Baromira össze vagyok zavarodva és komolyan nagyon sajnálom, hogy hagytam magam. Tudod, előtted sosem csókolóztam még fiúval és egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív hatással leszel rám. Hiszen eddig legjobb barátomként tekintettem rád, de nem élvezhetném a csókolózást a legjobb barátommal, nem? - nyalt végig ajkain, mire bólintottam egy aprót, kérdésére válaszolva.

- Értem - köszörültem meg a torkomat, hiszen hirtelen nem igazán tudtam mit válaszolni neki.

Nem mondom, hogy megesett rajta a szívem, de eljutottam már arra a szintre, hogy nem akarom megfojtani. Vártam, hogy mondjon még valamit, viszont lehajtott fejjel ült és ujjaival szórakozott. Átnyúltam az ülések között és a jobb kezemet a kezeire tettem, majd gyengéden meg is szorítottam azt. Rám pillantott, így összekapcsolódott a tekintetünk és hosszú percekig némán álltuk egymás tekintetét.

- Utálok veled veszekedni - suttogta, mire közöltem vele, hogy nekem sem a kedvenc elfoglaltságom.

Főleg, hogy általában nem értünk egyet és sajnos mindketten eléggé makacsok vagyunk ahhoz, hogy engedjünk, így órákat szoktunk vitázni a nagy semmiken. Most viszonylag hamar lezavartuk a dolgokat, nagyjából egy órát kiabálhattunk egymással, és csak reménykedni tudtam abban, hogy most már egyikünk sem fogja felemelni annyira a hangját. Jimin összekulcsolta az ujjainkat, majd gyengéden cirógatni kezdett a hüvelykujjával, bennem pedig eldőlt, hogy már nem haragszom rá. Utáltam, hogy ennyire szerettem őt és, hogy egyszerűen képtelen voltam negatív érzéseket táplálni iránta.

Kicsit meglepődtem, amikor hirtelen elengedte a kezemet, felnyitotta a zárat és kiszállt a kocsiból. Összeráncolt szemöldökökkel néztem, hogy még is hova megy, de amikor beszállt hátulra, még jobban összezavarodtam. Aludni akar, vagy mi? Szerintem látta rajtam, hogy nem igazán értem, mit csinál, ezért eleresztett egy apró mosolyt, majd közölte velem, hogy üljek hátra, mert ott nagyobb a hely és jobban elférünk. Összeráncolt szemöldökökkel tettem, amit kért, majd nyeltem egy aprót, amikor ismét lezárta az autót, így nem volt esélyem a menekülésre.

- Most meg fogsz erőszakolni, vagy micsoda? - kérdeztem zavartan, mert már kezdett nyomasztó lenni a csend.

- Lehet - villantotta ki fogait, mire nevetve mellkasba csaptam.

Arra viszont nem számítottam, hogy nem fogja engedni, hogy elhúzzam tőle a kezem. Nagyokat pislogva figyeltem, ahogy arca jobb oldalához húzza, majd behunyta szemeit és akárcsak egy macska, nekinyomta tenyeremnek a fejét. Majdnem elolvadtam ettől a jelenettől, hiszen rettenetesen aranyosnak tartottam, ahogy átmegy egy kisgyerekbe, akinek szeretet hiánya vagy. Nem bírtam ki, muszáj volt megjegyeznem, hogy mennyire édes, mire ő szemeit megforgatva közölte, hogy nem is. Nagyjából öt percet mondogathattuk felváltva, hogy igen-nem, végül Jimin szakította meg a veszekedést azzal, hogy nyomott egy puszit a tenyeremre. Felkuncogtam, hiszen mindig is csikis voltam ott, viszont ez a mellettem ülőt egyáltalán nem zavarta, mert még vagy ötször megismételte a cselekedetét.

- Jimin - szólaltam meg, abban reménykedve, hogy végre rám néz.

- Hm? - pillantott rám, mire nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

- Mit csinálsz? - utaltam arra, hogy az imént a tenyeremet puszilgatta.

- Hát - kuncogott fel. - Őszintén szólva nem tudom.

Összeráncolt szemöldökökkel figyeltem, ahogy elneveti magát, majd zavartan megvakarja tarkóját. Igazából fogalmam sincs, hogy miért, de odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a szájára. Nem terveztem hosszúra, igazából nem is mertem volna úgy igazán megcsókolni, csak már nem bírtam már tovább, hogy itt puszilgat, de nem csókol meg. Reméltem, hogy ezek után végre megteszi a kellő lépést, nem csak apró lépésekben fog haladni.

