J I M I N  P O V
J U N G K O O K  T O P

Utálom, hogy nem tudok nemet mondani. Már alapból rossz előérzetem volt azzal kapcsolatban, hogy a srácok ki akarnak bérelni egy apartmant a hétvégére, hogy ott megünnepelhessük Taehyung születésnapját. Amikor mondtam nekik, hogy amúgy ezt megcsinálhatnánk nálam is, akkor mind a hatan rám förmedtek, hogy ott legalább nem kell majd a szomszédok miatt aggódni. Végül addig könyörögtek nekem, hogy belementem, hiszen nem akartam ünneprontó lenni, plusz ott lesz Jungkook is, ami nekem csak jó, mert igen, rohadtul bejön nekem már egy ideje. Többször is utaltam rá, hogy nem csak barátként tekintek rá, de sosem esett le neki, hogy mit miért mondok, én meg túl félénk voltam ahhoz, hogy lépjek bármit is – pedig én vagyok az idősebb –, mert nem akartam, hogy esetleg a barátságunk rovására menjen, ha mondjuk megcsókolom.

– Vegyünk még valamit? – kérdezte tőlem gondolataim tárgya, ugyanis ma reggel felhívott, hogy buli előtt vennünk kellene még piát, de mivel neki nem adják ki – mert még kiskorú –, ezért kellett valaki mellé és hát rám esett a választása.

– Szerintem elég lesz – sóhajtottam fel, ahogy a félig telepakolt bevásárlókocsi tartalmára pillantottam. – De te nem is szeretsz inni, Jungkook.

– Taehyung ma lett tizennyolc. Meg kell ünnepelni. – vonta meg a vállait, én pedig megforgattam a szemeimet.

Alapjáraton szeretek inni, de most nagyon nem volt kedvem a ma estéhez. Nagyon szeretem Taehyungot és nagyon örülök, hogy végre ő is tizennyolc lett, de éreztem, hogy valami rossz fog történni ma. Ezt már említettem Namjoonnak és Jungkooknak is, de egyikőjük sem vett komolyan. „Ne parázz már rá ennyire, Jimin, ez csak egy iszogatós este lesz!" – kaptam válaszul mindkettejüktől. Hát oké, akkor nem parázok rá, de akkor sem tetszik nekem, hogy még Jungkook is segg részegre szeretné magát inni, mert nem is bírja annyira a piát.

Miután sikeresen végeztünk a bevásárlással, bepakoltuk a vett alkoholokat a csomagtartóba, majd meg is indultunk a kibérelt apartman felé, mert már hat is elmúlt, a többiek pedig már ott vártak minket. Mostanában elég sokat veszekszünk Jungkookkal, mert egyre nehezemre esik visszafogni magam a közelében, és szerintem ez neki is szemet szúrt. Többször is meg szokta kérdezni, hogy minden oké-e, van-e valami bajom, vagy, hogy miért vagyok ilyen fura? Erre természetesen én mindig letagadom, ő viszont nem hülye, szóval valahogy mindig ott kötünk ki mostanában, hogy kiabálunk. Miért kell vonzódnom az egyik legjobb barátomhoz? Mennyivel könnyebb lenne, ha mondjuk az egyik évfolyamtársam jönne be, nem a haveri társaságom egyik tagja, akivel majdnem minden nap találkozunk. Szerintem nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy út közben ismét sikerült összebalhéznunk, ugyanis Jungkook ismét szóvá tette, hogy nem érti miért kell hisztizzek és, hogy inkább örülnöm kellene, hogy ilyen barátaim vannak és, hogy engem is elhívtak ide. Rosszul esett, amit mondott, legszívesebben lelassítottam volna és közöltem volna vele, hogy szálljon ki, mert egy; idősebb vagyok, hol a tisztelet? Kettő; ez már nem az első, hogy a lelkembe tipor. Szó nélkül szálltam ki a kocsimból, amikor végre megérkeztünk az apartmanhoz, hozzávágtam a kocsi kulcsomat, majd kicsit sem törődve vele, hogy még is hogyan fog minden piát bevinni a házba, magára hagytam. Rendesen felidegesített és rettentően meg is bántott, ezért közel voltam ahhoz, hogy elsírom magam.

– Jimin – villantotta ki fogait Taehyung, amint beléptem a nappaliba.

– Hol hagytad Jungkookot? – kérdezte Seokjin, mire megvontam a vállaimat.

– Kint van, majd hozza a piákat.

– Megint összekaptatok? – sóhajtott fel Hoseok, mire biccentettem egy aprót és jobbnak láttam, ha helyet foglalok a kanapén.

– Mindegy, hagyjuk is a témát. Ez az este Taehyungról szól, szóval nem is kell ilyenekkel törődnötök. – erőltettem magamra egy apró mosolyt, még ha belül sírtam is.

Időközben megérkezett társaságunk egyetlen fiatalkorúja, akinek kettőt kellett fordulnia, hogy az összes piát be tudja hozni, de nem sajnáltam meg, mert még mindig a kocsiban mondottakon kattogott az agyam. Örülök, hogy egy ilyen társaság része vagyok, csak nem akartam, hogy bármi baj történjen és Jungkookot is féltettem, mert eddig nagyjából három olyan alkalom volt, amikor offosra itta magát, és akkor is nekem kellett végig szenvedjem az éjszakát vele, mert annyira kész volt.

Kezdetét is vette a piálás, én ittam egy pohár pezsgőt, persze egyszer sem néztem rá Jungkookra, mert azt akartam, hogy lássa, mennyire megbántott. Meg igazból csak azért ittam egy pohárral, mert szerintem még ebbe is belekötött volna, én viszont biztos, hogy behúztam volna neki egyet, mert azért vannak határok, amiket ő mostanában nagyon feszeget. Mivel a közelünkben egy ház sem volt jelenleg, így használatba vehettük Yoongi mély ládáit, amiknek köszönhetően még az üvegek is rezegni kezdtek, de ez senkit sem zavart jelenleg – mármint rajtam kívül senkit sem.

– Nem akartalak megbántani a kocsiban – vágódott le mellém Jungkook, nagyjából éjfél után pár perccel.

Vettem egy mély levegőt és a most már mellettem ülőre pillantottam. Tekintete homályos volt, szemei kettéálltak és a vigyor egyszerűen nem akart eltűnni a szájáról. Már most részeg, remek.

– Értem – válaszoltam a lehető legtömörebben, mire felsóhajtott.

Átkarolta a vállaimat, majd fejét az enyémnek döntötte és motyogott valamit, amit nem értettem, de szerintem nem is baj. Ha nem bántott volna meg és most nem lenne segg részeg, akkor még zavarba is jöttem volna ettől a póztól, de jelenleg még jobban felidegesített. Felpattantam a kanapéról és úgy döntöttem, hogy felfedezem az emeletet, oda talán nem fog követni Jungkook, és végre egyedül lehetek.

– Jimin, várj már meg! – kiáltott utánam a fiatalabb, mire vettem egy mély levegőt és megálltam.

Remek, akkor ezek szerint nem lehetek egyedül, mert nem fog békén hagyni. Karba tett kezekkel vártam meg, amíg felér ő is a lépcsőkön, majd dülöngélve odaér hozzám.

– Én komolyan sajnálom. Csak... Csak rohadtul nem tudom, hogy mi történik velem.

– Mármint? – ráncoltam össze szemöldökeimet, hiszen nem igazán értettem, hogy mire gondol pontosan.

– Én élvezem a társaságod és szeretek veled beszélgetni.

– És ebben mi a fura? – néztem továbbra is értetlenül rá.

– Rohadtul rólad szoktam fantáziálni elalvás előtt, meg úgy nagyjából mindig – hajtotta le fejét.

– Részeg vagy, Jungkook. Csak a pia beszél belőled. – legyintettem egyet, majd hátat is fordítottam neki, hogy megkeressem a mosdót.

– Taehyung Hyung a tanúja annak, hogy nem csak a pia beszél belőlem. Hinned kell nekem. – ragadta meg a csuklómat, ezzel sikeresen megállítva engem.

– Akkor miért csak most mondod ezt?

– Nem mertem elmondani eddig, mert nem voltam biztos magamban. De most azt hiszem az alkoholtól megkaptam a kellő löketet. – enyhített csuklóm szorításán, de nem engedte el. – Lassan fél éve ezen őrlődök, Jimin.

Nem válaszoltam semmit, csak vettem egy mély levegőt és lehajtottam a fejemet. Beharaptam alsó ajkaimat és nem igazán tudtam, hogy mit kellene higgyek. Szerettem volna hinni neki, hiszen már rohadt rég óta erre várok, hogy történjen közöttünk valami, de még is túl szép lenne, ha most igazat mondana és valóban ezt érezné.

Az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy rá nézzek. Szerintem rendesen zavarba jöhettem már ettől a mozdulatától is, viszont ami azután történt, túlszárnyalt mindenen. Jungkook olyan hirtelen szüntette meg a közöttünk lévő távolságot, hogy felfogni sem volt időm, mert már el is hajolt. Csak egy apró puszi volt, én még is majdnem összeestem. Ismét érezni akartam azokat az ajkakat, viszont Jungkook egy pimasz mosoly kíséretében elhajolt tőlem, majd maga után kezdett húzni. Több szobába is benyitott, viszont egyik sem bizonyult jónak, csak az emelet legvégén lévő. Jelezte, hogy menjek be, én pedig el sem gondolkodtam azon, hogy esetleg visszautasítom. Miután bezárta az ajtót, nem mozdult el onnan, csupán megfordult, így már a megszeppent alakomat tudta gond nélkül bámulni. Nem tudtam, hogy még is mi történik, de le sem tagadhattam, hogy mennyire tetszik a kialakult helyzet. Tett felém két lépést, de én még mindig mozdulatlanul álltam, majd szó nélkül hagytam, hogy jobb kezét a derekamra csúsztassa, és úgy húzzon oda magához. Testünk már teljesen egymásnak simult, nekem pedig arra kellett rájöjjek, hogy ilyen közel még egyszer sem voltam hozzá.

– Nem is vagyok annyira részeg, mint gondolnád, Jimin – nyalt végig alsó ajkán, mire tekintetem azonnal odavándorolt és én is késztetést éreztem, hogy a sajátomat is benedvesítsem.

– Oké – motyogtam, a szívem pedig egyre hevesebben vert.

Igazából még csak most tudatosult bennem, hogy az előbb nyomott egy puszit a számra és állítása szerint nem vagyok közömbös neki. Higgyek neki, vagy ne? A szívem azonnal elhinné neki az összes szavát, viszont az eszem már nem. Azt akarja, hogy bizonyítsa be Jungkook, ha valóban érez irántam valamit, csak sajnos ezt már nem mertem vele ilyen nyíltan közölni.

– Haragszol még rám? – billentette jobbra egy kicsit a fejét, mire azonnal bólintottam egyet.

Ismét az államnál fogva húzott közelebb magához és most már nem csak egy apró puszit adott a számra, hanem megcsókolt. Jungkook komolyan megcsókolt engem, bár még nem mélyítette el azt, de kezdetnek ez is jó, nem?

– Még mindig haragszol rám? – kérdezte, miután elhajolt tőlem annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni.

Tisztában voltam azzal, hogy ha ismét bólintok, akkor megint meg fog csókolni, ezért hülye lettem volna megrázni a fejemet. Azt akartam, hogy csókoljon már meg végre rendesen, ha már szándékosan húzza az agyamat.

– Igen, még mindig haragszom – mondtam rekedtes hangon, ezzel sikerült egy pimasz mosolyt kicsalnom Jungkookból.

Ma már harmadjára szűnt meg közöttünk a távolság, viszont a három alkalom közül persze, hogy a legutolsó volt a legélvezetesebb. Hiába fiatalabb Jungkook, sokkal több tapasztalata van, mint nekem, talán ezért is merte azonnal elmélyíteni a csókunkat. Nem tehetek róla, de elhagyta egy apró sóhaj a számat, amikor végig nyalt ajkaimon. Éreztem a vodka ízét, miközben szenvedélyesen faltuk egymást, de jelenleg nem zavart, ahogy az sem, hogy Jungkook nem teljesen józan. Az számított, hogy ennyi év szenvedés után végre megcsókolt, és komolyan mondom, hogy legszívesebben örömömben sírtam volna. Jobb kezét bevezette a pólóm alá és cirógatni kezdte a felhevült bőrömet, én pedig fizikai képtelenségnek éreztem, hogy csendben maradjak. Annyira kívántam már őt, hogy minden apró érintése égette a bőrömet. Egyre szenvedélyesebbé változott a csókunk, én pedig úgy éreztem, hogy szárnyalok.

– Azta – nyalt végig kissé feldagadt ajkain, miután elhajolt tőlem, de ismét csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni.

Megszeppenve álltam vele szemben és muszáj volt lehunynom a szemeimet, amikor hüvelykujjával ismét cirógatni kezdte a bőrömet. Közölte velem, hogy rettentően jól csókolok, én pedig erre sem voltam képes értelmes választ adni. Még mindig teljes sokkban voltam, hiszen Jungkook komolyan megcsókolt engem. Olyan hihetetlennek tűnt, még most sem bírtam igazán felfogni. Ajkaim bizseregtek, gyomrom görcsben volt és azt akartam, hogy szűnjön meg közöttünk a távolság ismét. Ezért is pillantottam fel rá – pontosabban a szájára –, majd nyeltem egy aprót és kicsit sem törődve azzal, hogy egyáltalán akarja-e, ajkaira tapadtam. Karjaimat nyaka köré fontam és úgy húztam közelebb magamhoz, miközben Jungkook ismét végig nyalt ajkaimon. Levezette mindkét kezét a fenekemhez, majd gyengéden bele is markolt, mire belőlem kiszakadt egy fokkal hangosabb nyögés, amitől rendesen zavarba is jöttem. Meglepődtem, amikor combjaimnál fogva felemelt, de tisztában voltam azzal, hogy mit is szeretne, ezért azonnal dereka köré fontam mindkét lábamat. Így cipelt el egészen a szoba végéig, ahol egy hatalmas franciaágy volt, majd óvatosan lefektetett rá és fölém mászott. Nyeltem egy hatalmasat, amikor nyakamat vette célba és ismét muszáj volt sóhajtoznom, mert az apró puszik és csókok rettentően jól estek. Időközben összegyűjtöttem annyi bátorságot, hogy ujjaimmal szétgomboljam Jungkook ingjét, mert tisztában voltam azzal, hogy valójában mennyire izmos. Elhajolt nyakamtól, majd elmosolyodott és megfosztotta magát az ingjétől és az ágy végébe hajította.

– Olyan izmos vagy – suttogtam, miközben felső testét bámultam.

– Te meg olyan ártatlan – mászott le rólam, majd elfeküdt az ágyon.

Kérdőn pillantottam rá, hiszen fogalmam sem volt, hogy még is mit csinál most? Ennyi lett volna? Aludni szeretne egyet, vagy micsoda? Nagyokat pislogva bámultam őt és igazából még mindig nehezemre esett levegőt venni.

– Most mi az? – ráncolta össze a szemöldökeit. Hát én is ezt kérdezem. – Gondoltam cserélünk pózt és most te kerülsz felülre – nyúlt a jobb kezemért, majd maga felé húzott, én pedig nyeltem egy aprót, de bólintottam egyet és helyet foglaltam a csípőjén.

– Remélem holnapra nem fogsz mindent elfelejteni – suttogtam, mire Jungkook felkuncogott.

– Ha elfelejtenék valamit, akkor az egy indok lenne arra, hogy megismételjük a ma történteket.

Nem tehetek róla, de muszáj volt felkuncogjak kijelentésén. Hát igen, így is fel lehet fogni a dolgokat. Tetszett, hogy úgymond pozitív volt és egyben sejtelmes is. Talán ezért volt elég bátorságom ahhoz, hogy végig simítsak izmos felsőtestén. Hogy én mióta akarom ezt, te jó ég.

– Olyan édes vagy – szólalt meg, miközben én még mindig simogattam őt, alsó ajkaimat harapdálva.

– Három éve várok erre, Jungkook - suttogtam, majd kicsit sem zavartatva magam az ajkain is végigsimítottam.

– Három éve? – tátotta el a száját, mire bólintottam egy aprót, majd nyomtam egy puszit a szájára.

– Gondolhatod mennyire kívánhatlak – pusziltam meg ismét.

Most rajta volt a sor, hogy felnyögjön, hiszen csípömön mozdítottam egy aprót, így kis Jungkook és kis Jimin is találkozhatott. Ismét fenekemre vezette mindkét kezeit, majd jobban magához szorított, mindkettőnkből nyögéseket kiváltva. Oh, ezt nem fogom így bírni! Ajkaink ismét találkoztak, miközben csípőmet mozgattam és el sem hittem, hogy ilyesmire képes vagyok. Csak faltuk egymást, hevesen csókolóztunk, én pedig még életemben nem voltam ilyen boldog, mint most. Azt akartam, hogy megálljon az idő és, hogy ne legyen holnap. Féltem, hogy talán Jungkook nem fog mindenre emlékezni, vagy megbánja majd a dolgokat, amik közöttünk történtek. Talán ezért is szorítottam magamhoz a lehető legjobban, mert minden kis porcikáját érezni akartam és elraktározni, ha esetleg többet nem lenne lehetőségem így hozzáérni.

◇ ♡ ◇

Nem bírtam kivárni a vasárnapot, szóval remélem tetszett a második one shot. Fogalmam sincs, hogy mikor hozom majd a következőt. XD❤