Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

32.rész

2020.06.27.

Ma megyünk a céges "bulira" -ha nevezhetem így-, és szerintem senkit sem lepek meg azzal ha azt mondom; a legkevésbé sincs kedvem menni. Nem azért, mert antiszociális lennék, vagy bármi egyéb, de akkor már inkább lennék Jungkook-al kettesben, vagy pedig lennék még Tae-val és vele. Esetleg Leila-val. Vele egészen régen voltam már bárhol is. Na majd erről még beszélek vele.

-Készen vagy, pici?-Lépett be a szobába Kook, én pedig egy sóhaj kíséretében néztem rá a tükörből.-Mi a baj?-Ölelt át hátulról, és nyomott egy puszit nyakamra.

-Nincs különösebben baj, csak egyszerűen nincsen kedvem menni. Fáradt vagyok, nyűgös és..Ahh.-Hajtottam hátra fejem morogva egyet, Kook pedig kapva az alkalmon; ajkaimra hajolt. Mosolyogva csókoltam vissza, mire kitűrte ingem a nadrágomból, és már felhevült bőrömet cirógatta.-Gguk, ugye nem most..?

-Nyugi, nem akarok most egy maratont letolni.-Nevette el magát.-De ettől függetlenül még jól esett egy kicsit kényeztetni téged.-Puszilt ajkaimra, majd fenéken csapott és közölte, hogy tűrjem vissza az ingem, aztán menjek le a kocsihoz, ott megvár.

Kelletlenül ugyan, de tettem amit kért, majd lementem a földszintre, magamhoz vettem a lakás kulcsot és már kint is voltam. Azonnal be is ültem az anyós ülésre, és vártam, hogy Kook elinduljon.

Nem sokat mentünk, nagyjából fél órát, hogy felvegyük Leila-t is, aztán ténylegesen Yugyeom cégéhez vettük az irányt.

-Egyébként, Jimin..-Szólt hátulról Leila, mire ránéztem a visszapillantóból.-Nem akarok illetlen lenni, meg semmi, de nem kaphatnék egy hét szabadságot? Anya leesett a lépcsőről, és kéne neki egy kis segítség otthon.

-Ugyan, dehogy vagy illetlen. Amúgy is állandóan dolgozol, úgyhogy nyugodtan menj és segíts anyukádnak, akinek mellesleg jobbulást kívánunk.-Fordultam hátra, hogy jobban lássam és ő is engem.-Majd addig beáll Siu, vagy valaki más.-Rántottam vállat.

-Ha Siu fog beállni, abból hiszti lesz.-Rázta fejét Kook, ugyanis már ő is eléggé kiismerte a lányt, és hát nem túlzok ha azt mondom; ki nem állhatja. Talán csak féltékeny, fogalmam sincs, de a közelében sem képes meglenni.

-Lehet, hogy nem. Mind tudjuk, hogy Siu odáig van Jimin-ért, és ha úgy adódik..Többet beszélhet vele. Elvégre én intézem a hívásokat, aztán én is közvetítem neki. Tulajdonképpen neki is ugyan ezt kell majd csinálnia, talán nem fog akkora patáliát csapni.-Mondta a lány, én pedig teljes mértékben egyet értettem vele, hiszen azért nem egy buta lányról van szó, és szinte biztos, hogy ezeket számításba fogja venni.

-Akkor inkább engem állíts a pult mögé!-Szólalt meg Kook, mire elnevettük magunkat.

-Kook, nem foglak a pult mögé állítani. Túl jól végzed te ahhoz az irodai munkádat.-Csapkodtam vállon, de csak száját húzta.-Hé! Mondhattam volna azt is, hogy rohadt szarul dolgozol, nem?-Kérdeztem tőle, de persze ez közel sem így volt. Jungkook tényleg kiválóan végzi a munkáját, és hiba lenne elengedni.

-Na!-Nézett rám morcosan.

Nem sokkal később már az ismerős cég előtt parkoltunk, majd Kook ki is segített minket az autóból. Pillanatokon belül már bent is voltunk az épületben, én pedig már most éreztem; haza akarok menni. Túl sok itt a kétszínű alak, és a kisemmiző. Minden esetre; egy estét csak kibírok.

-Nos, uraim. Én azt hiszen megpályázom azt a bár pultot.-Nézett Leila az említett hely felé, mire mosolyogva biccentettem egyet.

-Áá, sziasztok! Örülök, hogy itt vagytok!-Jelent meg Yugyeom mosolygós lénye. Azonnal kezet ráztunk vele, majd beszélgetésbe elegyedtünk vele, viszont neki hamar mennie kellett, hiszen másokkal is szeretett volna beszélgetni, minimum az illem és a tisztelet miatt.

-Tudod, azt hittem egy ilyen céges találkozó valamivel izgalmasabb.-Nézett rám Jungkook.

-Nem voltál Tokióban céges találkozón?-Néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

-Sosem éreztem szükségét, hogy mennem kelljen, ráadásul nem is mindig hívtak. Jelenleg is csak miattad vagyok itt.-Közölte velem, mire egy apró mosoly kíséretében lehjatottam a fejem.

-Hát pedig most, hogy mellettem vagy, meg kell szoknod ezeket a..Partikat? Vagy nem is tudom minek nevezzem. A lényeg, hogy van ingyen étel és ha kedved van, ital. Majd vezetek én haza.-Tettem vállára egyik kezem, Ő pedig egy csókot nyomott ajkaimra. Zavarba jöttem, nem is kissé, de Őt cseppet sem hatotta meg, hogy ennyi ember előtt "kapott le". Persze, miért is bánná? Ő jóval magabiztosabb és erősebb személyiség, mint például én.

