2009.06.22.

-Jungkook! Nem tudod, hogy hol van a kék pólóm?

-Nem.-Válaszolt rám sem nézve, majd tovább öltözött.-Nem lehet, hogy a szennyesbe tetted?-Nézett végre rám, mire elgondolkodva néztem magam elé, aztán homlokomra csaptam.

-De. De akkor mit vegyek fel?

-Vedd fel azt!-Mutatott a fehér pólómra, én pedig hallgatva rá azt vettem fel.

-Így jó leszek?-Forogtam előtte. Tetőtől talpig végig mért, majd egy hatalmas mosoly kíséretben bólintott egy nagyot.

-És én?

-Ugyan már, te mindig az vagy..-Forgattam meg a szemem, majd nevetve átöleltem.-Jól nézel ki. Mehetünk?

-Mehetünk. Alig várom már.-Tapsikolt.

Jungkook át került egy másik iskolába, ugyanis az osztálytársai nem bántak vele valami szépen, és mivel még viszonylag "kicsi" nem akarták a szülei ki tenni egy ekkora "bántás" elé, vagy hogy is fogalmazzak. Mivel nekem eléggé hiányzott, és valljuk be; neki is én, így arra a döntésre jutottunk, hogy akkor átmegyek hozzá. Így hát mindketten iskolát váltottunk. Szerencsére sokkal könnyebben be illeszkedett oda, mint az előző iskolába, szóval végül minden probléma meg oldódott. Nekem is jó itt, és neki is.

●●●●

2020.04.17.

Legnagyobb bánatomra Natsumi szinte azonnal elfogadta a "modell" felkérést, így hát most lehetünk vele. Igyekszem minél kevesebbet lennem a közelében, bár meglehetősen nehéznek bizonyul ez a feladat tekintve, hogy az én dolgom őt felkészíteni szinte mindenre.

Szinte gyomorgörccsel lépek be a saját cégemhez, és ahelyett, hogy az irodám felé venném az irányt; megtorpanok.

-Csak nem félsz?-Kérdezi Leila, ezzel ki zökkentve engem gondolkodás menetemből.

-Talán. Még a végén nem marad hajam.-Túrtam tincseim közé, mire Leila nevetve neki dőlt a pultnak.

-Szerintem megmarad. Viszont Mrs. Tökély és Jungkook már itt vannak úgy tíz perce, szóval azt hiszem ideje lenne be menned neked is.-Nézte meg az óráját, majd egy biztató mosoly kíséretében a kezembe nyomott egy pohár kávét.

-Köszönöm!-Mosolyodtam el, majd a kijelölt terem felé vettem az irányt. Lássunk akkor neki.-Jó reggelt mindenkinek!-Nyitottam be a terembe látszólag magabiztosan, bár belül azért megremegett alattam a léc. Nem arról van szó, hogy félek egy nőtől, de meg mondom őszintén:Félelmetes. Talán még a Jungkook-al való pici kapcsolatunk is újra kárba veszne, amit semmiképpen sem akarok. Igaz, nem vagyunk nagy puszipajtások, de talán majd idővel ismét kialakul köztünk egy szorosabb kapcsolat.

-Jó reggelt, Mr.Park!-Köszöntek vissza a teremben lévők, majd ismét a munkájukba temetkeztek.

-Siu!-Szóltam a lánynak, aki azonnal oda is jött hozzám egy hatalmas mosoly kíséretben.-Hol van Natsumi és Jungkook?-Néztem rá értetlenül. Leila azt mondta, hogy már itt vannak, de én még nem is láttam őket.

-Az öltözőben.

-Köszönöm!-Biccentettem egy aprót, majd az említett helyiség felé vettem az irányt, ahová aztán be is nyitottam. Viszont bár ne tettem volna.

Natsumi az asztalon ülve ölelte körül Jungkook-ot, aki derekára helyezett kezekkel simogatta őt, és közben vadul, de mégis lassan csókolta lányt. Akarva-akaratlanul is be villant egy emlék, ahogyan Jungkook régen engem is így csókolt. Bele túrtam selymes hajába, és bele mosolyogtam a csókba, amit édes ajkai kezdeményeztek.

Megráztam a fejem, hogy elfelejtsem ezeket az emlékeket. Nem rég szakítottam a barátommal, utána kéne sírnom, nem? Nem pedig egy régebbi exem után, aki mellesleg egyedül hagyott engem.

-Khm..Elnézést, hogy megzavarom a kellemes kis hangulatot, de Natsumi...kezdened kéne.-Néztem a kipirult lányra, aki gyilkos szemekkel vizslatott engem, viszont egy negédes mosoly mégis a száján ült.

-Azonnal megyek.-Mondta "csábos" hangján, majd csak azért, hogy jól lássam:Egy csókba invitálta Jungkook-ot. Ezután végre hajlandó volt leszállni az asztalról, és kilépett az ajtón.

-Nos úgy gondoltam, hogy majd Siu készít fel téged a kifutóra. Elmondja neked a modellkedés alapjait és, hogy mit hogyan kell csinálj. Hogyan állj be, milyen pózokat vegyél fel..

-Ebben van gyakorlatom.-Vágott közbe.

-Cica, az nem gyakorlat, ha be állsz a telefonod elé pózolni.-Szólalt meg Siu, mire most életemben először eresztettem felé egy őszinte mosolyt. Natsumi már kevésbé volt boldog, de inkább csendben maradt. Helyette inkább Jungkook szólalt fel.

-Neked meg bajod van? Te se vagy egy nagy modell alkat. Én a helyedben meg sem szólalnék.-Bökte neki oda, mire Siu látszólag ideges lett.

-Ha nem zavarna itt ÉN voltam a legelső modell alkalmazott. Tudnád, ha utána néztél volna legalább egy kicsit is ennek a cégnek.-Forgatta meg szemeit.

-Ha te voltál itt a legelső modell, mégis miért vagy egy asszisztens? Hmm?-Döntötte oldalra a fejét Natsumi. Milyen nagy lett hirtelen a csipája a hercegnőnek.

-Először is. Ne vond kérdőre az alkalmazottaim munkáját! Másodszor..Ha nem tudsz valamit, ne oktass ki senkit se! Mit gondolsz, miért ő készít fel téged, hm?-Léptem egyel közelebb a lányhoz, mire csak megszeppenve nézett rám, de nem mondott semmit sem. Ezt egy győzelemnek könyvelem el.-Jungkook, menj az irodába! Sok papír munka van még hátra.-Néztem az említettre, mire kissé dühösen indult meg.-Majd Siu elmagyarázza, hogy mit csinálj. Később még le nézek.-Adtam Natsumi tudtára a tényeket, majd a szőke felé fordultam.-Ne kíméld!-Suttogtam oda, mire csak bólintott egyet, és már el is indult, hogy elkezdje a rá kiszabott munkát.

Kiléptem a teremből, majd felfelé vettem az irányt, hogy végre én is neki kezdjek a munkának. Nem pont így terveztem a reggelt, de hát ez van. Ember tervez, Isten végez. Benyitottam az irodámba, majd leültem az asztalom mögé, és kezembe véve egy tollat már neki is láttam a munkának. Természetesen ezt sem tudtam akadály nélkül végezni, hiszen Jungkook nagyjából öt perc múlva kopogás nélkül rontott be az irodámba, és zárta be az ajtót.

-Jeon..!-Emeltem fel a hangom. Átszelte a köztünk lévő távolságot, majd testét az enyémnek préselte, és minden menekülési utamat elzárta.

-Mi bajod van Natsumi-val, hm?-Kérdezte halkan, de mégis oly' hangosnak hatott, hogy megsüketülni is képes lettem volna.

-M-mi? Mi lenne?-Néztem rá értetlenül, de csak elnevette magát, és még jobban neki nyomott az asztalnak.

-Nem beszélhetsz így vele!-Nézett szemeimbe, de nem tudtam most csillogó szembogaraival foglalkozni.

-Ez az én cégem, az én munkám és jelenleg ő az ÉN alkalmazottam. Úgy beszélek vele ahogy akarok, főleg ha okoskodik nekem. Itt nem ő, vagy te vagy az úr. Ne felejtsd el hol vagy, és kinek a birodalmában Jeon! Kicsit sokat képzelsz magadról, nem gondolod?-Döntöttem oldalra a fejem. Pár centi volt csak köztünk, és nekem annyira dobogott a szívem, hogy féltem;Meghallja majd. Akaratlanul is párnácskáira tévedt tekintetem, de észbe kapva elnéztem róluk, és ismét szemeit kezdtem bámulni. Azokat a szemeket amik pár éve még engem vizslattak úgy, ahogy most Natsumit is.

-Pimasz és szemtelen vagy.-Suttogta kettőnk közé, majd fülemhez hajolt.-Netán féltékeny is lennél?-Kirázott a hideg mély tónusú hangja végett, és talán egy apró sóhaj is ki szökött ajkaim közül, de igyekeztem rendbe szedni magam.

-Mégis mire? Natsumi-ra? Ne nevettes, Jeon.-Forgattam meg szemeim, és úgy tettem mintha minden rendben lenne. Valójában nem így volt. Belül rettegtem, hogy mi lesz, mit mondd, mit tesz. De ő csak ellépett tőlem egy kisebb mosoly kíséretében, majd ennyit mondott;

-A tested reakciója másra utal.-Emlékeztetett a libabőrökre, de már nem tudtam mit felelni, hiszen amilyen gyorsan jött, úgy ki is ment. Ki fáradva ültem a székembe, és úgy éreztem magam mintha egy komplett maratont futottam volna le, pedig nem.

Most kifejezetten össze zavart. Minél hamarabb el kell mennem egy night klubba, mert ezt már nem bírom. Túl sok a stressz...A Han-nal való szakítás, Jungkook ittléte és Natsumi..Ez egyszerre nekem sok.

Jungkook pov.

Látszólag Jimin irtó féltékeny, bár ezt magának sem vallaná be. Hiába most lett vége egy kapcsolatának egyértelműen látszik, hogy még rajtam sem tette túl magát. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy kellettem volna neki azalatt az idő alatt míg távol voltam, és még most is. Láttam a fájdalmat a szemében mikor felbukkantam, és azt is látom, hogy hogyan néz Natsumi-ra. Nincs ínyére a dolog, hogy barátnőm van, de nem szól semmit. Helyette csendben szenved, miközben azt próbálja beetetni saját magának, hogy ő még mindig Han-t szereti. Talán tényleg így van, tényleg szereti...De biztos vagyok benne, hogy nem annyira mint engem szeretett/szeret. Talán egy kicsit még játszani is tudok vele..Még a végén valami jó is kisülhet belőle.

Ami azt illeti én sem vagyok szent. Natsumi jó nő, de hogy őszinte legyek;Nem azért vagyok vele mert annyira oda vagyok érte. Csupán stresszlevezető néha napján, de van, hogy a szponzora is jól jön. Bár itt a Park cégnél elég jól keresek, szóval nem panaszkodom...Nem azt mondom, hogy kihasználom, mert valóban szeretem, de nem úgy mint ahogyan Jimin-t is szerettem. Eddig azt hittem minden rendben, de mikor be jöttem, hogy munkát kérjek minden világos lett. Nekem nem Natsumi az igazi..Bármennyire is rossz lesz neki, ezzel a ténnyel előbb vagy utóbb szembesítem..De hogy nem most, az is biztos.

2020.12.16.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom! Köszönöm, hogy elolvastad!❤