2020.07.08.

Kora reggel egy hangos kopogás zavarta meg alvó lényem, mire fáradtan ugyan, de lecsoszogtam az előtérbe. Jungkook nem volt itthon, hiszen neki mennie kellett dolgozni, én pedig egyedül voltam itthon.

Az illető már lassan betörte az ajtómat, így muszáj voltam kikiabálni neki, hogy nyugodjon le; megyek már. Morogva nyitottam ajtót, de azonnal meg is lepődtem, hiszen Natsumi állt az ajtóban.

-Hát te? Neked nem otthon kéne lenned, hogy a hasad pihentesd?-Dorgáltam meg, mire lehajtotta a fejét, de aztán hevesen magyarázni kezdett, mire csak nagyokat pislogtam.

-De igen, viszont jelenleg leszarom, hogy fáj, mert most elviszlek ebbe a rohadt városba sétálni, vagy legalább vásárolni, mert úgy nézel ki mint a mosott szar, és kétlem, hogy egyedül csinálnál ilyet. Szóval szedd össze magad, varázsolj magadnak dögös kinézetet, és húzzunk a picsába, mert nem érünk rá egész nap!-Csapta össze tenyereit, én pedig mint egy víz után sóvárgó hal; tátogtam bambán.-Menj már!-Kezdett el bentebb lökni a házban, mire magára hagyva az emelet felé vettem az irányt. Sok kérdés felmerült a fejembe, és szerettem volna mindre választ kapni, de nyilván nem lehetett, mert a legtöbbet vagy nem akarom feltenni neki, vagy ő nem válaszolna nekem. Így hát sietve magamra kaptam egy feszülősebb farmert, és egy kényelmesebb fehér pólót, majd beállítottam a hajam, és gyorsan fogat is mostam. Meg persze arcot.

-Itt vagyok!-Lépkedtem le a lépcsőn, mire elismerőn bólintott egyet.

-Na ez a beszéd. Akkor indulás! Te vezetsz, ha nem bánod. Az első megálló a Light kávézó, remélem tudod hol van. Kurva jó a kávé ott, és remélhetőleg eléggé erős ahhoz, hogy varázsoljon beléd egy kis energiát.-Nézett végig álmos lényemen, majd már be is szállt a kocsimba.

-Egyébként honnan tudtad, hogy hol lakom? Mármint az még érthető lett volna, ha Kook-hoz mész, de hogy hozzám..-Néztem rá egy pillanatra vezetés közben, majd ismét az útnak szenteltem minden figyelmem.

-Meg vannak a módszereim, Jimin!-Kacsintott a lány, aztán kinyújtotta a kezét.-Itt jobbra.

Nem sokkal később egy eléggé elegáns kinézetű kávézó előtt parkoltam le, aztán segítettem a lánynak is kiszállni. Megköszönte a segítséget, aztán már ment is a maga sebessége módján előre. Még így is szinte rohant, persze azért nem esett túlzásba. Néha így is elhúzta a száját a hasa miatt, mire fejet ráztam. Őszintén szólva; jelenleg nem lehetek eléggé hálás azért, hogy a fájdalmai ellenére most itt van velem, és próbál a kisebb depressziómból kirángatni. Mondtam én anno Jungkook-nak, hogy a kedvesség vissza száll az emberekre. Ezt majd az orra alá dörgölöm.

-Mit iszol?-Kérdezte tőlem Natsumi, majd engem kezdett vizslatni, én pedig a táblát.

-Szerintem csak egy sima feketét, teljesen hulla vagyok.-Jelentettem ki.

-Szia! Két fekete lenne.-Mosolygott a lány, a pult mögött álló pedig pillanatok alatt neki is kezdett azok elkészítésének.

-Egészségetekre!-Hajolt meg miután kiadta, nekünk a kért kávékat, mi pedig azonnal helyet is foglaltunk egy kétszemélyes asztalnál.

-Szóval mesélj! Hogy érzed magad? Nyomja más is a lelked a nagymamádon kívül?

-Igazából több minden is, de őszintén szólva a legtöbb hülyeség, és nem is tudom sokszor szavakba foglalni, hogy mégis mi a baj. Csak szimplán olyan..Furcsán érzem magam. Ennyi.

-Értem, értem. És Jungkook-al beszéltél már erről?-Kortyolt kávéjába, közben kíváncsian vizslatta nyúzott énem.