- Oh - nyelt egy aprót, viszont szinte azonnal utánam hajolt, így ismét összeértek ajkaink.

Eddigi életem során még egyszer sem éreztem ilyen szintű boldogságot, arról nem is beszélve, hogy Jimin tisztában volt azzal, hogy mit csinál. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, amikor egyszer csak fogta magát és szó nélkül beleült az ölembe, de jelen esetben egyáltalán nem volt ellenemre, főleg, hogy még mindig hevesen faltuk egymást. Bevezette jobb kezét a pólóm alá, mire egy pillanatra teljesen ledermedtem, de ezt ő is észrevette, ezért elhajolt tőlem és közölte velem, hogy nem fog az ég adta világon semmi történni közöttünk, csupán kiélvezi a helyzetet és azt, hogy nem löktem el magamtól, amikor rám vetette magát.

- Szerinted megpusziltalak volna, ha nem akarom, hogy megcsókolj? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Hm - mosolyodott el halványan. - Talán.

Mielőtt még válaszolhattam volna, ismét megcsókolt engem, de most egyáltalán nem volt olyan vad, mint az előbb. Sokkal inkább volt szenvedélyes és ez valahogy jobban bejött. Plusz az, hogy közben hasamat cirógatta a lehető legóvatosabban, csak még élvezetesebbé tette a kialakult helyzetet.

Ha valaki azt mondta volna nekem még a buli előtt, hogy majd hajnalban, egy elhagyatott ház kocsi-feljáróján, Jimin kocsijának hátsó ülésén fogunk csókolózni, akkor nagy valószínűséggel úgy kinevettem volna, majd közöltem volna vele, hogy elment az esze és nyilván nem fog közöttünk semmi történni. Aha, hát rendesen tévedtem. Túl vagyunk már egy nem túl nyugodt veszekedésen, arról nem is beszélve, hogy láttam egy random csajjal smárolni. Túl sok dolog történt, de az utóbbi percek történéseit nem bántam meg, sőt igazából szerintem minden okkal történt ma, ahogy a közmondás is tartja.

- Jimin - suttogtam, amikor nyakamra tért át és azt kezdte el apró puszikkal kényeztetni. Nem válaszolt semmit, csak hümmögött egy aprót és igazából folytatta, amit eddig is csinált. - Nem akarlak elveszíteni.

- Nem fogsz elveszíteni, Jungkook - hajolt el tőlem annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni. - Minden rendben van, nem?

- De... csak... emlékezni fogsz egyáltalán erre holnap?

- Nem vagyok részeg, Jungkook, szóval miért ne emlékeznék? - fogta arcomat két tenyere közé. - Minden egyes másodpercre emlékezni fogok, de ami fontosabb, hogy egyetlen cselekedetemet sem fogom megbánni.

Szívem ismét heves dobogásba kezdett, nagyon jól esett, amit mondott és igazából fel sem merült bennem a kétely, hogy talán nem szabadna hinnem neki. Tudtam, hogy igazat mondd, éreztem, hogy nem hazudik nekem és ettől még boldogabb lettem, mint eddig voltam. Ahelyett, hogy megcsókoltam volna, vagy valami, átöleltem a derekát és szorosan magamhoz húztam. Felkuncogott, majd nyomott egy apró puszit a fejem tetejére, de természetesen visszaölelt. Jaj, Jimin, miért kellett ilyen makacsnak lenned? Remélem innentől komolyan kétszer át fogja gondolni, hogy mit is csinál, mert nem szeretném megütni, vagy mondjuk eltörni a kezét, ha mondjuk teljesen idegen lányokkal flörtöl. De talán a legjobban abban reménykedek, hogy ma úgy fogok az ágyamba feküdni, hogy már nem leszek szingli és lesz egy csodálatos és jóképű barátom. Igen, mert erre van most iszonyatosan szükségem, ezért nem is késlekedtem, kimondtam, ami a szívemet nyomja. Elmosolyodtam, amikor Jimin szívverése felgyorsult és innen már nem is féltem igazából, hogy megteszi-e a kellő lépést, vagy sem.