2007.10.18.

Taehyung már nincsen velünk, ugyanis a szülei úgy döntöttek, hogy Tokióban élnek majd tovább. Jungkook elég szomorú lett miatta, de végül beletörődött. Tartjuk vele a kapcsolatot, de sajnos az nem olyan, mintha személyesen is találkoznánk. Viszont lassan bele tudunk törődni, hogy már nincsen nekünk, mert mesze van.

-Jungkook! Hagyj már egy kicsit!-Toltam el barátom kezét, aki minden áron meg akart abban akadályozni, hogy megcsináljam a leckémet.

-De én focizni akarok, Jimin!-Toporgott mellettem az említett, mire letettem a ceruzát, hogy rá tudjak figyelni egy percet.

-Amint végeztem a leckével ki megyek veled focizni, de ha ezt most nem fejezem be anya le fog szidni, és te pedig nem jöhetsz majd át többé.-Néztem rá komolyan. Egy pillanatig el gondolkodott, majd szó nélkül le ült az ágyra, és onnan nézett. Vissza fordultam a leckém felé, majd gyorsan befejeztem azt, hogy legyen időm ki menni a kis nyuszi fiúval.-Kész vagyok.-Néztem rá nem sokkal később, mire azonnal megragadta a kezem, és már húzott is kifelé az udvarra, hogy végre tudjunk játszani.

-Mivel te ezt annyira nem szereted, legyél a kapus!-Javasolta. Szó nélkül be is álltam a kapuba, majd kezdetét vette a foci játék.

●●●●

2020.04.15.

Mivel tegnap minden kedvem elszállt, így arra jutottam, hogy ma nem engedem, hogy a napom egy kalap szar legyen. Nem fogom kimutatni, hogy az az ember a padlóra taszított, és össze tört. Erősnek kell maradnom, bármi is lesz.

-Leila?-Szóltam a telefonomba, közben pedig a nadrágom próbáltam magamra aggatni, több kevesebb sikerrel.

-Én volnék.

-Később megyek ma be. Szólj kérlek Jungkook-nak, hogy addig kezdje el az én munkámat is!-Végszóra sikerült fel vennem a farmeromat, így gyorsan be is csatoltam az övem.

-Min jár az eszed?-Kérdezte kiváncsian, mire csak elmosolyodtam.

-Majd meg látod. De most rohanok.

-Rendben! Akkor majd később.

-Igen. Szia!-Tettem le a telefont, majd felvettem a zakómat is, és bele túrva a hajamba felkaptam a pénztárcám és a telefonom, majd lementem a földszintre. Felkaptam a kulcsokat, és már a házban sem voltam.

Utam a fodrászom felé vezetett, akit már nem is tudom mikor láttam utoljára. Ne értsetek félre, voltam fodrásznál, de az utóbbi időben ő beteg volt, aztán pedig nem volt a városban.

-Jimin! Szia!-Jött oda Sunmi, majd egy nagy ölelésben részesített.-A szokásos?-Készítette elő a kendőt, amit azért tett rám, hogy ne legyek hajas.

-Igazából..nem.-Néztem rá tükörből, mire ő meglepetten pislogott rám.-Szeretném ha befestenéd a hajam.

-Mm, és milyenre gondoltál?

-Igazából szeretném rád bízni. Szakmai szemmel jobban látod, hogy mégis milyen szín állna jól nekem.

-Uuu, érdekes.-Mosolygott, majd össze dörzsölte tenyerét.-Vágjunk bele!-Tapsolt egyet, és már készítette is elő a festéket. Úgy látszik, hogy ő már tudja is milyen színű lesz a hajam. Végülis mindig kérdezte; Nem akarsz új haj színt?

Talán egy óra múlva Sunmi le tette a fésüt, majd rám nézett.

-Készen vagyunk.-Mosolygott, majd el is fordított a tükör felé. Sötét szőke tincseim immár feketék voltak, arcomat sokkal jobban kiemelve. Egyből bele is túrtam hajamba, majd csillogó szemekkel néztem a lányra.

-Wow! Köszönöm, nagyon tetszik.-Öleltem meg, mire csak mosolyogva viszonozta gesztusom, és levette rólam a kendőt.-Mennyi lesz?

-Ajándék.-Kezdett el pakolni.-És nem akarom meghallani, hogy ellenkezel, különben többet nem csinálom meg a hajad.-Nézett rám komolyan, majd tovább pakolt.

-De Sunmi...-

-Jimin! Menj mielőtt seggbe rúglak, és meg nem haragszom!

-Örök hála, Sunmi!-Kiáltottam még vissza neki, majd mosolyogva kiléptem a fodrász üzletből.

Beültem az autómba, majd a pláza felé vettem az irányt, hogy vegyek néhány új ruhadarabot is. Elvégre az sem árt, nem igaz?

Beérve a hatalmas épületbe szét néztem, és először a Jung's üzletbe mentem, ahol keverik az elegánsat a lazával. Nem akartam túl sok mindent venni, így hát csak futtában néztem szét. Végül egy fekete nadrág mellett döntöttem, ami lazább szabású, de mégis elegáns kinézetet kölcsönöz, és két inggel. Az egyik fehér, a másik pedig sötétkék.

Fizetés után a Min's üzletbe mentem, ahol aztán a hajam is az égnek állt az árak miatt, bár ettől függetlenül szét néztem. Úgy döntöttem, hogy valamelyik nap elmegyek egy night klubba, szóval oda nézek valami szetett. Választásom egy szűkebb fazonú fekete farmerre esett, ami ki emeli a fenekem, plusz egy laza mintás ingre, ami még azért ízléses. Oké, hogy meleg vagyok, de nem viszem túlzásba a cifra dolgokat..

Miután itt is végeztem kifelé vettem az irányt, hiszen dél révén már illene bemennem a céghez. Sietve, de mégis kényelmes tempóban tettem meg az utat a cég felé, majd a cuccaim az autóban hagyva léptem be az épületbe.

-Wow! Jimin, ez..Hű!-Dőlt a pultnak Leila, és látszólag azt sem tudta, hogy mégis mit mondjon vagy tegyen, annyira elvarázsolta a hajam színe.

-Remélem tetszik, mert nekem igen, és egy darabig biztosan nem cserélem le.-Dőltem én is a pultnak mosolyogva.

-Rettentően tetszik. Dögös..Kiemeli az arc éled. Hamarabb kellett volna.-Húzta fel egyik szemöldökét, majd ellökte magát a pulltól, és egy pohár kávét nyomott a kezembe.

-Köszi!-Mosolyodtam el, majd intettem egyet és az irodám felé vettem az irányt, hogy végre beletemessem magam a munkába.

-Jó reggelt Jungkook! Van valami új információ?-Nyitottam be az irodájába. Nem nézett egyből rám, először alá írt egy papírt, majd fel állt, de amint meglátott meg is állt.

-Hű..!-Nyökögte nehézkesen, mire elnevettem magam, majd az asztalához léptem, hiszen szemmel láthatóan ő jelenleg mozgás képtelen.

-Szóval?-Húztam fel egyik szemöldököm.

-Őőő..khm, igen..Nos. Holnap reggel tízkor egy céges megbeszélésre vagy hívatott. A Kim céghez kell menned, azt mondták pontosan tudod melyik lenne az.

-Persze. Akkor..Majd gyere velem! Szeretném ha egy kicsit tanulnál majd, ha esetleg úgy adódik, hogy nélkülem kell menned. Viszont szólj erről Siu-nak is, mert kellene egy gyakorlott ember mellém.

-Rendben. Az ott a te stócod, már bele kezdtem.-Magyarázta, majd a kezembe nyomott egy halom papírt, amit csak egy száj húzással díjaztam.

-Köszönöm. Nos..Akkor majd később találkozunk még.-Biccentettem felé, mire csak egy 'Igen!' kíséretben leült és már végezte is a dolgát.

A kezemben lévő stóccal az irodám felé vettem az irányt, majd be is nyitottam és meglepetten vettem tudomásul, hogy Natsumi van az irodámban, és a szekrényem előtt állva néz egy bekeretezett képet.

-Hát te?-Csuktam be az ajtót, mire rám emelte tekintetét.

-Eredetileg Jungkook-hoz jöttem, viszont szólni akartam, hogy itt vagyok. Nem voltál bent.-Támaszkodott az asztalomnak, amit nem néztem jó szemmel, viszont nem tettem neki szóvá.

-Aha, értem.-Adtam az igen csak intelligens választ neki, majd letettem a lapokat az asztalra, és leültem. Kezembe vettem az első lapot, majd dolgozni kezdtem, viszont Natsumi még mindig nem volt hajlandó el vánszorogni az asztalom mellől.-Esetleg akarsz még valamit?-Kérdeztem fel sem nézve a lapjaim közül. Végre ellökte magát az asztaltól, majd felém fordult.

-Tulajdonképpen nem, viszont az a kép felkeltette az érdeklődésem, hogy őszinte legyek.-Nézegette a műkörmét, majd rám nézett.

-Melyik is?-Húztam fel egyik szemöldököm.

-Az ott.-Mutatott kecsesen egy Jungkook-al való közös képre, ami számára nem lehet éppen "aranyos" kép, mint például nekem, hiszen éppen egy puszit nyomok az arcára. Tulajdonképpen nem is tudom miért tartottam meg ezt a képet, és miért van kint az irodámban. Talán így akartam magam mellett tudni, mégha nem is volt itt.

-Mi van vele?-Néztem vissza a lapjaimra, bár belül kicsit sem voltam ennyire nyugodt, mint kívül.

-Mégis mi van köztetek?-Hajolt közel hozzám, és szemei szikrákat szóltak, bár igyekeztem nem "meghatódni" tekintetétől.

-Semmi Natsumi, mégis minek kellene lennie? Az már vagy egy 5 éves kép, csupán csak azért van megtartva mert legjobb barátok voltunk.-Hazudtam neki szemrebbenés nélkül, mire ellökte magát az asztaltól és cseppet sem kedves pillantásokkal illetett engem.

-Furcsa..Csak mert nagyjából egy héttel ezelőtt ugyan ilyen képet találtam Jungkook dolgozó szobájában..Érdekes.-Nézett rám magyarázatot követelve, bár engem már cseppet sem érdekelt, hogy mégis mit mondd, hiszen az jobban lefoglalt, hogy megtartotta a képet és ráadásul még ki is van téve neki otthon.

-Natsumi nem tudom miért tartotta meg, gondolom neki is egy jó emlék, vagy mit tudom én?!-Legyintettem egyet hanyagul, ám ő rácsapott az asztalra, mire kissé ijedten néztem rá, hiszen erre nem számítottam.

-Jimin, ne haragudj..Natsumi?-Nyitott be Jungkook hirtelen, mire Natsumi gyorsan kiegyenesedett és egy negédes mosollyal Jungkook felé fordult.-Mit csináltok?

-Hozzád jöttem, de először meg akartam kérdezni, hogy nem baj-e, ha itt tartózkodom.-Sétált felé, majd egy csókot nyomott Jungkook ajkaira.

-Jaa..Értem. Oké. Csak annyit akartam, hogy át tették a megbeszélést tizenegyre.-Nézett rám Jungkook, mire csak elmotyogtam egy 'Oké'-t. Natsumi és Jungkook kiléptek az irodából, én pedig kifújva egy halom levegőt hátra dőltem a székemben. Ez mégis mi a jó büdös fasz volt?

2020.12.14.