-Tulajdonképpen nem igazán. Vagyis egyszer kétszer említettem neki, hogy nem vagyok jól, de így mélyebben...Szóval nem mentünk bele annyira, mert nem álltam készen.

-Aha, értem. És nem gondolod, hogy kéne beszélned vele? Nyilván többet tudna neked segíteni mint én, akár lelkileg, akár szerelmileg. Csak többet van veled.-Javasolta, mire bólintottam egy párat, hogy talán igaza van.

-De..Lehet. Egyébként kérdezhetek valamit?-Döntöttem oldalra a fejem, ő pedig bólintott egyet.-Hogyhogy ennyit segítesz? Mármint ne vedd rossz néven a kérdést, csak..

-Nyugi, értem.-Nevette el magát.-Igazából csak beláttam, hogy semmit nem érek el azzal, hogy ha mindenkivel flegma, bunkó és ritka kényes picsa vagyok. Valójában nem is értem, hogy hova gondoltam.-Hajtotta le fejét egy kínos mosoly kíséretében, aztán gyorsan megrázta azt.-Jobb is ha elfelejtjük inkább.-Halkult el, de még a kisebb tömeg ellenére is jól hallottam amit motyogott.

-Nyugodj meg, nem gond!-Tettem kezem vállára, majd egy nyugtató mosolyt villantottam. Ő is elmosolyodott, aztán hirtelen elvette előlem a már üres kávés poharat, és felállt.

-Akkor jöhet a következő megálló.-Vigyorgott mint a vadalma, majd már indult is kifelé, de előtte vissza adta a pultosnak a kávés poharakat.

-Hová megyünk?-Ültem a kocsiba.

-Nos, fodrászhoz. Kezd lenőni a hajad.-Állapította meg, nekem pedig egyet kellett vele értenem, hiszen tényleg így volt. Egyenesen fantasztikusan nézett ki a fekete hajammal a szőke lenövés.

-Arra tudok egy jó helyet.-Mosolyodtam el.

●●●●

-Sunmi! Szia!-Öleltem meg a lányt, aki hatalmas mosollyal az arcán viszonozta ölelésem, aztán a mellettem lévőre lányra pillantott.

-Jiminie! Régen láttalak. Lemaradtam valamiről?-Nézett feltválta ránk, mire enyhén pipacs arccal néztem rá vissza.

-Ő Natsumi, és nem..Nem tőlem van a baba.-Nevettem el magam, hiszen tudtam, hogy erre érti a kérdést. Meglepetten nézett rám, aztán mutató ujjával felém bökött, én pedig bólintottam egyet, ezzel jelezve neki, hogy mesélni fogok.

-Szóval..Hajtőfestés?-Kérdezte csípőre tett kezekkel, de Natsumi gyorsan fejet rázott, és azonnal beszélni is kezdett, de előtte kicsit arrébb vonult a lánnyal, amit meglepve figyeltem. Valamiről nagyon erősen diskuráltak, hümmögtek néha, bólogattak, de többet nem tudtam kivenni. Aztán Sunmi végre megindult felém, én pedig egy sóhaj kíséretében akartam kérdezni, hogy mi tartott eddig, de megelőzött.-Na ülj le! Natsumi haja Jackson-ra lett bízva, én pedig a tiédből fogok neked varázsolni.-Mosolyodott el ördögien, mire félve ugyan, de tettem amit kért. Remélem, hogy nem valami szép baba rózsaszín, vagy vörös, vagy nem is tudom milyen rikító színt akarnak rám kenni, mert abban a pillanatban újra is festetem az egészet úgy ahogy van.

Időközben persze elkezdtem neki mesélni az utóbbi időkről, Jungkook-ról, Natsumi-ról, Taehyung-ról, a nagymamáról, és nagyjából mindenről. Türelmesen hallgatott végig, néha ő is hozzászólt egy két dologhoz, aztán a végén persze bővebben is kifejtette a véleményét mindennel kapcsolatban.

-Szóval szerintem egy esélyt megérdemel ő is, hiszen most is próbál téged a szarból kihúzni, ha már te nem vagy képes kimozdulni egy kicsit.-Szidott meg a lány, mire nyakam behúzva hallgattam amit mondd, de igazat kellett neki adom.-Na készen is vagy.-Vette le rólam a "köpenyt", aztán gyorsan leporolta a hajszálakat a nyakamból és ruhámról, majd a tükör felé fordított, hogy végre én is meg tudjam nézni keze munkáját.

Hajam immár nem fekete, hanem lilás kék színben pompázott, és azt kellett mondjam; rohadt jól nézett ki. Picit mintha idősebb és talán komolyabb ábrázatom lenne ezzel a hajjal.

Persze majdnem dobtam egy hátast, de igyekeztem csendben örülni a hajamnak, mint majom a farkának. Végül csak egy szoros ölelésben részesítettem a lányt, aki egy vigyor kíséretében nézte boldog lényem.

-Úgy látom, hogy jó színt választottam.-Jött meg Natsumi is, és elégedetten mért végig.-Dögös. Ezzel..Le fogod venni Jungkook-ot a lábáról.-Jegyezte meg, aztán még egy gyors képet is lőtt rólam.

-Te is nagyon csinos lettél.-Jegyeztem meg mosolyogva, hiszen az ő haja színe is bőven át lett variálva. Nem mondom, hogy a haja színe sokkal másabb lett, de a szőkéből szürke lett, ezzel neki is komolyabb és idősebb hatást keltve.

(Hogy nektek is legyen elképzelésetek Natsumi-ról ^^)

-Így nem olyan picsás..-Jegyezte meg, aztán előkotorta a pénztárcáját.-Mindkettőt én állom.

-Mi? Ne viccelj már!-Szóltam rá a lányra.-Majd én fizetem. Így is te álltad a kávét, és elhoztál magaddal, szóval kérlek..Legalább ezt hadd fizessem én.-Néztem rá igenis komolyan, mire mérlegelte a helyzetet, aztán végül engedett nekem, így én fizettem.

-Na és most hová megyünk?-Csatoltam be magam már a kocsiban, mire egy széles mosoly terült el arcán.

-Hát a plázába. Nyilván.-Kötötte be magát ő is, aztán kényelmesen elhelyezkedett.

Nem sok időbe telt, hogy odaérjünk a bevásárlóközpontba, ahol aztán izgatottan szálltunk ki, és vettük befelé az irányt. Natsumi már eltervezte, hogy mégis mit fog venni, és hol, ugyanis be nem állt a szája, úgy sorolta fel, hogy milyen boltokba fogunk mi be menni. Persze én csak fejem fogtam, hiszen én még azzal sem voltam tisztában, hogy mit akarok venni egyáltalán.

Végül aztán egy hosszú-hosszú négy órás vásárlás után, fáradtan, jóllakva, és nagyjából hét szatyorral tértünk vissza a kocsihoz, hogy aztán hazafelé vegyük az irányt. Persze ez sem ment zökkenőmentesen, hiszen éppen ekkor csörrent meg a telefonom. Jungkook neve volt a kijelzőn, nekem pedig eszembe jutott; egész nap nem kerestem.

-Jimin? Jimin! Hol a francban vagy? Egész nap vártam, hogy hívj..Úgy beszéltük meg, hogy hívsz. Azt hittem alszol. De még hogy itthon sem talállak, és hiába várom, hogy keress, hiába írok neked, hiába hívlak nem reagálsz..Egy kicsit sok. Hol a jó büdös életben vagy, és mit csinálsz? Bajod esett esetleg? Érted menjek?-Zihált a telefonba, és már azt sem tudtam, hogy ideges-e, vagy inkább aggódik. Meg sem tudtam szólalni, csak magamat emésztettem, amiért tényleg nem voltam képes felhívni őt.

-Jungkook, nyugodj már le! Úgy csinálsz mintha egy baba lenne, pedig nem az. Egy felnőtt ember, tud magára vigyázni. Szóval fogd vissza magad, húzz bőrt a szádra, és várd meg amíg Jimin haza megy hozzád! És ha megtudom, hogy veszekedtél vele, kiheréllek.-Mondta -vagyis inkább kiabálta-, Natsumi a telefonba, mire meglepetten néztem rá, szinte már félve. Tudtam én, hogy egy vadállat is tud lenni, ha úgy alakul.-Húzzunk haza!-Dőlt hátra az ülésen, én pedig még mindig elképdve; tettem amit kért. Hihetetlen...

2021.04.21.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Hibákért elnézést!🥺

Egy kicsit -nagyon-, megcsúsztam ezzel a résszel, de remélem nem haragszotok. Igyekeztem cserébe egy kicsivel hosszabbat hozni nektek💕🥺