Jimin:

Könnyeimmel küszködve szálltam be a kocsiba, majd csaptam magamra az ajtót. Nem akartam elindulni, de Jungkook kirohant a házból, én pedig gyorsan beindítottam a járművet és elindultam. Valójában nem mentem messzire, csak pár utcával arrébb. Nem akartam, hogy balesetet okozzak a sírásomnak köszönhetően, így először kisírtam magam. Sírtam? Bömböltem..

Nem tudtam felfogni, hogy Jungkook megint itt akar hagyni. Mindezek után. Újra. Képes lenne újra itt hagyni, képes lenne elmenni. "Gyere velem!" Hogy mehetnék, ha mindenem itt van? Az egész életem. Sawada igazgató úr szava többet érne mint az enyém? Vagy önző lennék? Végülis az Ő élete tényleg ott van, de az enyém..Én nem mehetek vele. Akármennyire is szeretnék, csak úgy mint Őt oda, az én szívem ide húz. Lehet, hogy a mi történetünk itt és most véget ér, de most örökre és teljesen? Véglegesen? Az nem lehet. Megígérte, hogy nem fog újra elhagyni, megígérte, hogy velem marad. Megígérte..

"-Jimin! Van egy rossz hírem!-Lépett elém Jungkook, mire oldalra biccentettem a fejem, hogy mondja mit szeretne. Nagyon rossz előérzetem volt, és ezt ő is láthatta rajtam, ugyanis nem egyből kezdett bele a mondandójába.-Mi..Szóval mi elkötözünk Tokióba.-Harapta be alsó ajkát.

-T-tessék?-Nyökögtem ki elhaló hangon, és meg kellett kapaszkodnom, ugyanis hirtelen elszédültem. Tokióba..-M-mi, de hát..Azt mondtad, hogy..

-Igen tudom, hogy mit mondtam, de nem tudok máshol lenni..-Sóhajtotta.

-Ez nem igaz!- Vágtam rá azonnal.-Tudod jól, hogy mi bármikor és bármilyen esetben szívesen látunk, addig ameddig kell. A nagyszüleid is és a keresztszüleid is szívesen látnának. Te is tudod, hiszen ők mondták.-Világosítottam fel a tényekről, amikkel úgy látszik nem számolt, vagy csak nem akart.

-Jimin ez nem..-

-Azt mondtad, hogy soha nem hagysz el, legyen bármi is.-Néztem rá könnyes szemekkel, Ő pedig ajkát beharapva emelte fel kezét, és törölte le arcomról a lefolyó könnycseppet.

-Sajnálom Jimin, de el kell mennem. El akarok menni.-Suttogta.

-De megígérted...-Motyogtam elhaló hangon, majd arcom elhúztam kezétől, és az egész lakásból kiviharoztam.

Valójában nem akartam megállítani, hiszen menni akart, Ő mondta, de iszonyatosan fájt. Túlságosan is sok év van mögöttünk ahhoz, hogy egyetlen egy nap alatt mindent megszakítson köztünk, és elmenjen egy másik országba. Ráadásul a párom, az Isten bassza meg.."

"Hiába kerestem Jungkook-ot folyamatosan, sosem kaptam választ. A telefon száma változott, az új nem volt meg. A közösségi médiákról kivétel nélkül le voltam tiltva, egyedül a Gmail címe nem változott. De hiába hagytam neki annyi üzenetet, és érdeklődtem felőle; Ő megszakított köztünk minden egyes köteléket és kapcsolatot. Nem érdekeltem már. Nekem pedig tovább kellett lépnem. Hiába volt nehéz, és hiába nem akartam; muszáj voltam. Csak még nagyobb sebet ejtettem volna magamban."

Azt hiszem sosem voltam még ennyire rosszul, mint most. Mikor először közölte velem, hogy menni akar, eléggé higgadtan kezeltem, de belül fortyogtam és össze törtem. Most pedig...Mindent csináltam egyszerre. Nem fogom marasztalni, ahogy anno sem tettem, de azért jobban esett volna, hogyha nem Sawada akárki szavára hallgat jobban, vagy szava dönt. Szinte már szánalmas, hogy egy -fogjuk rá-, idegennek nagyobb befolyása van, mint nekem. Vagy akárkinek. Nem tudom, hogy mégis mihez kéne most kezdenem, de egy biztos; Jungkook-ot soha többé nem akarom látni. Ha menni akar; akkor menjen.

A nap további részében igyekeztem nem Jungkook-ra összpontosítani, és pihenni egy kicsit, de ez eléggé bonyolult feladatnak bizonyult, hiszen folyamatosan ilyen üzeneteket kaptam:

"Jimin, kérlek beszéljük meg!"

"Pici, nem úgy értettem. Csak nagyon ideges lettem, és hirtelen haragból mondtam amit."

"Hol vagy most?"

"Gyere haza!!"

"Annyira hiányzol Pici, kérlek beszéljük meg."

"Szeretlek, az ég szerelmére!!!"

És ehhez hasonló üzenetek. A végén már nem is tudtam mi fájt jobban; amiket üzent, hogy elmegy, vagy pedig amit mondott?

Az egyetlen amit tudtam, hogy muszáj leszek Leila-val beszélni, ha jobban lesz, és segítséget kérni, mert egyedül ezt nem fogom bírni. De először meg kell várnom, hogy jobban legyen a lány. Nem akarom, hogy még több baja legyen, és gondja is mellé.

Jungkook:

Amint kilépett a kékség a házból utána szaladtam, de ahogy észre vett már el is indult, hogy még véletlenül se tudjam elkapni. Kiabálva rogytam le az utca közepén a járdára, és magamat okoltam mindenért. Miért kell ennyire önző baromnak lennem, és miért nem tudom a számat tartani? Hogy mondhattam azt neki, amit? Annyira idióta vagyok, és egy méretes fasz is mellé.

Hiába üzengettem neki egész nap, egyszerűen nem volt hajlandó válaszolni. Dejavu érzésem lett...

"Szia Kook! Megint én vagyok..Tudom, hogy látod ezt, és elolvasod. Hiányzol és nagyon szeretlek. Kérlek, válaszolj nekem! Milyen Japán? Hogy vagy? Vigyázol magadra? Eszel rendesen? Annyira szeretnék veled lenni.. Sokkal jobb lenne most minden..Bárcsak vissza jönnél.

Törlés"

Hülye voltam már akkor is, és most is. Ő a csillagokat is képes lett volna nekem/értem lehozni, én pedig másodszorra hagyom magára. De nem tehetek mást..Talán a sors nem egymásnak teremtett minket, talán nem akarja, hogy együtt legyünk. Nem! Ez hülyeség! Akkor nem lettünk volna meg ilyen jól együtt ennyi éven át. Nem kérdés; passzolunk egymáshoz. Tényleg nem hagyhatom ismét magára.

Egész éjjel zaklattam telefonon, ám egyszercsak már meg sem kapta az üzeneteket. Valószínűleg kikapcsolta a telefont, de az is lehet, hogy már túl sokat írtam neki, és a telefonom úgy döntött; elég lesz már. Így hát egy sóhaj kíséretben kezdtem a plafont bámulni és azon agyalni, mégis mi a fenét tehetnék?

Nincs mese; holnap beszélek a lánnyal, hogy vissza megyek, Jimin-t pedig addig megpróbálom meglágyítani, és ha ez meg van; együtt megoldjuk ezt a problémát. Meg kell oldalunk ezt a problémát.

2021.05.10.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Most egy ilyen føs résszel jöttem, de nagyon álmos vagyok már. Az első részét kora reggel 6 körül kezdtem írni, a másik felét most 21 körül. Azért remélem, hogy nem okoztam nagy csalódást ezzel :c

Kinek hogy telt az első sulis nap? Volt valami érdekes? Hogy vagytok? <3