-Biztos nem iszol te? Én meg tudok lenni nélküle.-Nézett rám már a pultnál, de csak fejet ráztam.

-Jelenleg amúgy sem kívánom, ne aggódj!-Mosolyodtam el.

Nem is tudom mennyi idő telhetett el míg a bár pultnál ültünk és beszélgettünk. Időközben Leila is megtalált minket, így természetesen őt is bevontuk a beszélgetésünkbe, ezzel kellemesebb légkört alkotva.

Kook egyik keze végig derekamon pihent, ezzel biztonság érzetet keltve bennem, valamint így jelezte; hogy az övé vagyok. Iszonyúan jól esett, főleg, hogy mostanában eléggé el vagyok kendőve.

-Kimegyek a mosdóba.-Szólalt meg Leila, mi pedig egy bólintással jeleztük, hogy hallottuk. Azonnal fel is állt, majd egy másik nőtől segítséget kért, hogy mégis merre lehet az említett helyiség.

-Nocsak, nocsak. Csak nem Park Jimin?-Hallottunk meg egy hangot hátunk mögül, mire érdeklődve fordultunk meg a székeken. Arcomról azonnal lefagyott a mosoly, és már kevésbé éreztem magam jól.

-Beomgyu..Mit akarsz?-Sóhajtottam egy nagyot.

-Tulajdonképpen semmit, de ha már így feltetted a kérdést..-Tettetett gondolkodást, mire élesen szívtam be a levegőt.-A céged elfogadnám. Te is tudod, hogy én többet dolgoztam azért, hogy ott üljek ahol most te.-Emelte fel kissé hangját, mire többen is ránk néztek, de őt ez cseppet sem érdekelte.

-Beomgyu, kérlek..Ne kezd ezt már megint! Ezerszer át futottunk már ezen a témán, és mindig az a vége, hogy jelenetet rendezel. Nem fogom neked adni a céget, fogadd el! Való igaz, régebb óta voltál a cégnél pár hónappal, de arról nem tehetek, hogy nem végezted annyira jól a munkát, hogy te legyél a cég feje.

-Már pedig sokkal jobban végeztem, és jobban megérdemeltem volna a helyed. Te is tudod, és én is.-Kelt ki magából, és időközben már egyre többen néztek minket, ami miatt kissé égett az arcom.-Később jöttél mint én, mégis mindent elvettél tőlem. Elvetted előlem az egész céget, amit cseppet sem érdemeltél meg.

-Nem akarok bele szólni, de nyilván jobban megérdemelte, ha most Ő ül ott ahol. Ezen gondolkozz el!-Állt fel mellőlem Kook, majd karba tett kezekkel nézett egyenesen Beomgyu szemeibe, amik már vérben forogtak. Látszólag nem tetszett neki, hogy bele szólt a témába, és az sem, amit mondott.

-Ha nem lett volna ez a szerencsétlen, simán lehettem volna a fejes. De nem..Neki ide kellett jönnie, tökéletesnek kellett lennie, és mindent el kellett marnia előlem. Undorító..-Köpte a szavakat, amik jelen pillanatban cseppet sem váltottak ki belőlem kellemes érzéseket. Sírni tudtam volna, felnőtt létemre. Mégis mi van velem mostanában?

-Hé, Beomgyu!-Jelent meg Leila mögötte, mire az illető szemet forgatva fordult meg.-Tudod mi lehet a tiéd?-Biccentett egyet, de időt sem hagyott, hogy bárki is felfogja akár a kérdést: jobb keze lendült, és egy tökéletes jobb horgost adott az előtte álló férfinek. Mindenki zajongani kezdett, volt aki fel is sikított, Kook pedig csak mosolyogva pacsizott le a lánnyal.

-Oké, elég lesz. Mindenki menjen a dolgára!-Jelent meg Yugyeom a semmiből.-Elnézést a kellemetlenségért, nem tudtam, hogy vitatkozni fog veletek.-Állt meg előttem, de én csak fejet ráztam.

-Ugyan már. Én kérek elnézést, hát..A jelenet miatt.-Vakartam meg tarkóm.

-Én nem kérek bocsánatot amiért kiütöttem.-Szólalt meg a lány karba tett kezekkel, mire elnevettük magunkat.

-Nem baj. Legközelebb majd nem arcoskodik. Viszont nekem muszáj jó példát mutatnom, úgyhogy..Megyek és összeszedem a földről.-Mosolyodott el, majd elköszönt és elindult a férfi felé, hogy elkísérje egy orvoshoz. Leila lehet, hogy eltörte az orrát.

-Haza megyünk?-Néztek rám a többiek, én pedig sűrűn bólogatni kezdtem. Így hát hamar az autóban találtam magam, hogy haza menjünk.

Nem végződött valami jól az este, és a napjaimból kiindulva..Számíthattam volna erre. Legközelebb inkább otthon maradok, teljesen mindegy, hogy mi fog történni.

2021.04.12.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Valamint elnézést, hogy ilyen gagyi résszel jöttem és nem volt túl izgalmas, de vannak terveim, és lassan már jönnek az izgalmasabb részek is.🥺💕

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro