J I M I N P O V
J U N G K O O K T O P

- Indulhatunk? - mosolyodott el Jungkook, mikor végre összekészültem.

Igazából még most sem volt hajlandó elárulni, hogy hova megyünk, csak is annyit árult el nekem, hogy Minji - a kutyám - is velünk tart majd. Talán kutyát szeretne sétáltatni? Ez lesz az első hivatalos randink és ő kutyát akar sétáltatni velem? Kicsit fura, de nem bánom, mert legalább vele lehetek. Amióta megláttam nem bírom kiverni a fejemből, annak már lassan öt éve, viszont az utóbbi fél év teljesen máshogy alakult, mint számítottam rá. Januárban egyszer átjött hozzám Jungkook és még pár osztálytársam és igazából ekkor kezdődött minden. Nagyon örültem neki, hogy végre mutat felém egy kis érdeklődést, de hiába bókolt nekem számtalanszor, hiába ölelgetett vagy éppen puszilgatott, nem csókolt meg és nem említette, hogy szeretné, ha összejönnénk. Nekem pedig nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy rákérdezzek, hogy most akkor mi is van közöttünk. Mert a vak is láthatta - legalábbis az osztálytársaim szerint -, hogy mindketten érdeklődünk a másik iránt. De négy hónap után végre eljutottunk arra a szintre, hogy többször is „randiztunk" már, viszont sosem történt semmi. Kezdtem úgy érezni, hogy igazából nem is tetszek neki, csak haverként tekint rám, viszont tegnap közölte velem, hogy el szeretne vinni egy igazi randira. Meglepődtem, mert ezt a szót még egyszer sem hallottam az ő szájából. Talán ezért is tartott majdnem egy óráig, mire elkészültem, hiszen tökéletesen akartam kinézni. Azt szerettem volna, hogy ma végre történjen közöttünk valami, ne csak ismét beszélgessünk.

- Igen, mehetünk - biccentettem egyet, majd a nappaliba siettem, hogy előkeressem Minji pórázát.

Hiába nem megy el soha, a biztonság kedvéért mindig magamnál tartom, mert nem lehet tudni, hogy milyen vadállat támad ránk útközben. Meg amúgy is, egy törpespiccre még egy macska is veszélyt jelent, ezért sem értettem először, hogy Jungkook miért szeretné, hogy velünk jöjjön a kutyám is. Felkaptam a kezembe az említett jószágot, majd végre valahára komolyan megindultunk.

- Remélem tudod, hogy nem szeretem, amikor ilyen titokzatos vagy - sóhajtottam fel, miután becsatoltam a biztonsági övemet.

- Tudom - villantotta ki fogait, majd beindította az autót. - De most komolyan nem fogok semmit mondani, mert szeretnélek tényleg meglepni. Mondjuk ne számíts olyan nagy dologra, de szerintem első randinak tökéletes lesz.

- És miért kellett Minji is?

- Elvileg a kutyák jelenléte stresszoldó - villantotta ki a fogait, én pedig zavartan lesütöttem a szemeimet. Sajnos túl sokszor jövök zavarba Jungkook mellett, de nem tehetek róla, ha valami olyat mondd, ami jól esik, vagy mondjuk még egyetlen embertől sem hallottam, akkor persze, hogy elpirulok, ki ne pirulna?

- Értem - biccentettem végül, hiszen nem akartam válasz nélkül hagyni.

- Na, de amíg odaérünk, addig mesélj valamit. Milyen volt a napod?

- Igazából nem volt rossz, csak megint felcseszett a történelem tanárom - sóhajtottam fel, mert ezek szerint muszáj volt beletörődjek abba, hogy most komolyan nem fogja elárulni, hogy még is hova tartunk.

- Na, mit csinált már megint?

- Még mindig rám van szállva, pedig csak egyszer lógtam el a nyolcadik törit. Ma ismét feleltetett, de nem is az előző anyaggal kapcsolatban, hanem amit nagyjából két hónapja vettünk, és már kezd elegem lenni belőle. - sóhajtottam fel, majd az ölemben alvó Minjit kezdtem simogatni.

- Tipikus - forgatta meg a szemeit. - Te pedig túl jó ember vagy és magadra veszed, pedig nem kellene. Nem lehet, hogy azért baszakodik veled, mert látja rajtad, hogy mennyire felidegesít?

- Én komolyan próbálok vele normális lenni, de egyszerűen nem megy. Direkt provokál és azt akarja, hogy visszaszóljak neki.

- Te pedig vissza is szólsz, igaz? - sandított rám, mire muszáj volt elnevessem magam.

- Néha lehet, hogy megesik - vontam meg a vállaimat.

Hiába mondtam volna neki, hogy nem szólok sosem vissza neki. Túl jól ismer már, pedig még fél éve sem vagyunk úgymond jóban. Az út további részén kitárgyaltuk az ő napját is, én pedig még hisztiztem neki pár sort, hogy mennyire nem szeretem az iskolámat és, hogy nagyon megbántam már, amiért ezt választottam. Ha visszapörgethetném az időt nem gimnáziumba mennék, hanem mondjuk valami szakmunkásképzőbe, aminek több értelme van. De már csak két évem van, azt valahogy ki kell bírjam, utána pedig reményeim szerint valami jó egyetemen folytatom a tanulmányaimat, ahogy Jungkook is tervezi jövőre, már ha felveszik. Igazából nem is nagyon néztem az időt, így azt sem tudtam, hogy mennyit utaztunk. Olyan gyorsan eltelt az idő, és olyan jót beszélgettünk a mellettem ülővel, hogy csak akkor eszméltem fel, amikor leparkoltunk az egyik parkolóban. Gyorsan felmértem a területet, a szemeim pedig szinte azonnal a tőlünk pár méterre lévő hatalmas vaskapura tévedt, amin szintén olvasható betűmérettel volt kitéve, hogy „YongShin Park". Nyeltem egy aprót, hiszen már a park neve is megdobogtatta a szívemet, ugyanis azt jelentette, hogy „Örök Bizalom".

- Itt is vagyunk - állította le az autót, majd ki is csatolta magát.

- Piknikezni jöttünk talán? - kérdeztem, de nem számítottam arra, hogy egy határozott bólintás lesz a válasz.

- Mindjárt kiveszem a kosarat és a plédet a csomagtartóból, utána mehetünk is - kacsintott egy aprót, majd ki is szállt mellőlem, így Minjivel maradtam a kocsiban.

Rettenetesen zavarban voltam - szokásomhoz híven - és nem is igazán bírtam még a számat sem becsukni. Oké, úgy összességében nem nagy dolog, hogy elhozott piknikezni, viszont ez egyáltalán nem vallott rá, hiszen eddig akárhányszor mentünk valahova kettesben, az vagy mozi, vagy valami gyorskajálda volt, ami valljuk be, hogy nem a legromantikusabb helyszín, viszont a piknik más. Többször is említettem neki, hogy mindig is féltékeny voltam a szerelmes párokra, akik hétvégente mindig kiülnek valahova, visznek magukkal egy pokrócot, nassolnivalót, innit és egészen sötétedésig a földön ülve romantikáznak. Eddig tökre abban a hitben voltam, hogy sosem figyelt rám, amikor erről fecsegtem neki, viszont ezek szerint mégis?

- Na, nem jössz? - nyitotta ki a mellettem lévő ajtót, mire Minji már ki is pattant az ölemből.

- De - motyogtam, majd kicsatoltam az övemet és én is kiszálltam a kocsiból.

Miután Jungkook vagy hatszor leellenőrizte, hogy biztosan bezárta-e, végre elindultunk. Minji minden kis bokornál megállt szaglászni, ezért nekünk is percenként meg kellett állnunk, mert nem akartuk szem elől téveszteni az apróságot. Egy olyan helyre telepedtünk le, ahol rajtunk kívül csak egy-két ember kószált, hiszen Jungkook elmondása szerint senkire nem tarozik, hogy mit fogunk itt csinálni. Akaratlanul is perverz gondolatok futottak át az agyamon, amit persze ő is észrevett, ezért végignyalt alsó ajkain, közben pedig tartotta velem a szemkontaktust. Nyeltem egy aprót, mert egy pillanat alatt kiszáradt a torkom és izzadni is kezdtek a tenyereim, pedig azért nem volt olyan hőség. Utáltam, de egyben imádtam is, amikor így viselkedett velem. Ilyenkor mindig elhittem, hogy akar tőlem valamit és, hogy nem csak szórakozik velem. Most is nagyon el szerettem volna hinni, hogy azért hozott el ide, mert tudta, hogy mennyire romantikusnak tartom a pikniket, és nem csak azért, mert ez olcsó, plusz nem is kell sok ember előtt mutatkoznia velem.

- Ma nagyon el vagy veszve a gondolataidban - szólalt meg, mire én megrezzentem, mert a kelleténél pár lépéssel közelebb volt hozzám, mint számítottam rá.

- Bocsánat - ráztam meg a fejemet, hogy elűzzem az előző gondolatokat. - Mondtál valamit amúgy?

- Csak azt, hogy leülhetsz - mosolyodott el, mire bólintottam egyet, majd lerúgtam lábaimról a cipőimet és már törökülésbe is vágtam magam.

Minji persze azonnal odarohant hozzám és rám ugrott, mire én kuncogva simogattam meg őt. Amíg én kutyáztam, addig Jungkook kiürítette a kosár tartalmát és kipakolt mindent a pokrócra. Volt itt minden apróság, gumicukor, csipsz, különböző gyümölcsök és sütemények is.

- Hány napra jöttünk? - nevettem fel, miután helyet foglalt velem szemben.

- Nem muszáj ám mindent megenni, csak nem tudtam, hogy pontosan mennyi időre jövünk, ezért inkább több dolgot csomagoltam.

- Ez igazán rendes tőled - villantottam ki a fogaimat, majd lecsippentettem egy szőlőszemet a fürtről.

- Meg kell adni a módját az első randinak, nemde? - kapott be ő is egyet, mire bólintottam egyet. Még mindig fura ezt a szót a szájából hallani. - Jól áll egyébként ez a csíkos ing.

- Már megint kezded? - motyogtam, utalva arra, hogy ismét bókolt nekem.

- Azt ne mondd, hogy zavar, ha ilyeneket mondok neked.

- Nem azt mondtam, hogy zavar, csak... - itt elhallgattam, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit kellene mondjak, amivel nem égetem be magam teljesen.

- Csak? - villantotta ki a fogait, mire nekidobtam a szőlőszemet, amit meg szerettem volna enni. - Na! - csattant fel, de a mosoly azért ott bujkált az ajkain. - Elhozlak randizni és te megdobálsz? Nemhogy meghálálnád.

- Ugyan mivel kellene meghálálnom? - forgattam meg a szemeimet.

- Mondjuk egy puszival - hajolt előre, hogy közelebb legyen hozzám a feje.

A hatás kedvéért még csücsöríteni is kezdett, én pedig felnevettem és megráztam a fejem. Nem hiszem el, hogy alig tíz perce vagyunk itt és már azt szeretné, hogy megpusziljam. Mondjuk nem mintha zavarna, hiszen pontosan azt szeretném, ha több is történne közöttünk, mint egy arcra puszi. Arca jobb oldalára szerettem volna egy cuppanóst nyomni neki, viszont arra nem számítottam, hogy arrébb fogja fordítani a fejét és ajkaink találkoznak. Azonnal elhajoltam tőle, hiszen rendesen meglepődtem, viszont Jungkook egyáltalán nem volt zavarban, sőt hatalmas vigyorral bámulta vérvörös arcomat és úgy tűnt, mintha eredetileg is az lett volna a célja, hogy lekapjam.

- Szemét - motyogtam, amikor végre visszanyertem a hangom, hiszen még az is elment az előbb.

Ajkaim bizseregtek, pedig ez csak egy aprócska szájra puszi volt. Nyeltem egy aprót, majd jobbnak láttam, ha inkább eszek valamit.

- Tudom, hogy élvezted, szóval ne mondd rám, hogy szemét vagyok - mondta teli szájjal, hiszen időközben a rizs sütiket támadta meg.

- Ez csak egy puszi volt - vontam meg a vállaimat, mintha valóban nem jelentett volna semmit, pedig még most is görcsben állt a gyomrom az idegességtől.

- Aha - motyogta, majd felém nyújtotta a dobozkát, hogy kóstoljam meg én. - Isteni! - mondta, én pedig kivettem egy lilás színűt.

Hümmögtem párat, hiszen valóban finom volt, bár nem annyira szeretem az áfonyát. Ezután nagyjából minden apróságba belekóstoltunk, viszont Jungkook olyan sok mindent pakolt, hogy szabályosan jól laktam, mire mindenbe belecsippentettem. Mondjuk ahogy láttam a velem szemben ülő sem evett már olyan nagy hévvel a vége fele. Minji ismét szaglászott, de nem ment látókörön kívül, így az egyik szememet rajta tudtam tartani, hátha megtámadja mondjuk egy mókus, vagy valamilyen veszedelmes állat.

- Én most kidőlök - sóhajtott fel Jungkook, miután már egyetlen falat sem ment le a torkán.

Valóban elterült a pokrócon, mire kuncogva elkezdtem összepakolni a dobozokat, hogy én is le tudjak feküdni, mert nekem is nehezemre esett már ülni. Mindent gondosan visszacsomagoltam a dobozába, majd visszapakoltam a kosárba, így már sokkal nagyobb volt a helye mindkettőnknek. Szó nélkül terültem el én is, majd behunytam a szemeimet és sóhajtottam is egy hatalmasat. Kimerítő ez a pakolás.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól lehet lakni a nasikból.

- Csalóka például a rizs süti is. Csak hármat ettem meg belőle, de esküszöm, hogy az volt számomra a leglaktatóbb.

- Hát igen, mondjuk a mochi sem volt semmi - mosolyodtam el, majd Jungkook felé fordítottam a fejemet. - Lehet egy kérdésem?

- Akár kettő is - villantotta ki a fogait, mire én szinte már reflexszerűen forgattam meg a szemeimet.

- Van oka annak, hogy ide hoztál, vagy csak úgy?

- Többször is említetted már, hogy romantikusnak tartod a piknikezést, szóval nem csak úgy hoztalak el ide.

- Nem is tudtam, hogy szoktál rám figyelni.

- Miért ne figyelnék? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Nem tudom - vontam meg a vállaimat. - Sokszor érzem úgy, hogy magasról teszel arra, amit mondok neked.

- Ez tökre nem így van. Mindig odafigyelek rád, még ha nem is fűzök hozzá sokszor semmit. Szeretlek hallgatni, amikor bepörögsz és be nem áll a szád.

- Igen? - sütöttem le a szemeimet.

- Tiszta aranyos vagy olyankor. Mondjuk nagyjából mindig, de az már csak részletkérdés.

- Megint kezded, Jungkook - sóhajtottam fel és jobbnak láttam, ha ismét behunyom a szemeimet. Szemét.

- Szeretlek cukkolni - mondta, én pedig tisztában voltam azzal, hogy vigyorog, hiába voltak csukva a szemeim.

- Tudom, hogy szeretsz.

Vett egy mély levegőt, mire összerezzentem, hiszen éreztem bőrömön a hideg levegőt, amit kifújt. Felnyitottam a szemeimet és nem számítottam arra, hogy Jungkook majd ott fog ülni mellettem, hiszen eddig még a pléd másik felében feküdt. Kérdőn pillantottam rá, mire jelezte, hogy üljek fel, én pedig nem ellenkeztem vele. Ismét törökülésbe helyezkedtem el, majd továbbra is kíváncsian fürkésztem arcát, hiszen egy szót sem szólt, csupán bámult.

- Nem tudom, hogy miért nem léptem eddig - mondta a lehető leghalkabban, mire éreztem, hogy szívem hevesen kezd dobogni.

- Én... én sem - válaszoltam, de azért annyi bátorságom nem volt már, hogy rá pillantsak. Jelen pillanatban jobbnak láttam, ha a zöld füvet kezdem tanulmányozni, mert már ettől a mondatától is kipirultam.

- Talán meg akartam bizonyosodni abban, hogy mit is érzek pontosan - nyúlt az ölemben pihenő kezeimért, majd közre fogta őket a - számomra hatalmas - tenyereivel.

Alsó ajkamat kezdtem harapdálni, majd a lehető leglassabban az arcára pillantottam. Tekintetünk azonnal összekapcsolódott, Jungkook pedig elmosolyodott. Ismét közölte velem, hogy rohadt aranyos, amikor ennyire zavarban vagyok, viszont utána hirtelen témát váltott és feltette azt a bizonyos kérdést, amire már öt éve várok.

- Megcsókolhatlak, Jimin?